Csillagász lesz?

Éjjel, amikor aludnia kellett volna, de nem tudott, a Fül megbűvölve nézte a Holdat és a Jupitert. (A mi ágyunkról, ami rontott valamit a romantikán.) Olyan fényes volt mindkettő, hogy a város közepén a tetőablakból is látszott.

729 nap

Két évvel ezelőtt már a kórházban voltunk, a szülőszobán, de már alig emlékszem, mi hogyan történt. Viszont azt az emléket, amikor először megláttam a fiamat, holnapra tartogatom.

Hihetetlen, milyen gyorsan elrepült két év. Nem is érezném az idő múlását, ha nem látnám Zsombor fejlődését, változásait. A minap elővettem azokat a ruhákat, amit újszülöttként hordott. Már nem is emlékszem, milyen pici volt.

Most ott tartunk, hogy este, kicsit paprikásan, közöltem vele - miután egész délután nem akart leszakadni a Nyúlról, még olvasás közben is a szájában volt, hogy "ki fogom baszni a kukába ezt a nyulat". Erre a gyerek fogta magát, kirohant a konyhába, kivitte a kukába a nyulat és nagy nehezen bele is gyömöszölte.

Valamelyik szakkönyvben azt olvastam, hogy a Nyúl Zsombor átmeneti tárgya és az anyáról (azaz rólam) való leválást segíti és még kimosni se kellene. Én néha ki szoktam mosni mert a rácsorgatott tisztességes nyáladagon túl a fiam rendszeresen feltakarít a Nyúllal és ugye most már a kukát is megjárta szegény, szakadt fülű pára.

Szintén a nap élménye, hogy a gyerekem tisztán és érthetően kimondta: autó, de megismételni nem volt hajlandó.

Rengeteg cukiságot tud. Az egyik kedvencem a biciklizés. Hanyatt fekszünk, a hatalmas (legalábbis az ő lábához képest hatalmas) talpamhoz teszi a talpát és tekerünk. A folyamat nem tart sokáig, mert általában nem bírja kacagás nélkül, de a végtelenségig szereti ismételni. Nekem meg nem rossz hasizom erősítő. Azon is remekül szórakozik amúgy a gyerek, ha ráül a bokámra, én felüléseket csinálok, mellékesen pedig kukucsot játszunk.

Még anyuéknál meg akarta kóstolni a kólát. Kapott egy kicsit és amikor a buborékok ellepték az arcát megráztam a fejem, hogy nem, nem jó. Ő is összehunyorította a szemét - ezek szerint így grimaszolok - és visszaismételte. Na, most ha valami finommal találkozik, akkor rázza a fejét és nemet mond. Kicsit összekuszáltam a biteket, ami azért nagy baj, mert Reléagy kíváncsisága kattanástól kattanásig tart. Meghall valamit és már megy is azzal foglalkozni. Ezért néha tűzijátékot akar nézni napközben, befekszik az ágyba és betakarózik, és morog, ha kiejtjük az oroszlán varázsszót.

Zsombor és anya

Ma egy tucat buszt és autót rajzoltam. A legutolsó autóba berajzoltam apát (appa), anyát és Zsombort.

Fürdés, öltözés és víz elfogyasztása után, Zsombor odaszaladt a táblához és rámutatott anyára és azt mondta onya, majd rám mutatott. Megkérdeztem tőle, hogy hol van Zsombor. Megmutatta magát az autó hátsó ülésén a gyerekülésben, majd rámutatott a hasára.

Napról napra jobban beszél, de nem a szavak elejét, hanem végét ismétli. Már azt is tudja, hogy a twist-re táncolni kell, de bármilyen popzenére úgy rázza a fejét, mint a Diszkópatkányok az autóban.

Reléagy

Reléagynak eszébe jutott a tűzijáték, ránézett a rajzra, ahol tűzijátékot rajzoltuk le, amit 20-án este az apjával az ablakból nézett. Lerajzolni is azért kellett, mert eszébe jutott és látni akarta megint.

Most ott ugrál az ablak előtt, hogy nézne egy kis tűzijátékot, hiába magyarázom neki, hogy az este csak van és évente egyszer.

Buszok, villamosok, trolik, boldogság

Zsombor születésnapi ünnepségsorozata, amely néhány hete az állatkertben kezdődött, majd vidéken csiga etetéssel és buborék fújással fokozódott, most a BKV Múzeumban folytatódott. A Fül határtalan boldogságban úszott, jött-ment, rohant, kicsit sírt, mert egy nem túl gyerekbarát tűzcsapot lefejelt, ült vezetőfülkében, ült a busz minden ülésén stb. A búcsúzás sikerült könnyesre, mert ő még további órákat maradt volna és a múzeumi nénik, akiket azonnal elbűvölt, még adták is alá a lovat.

Az apjától kikönyörgött egy buszt. Sajnos műanyagból hajtogatott vacak, pedig vettünk volna neki rendes játékbuszt, de olyat nem árultak. (A belépőjegy igen családbarát, a múzeum remek, de el nem hiszem, hogy ha kicsit ötletelne még a BKV, akkor a veszteséget ne termelné ki ez az múzeum.)

Amikor a Rómain meglátta a hajókat és a hekket, megenyhült irányunkban, jóllakott, majd fél pillanat alatt elaludt, de sikerült úgy felhoznom az autóból, hogy picit megébredt, de azután folytatta az alvást.

Az apja is kidőlt a kanapén, én pedig fényképeket válogatok.

Vidéki csendélet

A vidéki élet megtette a hatását. A busz mellé, mint úton felismerhető jármű, becsatlakozott traktor (trao) is. Kapott is egy kis zöldet, mármint traktort és most a Nyúl mellett a kis zöld traktort is viszi aludni.

A csigák iránti érdeklődést kiszorították a szőlők. Tegnap este ugyanis felfedezte a fiam a szőlőtőkéket és próbált róla bármi ehetőt megszerezni. Végül kapott szőlőt, érettet, de most nem adta elő, amit az áruházban a sajtpultból megszerzett műszőlővel, miszerint mindenestül tolta az arcába, hanem úriasan leszemezte.

A városi kutyákhoz szokott gyerekem minden kutyának mond egy vau-vau-vau-t, amivel hihetetlenül felingerli az amúgy is idegbeteg, kerítésnél ugató ebeket. De cicasimogatásban is profi lett a Fül.

Tegnap este kint voltunk a szőlőben és olyan nagy játékot csaptunk (labdázás, autózás, buborékfújás, kergetőzés), hogy a végén még a murván is képes volt gyalogolni a labdáért. Persze, az összes apró kő szúrását végigsziszegte.

Én még mindig nem olvastam egy sort sem, viszont voltam futni, nagyjából 1 km-t, kicsit belehaltam, de azóta lépcsőzéssel küzdök az izomláz ellen, na meg valahogy fel kell jutni az emeletre. Itt vidéken, ahol nő a parlagfű, mint a ligetszépe, nem vagyok allergiás. Illetve kicsit, ami annyiból merül ki, hogy érzem a szemem.

A reggelek a legnehezebbek. Ma alacsonyan szálló motoros repülő ébresztett minket, tegnap a kutyalánc. De voltunk vendégségben és a fiam teljes csodálattal fedezte fel, mi minden egy kétlányos család játéktárában, de végül a vonat volt a nyerő játék, illetve a játék fűnyíró.

Buli délelőtt 11-kor

A fiam kézen fog, a táncparkettre vezet (értsd: a nappali közepére) és felkér táncolni. Topog, pörög, rázza a fejét. A világ legjobb táncosa.

Szederbokrok

Élénken emlékszem arra pillanatra - bő 20 éve lehetett -, amikor nagyapám büszkén mutatta a szederbokrokat. Egyet az ajtó elé ültetett, egyet pedig a málnás mellé.

Nem hozott engem lázba a szeder, nem is értettem, miért olyan nagy kuriózum és miért jobb a nagyobb, nemesített, mint az apró pici, amit bárhol lehet enni.

De a szederbokor is olyan lehet, mint az olajfa. Dédunokájának ülteti az ember.

Ott álltak ketten, a dédunokák és pillanatok alatt lelegelték az összes fekete szemet.

A fiam - nagy büszkeségemre - vérbeli falusi gyerek. A szeder bokorról fogyasztása mellett nagyon gyorsan megtanulta a csiga kergetést és keresést és akkor se jön zavarba, ha egy pocsolyát talál a köves úton, azonnal tudja abba kavicsokat kell dobálni. Sőt, a kutyának is visszaugat, majd elmegy ismerkedni vele, sőt több száz métert is hajlandó gyalogolni egy markolóért.

A csokinyúl megszerzésére mindenkit felhasznál. Először a dédit, majd az unokatesót, aki csak kicsit magasabb nála, de a fiam már nyújtózott, hogy ketten magasabbak és ha senki se érti, hogy mit akar mutatni, akkor majd ő elveszi.

Zseniális és olykor idegtépő, ahogy a gondolatok kergetik egymást a fejében. Az utcán a repülőt mindig meg kell nézni és most azzal vág fel, hogy az arra járó kiscsajoknak is megmutatja. (Tehát a járművel felvágás a férfiaknál genetikus.) "Nyökögésével" lelkesen magyaráz a lányoknak, majd amikor azok tovább állnak, fut utánunk. De a Briósban is úgy közlekedik, mintha az ő felségterülete lenne. Kézen fogja a pincérlányt és felvezetteti magát a játszórészhez, illetve megfeszülten kéri a kisautót, amit meglátott. Cserébe a frissen facsart narancslevet szívószállal fogyasztja.

Olykor még bepróbálkozik a hisztivel, de legtöbbször 3mp alatt felhagy vele. Viszont ez a nemkedés egészen embert próbáló. Zsigeri válasza a nem, még szerencse, hogy néha mondja az igent is.

Nemkedés

- Zsombor, gyere ide!
- Nem.
- Kérsz kenyeret?
- Nem. Nem.
- Szeretsz?
- Nem.
- Adsz puszit?
- Nem.
- Kérsz csokit?
- Nem. - majd rám néz, mert eddig fontos rajzolni valója volt, kicsit gondolkodik és azt mondja, hogy "gen". Ami nála az egyértelmű igen. (Kapott is egy falat csokit.)

Amúgy az egész beszélgetés úgy kezdődött, hogy azt akartam szemléltetni az apjának, hogy a gyerek mennyire tudatosan mondja a nemeket.

Amikor az ember agy olyan, mint a szivacs

Elméletben eddig is tudtam, mekkora csoda az ember, de a fiamon látni a világ legjobb érzése. Fül tegnap azzal kápráztatott el, megtanult felmászni a kötélhágcsón. Egyszer megmutattam neki és tudta, sőt azt is tudta, hogyha azt mondja nekem lgyszilgy (légyszi, légyszi, légyszi), akkor felemelem, és csak egyet kell másznia.

Majd átrohan a hajón - ez ilyen nagy tárgy a homokozó közepén - és lecsúszik a csúszdán. És ez a lényeg. A csúszás.

A héten tartottunk majdnem szülinapot. Villamosoztunk és plázáztunk. Utóbbi egy vidámparkkal ért fel a gyereknek, nekem meg ügyintézéssel. Füli megtanult mozgólépcsőzni saját lábon, bemehetett azokba az üzletekbe, amelyik megtetszett neki. Legnagyobb reményeket egy női fehérnemű üzlet iránt táplált, amelynek kirakatában fekete macskák üldögéltek. Belül csak apró csipkéket talált, azok (még) nem hozták lázba. Viszont kedvére üldögélhetett nagy autókban. (Nem, nem szoktam neki pénzt bedobni, jégszívű szülő vagyok.) Ebédre sajtburgert ettünk - nem, játékot nem kapott -, de olyan helyen, ahonnan villamosokat és buszokat lehet látni ebéd közben. Szóval majdnem a mennyországban jártunk.

A szombat reggelt most is a Briósban kezdtük. Reggelivel. Zsombor megtanult szívószállal inni - a csőrös poharakat nem szereti, de pohárból már tud inni egyedül - és rengeteget játszott, amíg mi elolvastuk az újságokat, megittuk a tejeskávét. Stílszerűen elfogyasztott egy brióst, majd fellépcsőzött az ötödik emeletre. Saját lábon. Utána a kanapéra vetette magát és lecsökkent mozgékonysága, de most boldogság van, mert éppen Bob, a mester megy, azt pedig nagyon szereti.

Az események hatására azt érzem, hogy kevés vagyok a fiamnak. A játszótéren is odamegy gyerekekhez, barátkozik, akit megszeret - tegnap találkozott egy másik kisfiúval, akinek volt játék trolija -, annak társaságát keresi. Májusban bölcsődére nem gondoltam, de gyerektársaság, élmények és sok-sok újdonságra szüksége van a fiamnak, nincs mese. (Hova lehet vinni egy két éves gyereket mozogni, játszani stb.?)

Szauna, felderendő jövő saböbbi

Szemben egy nagyon jó lakás épül. Innen is látszik, hogy jó a koncepció, bár ez most kevéssé vigasztal, ugyanis a nagy zaj miatt a lakás szaunává változott. A gyerekem alszik és én örülök, hogy éppen elfelejtette, ki is lehet mászni a kiságyból, a motoros fűrész hangját pedig ébren se kedveli.

Ma lefekvés előtt megpuszilta mindkét Nyulát, majd átölelte őket és elaludt. Kezdek féltékeny lenni ezekre a tapsifülesekre.

Egészen sok tervem van júliusra, csak az a baj, hogy nem tudom, hogyan sakkozzam össze. Valamelyik programról le kellene mondani, de én egyikről se akarok...

Eredményhirdetés

Győztem! Zsombor az ágyában alszik és ott is aludt el.

A lakás rohan és az elmúlt 2,5 órában semmi mást nem csináltam, csak neveltem a fiam. (Valaki mondja, hogy megtérül...)

Amúgy most kellene felkelnie, hogy elmenjünk egy találkozóra. Egészen gorombán keresztbe tudja húzni a terveimet.

Lehetetlen helyzetben

Valami határozott és hatásos lépésre lenne szükség, de mivel minden ötletem kudarcot vallott sértődötten leültem blogolni, a fiam pedig, ugyancsak sértődötten, a kisautót tologatja a könyvespolc szélén.

Megpróbálom összeszedni magam, de éppen túl vagyok egy szívrekedésen.

Egy óra "nem akarok elaludni és ebben a hülye kiságyban kell lennem" után a fiam gondolt egy nagyot és kimászott. Arra lettem figyelmes, hogy furcsa hangok érkeznek a szobájából, bementem, a gyerek denevért játszott (fejjel lefelé lógott) a kiságyból. Még időben elkaptam, mielőtt lefejelte volna a parkettát.

Gyorsan felhívtam az apját, aki annyit mondott, hogy "ugye, mondtam", mert amikor nagyon összevesztek a Füllel, akkor kimászott (mármint a Fül), de azóta, talán ennek már 2 hete is, meg se próbálta. Kérdeztem, hogy akkor most mi lesz, de az apja megnyugtatott, hogy semmi gond, majd akkor szereljük le a kiságy oldalát, ha magabiztosan mászik ki.

Oké, gyerekem, akkor alvás van, itt mellettem a kanapén. 2 perc után jeleztem neki, hogy ha itt nem megy, akkor megy vissza a kiságyba. Nem ment, a Fül ment. Leselkedtem. Úgy lendítette a lábát, tornázta fel magát, mintha évek óta ezt gyakorolná és már a vérében van. Kimászott. Visszatettem. Kimászott. De ekkor már nem fejjel lefelé, hanem talppal érkezett a földre. Visszatettem, kirohantam a kameráért, de amire beértem, már kint volt. Visszatettem és lefilmeztem, ahogy kimászik.

Innentől jön a neheze - éppen a napokban dicsekedtem mindenkinek, milyen könnyű nálunk az altatás -, le kell szerelni a kiságy oldalát (20 centiről csak kisebbet esik, mint kb. 70-ről) és rá kell venni az akaratos kisgyereket, hogy megszokja az alvás új módszerét.

Most is halálosan fáradt, de nem akar aludni...

Mosás, fodrász, karalábé főzelék satöbbi

A férjemmel új szavunk van a szexre: mosás. Nem részletezném, de muszáj feljegyeznem, mert nem akarom elfelejteni ezt az időszakot.

Az elmúlt napok mozgalmassága után a mai este igen csendes. Nálunk nyaralt L és nekem eszembe jutott az a nyár, amit szakközép előtt A-nál töltöttem. Most is volt zöldbab főzelék, sőt ma még karalábé főzelék is, mert a tojás észrevétlenül eltűnt a hűtőből és a fodrász, bevásárlás után nem volt erőm újból lemenni.

Fodrásznál nem én voltam hanem a Fül. Tegnap este egy nagy hiszti után megrövidítettem a gyerekem haját, de nem találtam elég rövidnek, így elvittem fodrászhoz. A lepelt nem bírta a gyerek, így még a bőröm alatt is a gyerek haja szúrt. A gyerek viszont irtó jópofa lett. Vagányabb és csintalanabb.

Szeretem, ahogy a világot átszűri magán és eljátssza. Legújabban a Nyulat felteszi a dömperre és tologatja, vagy fel ül ő is és maga mögé csapja a Nyulat és úgy közlekedik. Egyre többet gagyog, ha megtetszik neki egy szó, akkor visszaénekli a dallamát. (De nem a szavak elejét mondja, hanem a végét.) Néha a Nyulat felteszi a kanapéra, elé ül, magyaráz neki és végül megpuszilja, de a legjobb, amikor hozzám bújik. Nem akkor, amikor fáj valami vagy megijed, hanem csak úgy, mert szeret a közelemben lenni.

Hétfő délelőtt az állatkertben

Megkezdtük Zsombor születésnapi ünnepségsorozatát az állatkertben. A legnagyobb sikert a Bobcat, az állatkerti kordé, a zsiráf, az elefánt és a kecskék aratták.

Az idegeimen és egy könyvön táncolna

Természetesen a fiam. Még mindig nem beszél, de egyre többször próbálkozik a hisztis nyöszörgéssel, amivel az idegeimen táncol. Amúgy tökéletesen megy neki az activity mutogatós része is.

Előjáróban annyit, hogy igen drága molylepke a fiam: ha elhangzik a nyúl szó, bármilyen szövegkörnyezetben, akkor kattan a relé, és berohan a szobájába, hogy a kiságyból kiszedje a Nyulat. Legutóbb viszont nem találta és kétségbeesett arccal jött oda hozzám. Kérdeztem, mi történt, erre megfogta az ujjamat és behúzott a szobájába, rámutatott az üres kiságyra és széttárta a karját. (Szemében pedig ott a kérdés: Anya, hol a Nyulam?)

De nagy összeveszéseink is vannak. Táncolt egy könyvön, de ugye ezt nálam nem lehet, ezért megtiltottam neki, majd pimaszul levette a könyvet és mégiscsak táncolni próbált rajta. Közben persze az én reakcióimat figyelte és azt, hogy meddig mehet el. (Én győztem, ebben a kérdésben. Illetve a csatát megnyertem, a háború viszont még folyik.)

A kisfiú, aki miatt nem lehet aludni

A láz elmúlt, a nyűgösködés itt maradt. Most még jobban tudom, milyen rendes gyerek a fiam amúgy.

Minden repülőgépnek és trolinak köszön.

Kommunikációban egyre jobb és ha túl értetlen vagyok, akkor sem a beszédet választja, hanem elmagyaráz mindent, mint egy gyengeelméjűnek.

Hozza a poharat. Kicsit vár. Hozza az őszibaracklevet. Rám néz, azzal a tiszta, barna szemével és benne van, hogy "anya ne csinálj úgy, mintha nem értenéd, tudom, hogy nem vagy hülye". És akkor öntök a pohárba, mert még nem tudja lecsavarni a kupakot, de szerintem napok kérdése, ő pedig pohárból iszik és minden korty után elégedetten rám néz, hogy "ugye milyen ügyes vagyok".

Ha jól van kínlódik. Délelőtt fülön fogta a nyulat és kiment esőt nézni a folyosóra. Élvezettel nyomta homlokát a hideg korlátnak.

A nyúllal amúgy eljátszik mindent, amit én csinálok vele. Igen, így lett az agyonrágott fülű nyúl paradicsomos. (Zsombor sajtos kenyeret evett paradicsommal.) A korlátnál kinyújtottam a kezem, megnéztem az esőt, Fül is kidugta a kezét az esőre, majd a nyúl kezét is kitolta a rácsok között. Néha a nyúl ad puszit nekem, néha Zsombor. A nyúlnak viszont nem ad puszit a Sármalac... van még esélyem.

Megint egy első

Úgy néz ki, a betegség igazinak bizonyul. 5 órakor a Fül testhőmérséklete meghaladta a 38 fokot. Ápolása közben azon agyaltam, mitől lázasodhatott be, mi lehet a baj.

Próbáltam vizes ruhát tenni a fejére, ahogy anno nekem anyukám, de férfias elégedetlenséggel lelökte. Most várjuk, a lázcsillapító hatását.

Olyan nagyon nagy baj nem lehet - biztatom magam -, mert 2 pépesített őszibarack simán lecsúszott és a vizet is nyeli, mint kacsa a nokedlit.

12418.nap

Bizony, 34 éves lettem én. Ésszel még nem tudom felfogni, mert valahogy egész nap az jön a számra, hogy 35 éves lettem én, meglepetés-e költemény. Szóval jövőre egy évet se fogok öregedni és innentől József Attilát is csak pontosan fogom idézni. (De régen voltam 32 éves. Akkor született a fiam... jó év volt.)

A mai nap is jó volt, kitakarítottam a hűtőt, anyu sütött túrós palacsintát és kaptam tőle igazi kertből igazi rózsákat, az illatuk mesebeli, a férjem pedig nyár közepén tulipánnal lepett meg. Az öcsém meg egy telefonnal. Csajos. Okos. Néha lehidalok az öcsémtől.

A napomat persze a Fülesbagoly határozta meg. Reggel korán kelt, majd háromnegyed kilenckor arra ébredtem kicsit sem pihentető alvásomból, hogy a férjem elképedve mondogatja, hogy a gyerek túrja az orrát. (Persze, senki se vállalta el, hogy kitől is tanulta a gyerek, de amikor én fél hétkor lefeküdtem egy alvásrepetára, még nem tudta, vélhetően.)

Estére a Fül pedig lázat produkált. Nem tudom, hogy mi történhetett vele és miért, egyszer csak belázasodott. Kapott lázcsillapítót és most alszik, mint a mormota.

Azon pedig nagyon meglepődtem, hogy mennyien felköszöntöttek születésnapomra, lehet hogy én is elkezdem szeretni magamat. Kedveljétek a mokshát is, én nagyon szeretem. (Ma szülinapos vagyok, lehetek szerénytelen.)

Ezért jó anyának lenni

A levéltetvek és az ecetes-mosószeres lemosó sem volt olyan hatékony, mint a fiam, aki felmászott az ablakba és egyesével letépkedte a kamilla-margaréta virágjait. De nem haragudtam rá. Nem volt bennem a veszteség érzése vagy a felesleges munka fáradalma. Ennyi belefér, gondoltam, de azért elmondtam a pelenkásnak, hogy ilyet ne csináljon, nem szép dolog.

Voltunk postán, hazafelé pedig bementünk a parkba. A fiam minden szökőkutat egyesével üdvözölt, sütött néhány halat a homokozóban, majd egy nagyobb - jóval nagyobb - fiúval focizott. Alig tudta hazavonszolni magát, de azért még el kellett menni a játékbolt kirakatához, hogy megnézzük a buszt. (Ebéd nélkül elaludt.)

Közben vidéki barátoktól, akik ideiglenesen Bp-en vannak, kaptunk zöldborsót, leves lesz, átszerveztem az ebédet, és rengeteg kaprot. Igen, már a kapros-túrós pogácsát is begyúrtam.

Magyarország azon részén,ami nem ugar

Elmentünk vidékre, ahol úgy tekintettek ránk, mint pösti embörre. Nem adták alább a dolgot, azonnal egy ház megvásárlására kapacitáltak minket, de kaptunk hümhümhüm (nem mondom ki, hogy becsinált) levest, amiben volt a kertből zöldborsó, csirke a tescoból, és paszternák a szomszéd kertjéből.

Megtaláltam életem első négylevelű lóheréjét. Pedig már nem is hittem benne, hogy nekem ilyen szerencsém lesz. Jel ez, egyértelmű. Először egy kuponfüzetbe tettem, préselési célzattal, meg hogy a pénztárcámban legyen, de az autóban átpakoltam a lottószelvény mellé. Finom utalásféleképpen...

A fiam megint bebizonyította, hogy született falusi gyerek és a falun csak az a baj, hogy ritkán jár a busz, de lehet várni a buszt a kapunál faárnyéknál. Fül volt sármalac és dinnyemalac, fürdött zománcos vájdlingban, szerzett néhány férfias karcolás és mezítláb járkált mindenhol. Ja, és a legfontosabb, asztalhoz ült és úgy evett, mint a nagyok, csak ő morgott is hozzá, mert ő így mondja, hogy finom.

Összehaverkodott a kutyával, akinek beszámolt minden fontos dologról, például a busz érkezéséről, próbált a kutyával autózni és megmutatta a kutyának, hogy hol a kutyaláb. A kutyának adta a kiflit, mert jószívű gyerek és ha úgy támadt kedve, szembe feküdt a kutyával és úgy mutogatott neki. Kutya és a gyerek nagy barátok lettek.

Meg voltak lopott beszélgetések is és este gyors látogatás anyuéknál. Vitathatatlanul jó volt a mai nap, a meleg ellenére is. Szerencsére a verandán jó idő volt.

A fal finom és egészséges

Zsombor elméletileg már másfél órája alszik, gyakorlatban szórakoztatja önmagát. A csattogás és gagyarászás abbamaradása mindig gyanús, bementem. A fiam éppen a falat nyalogatta. Pici ujját bedugta a lyukba - korábban ott a falvédő volt felszegelve - majd lenyalta az ujjára ragadt port.

Arról már nem is beszélek, hogy az egyik nyulat - mert mostanában van egy második nyúl is a képben -, az egyik szekrényfiókba tette, természetesen, nem a kedvencet, hanem a kettest, levetette a pólóját és a kiságyba rámolta a szőnyegét.

Igen, ő végig a kiságyban tartózkodott, bár már bemutatta azt is, hogy fel tudja tenni a lábát a kiságy felső lécére.

Ezekért még nem is haragudtam meg, hanem amikor rám nézett, benyálazta az ujját, lassan a fallyukba nyomta, picit várt, hogy mi lesz a reakcióm, majd a szájába tette az ujját. A szeméből csak sütött az üzenet: Én győztem!

Egy fenét. Leragasztottam a lyukat és alvást rendeltem.

Megértem, hogy nehezen megy neki az alvás, mert nem csak hőség van, hanem  az egyik lakásban - velünk egy szinten - még lakásfelújítás is. Zárt ablakokról meg szó se lehet.

Békávé, istenek, kacsák és a dinnye

Gyerekként, ha nem is szigorú, de igen erőteljes katolikus nevelésben részesültem. Aztán megismerkedtem az elme isteneivel, futottam sokat, kipróbáltam a tai-chit, a taoizmust és a buddhizmust, jártam jógára és meditáltam. És most ott tartok, hogy kellene valami, ami segít, hogy az elmém néha ne csináljon mást, csak "lebegjen egy tó felszínén".

Voltunk szemészeten a fiammal - nincs semmi gond, csak ilyen ajánlott dolog - és meglepett. Mivel már nagy fiú, ezért a gépi szemvizsgálat mellett kapott egy kis kártyát is, amelyen meg kellett mutatnia a kacsát. Én csak a lap tetején láttam a nagy kacsát, a többit a gyerek kitakarta, és amikor nem a nagy kacsára mutatott, akkor gyorsan magyarázkodni kezdtem: Nem szokta még megmutatni a kacsát. A doktornő rám nézett, én meg alaposabban a fiam ujjára, illetve ahogy felemelte alá és ott is volt egy kacsa, sokkal kisebb. (Sasszem Fül) A rajzok közül a legkisebb az autó volt és amit már eddig is sejtettem, Sasszem Fül az autót minden méretben felismeri.

Sasszem Kicsitraplis Fülnek nagyon jó napja volt. A metrózást nagyon élvezte, de azt is megnéztük, hogyan üríti a kukásautó a szelektív szemétgyűjtőt. Volt sok busz és autó is, szóval jó helyre vittem, a doktornál pedig készen voltunk 5 perc alatt.

Az út számomra azonban nem indult ilyen simán. Amióta kibuktak a BKV-botrányok, egészen hülyén és hülyének érzem magam. Régen nagyon fontosnak tartottam, hogy mindig legyen jegyem és ezzel is támogassam a városi tömegközlekedést, mert az fontos és jó. Aztán kiderült, nem csak adómmal tömöm a pártpénztárat meg a senkiházi politikusokat, de még a jegy árával is... A metróhoz meg lépcsőn kell lejutni babakocsival is. Ma reggel is ott álltak az ellenőrök a lépcső tetején, egy ötvenes pasi megnézte a jegyem, majd amikor megkértem, segítsen levinni a babakocsit a lépcsőn (Lehel tér), akkor annyit mondott, szó szerinti idézet következik, "én ugyan nem". Egészen elképedtem, de odamentem a másikhoz, és megkérdeztem tud-e nekem segíteni. Nem, nem a másik ellenőr pofáját kellett beverni, hanem a babakocsit levinni a metróhoz. Segített, nagyon kedves volt, de a történet végén ott maradt egy de a kollégája miatt.

A piacon remek dinnyét és barackot vettünk. Sasszem Én Nagyon Szeretem a Dinnyét  Zsombor Fül degeszre ette magát, még szerencse, hogy evés előtt lekaptam róla a pólót, így egy gyors zuhanyzással orvosolható volt a helyzet.

Pénteki történet

Magammal kötött megállapodásom szerint a péntek a fiamé. Minden péntek az övé. Persze, a további hat napon is meghatározó, de pénteken nincs az a sürgős dolog, ami miatt a játékbolt kirakatának összetapogatását be kellene fejezni. Addig csinálhatja, amíg elunja.

Szóval elég hajnali órán ott álltunk a kirakat előtt és Zsombor lelkesen mutogatta a játékbuszt és kurjongatott a dobozba zárt autóknak. A játékbolt kirakata előtt rendszeresen állnak gyerekek, így hamar társaságunk is akadt. Én nem vagyok az a beszélgetős fajta, de ha szólnak hozzám, válaszolok. Az első kérdéstől azonnal zavarba is jöttem, mert nagy hirtelen nem tudtam megmondani, hogy hány hónapos a fiam. Végül egy augusztusban lesz két évessel intéztem el a dolgot. Számoljon más.

A kérdés azért merült fel, mert a másik gyerek éppen akkora volt, mint a Fül, de sokkal jobban beszélt. Kiderült, hogy a másik gyerek háromnegyed évvel idősebb, jogosan megy neki a beszéd sokkal jobban, az én fiam viszont nagy. (Szerintem, nem nagy, a korosztályának megfelelő ruhákat hordja.)

Pénteken volt még mindenféle móka és kacagás, barack nyammogás és én annyi autót rajzoltam, amennyit a fiam kért. Nagyon sokat kért. Autót és buszt felváltva, majd rákapott a Ferrarira. Ilyenkor hozza a papírt, a ceruzát és Ferrari típusú játékautót. Nekem, mint rendes munkásembernek, körbe kell rajzolnom az autót, majd be kell rajzolnom a kerekeket, ajtó és a lámpákat. (A 30. autónál mindig megunom a dolgot, de kitartok.)

Zsombor, a férfi

Tegnap a fiam kiharapott egy darabot a szájából. Nem a legkönnyebb pillanata az anyaságnak, amikor a gyerek szája tele van vérrel és egészen horrorisztikusnak tűnik a hiány. Nem remegtem, de majdnem, viszont tettem a dolgom hideg fejjel. Persze, azt se tudom, hogy honnan gondoltam, mi a dolgom, mit kell tenni. Vért lemosni, sebet alaposan szemügyre venni, fogakat ellenőrizni, mindeközben a keservesen síró gyereket megnyugtatni, férjet felhívni...

Fogalmam sincs, hogy honnan vettem, mit kell csinálni, de túléltük. Remélem, a gyerek száján heg se marad.

A baleset után - nem tudott felmászni a székére, pedig ez már rutin műveletnek számított és ma úgy kerüli a széket, mint csúnya-gonosz dolgot - 10 perccel már kacagott, akkor kicsit megnyugodtam.

Persze, a védőnő éppen az eset előtt 3 órával hívott és én beszámoltam arról, hogy minden rendben. A két kardinális kérdés is előkerült: beszéd és a szobatisztaság.

- Mindenki azt mondja, hogy az ő gyereke egy évesen már beszélt. (Anya szerint másfél éves voltam, amikor már apám után kiabáltam, hogy "vágyá-vágyá".)
- El ne higgye! Két éves kor körül 40-50 szót kell stabilan ismernie a gyereknek. Első szótagok sincsenek meg?- De azok vannak.- Ha decemberig nem indul meg a beszéd, akkor elküldjük beszédindító terápiára.- Jó, augusztusban a két éves ellenőrzésen megbeszéljük, akár megyünk korábban is.- Szobatisztaság?
- Igen, azzal is zaklatnak, hogy régen, amint elkezdtünk járni, akkor már szobatiszták voltunk.
- El ne higgye! Örülünk, ha a nappali szobatisztaság 3 éves korra megvan, az éjjeli pedig 5 éves korra.

Ma Zsombor transzba esett a szökőkutaktól, alig lehetett lebeszélni, hogy belemásszon, majd végül beleugrott egy pocsolyába. (Az én fiam!)

Aztán az is kiderült, hogy a fiam a meggyet imádja, a cseresznyét nem annyira, de mindegyikből csak egyet harap, mert a mag fúj.

A legújabb szenvedélye a rajzolás, de nem kell megijedni, minden trolinak hangosan kiabál. Illetve a lépcsőházban is hangosan kiabál, mert visszahangzik.

És persze szuper okos. Mindent tud, mindent megmutat a képen és a rendszeresen játszott gyerekmondókákat már játssza, mutogatja, közben végtelenül kedves, bájos, tele van szeretettel. Gyorsan tanul és utánoz minket.

Főzés vs. játszótér

Egyre rosszabbul esik a lelkemnek, hogy olyan választások előtt állok, hogy vagy főzök vagy játszótérre (azaz levegőre) megyek a gyerekemmel.

Amúgy tegnap csináltam egy terhességi tesztet. Egy csík.

Folsav, notesz, eperlekvár és a mosás

A környéken mindenki terhes vagy terhes szeretne lenni, mert a gyógyszertárban hiánycikknek számít a folsav, amit én biztos, ami biztos alapon szedek ismét, amióta nem szoptatok. Jó pár hónapja megint vettem egy terhességi tesztet, ami megint negatív lett, és akkor mondtam a pasimnak, hogy valaki sorsjegyet vesz, én terhességi teszteket.

Ha megírtam ezt a bejegyzést, akkor veszek magamnak születésnapi ajándékot. Igen, végre rászántam magam egy Moleskine-re. Valahogy azt hiszem, hogy a következő 18 hónap olyan zsúfolt lesz, hogy jogosnak tűnik egy jó naptár.

Délelőtt találtam viszonylag olcsón epret (699 Ft/kg) és muszáj volt megfőznöm. Az egész lekvárfőzési procedúrát a fiam élvezte a legjobban, aki az eper negyedét magába tömte, de olyan szodé volt, hogy az eper leve végigcsorgott az állán, a mellkasán és a hasán. Ezután mintegy mellesleg megismerkedett a kristálycukorral. Történ, hogy főzés előtt kicsit lecukroztam az epret, neki viszont muszáj volt belenyúlnia, a cukor az ujjaira tapadt... utána már direkt nyúlt a cukorba. (A dolgok állásából viszont az következik, hogy tegnap mostam és holnap is moshatok.)

Ünneplés, móka, kacagás, szarvaspörkölt

A 3. házassági évfordulónkon - azaz éppen ma - tönkrement a kedvenc fokhagymanyomóm. (Fogalmam sincs arról, hogy ez milyen jel.) Szerencsére az ünnepi spenótot még be tudtam fejezni, utána meg nem kellett elmosogatni a nyomót. A spenót évforduló nélkül is ünnepi kaja nálunk, mert az első ottalvós randinkon azt főzött nekem a pasim. Az uram. Természetesen az uram-parancsolóm.

A hétvége is róla szólt. Az uram-parancsolómról. Születésnapja apropóján kapott sok ruhát, amihez sokat kellett járkálni, de nagyon fess ember lett belőle, főzött szarvaspörköltet, ami igen jó lett. Persze, a legeslegjobb ajándékot a fiától kapta, aki reggel kilencig aludt.

A nap legcukorsüvegesebb pillanatát is a fiam prezentálta. Miután szabadon rohangálhatott egy hatalmas kertben két kislánnyal, ő beleszerelmesedett a kerítés túloldalán lakó kislányba. Pontosan nem láttuk, hogy mit történik, de a fiam először a játék fűnyírót vitte oda, mintegy demonstrálva technikai felszereltségét - nem is az ő fűnyírója volt -, utána pedig a Nyulat mutatta be szíve hölgyének. Integetés biztos volt, talán puszi is csattant, de ezt nem láttuk egészen jól. A szerelem viszont biztos, mert sok időt töltöttek a kerítésnél. Fül pedig igazán férfiasan viselkedett.

A felnőttek pedig jobb lesz, ha megjegyzik: az az igazán jó, ha két halihó alatt leérnek a csúszdán.

Zsombor és a takarítás

Zsombor rákapott a rajzolásra és rajzol mindenre csak papírra nem. Önkifejezésének legjobb alapja a parketta. Mivel lebeszélni nem lehet a dologról, ezért megtanítottam takarítani. (Szerencsére egy vizes ruha éppen megfelelő eszköz.) A Kis Franc viszont élvezi a takarítást, tehát nevelésem fennakadt egy zátonyon.

Olyan hideg van...

...hogy befűtöttünk és zoknit vettem.

Amúgy délelőtt kihasználtuk az eső mentes időt és lementünk a Füllel. Úgy felöltöztünk, mint télen, de nem izzadtunk meg.

Zsombor valószínűleg balkezes lesz. Illetve jobb kézzel eszik, és mindkét kézben fogja a ceruzát, de inkább balban. És rajzol. Mindenhova. Falra, padlóra, ajtóra. Fehér lapra is, bár az nem tűnik igazán izgalmasnak számára.

47.

Anya lettem - Segítség, a gyerekem hisztizik!

Papucs

Zsombor lába 24-es, az apjáé 46-os. Zsombor belelép az apja papucsába és úgy járkál a szobában. Érzi a vesztét, ma nyári cipőt veszünk neki. Mert azt mégse írhatom hogy szandált, mert olyat a férfiak nem hordanak, ahogy bugyit sem.

46.

Anya lettem! - Elhangzott az első szó

Zsombor vs. Eper

A győztes egyértelműen Zsombor. Eprek rettegjetek. Amúgy epermaszatos, piros szájával és éppen előtörő felső szemfogaival Csíra Vámpír.

45.

Anya lettem - Édes kis semmiségek

Szemünk fénye

Azt hiszem, "kicsit" elkényeztetjük a gyereket. Legújabb szenvedélye az ikeás favonat és mivel egy adagból csak kicsi kört lehet építeni, amibe nem tud belefeküdni anélkül, hogy szét ne rúgná, ezért az apja, kérésemre, hozott neki újabb síneket. Már van váltó és két vonat, de a pasim latolgatja az alagutat is.

A hétvégén - pedig még nincs is húsvét - dömpert is kapott a Fül. Ez már a harmadik dömperméret amivel rendelkezik, viszont szükséges volt, mert a játszótéren igény mutatkozott olyan autóra, amelyet meg lehet pakolni homokkal és nem mellesleg könnyen le tudom vinni a táskában. Bár a pasim már javasolta, hogy ikeás nagy táskával járuljak a homokozóhoz.

Este visítva nevettünk, amint a gyerek felhajtotta a legkisebb dömper dömper részét és pici fenekét rátette a vázra, ahogy azt nagyobb dömperével szokta. Alig bírtuk lebeszélni a játék ilyenfajta használatáról.

44.

Anya lettem - Menjünk kökörcsint fényképezni!

Újabb elhagyott mérföldkövek

Olvastam az okos könyvemben, hogy másfél éves korukban a gyerekek már több tucat szót ismernek és használnak. Zsombor szókincse a napokban stabilan háromra emelkedett: mamama (mandarin), annyah (anya), ferrah (Ferrari). Imádja a piros Ferrarit és már olyat is tud játszani, hogy a matchboxot a hasán, a fotel karfáján és mindenen tologatja, vagy bepakolja a dömperbe és a nappaliból elszállítja a hálószobába.

A Fül nem beszélése miatt nem aggódom, mert egy vásott kölyök ügyességével berregteti a száját, miközben az alsó ajkát az ujjával ütögeti. (Hogy hívják ezt szaknyelven?)

Azonban a fiam legújabb hobbija az énekelés. Dúdolom neki a Tavaszi szelet ő pedig szép nagyra nyitott szájjal énekli a dallamot egyetlen Á hangot hallatva. De ezt csinálja az ABC-t soroló csigával is, tehát nem vagyok kivételezett. Azonban ez az Á nem ugyanaz, mint a fogmosás Á-ja.

Gagyarászik is, tehát beszéd lesz ebből egyszer...

Mellesleg pakolós korszakát éli, megint, akár fél órát is eljátszik egy fém teás dobozzal, amibe némi letekert madzagot akar belegyömöszölni.

Apja számítógépét ki és be kapcsolja, akárcsak az orrszívót. Sőt, bepakol a mosógépbe és el is indítja az útmutatásommal. Jövőre önállóan fog mosni...

43.

Anya lettem -  Játszótérre lapát nélkül soha többé nem megyünk!

Megint egy napos csúszásban vagyok, de a gyermek tegnap szó szerint értelmezte a "kis taknyost", és eddig egészen finom elképzeléseim voltak arról, hogy honnan ered a "taknya-nyála összefolyik".

A fül ma már jobban van, bár még mindig korrekt takonybuborékokat fúj, viszont az orrszívózást rezzenéstelen arccal viseli.

Ezt pedig muszáj megőriznem az utókornak (nlc főlap középső része). Az oldalrész címe pedig lehetne: Szívtipró pasik. Az egyértelműség miatt, a másik Leonardo DiCaprio.

Kedvenc szívtiprómról pedig ez a kedvenc képem az utóbbi időből:

Ruha szaggató vérnyúl

Zsombor kiharapta a pamut blúzom.

Többet vérnarancsot nem kap.

Anyaságpróba

Holnap lesz másfél éves a fiam és eddig nem volt beteg. Az a kétszeri őszi légy gyengeség, amikor rajtam akart feküdni, az a két orrfolyás és az allergiás reakció a szúnyog csípésekre nem számít betegségnek. Viszont ma pirosan csipogott a lázmérő - igen vettem hihetetlen digitális szerkezetet - és a fiam igazi lázat produkált. Persze nem zsebből húzta elő, közrejátszott a ma kapott két oltás. Gondolom. Viszont a láz nagyján másfél óra alatt túl voltunk és a jobbulással egyenes arányban nőtt meg a gyerek mozgékonysága. Értsd. Ahelyett hogy a kanapén kókadozna, visongva kergetőzik az apjával, aki viszonylag korán érkezett haza, de már nem látta betegnek a fiát. (Csak képen.)

Most megint felfele szalad a láza és nyöszörög álmában.

Egyébként minden jó. Zsombor végre kinövesztette az alsó ketteseket, közvetlenül a 4 rágó után és a gajdarászásból egyetlen értelmes dolog mutatkozik már hetek óta, mégpedig a mamama, azaz a mandarin. Viszont mindent megért, csak nem mindenre hallgat.

42.

Anya lettem - Moziba mentem, majd jövök...

Este már aludtam, vagy legalábbis félálomban voltam, amikor az uram beviharzott a hálószobába és a szememre vetette, nem linkeltem a Zsomboros cikket, úgy kellett "megkeresnie". Szóval szánom bánom minden bűnöm, kicsit késve, de fent a link.

Hullámvölgy alja

Hozzászoktam, hogy nálam sohasem mennek a dolgok "normálisan", de az mellbe vágott, hogy a fiamnál sem. Megint voltunk Ringatón - elkezdődött a babakocsi nélküli világ - és valahogy nagyon furcsa volt a fiam közösségben. Csekély érdeklődést mutatott a közös móka és a zene iránt, inkább rohangált a teremben, én pedig önmarcangoltam. Ráadásul, amikor egy szomorú dalt énekeltünk, a sok gyerek a földre feküdt, a Fül is, de közben idegen anyukák lábához támasztotta a hátát. Elveszett voltam. A furulyával alakul a barátság, akárcsak a hegedűvel, viszont egyre hisztisebb jeleket mutat - kiabál, ha nem az van, amit ő akar - és nem egyáltalán nem igényelte a társaságomat. Ezután már csak apró kihívás volt, hogy minden gyerek cumisüvegét meg akarta szerezni, viszont a sajátjából csak két kortyot ivott és utána fontos rohangálnivalója volt. Sőt, a nyitott ajtó ki is szökött, szóval volt 10 mp, amikor nem láttam a fiam és majdnem megállt a szívem.

Béna és rossz anya önmarcangolást azóta takarékra tettem, de azóta is ott kattog a tarkómnál, hogy vajon mit rontok el vagy mit rontottam el.

Közben pedig okos, ügyes, mosolygós, cukifej gyerek, akiben megint feltámadt a szekrénymászó reflex.

Annnyáh!

Reggel arra ébredtem, hogy a fiam egész hangosan azt kiabálja, hogy "Annyáh!". Magamra vettem a dolgot és kiugrottam az ágyból. Amikor a szobájába értem, a Fül jelzésértékűen a Nyúlra mutatott, a Nyúlra, aki valahogy a kiságyon kívülre került... Visszaadtam a Nyulat - elkényeztetem-e a fiam? -, a gyerek boldogságában kicsit még fetrengett az ágyába, nekem viszont elkezdődött a nap.

41.

Anya lettem - Néha még hihetetlen...

Süt a nap, csillog a hó, áll a pillanat

Indulnánk boltba, de még készülődésben vagyunk. A BEG új albuma szól és abból is az aktuális kedvenc a Survive. A fiam a könyvei előtt ül, lapozgat és dúdol. Kicsit még nem macerálom azzal, hogy nadrágot kellene venni és ebédet vadászni.

17 hónapos múlt

A jelen állás szerint vagy rocksztár lesz a gyerek, troli számláló vagy mozdonyvezető, bár most éppen könyveket lapozgat elmélyülten. De már nem a lapozás öröme miatt, hanem a képek kötik le a figyelmét.

Voltunk ringatón és a fiam, aki egyértelműen szereti a zenét, még azt is, ha én éneklek neki, elsírta magát a furulya hallatán. De jól csinálta, mert a kislányok azonnal jöttek vigasztalni. Persze, amikor már nem szól az a magas hangot kiadó valami, akkor a világ is szebb lett és egyik percről a másikra száradtak fel a könnyei.

Valahogy úgy alakult, hogy nagyon sok mozdonyt kapott mostanában a Fül és úgy vettem észre, mindegyiket másért szereti. Persze, egyiket sem annyira, mint a Nyulat, de azért abban nem vagyok biztos, hogy felférek a 10-es listára.

Sétálni már csak a közelbe megyünk, babakocsi nélkül, mert a Fül a Otthon-Hentes-Bolt-Haza távolságot már simán bírja. Ügyesen megvár az ajtóban, beszáll a liftbe és fogja a kezem. Lassan megtanulja, hogy trolit - szerencsére sok jár a környéken - csak a járdáról nézünk. A trolik még a kutyáknál is érdekesebbek.

Fogak száma: 10, de ebből 4 rágó (érdekes sorrendben jönnek a fogai)

Beszéd: Még nem beszél, bár már határozottan karattyol és láthatóan vannak gondolatai. Akaratos, de közben szelíd is. Puszit nem ad, de akit nagyon szeret, annak majdnem dob puszit. Addig a részig eljut, hogy a kezébe pusziljon, de utána saját arcára szorítja a kezét. Integet is, de fiúsan. Ha nincs kedve, nem emeli fel a kezét és úgy mozgatja az ujjait.

Visszatért a kúszás és a hasalás. Ezeket egy időben nem csinálta, most meg simán hasra veti magát a kádban vagy a padlón olvasgatás közben. Térdre pedig akkor ereszkedik, amikor fontos játszani valója van gurulós járművekkel.

Járás tökéletes, már a futással próbálkozik.

Pár hete azt vettem észre, hogy nem szeret gyalogolni és karra akar ülni. Először a lustaság gén aktivizálódását sejtettem, de utána rá kellett jönnöm, hogy az ősszel vásárolt cipőt kinőtte, tehát egy számmal nagyobb cipőt vettünk neki, mint a csizmája. Azaz 24-est és az se túl nagy, azért erősen remélem, kitart a nyárig.

Szobatisztaság jeleit nem mutatja, viszont enni már önállóan szeret a legjobban.

Alvás: Ebéd után alszik már csak napközben, éjszaka viszont hozza a tőle megszokott 12 órát. Bár, ha túl sokat alszik napközben, akkor az éjszakai elalvás kicsit tovább tart és ilyenkor a fél gyerekszobát berámolja magához az ágyba és a (háló)zsákban futást gyakorolja.

Tegnap elesett a Zöldségesnél és a jobb szeme alatt kisebb monokli jellegű piros foltja lett. Vagány kiscsóka, nincs mese.

12,1 kg

40.

Anya lettem! - Belebújt a kisördög!

39.

Anya lettem! - Téli kiruccanás gyerekkel és nagy tervekkel

És vittem körömlakkot is a telelésre, de félidőben inkább tövig vágtam a körmeimet, mert a lakkozás elérhetetlen ábrándnak tűnt.

38.

Anya lettem! - A lányok angyalok