Nyugalom, béke, várakozás

Néha megsimogatom a hasam. Szeretettel, úgy ahogyan a gyerekem fejét simogatnám meg. Néha magamba, néha gondolatban beszélgetek vele. Én, aki mindig zsizsegek, most nyugodt vagyok, nem aggódom magam halálra semmiért. Minden jó lesz, minden rendben lesz, minden a helyén lesz. Tudom. Úgy lebegek a boldogságban, ahogy ő a méhemben.

Beszéltem anyuval. Először nem mondott semmit, de pár nappal később felhívott és mesélt a terhességről. Igazából az volt a legjobb, hogy olyan igazi anyás volt és én igazi gyerek lehettem, akinek bármi is törénik, ott az anyukája.

Már most tiszta apja

Most láttam először. 1 cm. (7 hetes terhes vagyok.) Az ultrahang képen egy kis bálnának tűnt nagy szögletes fejével. (Az apjának is nagy feje van.) Iszonyú édes. Eddig is imádtam, de most még jobban. Mindkettőjüket. Az örömöm viszont rejtőzködő. A kórházban mindenki azt kérdezgette, hogy örülök-e babszemnek. Ha tudnák, hogy mennyire. Zárkózottságom és komolyságom oka maga a kórház volt. Nagyon rutintalan vagyok, vettek egy csomó vért és az egyik nővérke le is baszott, hogy nem jelentkeztem be ultrahangra. Nem kérdeztem vissza, hogy ugyan mikor... Aztán ott van bennem az elmúlt év feszültsége is. Volt a pcos hülyeség meg egyebek, és tulajdonképpen bő hét éve vágyom arra, hogy gyerekem legyen, de először nem volt kivel, majd volt, de akkor pedig nem akart összejönni. (Ez az első terhességem.) Így visszanézve nem hosszú az a másfél-két év, de hónapról hónapra reménykedni, csalódni nem volt sétagalopp. Az egészben az a legfélelmetesebb, hogy közvetlenül a családfelállítás után estem teherbe, amikor ettem a méhpempőt. A családfelállítás témája éppen az volt, hogy miért nem esem teherbe. Aztán kisírtam bánatom és családom bánatát, megértettem, ami eddig tudat alatt motoszkált, és úgy látszik, hogy ennyi kellett. Egyébként ma reggel is bőghetnékem volt. Könnyfátyolos volt a szemem a villamoson, de most a boldogságtól. Olyan boldog voltam, hogy azt hittem szétszakad a szívem. Egyébként ez is a terhesség velejárója lehet. Már a döglött szúnyog gondolatára elbőgöm magam és vadászkutyát megszégyenítő a szaglásom.

Félek is és várom is

A doki bácsi azt mondta, hogy szép a méhszájam, majd azt javasolta, hogy a 12. hétig tartózkodjunk a házasélettől.

Tudtam, hogy nem az émelygés és a feszülő cici a legnagyobb szopás a terhességgel.

És a kórházba és vizsgálatokra járkálás csak most kezdődik.

Minden picsogás ellenére idióta, boldog mosollya nézek a jövőbe. Tudom, hogy jó év lesz. Tudom, hogy minden megváltozik. Félek is, de várom is.

A nagykönyveket ki lehet dobni

Nincsenek reggeli hányások. Nincs reggeli hányinger, csak esti émelygés. Nem vagyok kívánós. - Ez utóbbiról a férjem persze mást mondana, mert amennyi peperonit és gesztenyepürét megettem decemberben, az minden jóérzésű embernek fájna, és januári kedvencem nem más, mint a borsófőzelék. - A cicim se fáj már, igaz még mindig dinnye, de ez utóbbihoz hozzászoktam. Szóval nem érzek semmi különöset. Szeretnék minden órában megbizonyosodni, de csak remélni tudom, hogy bennem boldogan, elégedetten és egészségesen növekszik az a kis élet, amihez a férjem szinte minden órában beszél. Hihetetlen, hogy milyen boldogan várja és amikor ránéz a pocakomra fülig szalad a szája. Szerintem már anya szagom van. Sőt, azt tervezgeti, hogy melyik könyveket olvassa majd el esti mesének. A Gyűrűk Ura, Harry Potter, János vitéz és A helység kalapácsa mellett döntött. A Toldit elvetette, mert az túl drámai. Én még ott tartok, hogy érzem a hasam és próbálom eldönteni, ez vajon jó vagy rossz jel, és nagyon igyekszem mindent jól csinálni. De a fene tudja, hogyan kell jól csinálni. Nem iszom kávét. Nem zabálok édességet, pedig kaptam a kedvenc Maltesersemből egy kis vödörnyit. Sok gyümölcsöt eszem. Valószínűleg a sok munka nem túl jó, de ugyanott folytatjuk, ahol decemberben abbahagytuk, és ez jó, mert ugye kell majd pelenkára a pénz, de azzal biztatom magam, hogy november és december volt a 2007-es év legkeményebb időszaka, és ő éppen ezt választotta ki és ki is bírta, szóval szereti, ha az anyja dolgozik.

Még megfoghatatlan

Két csík

Álmos reggel, pisi a terhességi tesztre. Egész decemberben azt hajtogattam, hogy én ebben az évben több tesztet nem veszek, de vettem egyet két hete, nagyon dinnyéztek a cicik, az negatív lett, és mivel a szilveszteri buli is itt van a nyakunkon, és mellem, mint a dinnye, szaglásom, mint egy vadászkutyáé és sűrűsödnek az esti hányingerek, gondoltam egy tesztre benevezek. Álmos reggel, pisi a terhességi tesztre, nézem ahogy a nedvesség terjesztkedik a cuccoson, majd alig hiszek a szememnek. Két csík. Határozottan. Egyértelműen. Valóban. Juhé! Megint egy életemben első.

A pasim, terhességiteszt-eredmény olvasásban járatlan, így el kell neki magyaráznom, hogy a két csík azt jelenti, hogy az anyaim mellé beleadta az apait rendesen. Vigyorog, mint a vadalma. Ujjain számolja a hónapokat.

Én augusztus végére tippelek. Kicsit meg is ijedek. Szülés, szoptatás, kamaszévek. Jaj, vajon elég jó anya leszek? Hova tesszük a kiságyat? Ugye csak pár hetet kell kihagyni a cikkekkel? Csak az agyam teszi fel ezeket a kérdéseket, belül - nevezzük léleknek -, nyugodt vagyok. Boldog vagyok.

Aztán elmerülünk

"Müller Péter szerint a csecsemő sír, mert az élet nehéz és ő még tisztán látja elkövetkezendő életének a sorsfeladatát, a rá váró nehézségeket és fájdalmakat.

Hát ezért sír.

Aztán elfelejtjük és elmerülünk..."

Fennvaló szándéka

Valahogy könnyűvé tesz, amikor az ember lányának azt mondja, idősebb, bölcsebb és orvostudományban jártas barátnője, hogy fogadja el végzetét és bízza magát a sorsra, mert a kis jövevény meg fogja találni.

"Tudod, mindig nagyon meg akarunk magyarázni mindent és a Fennvaló szándékát elhanyagoljuk. Én biztos vagyok, hogy már készülődik a kisemberke és néha bekukucskál hozzatok, tessék csak várni nyitott szívvel, minden görcsölés nélkül és érkezik."

Vél.: PCOS

Lassan kollekcióm lesz méhem és petefészkem ultrahangos felvételeiből. Nem így képzeltem. Azt hittem, hogy amikor majd először lesz saját UH képem, akkor egy életke halvány körvonalati fogom keresni a szöszmöszös képeken.

Na most ott tartok, hogy Policisztás Ovárium Szindróma és innen kell tovább menni.

Kicsit selejtesnek érzem magam.

Pötty

- Néha elgondolkozom, hogy talán mégse illünk össze, ezért nem esek teherbe és tulajdonképpen a boldogság, amit érzünk, csak illúzió és némi önáltatás.
- Szerintem pedig nekünk olyan szuper gyerekünk lesz, hogy nagyon szűk a "kapu", akárcsak a Mars utazásnál, csak nekünk semmi információnk sincs a "kilövés" optimális időpontjáról.

Harminc évvel ezelőtt ezen a napon, ami akkor keddre esett, anyu a Páskomban szőlőt kötözött. 26 éves volt, pár napja töltötte, és orvosi számítások szerint nekem is a születésnapján kellett volna megszületnem. Én viszont nem értettem egyet a dokikkal és még vártam egy kicsit, pontosan 5 napot. Amikor anyu annyi idős volt, mint most én, már volt egy négy éves szöszke lánya, aki csak piros klumpában volt hajlandó közlekedni.

Drusza mondta tegnap, hogy amíg nincs gyereked, nem tudod elképzelni vele az élteted, majd miután megszületik, nem tudod elképzelni nélküle.

Tegnap - szintén Drusza biztatására - vettem lícium gyümölcsöt és ez már olyan számomra, mintha besegítenék a véletlennek...

Egyébként most úgy tűnik, mintha óraéletemnek néhány fontos fogaskereke, ami az elmúlt másfél évben a többihez nem kapcsolódott, most hirtelen a helyére zökkent volna, és az elmúlt időszak - soha nem fogom megszokni, hogy bizonyos "izéknél" évekről, évtizedekről beszélhetek már - összetöpörödik és mintha a tegnapot folytatnánk.

Mostanában mindenhol "belénk beszélik" a gyereket...

Viszont a legszörnyűbb legmókásabb a pasim, akinek kielégülés után az első mondata: "Halak! Ússzatok!" És ez már istenes, mert az elmúlt időszakban rendszeresen végigmondta a következő kilenc csillagjegyet.