Zsombor és a nők

Még mindig én vagyok a "királynője", de hihetetlen jól tud élni pasiságával, még velem szemben is. Lefekvés után először csak kiabált, hogy inni kér, majd hisztizett, végül pedig bevetette a szépen nézek és megsimogatom anya arcát manipulációt. Én először ideges voltam, majd kenyérre kent és nagyon untam azt, hogy nem olvashatok nyugodtan, mert fesztivál van a gyerekszobában, szóval vittem neki négy kortynyi vizet. Amikor meglátott, felült az ágyban, rám mosolygott az egyik legkedvesebb mosolyával, majd közölte:
- Ezt már szeretem!
Nekem meg elakadt a szavam és láttam a nők százait, akik összetört szívüket sepergetik a fiam után. És akkor a nagy, barna szemeiről még nem is beszéltem.

Mese

Apa: Olvassak mesét?
Zsombor: Igen!
Apa: Mit olvassak?
Zsombor: A kistücsk színes krajcárja
Apa: Miri, segíts! Zsombor mit olvassak?
Zsombor: A kistücsk színes krajcárja
Anya: A kiskakas gyémánt félkrajcárja?
Zsombor: Nem! A kistücsk színes krajcárja.
Apa: Olvastam én már neked ilyen mesét ebből a könyvből?
Zsombor: Igen!
Apa: Nem emlékszem. Várj csak, volt egy rövid. - lapoz, lapoz, lapoz - A prücsök krajcárkája!
Zsombor: Igen!

Amúgy azt is megfigyeltem, hogy a papír jobb oldalán a jobb kezével, bal oldalán a ballal rajzol és fest, és ha jobb oldalra teszem le a kanalat, akkor jobb kézzel eszik, ha bal oldalra, akkor ballal.

Egyre többet játszik egyedül, főleg legozik, de ma éppen kalózkapitány volt.

Nagyon boldog vagyok!

A wc-n ül, miközben végzett nagydolgával és azt mondja, hogy
- Nagyon megoldottam a problémát.

Egy férfinél csak kettővel bonyolultabb, ha a LEGO útmutató hiányzó lapját rajtam keresik. Dühömben már bezavartam a gyereket a szobába, hogy az ő legoja, az ő útmutatója és az ő szobájában lesz.
Pár perc csend után kiabál, hogy megtaláltam és lobogtatja a lapot.
Amikor az apjával beülnek összeszerelni a repülőt, azt mondja, hogy
- Nagyon boldog vagyok!
és hallatszik a hangján, hogy tényleg az.

Eddig szigorúan tartotta magát, hogy ő Apjaneve Zsombi, de most, ha felveszi a telefont, akkor úgy mutatkozik be, hogy
- Apjaneve Zsombi Torzonborz.
De a legrémesebb, amikor Kukacmukac puszigép és össze-vissza puszilgat engem. :)

Karácsonyra pedig megtanulta a Száncsengőt. Nem mondja ki az összes szót rendesen, de a dallam mindenhol stimmel. Remélem, majd a nagyiéknál is elmondja ajándékbontás előtt. Nagyon várja már a karácsonyt, bár kicsit izgul, mert az ovis karácsony után összevesztünk, ugyanis azzal akaszt hasba mindenkit az oviban, hogy ő finnyás és 2 kanál étel után jóllakott. Szóval megfenyegettem, hogy a Jézuska összeszedi a játékait, ha nem lesz szófogadó, rendes gyerek.

Mikulás

"Nem hiszek a szememnek!" - kommentálta a ma reggeli eseményeket a fiam, amikor felfogta, hogy amíg aludt, valaki teletömte mindenféle földi jóval a csizmáját, majd az oviba menet, túl néhány jeges pocsolyán megjegyezte: "Jó napom van!"

Kóbászolás

"Anyucika, nem szabad hátrafelé kóbászolni. Tam-Ti-Tam. Nekimész balaminek."

Reggel pedig annyi volt, hogy jött egy kislány, aki hangosan köszönt a fiamnak:
- Szia Zsombi! - majd az anyukájához fordult és elmondta a tényállást. - Zsombor a főnök.

Sors, végzet, ilyesmi

Vacsorára szivárvány, reggelire málna a bokorról. Victor Hugo után Balzactól is búcsút vettem és most Csokonaira nyergeltem.

Zsombor életében először moziban volt. Micimackó. A helyzetnek nem is az volt a pikantériája, hogy életünkben először hármasban voltunk moziban, hanem hogy az egyik lánnyal úgy ismerkedtünk meg annak idején, hogy egy helyre jártunk terhesjógára, most meg ott ültünk a moziban gyerekkel. A terhesjóga óta jó sokat beszélünk is, előtte viszont évekig jártunk délelőtti mozikra mindenféle ismerkedés nélkül.

Közben Zsombor a maga módján kezébe vette a sorsát, és mozi után leült Zorcsi mellé fagyizni. Így eset meg, hogy a valóságban is megismerkedtünk Luciával.

Konkrétan

Zsombor: Anya, ótas! Ótas! (Anya, olvass! Olvass!)
Myreille: Rendben. De mit olvassak?
Zsombor: Ató!
Myreille: Ajtó?
Zsombor: Nem. Aotó!
Myreille: ...
Zsombor: Car!

Zsombor-magyar kéziszótár

jó pijú=jó fiú
Bombi=Zsombi
bijabo=nyúl
csín=sín
kocsi=csoki
kocsibijabo=csokinyúl
busz=busz
Bugatti=Bugatti
toji=troli
pika=pick up
pika=Ikea
car=autó
ajto=metró
ajtókocsi=metrokocsi
ajtó=ajtó
iszi=inni
tojás=tojás
ójiási=óriási
kaka=kaka
biga=csiga
anya, anyu=anya
apa, apucika=apa
apuci=apa
guji=gurítani
csikis=csikis
nem=nem (leggyakrabban használt szó)
birkó=birkózás
tont=csont
pipi=csirke
tandinda=targonca
kana=kanyar
na kana=nagy kanyar
zíí=víz
Pöti=Pöti
pici=kicsi, kis (értsd pici busz=kisbusz)
kék=kék
piros=piros
ződ=zöld
péci=lécci
jó=jó
ija=igen
jól=jól
putás=futás
jó buji=jó buli
patát=lapát
kakakó=kakaó
bugurka=uborka
banda=sárga
tanca=táncol
gajazs=garázs
na csín=hosszú sín
ajó=hello, halló
kaion=kamion
cia=szia
töndö=köszönöm
csíz=csíz
palacsi=palacsinta
bimbó=pitypang
Tonjás=Thomas
Dóra=Dóra
Csicsi=Cizi
Diego=Diego
guri=kiborít (játékot)
gomb=gomb
kakkor=traktor
hajó=hajó
peter=eper
balma=alma
baján=banán
kukiku=kakas
auau=kutya (és igen szép, amikor az utcán közli: auau kaka)
tuta=kutya
aaal=hal
pingu=pingvin
piás=zsiráf
áz=ház
pécső=lépcső
katika=rakéta
hold=hold
lila=lila
bamba=lámpa
kajék=kerék
bucsi=puszi
kacsingas=kattints (az egérrel a képre, amit mutatok)
buta=butaság
kapa=kapaszkodik
kapar=anya kikaparja a joghurtot a dobozból
buji=elbújik
tonyo=torony
csörny=szörny
buta=butaság
cica=cica
pupak=kupak
kapkács=kalapács
pótita=porcica
bába=lába

ti, kettő, háom, né, öt (1,2,3,4,5)

Egyre több szót ismétel vissza és önállóan rakja össze a mondatokat.

Bombi nem birkó. Zsombort nem lehet lebirkózni.
Apa, kanyar. Apa azonnal kanyarodj!
Bombi, Anya, kocsitorta. Zsombi és anya csokitortát süt.
Bijabo tanca. A nyúl táncol.
Bijabo, tojás, piros. A nyúl piros tojást hoz.
Busz gajazs. A busz beállt a garázsba.
Anyu, jó. Péci. Anya csinálja meg (a sínt vagy valamit).

De persze a legjobb mondata ez volt:
Ajó, Bijabó, kaion. Hello, Nyúl, hozzál nekem kamiont.

Játék az egész világ

A kedves újságíró nénik és bácsik voltak olyan kevesek és előre megrajzolták a csuklós busz kerekeit, így Zsombornak csak a többit (többek között a csuklót) kellett berajzolni.

Csendélet a gyerekszobából: Bijabo irányítja a Bugatti Veyront.

Helyzet

Ma önállóan öltözött a gyerek. Csak sárga gumicsizmában és pókemberes sapkában volt hajlandó elkísérni a boltba. (Érezte az eső előszelét, valószínűleg.)

Itthon, kivette magának a joghurtot, hozott kanalat, felült a székébe, kibontotta a joghurtot (ez új tudomány) és megette.

És persze, az utcán nem akarja már fogni a kezem. Az túl gyerekes, ő már nagy ahhoz.

Pillanatkép

A gyerek és az apja éppen óriási járművet építenek Duploból. De nincs helyén az egyensúly, ezért az apja azt mondja:
- Meg kell szerelni!
Erre a gyerek elrohan az apja szerszámosládájáért, és előveszi a csavarhúzót.

Vízválasztó

Pár napja már vásárolni is pelenka nélkül járunk és a délutáni alváshoz sem kell pelenka. Tegnap este pelenka nélkül feküdt le Zsombor és fél6-kor arra keltem, hogy utánam kiabál, de amire kiértem a hálószobából, ő már a bilin ült (egyezményes helyen tartjuk a nappaliban) és tapsolt (mi így örülünk a kis dolgoknak is). Igaz, utána nem akart visszaaludni, de akkor is zseniális kölyök. Sőt, elkezdte privát ügyeit egyedül intézni...

Már tudja, mit akar

- Veszek neked vécészűkítőt. Milyen színű legyen?
- Lila.

Megrendeltem lilában.

- Lesz lila vécészűkítőd.
- Lila. Nem.
- Nem jó a lila?
- Nem. Lila. Nem. Piros. Jó!

Most már csak arra vagyok kíváncsi, mit fog szólni a lilához.

Nagy gyerek

A mai napi mérleg éppen olyan, mint a tegnapi: 5+ bili és 1 nadrágcsere (mert túl nagy volt a játék). Akkor is kiabál a biliért, ha éppen pelenka van rajta (alváshoz rá szoktam adni). Tehát nappal már szobatiszta.

Rengetegszer olvastam, de hihetetlen élőben látni, hogy amikor a gyerek megérik rá, 3 nap alatt kipipálja a szobatisztaságot. Tudatos és ügyes. Szól, ha kell, ráül, elvégzi a dolgát, tapsolunk és jutalomból ő húzhatja le a vécét.

Éppen ma 2 éves és 7 hónapos.

(Teg)Napi Gyors

6 nadrágot használt el a gyerek a mai nap (délután már pizsama nadrágokban volt), de többször szólt, hogy pisilnia kell, sőt este már egyedül ráült a bilire és elvégezte a dolgát. Szuper gyerek. A jutalma, hogy lehúzhatja a wc-t.

A legkisebb papírfecnit is megkaparintja és buszt rajzol rá. Legjobban az én moleskine naptáramba szeret rajzolni. Az üres oldalakon kívül azokat a jegyzeteimet szereti, amiket bekeretezek, mert azoknak csak kereket kell rajzolni...

Amúgy egyre többet beszél, egyre nagyobb és még éppen jó a lábára a 26-os cipő, viszont az elefanten-es lábmérőt kinőtte.

Pika

Leszállunk a metróról és mellettem a fiam hajtogatja: Pika neem! Pika neem! És csak a 20. Pikánál esett le, hogy Pika=Ikea. Végül az új mozdony miatt tetszett neki a kaland.

Zsombor-magyar szótár

pipa=papír

kocsi=csoki

Összefüggések

Zsombor és az apja ülnek a gép előtt, autókat néznek. A fiam szeretné átvenni az irányítást, ezért leszáll az apja öléből és tuszkolja le a székről. Az apja finoman közli vele, hogy "Nem tudok felállni, fáj a lábam.", erre a gyerek odaadja neki a mankókat és arcán az eltökéltség, megszerzi a széket és kisajátítja a számítógépet.

Banán.Apa.Lába.Bibi.

A gyerekem lelkesen közvetítette a pénztárosnőnek, hogy mi is történik vele. Egy pillanatig örültem, hogy nyelvét csak én értem pontosan, a többiek csak azt látják, hogy valamit nagyon magyaráz. Persze, azt nem kellett sokat magyarázni, hogy amikor reggel felébredt, bejárta a lakást és az apját kereste.

Talán ő az egyetlen, aki élvezi a mostani időszakot. Végre annyit utazik trolin, buszon és metrón, hogy nem sír, ha le kell szállnunk és még villamosokat is látunk. Már látom, hogy a következő mondata az lesz: "Kérem, vigyázzanak, az ajtók záródnak."

Bennem egészen sok érzelem megfordul, de leginkább fáradt vagyok. Főleg lelkileg. Pedig pénteken színházban voltunk (arról majd írok a mokshán) és egészen nagy terveink voltak a hétvégére.

Szombaton hajnalban Zsombor - szokása szerint - megjelent az ágy mellett és most a Bijabon kívül hozta a villogós autóját is, amit nem engedtem az ágyunkba, viszont sikeresen bekapcsoltam. Szerintem az összes szülőbarát játékon van kikapcsoló gomb. Persze, haragudni nem lehet a fiamra, mert annyira tudja szeretni a mindent. A tűzoltóautót. A járókeretes nénit. A kislányt mandarinnal, igaz ő mandarint is adott, Zsombor pedig azonnal puszival és öleléssel közeledett felé. Nem mondhatom, hogy nagy szoknyavadász lesz, mert már most az...

A tudás öröme

Az előzményekhez annyit, hogy rendszeresen együtt főzünk és takarítunk Zsomborral. Profin gyúrja a tésztát és amikor céltudatosan szeretnék porszívózni, akkor is követeli, a porszívót. Egész profin műveli, hogyha bármit ő szeretne csinálni, akkor azt hajtogatja, hogy Bombi! Bombi! Bombi! és elhatározásától nem tántorítható.

Éppen kihasználtam az időt, amíg egyedül autózik, és megnéztem a leveleimet. Nagy hirtelen rohan hozzám, hogy Pótita! Pótita! Először nem értettem, mire gondol, ezért kértem, hogy mutassa meg. Remek gyerekem a fotelhez vezetett, majd bemutatott alá. Pótita! És igen, félelmetes porcicák laktak alatta. Összeszedtem, a fiam pedig játszott tovább.

Amúgy új szavai között van a tandida (targonca) és a bobi (buborék). Ha a bobit nem érteném meg hirtelen, akkor fúj egyet a levegőbe, a tandidánál pedig megmutatja, hogyan veszi fel a dobozokat és teszi a polcra.

Aktuális napi őrület a távcsövezés. Két üres vécépapír gurigából ragasztottam neki kukkert, amit rendszeresen használ. A sárga autót csak távcsövön keresztül lehet megnézni.

Bijabó nagy kalandja a Rómain

Szombatra rossz időt és erős szelet jósolt a "pesti ember", de egész nap ragyogott a nap. Legalábbis Pesten. Zsombor és Bijabó letudta a délutáni alvást, és felkerekedtünk (vö: Apa, Anya, Zsombor és Bijabó felkerekedett), hogy elmenjünk marcipán burgonyát szerezni.

Már az indulás kalandos volt, mert Zsombor a maga (nehezen dekódolható) nyelvén elmagyarázta, hogy a Nyúl, azaz Bijabó és jön velünk. Először az én retikülömbe próbálta beletuszkolni, de talált egy világjáró moksha-táskát és végül abba tette bele. A táska majdnem akkora, mint ő maga, ezért átvetettem a vállán. Boldog volt.

A családi séta (vö: Apa, Anya, Zsombor és Bijabó - ha karakterre fizetnének, én is így írnám... - lesétált a Duna-partra) némi hisztivel indult. Zsombor nem akart eltávolodni az autóktól (az apja éppen egy Porsche mellé parkolt), így bizonyos időnként vissza akart fordulni. A vadkacsák némileg csökkentették bánatát és amikor rájött, hogy akarata ellenére egészen izgalmas helyre hozták szülei, elővette a nyulat a táskájából és mindent elmagyarázott neki. Megmutatta a nyúlnak a kacsákat, a vizet és úgy fogta a nyulat, szorosan az arca mellett, hogy az mindent jól lásson.

Cserébe a nyúl önfeláldozóan Zsombor és a térkő közé vetette magát, amikor a fiam éppen az elhasalást szemléltette. Bijabó megóvta Zsombort. (Ilyen egy igaz barátság.)

Ezután még megnéztük (vö: Apa, Anya, Zsombor és Bijabó megnézték) a nagy hajót, amely mozdulatlanul lebegett a vízen. Bijabó visszakerült a táskába, mi pedig visszamentünk az autóhoz.

Kicsit én

Nem bírom mosolygás nélkül megállni, amikor a gyerekem lábbal kapcsolja ki és be a porszívót - én ezzel apámat csak 14 éves korom környékén kezdtem idegesíteni -, és a csaphoz a fellépőt szigorúan lábbal húzza oda. Pont úgy, mint az anyja.

Tükröm, tükröm...

Tegnap némi lázzal küzdött a Fül és tegnap csak úgy tudott nyugodtan aludni, ha ott voltam mellette. Délután nem sokat küzdöttem ellene, szorítottam neki is helyet a kanapén. Bevackolta magát kiskiflibe és megfogta a kezem és húzogatta a fején. Értettem a célzást, álomba simogattam. Miután elaludt, félig kicsavart pózban olvasni próbáltam, de valahogy mindig rá kellett néznem. Olyan tökéletes. Olyan szép. (Olyan elven és akaratos is, de ezzel most nem foglalkoztam.) Gyönyörű a szempillája, az arca és megpróbáltam elképzelni, milyen lesz majd, amikor szája felett a szőke pihéket erős borosta váltja fel. Néztem a kezét. Az apja keze és olyan puha, mint az enyém gyerekkoromban. A kezeiről mindig eszembe jut, hogy anyu nekem mindig azt mondogatta, milyen puhák a kezeim.

Délelőtt a boltban egy bácsi odaszólt a mellette álldogáló néninek:
- Nézd, mama, éppen olyan ez a kisfiú, mint Gábor kicsinek.
A néni hozzám fordult:
- Nem eladó ez a gyerek?
- Nem! - válaszoltam határozottan, bár tegnap éjjel voltak pillanatok, amikor azt hittem, nem nekem való az anyaság.
- És milyen felnőtt lett? Jóképű?
- Meghiszem azt! 190 centi magas és csak a haja lett barnább, de az arca és a mosolya éppen ilyen.
Eközben a fiam az egész csirkéket méregette lelkesen.

Szertartásaink 1.

Gyere! Gyere! Adok öt puszit! (Adok hat puszit a fiamnak.) Hopp! Ez hat lett! Egyet adj vissza! (És erre nyálas, cuppanós puszit nyom az arcomra.)

+1 rágófog

Előjött a jobb alsó rágófog.

Számok

A fiam kereken 880 napos és 1 méter magas.

A nemi szerepekről is véleménye van. Ha szétjön a repülője, akkor azt mondja, hogy Apa! Apa!, ha megüti magát, az én ölembe akar vackolódni, ha kiönti a teát, akkor rohan a fürdőszobába a felmosófáért.

Helyzet

Szúr a tüdőm, ha köhögök. Nagyjából a tüdőcsúcstól egy tenyérnyire felfelé. Vagy az a szívem? Lehet, hogy ilyen a tüdőgyulladás, és létezik, hogy nekem még sohase volt?

Egészen magvas (és keserű) gondolataim adódtak arról, milyen ha az anya és milyen ha az apa beteg. Ha a férfi beteg, akkor ő a világon a legbetegebb és ennek következtében minden kényeztetés és figyelem neki jár. Ha a nő, akkor 1. a nő nem lehet beteg, 2 ha mégis megpróbálja, akkor csak a legszükségesebbek lesznek elintézve, a többi dolog megvárja.

De szúró tüdővel is nagy kalandra indultunk a Füllel. Troli, metró - milyen boldogító, hogy egyetlen embert se zavart, hogy több megállót állunk a gyerekkel és nagyon koncentráltan kapaszkodunk -, majd vettünk papírt a rajztáblához, mert a kispicasso a korábbinak minden négyzetcentiméterét telerajzolta és most most már áttért a foglalkoztató füzetre.

Nem tudom, mit magyaráztunk rosszul, de abban a pillanatban, ha egy fekete-fehér képet lát, azonnal kedve támad kiszínezni.

Láttunk még hévet és villamost is, tehát a boldogság tökéletes volt. A Stadionoknál a hosszú lépcsősor végére már annyira elfáradt, hogy az utolsó öt lépét egy-egy jaj-jal kísérte.

Vonat, kaland satöbbi

Zsombor már akkor transzba esett és a boldogságtól hangosan kiabált, amikor kiértünk a pályaudvarra. Ott minden vonatra fel akart szállni, majd amikor az egyikre felszálltunk, le se akart szállni háromnegyed órával később sem. Közben minden vonatot hangos kurjongatással üdvözölt. Aztán megtanult háromkerekű rollerrel rollerezni, énekelt Bóbitát (az ő verzióját) egy féléves kiscsajnak, majd hozott zsebkendőt, amikor úgy ítélte túl nedves a hölgyecske arca, lopott puszit (ezt majd mennyire utálják, ha 20 év múlva felemlegetem nekik) és beszélt rengeteget, csak abból keveset értettünk. Hazafelé komoly képpel nyújtotta át a jegyét a kalauznak, majd meg volt sértődve, hogy haza kell gyalogolnia. A lifttől már alig tudott bejönni a saját lábán.

Firka

Gondterhelt arccal hozza a buszt, amin egy ceruzanyom látható.
Én: Ó, jaj! Ki firkálta össze a buszt?
Zsombi: Bombi!
Én: Nem vagyok boldog. Ki fogja letakarítani?
Zsombi: Bombi!
És rohan a papírtörlőért, dörzsöli, de nem jön le. Nekem nyújtja a papírt.
Zsombi: Anya!

A női táskáról

Régen arra figyeltem, hogy óvszer mindig legyen nálam, ki tudja, mit hoz a nap, most meg egy pelenkát teszek a táskámba a fiamnak biztonsági okokból meg egy autót.

Elképesztően kedves gyerek a fiam, ha senki nem akarja megszerezni a közelében található piros autót. Akkor is a sajátjaként védi, ha éppen pár perce kapta kölcsön. Amikor az unokatesójánál eltörött a mécses, ment és puszival vigasztalta.

Reggel közöttünk ül az ágyban és lelkesen magyaráz. (Nem értjük, hogy miről.) Befejezi és az apja megkérdezi tőle. Zsombi, akarsz tesót? Hö, mondja a gyerek, ami nála az igen. Akkor menjél ki, amíg anyával csinálunk, dobja fel a labdát az apja. A gyerek kicsit gondolkodik, majd lemászik az ágyról és elvonul a szobájába. 2 perc múlva megjelenik és szerencse, hogy nem tud beszélni, mert bizony számon kérné rajtunk a tesót.

Ota, Bijabo és Bombi

Bartos Erikán edződött szülők tudják, hogy van az a rész, amikor narancshóemberek készülnek. Mi is ezerszer olvastuk. Vacsora után a fiam egymásra próbálta rakosgatni a mandarinokat és ó ó ó, magyarázta. Azonnal megértettem. Előszedtem néhány fogpiszkálót és megszületett a lényünk. Szeme bors, foga fogpiszka. Zsombor Otának nevezte el, majd a fotó kedvéért odaültette mellé Bijabot is és a kérésemre egy kicsit odabújt ő is.

Tündér

- Bó-bita, Bó-bita, Bó-bita, Bó-bita, Bó-bita, Bó-bita, Bó-bita, Bó-bita - harsogja a fiam és tulajdonképpen már tudja A tündér negyedét.

Persze, azért harsogja, hogy énekeljem el neki.

Nyúlról

Bija, Bija, Bijabó

Ezt mondja a Zsombi a nyúlra.

De volt olyan is, hogy
- Zsombi, ki firkálta össze a könyvet?
- Bombi!

Az én remek gyerekem

Zsombor elképesztő. Elképesztően akaratos, elképesztően kedves és elképesztően okos.

A rács nélküli ágyhoz szoktatás tegnap este befejeződött. Tegnap este lefeküdt, betakarózott, majd elaludt. Egyszer se jött ki, nem volt küzdés, se morcoskodás. És ugyanez történt ma ebéd után is, igaz egyszer utánam szaladt, mert túl gyorsan távoztam a kiságya mellől és nem tudott elég puszit cuppogtatni a levegőbe nekem. Miután telecuppogtuk a levegőt puszival, beszaladt a szobájába, be ugrott a kiságyba, betakarózott, majd elaludt.

Reggel ő ébresztett minket és elkezdődött az a korszak, amikor az ember arra ébred, hogy a gyereke mezítlába csattog a parkettán. Szeretem érzés.

A gyerek a rajzolást is egyre elképesztőbben nyomja. (Nem tudom, hogy mikor normális a gyerekeknél a rajzolás, de természetesen az én gyerekem a legszuperebb a világon.) Jobb és bal kézzel is rajzol (és eszik kanállal villával és ismeri a színeket) és ma reggel remek buszokat rajzolt nekem. Nem csak a végeredmény fontos, hanem a folyamat - majd megpróbálok levideózni - mert éppen így rajzolta, ahogy én szoktam neki.

A legelső busz (lehet hogy híres festő lesz a gyerek):

Magyarázat a képhez: A piros buszt én rajzoltam. A kék, háromkerekű (autóra hasonlító) buszt Zsombor rajzolta, akárcsak a négykerekű piros buszt, aminek kicsit összekócolódott a karosszériája. De vannak buszalvázak függőlegesen is. A pici piros busz kivételével minden Zsombor alkotása.

A délelőtt folyamán szinte az összes fehér felületet telerajzolta a gyerek.

Ma mindenki kapitulált

Tegnap a fiam rákapott a kiságyból kimászás ízére és ebéd után a délutáni alvás idején a függőségig vitte. Először magyaráztam, majd fenyegetve üzleteltem (ha kijössz, letépem a Nyúl fejét és kidobom a szemétbe), majd beleálltam egy erőviszony próbába. Utóbbi abból állt, hogy álltam a kiságy mellett és amikor kimászott a gyerek, én visszatettem a kiságyba. A 20. alkalommal, már nehezen emelte a lábát a válla magasságába, de megcsinálta és kimászott és olyan vigyor ült az arcán, amiből egyértelmű volt az üzenet (nem adom fel, akkor sem). A csatát, káromra, anyu döntötte el, bedobta az "ugye, szomjas van" lasztit, amit a fiam le is csapott. (Persze, pár napja arra is rájött, hogyha azt harsogja a kiságyból, hogy kaka, kaka, kaka, akkor kivesszük, ráültetjük a bilire és akkor addig sem kell az unalmas alvással foglalkoznia.)

Amikor a gyerekszobából a fiam elégedett képpel távozott, miközben az anyám kezét fogta, tudtam, hogy az esti menet még keményebb lesz. A francos, azért visszaszaladt és adott egy puszit a padlón összetörten ülő anyjának.

És az esti altatás pontosan olyan lett, amilyennek sejtettem. Addig szokásos volt, hogy fürdés, öltözés, ének (legújabb kedvenc a Bóbita), majd esti langyos víz, puszi és Zsombor kiságyba be. Útközben megszerzett egy másik fülest is. Kijöttem. Két másodperccel később a fiam is követett a két nyúllal. Eljátszottuk néhányszor (a teljes sötétség se zavarta, akkor is kimászott és még a paplanját is hozta, hátha szüksége lesz rá). Közben megjött az apja és leszerelte a kiságy oldalát. (A gyerek lába csúnyán piros a sok mászástól és ugye, tök fölösleges a rácsos oldal, ha a gyerek gond nélkül kimászik.) A szerelés roppant izgalmas volt. Zsombor még csavarhatott is, boldogság. Ezután jött az altatás, ami senkinek se volt boldogság.

A fiam eddig úgy aludt, hogy megpusziltuk, letettük, mondta a magáét egy ideig, majd elaludt. Most viszont nem bírt 2 mp-nél többet az ágyban tölteni. És akkor bevetettünk mindent, amit egy szülő ilyen esetben be tud vetni. A kedvenc részeim:

Még fent volt a rácsos ágy, amikor odafeküdtem mellé, hogy elénekeljem a Bóbitát. (Naivan azt gondoltam, hátha elálmosodik.) Ebből az kerekedett ki, hogy nagy boldogan mosolygott, kimászott és befeküdt közém és a rácsos ágy közé. Ekkor érkezett haza az apja és ez elterelte a figyelmét arról, hol is alszunk.

Túl voltunk már egyórás érvelésen, amikor ismét odafeküdtem mellé. Akkor már tudta, hogyha a szobájában vagyunk, nem érdemes kiszállnia az ágyból. Ezért odakúszott az ágy szélére és adott egy puszit. Majd egy másikat az orromra. (Most szólok, hogy kiborult exnői ne keressenek, én a fiam pártján állok, még akkor is, ha szó szerint egy nagy franc.)

Fél tízkor győzött a fáradtság és elaludt. Az ágya mellé kapott egy paplant, mert az várható, hogy le fog esni, de ha már ilyen nagyfiú, akkor nagyfiús dolgokat tanulunk. Holnap pedig átsétálunk gyalog a Margit hídon. Oda-vissza, hogy jobban menjen majd az alvás...

Megint karácsony

Most már (elméletileg) semmi bajom a karácsonnyal és Zsombor elmondhatatlanul boldog volt, hogy hozott neki a Jézuska karácsonyfát rengeteg gömbbel, angyallal és égővel. (Bár az kicsit ciki volt, hogy amikor meglátta a kivilágított karácsonyfát, először oda nézett, ahol decemberben a színes égősor volt. Most meg semmi... Szóval kicsit lebuktunk.)

Idei újdonságok a fán a 100 forintos boltban beszerzett diszkógömbök, a tánckellék boltból érkezett karácsonyfadíszek és a Kanadából frissen érkezett candy cane-ok. A Swarovski hópelyhet nem mertem a fára tenni, éppen elég aggódni a Leonardo angyalkáért.

Egész délután imádattal nézegette a fát, el se moccant mellőle és azt leste, mikor tud észrevétlenül közelebb kerülni egy-egy díszhez. A fát megmutatta a nyúlnak is egy hangos és hosszú óóóóóóó kiséretében, majd a Nyúl mancsával próbálta becserkészni azt, amit eddig gyerekkéznek nem lehetett.

Meg kell zabálni!

A karácsonynak ez a része jó volt, azonban ami nem jó, hogy leégettem a kelkáposztát, pedig én legszívesebben csak azt ettem volna. Vár rám egy gyerekkádnyi vasalni való (ma két adagot mostam még), azonban inkább fürödni fogok, amitől lelkiismeret furdalásom lesz és ettől még kevésbé lesz jó a karácsony.

A Nyúl és a kisfiú

Egészen mókás, ahogy a Fül a Nyulat tanítja arra, amit én tanítok neki. De vannak ötletei is a gyereknek. Ma az egyik blokkot tanulmányoztatta meg a Nyúllal és nem csak neki volt olyan szerencséje másfél méterről nekifutni, majd a karomba repülni, hanem a Nyúlnak is.

Aztán ma az is megesett, hogy a Fül kiejtett egy autót (kék Trabantot) a kezéből, ami éppen az ujjamon landolt valami éles részével. Feljajdultam és annyira fájt, hogy kicsordult a könnyem. A Fül erre roppant dühös lett, elkezdett mindenfélét dobálni, majd kétségbeesetten sírt. Nekem fájt a kezem, de végül én vigasztaltam őt. Azt hiszem, hogy ez ilyen anyás dolog.

De olyan is van, hogy táncolunk vagy Zsombor has puszilgatást rendezünk, és akkor nagyon kacag, de amikor nagyon jókedvű egyre többször jön oda hozzám és ad puszit.

Lefegyverző

- Te, te, te, te... - mondom a fiamnak és éppen a megfelelő, szalonképes szidalmakat válogatom a fejemben. Már majdnem a "szíjat hasítok a hátadból"-nál kötök ki, amikor a fiam mosolyogva megszólal és tökéletes magyarsággal visszaismétli:
- Te, te, te, te!
Persze, egy ilyen édes Nyuszifülre nem lehet haragudni, tehát mondom előre:
- Te, te, te, te!
És ő ismétli:
- Te, te, te, te! - és kacag.

bombiii

Most sikerült megfejtenem, hogy a bombiii=Zsombi. Ez úgy derült ki, hogy a nagyon okos fiam, magára mutatott többször is, hogy bombiii, bombiii, bombiii, majd rám, hogy anya.

Az anyát szépen mondja már.

Szókincsében újdonság még a Buga, ami a Bugatti Veyron-t jelöli.

És persze ott a mammii, amit a nagymamáknak tartogat és olyankor használja, ha valamihez felnőttre van szükség, de a szülők zordak és nem segítenek.

Zsombi-magyar értelmező kéziszótár: Buga=Bugatti Veyron, bombiii=Zsombi, anya=anya, appa=apa, anyaapa=valaki

Pillanatkép

Beszéd: A legizgalmasabb az életünkben, mert mértékeim szerint nem beszél a fiam, viszont rengeteget dumál. Ma reggel elővette az Anna, Peti és Gergő - Megmondalak!-ot, aminek mellesleg már nincs meg a kemény kötése, kinyitotta annál a résznél, amikor Anna táskáját megkapta Gergő és elkezdte mesélni. A betűk egészen kuszán törtek elő a szájából, viszont rámutatott a banánra (Bartos Erikán edződött szülők tudják, ez az a rész, amikor Gergő táskájába banánt tesz anya), majd annyit mondott, hogy Ba. Lapozott párat és amikor ahhoz a képhez ért, amikor a megrohadt banánt szedik ki a táskából annyit mondott, hogy Fúúúzs! Közbe persze beszúrt néhány követhetetlen betűláncot is. Szóval elmesélte a mesét. És mindent a maga érthetetlen nyelvén kommentál.

Tegnap viszont a Kispip és kisrécét mesélte el, de csak a Pipi-t értettem a szavai közül.

Ha megkérdezem tőle, hogy milyen színű lámpánál szabad átmenni az úton, akkor mondja hogy cszsőd. Illetve nagyon frankón ismeri a színeket. Gond nélkül megmutatja a lilát, a rózsaszínt, a fehéret, a világos és a sötétkéket, a pirosat, a sárgát, a narancssárgát, a zöldet. Boribon és a lufikat nagyon szereti, de a lufikat önmagukban is.

Autók: Bécsből hoztam neki játékkatalógust. Csak az autók érdeklik, de olyan szinten, hogy a lányok rózsaszín autóját is boldog vigyorral mutogatja.

Mozgás: Mindenhova felmászik és tud páros lábbal ugrálni. Ezt az ugrálást tartogatja azon alkalmakra is, ha éppen hisztivel próbálkozik. Mert éppen gonosz anya vagyok, aki nem száll fel vele a buszra és őt se hagyja felszállni.

Evés: Ma éppen nem szereti a májat, de ez  a holnapi ízléséről semmit sem árul el. Amihez kedve van, megeszi, amihez nem, azt nem. De remek kukta, ma megmosta az összes zöldséget a leveshez.

Alvás: rendben.

Egészség: lekopogom, rendben. Némi pelenkakiütést szedett össze most, hogy már le kellene szoknia a pelenkáról. Most éppen ott tart, hogy pontosan és jól használja a kaka szót, viszont ha éppen tele van a pelenkája, letagadja.

A másik kedvenc szava a waka waka. Igen, ilyenkor el kell neki indítani Shakira vb-re készült dalát, amire táncol. Táncolni imád, én meg azt imádom, ahogy rázza a fenekét a zenére.

Karácsony: Megenyhültem, és kap egy új Anna, Peti és Gergőt, a Süss fel napot!, mert a Gergőkönyvet és a Megmondalakot már nagyon untam. A könyvet tegnap öt után egy kicsivel megrendeltem és ma reggel már ki is hozták. Amúgy csodálattal nézi az összes karácsonyfát. Egészen elgondolkodtam azon, hogy milyen jó lenne már most felállítani a fát és akkor hosszú ideig nézegethetné, illetve még azt nem találtam ki, hogyan is legyen a jézuskázás. A karácsonyfát és az ajándékokat is a Jézuska hozza vagy csak az ajándékokat. Utóbbi jóval egyszerűbb lenne.

Feladatok: A Fül teljesen tisztában van azzal, hogy kinek mi a feladata a családban. A reggeli kakaót az apjától kéri, akárcsak a távirányítós autók feltöltését. Reggel viszont csak az Anya! hallatszik a szobájából, ha ő kel korábban. Van egy anyaapa szava is, így egyben, ami nem rám vagy az apjára vonatkozik, hanem bárkire, aki megcsinálja neki, amit kigondolt.

Tempó: kapott egy beszélő kutyát, amivel addig nem volt hajlandó foglalkozni, egyszerűen láthatatlan volt a kutya, amíg a nagyiék itt voltak. Egészen úgy tűnt, hogy nem egy eltalál ajándék, ám amikor a nagyiék kiléptek, összehaverkodott a kutyával és az esti lefekvéskor követelte, hogy ültessük oda az ágya mellé.

Este, fürdés után még mindig megiszik egy adag langyos vizet cumisüvegből.

Amúgy pohárból egyedül iszik és kanállal, villával egyedül eszik.

A kesztyűt nem szereti, de ha nagyon muszáj, elviseli.

Szeretem, ahogy belemerül dolgokba. Egészen sokat játszik egyedül, vagy olvasgat egyedül. De akkor is aranyos, amikor olyan dologra bukkan, amiről nem egészen bizonyos, hogy neki lehet-e, mert ilyenkor teljesen átadja magát a felfedezésnek.

Hallása szelektív. Férfiasan. Ami számára kellemetlen, nem hallja meg. Egészen sokat csatározunk vele, hogy az állj meg és az add oda nem a játék részei, hanem felszólítások, amelyeknek be kell tartania. A hűtőből kiszolgálja magát, de ezen törekvéseit is határok közé szorítjuk. Egészen jól megy. Ha ő is úgy akarja.

Remekül tud kacagni, ha a hasát puszilgatom. A nagyiéknál kicsit leszokott az ágyon ugrálásról, de amióta itthon van, megint tökéletesen csinálja. Ugrálószőnyegre viszont nem hajlandó felmenni.

Kicsit visszasírom azt a 10 napot, amikor független voltam, de közben olyan jó, hogy itt van és az idegeimen (is) ugrál. Amikor először meglátott 10 nap után annyi mindent mesélt, hogy nem győztem figyelni és koncentrálni kusza szavaira. De édes volt, nagyon édes!

A világ a fiam szemével

Zsombor egyre nagyobb büszkeségem. Tegnap névnapja alkalmából kapott egy piros autót és mint egy rendes férfi, az új szerzeményét vitte ágyba. Sőt, nem is a nyulat ölelte álmában, hanem az autót.

Hétvégén sokszor összezörrentünk, mert többször kiöntötte a pohara tartalmát, mert nem figyelt oda. Ma délelőtt öntöttem neki gyümölcslevet és a kezébe adtam a poharat. "Lassan mozogj, hogy ne lötyögjön ki", mondtam neki. El is indult vele a szobába. Egyszer csak azt látom, hogy a fiam rohan a fürdőszobába, felkapja a felmosófát és rohan a szobába. Utána osontam és azt látom, hogy a kilötyögött pohártartalmat törli fel. Pedig még egyszer sem adtam a kezébe a felmosót, hogy takarítson, viszont a hétvégén többször végignézte, hogyan kell használni. Profin csinálta. Még egy kis lovagi tornát is rendezett.

Putka, kuckó és egyebek

Három székből és három pokrócból kuckót csináltunk. Zsombornak éppen méretesek a titkos járatok a széklábak között, sőt a székülőke titkos polcként is funkcionál. Jó látni, hogy ki be járkál, kúszik, mászik és a kedvenc szavát: putka, mondogatja. A Fül szigorúan betartja a játékszabályokat: mindig az ajtónak kijelölt széklábak között megy be és a kijáratként definiált széklábak között jön ki. A felnőttek számára készített ajtót nem használja. A nyulat nem, de engem már beköltöztetett.

Süti vs. Torta

- Zsombor, a süti vagy a torta a finomabb?
- Tota. Huuuuuu. (=A torta, mert azon el lehet fújni a gyertyákat.)

Imádom, ahogyan érvel.

Ajjo, Ajjo

Cseng a telefon. A fiam rohan felvenni, majd beleszól:
- Ajjo! Ajjo!
Majd zsomborhalandzsán beszél vagy egy percig. Akkor megkérdezem tőle:
- Zsombor, kivel beszélsz?
- Apa.

Egy hét után kicsit küzdelmes az életünk. Mert amíg minden úgy van, ahogy a fiatalúr akarja, addig minden kerek, ám ha nem ugrok azonnal olvasni vagy játszani vagy először levest kell enni és a mandarint csak az ebéd végén lehet elfogyasztani, akkor sikítozik. Ha van valami, amit nem bírok, az a gyereksikítás. Volt már dühös ceruza dobálás is, de ezt csírájában elfojtottam.

Amúgy pedig édes, kacagó gyönyörűség, akit megtámadott egy novemberi szúnyog (!), és a győztes a szúnyog lett.

Egy hét altatás nélkül

Szorítja a torkom. Eddig sohasem jelentett gondot, hogy kicsit más gondjaira bízzuk a Fület, de most, hogy tudom, egy hétig nem fogom altatni, szorítja a torkom valami. Zsombor mintha érezné, mert néha-néha kikiabál a szobájából, hogy anya? apa?, majd anya! anya! anya!. És amikor bemegyek, akkor érthetetlen gyereknyelvén beszél, nagyon komoly arckifejezéssel és végül benyögi, hogy apa?. Zokszó nélkül veszi tudomásul, hogy csak én vagyok neki, kér egy bób (bóbitát), majd csendben szemléli a plafont. Nagyjából 20 perc elteltével újra kezdődik az anya? apa? csak bóbita nélkül.

Ma, amikor a Kippkoppot olvastam, eszembe jutott, hogy pár héttel ezelőtt gyűjtöttünk gesztenyét a gyesztenyegyerekhez. Fül nagyon boldog volt, de a könyv közepénél jelezte, most már elege van a gesztenyelényekből, annapetigergőt akarja. Kicsit haragszom, mert Bartos Erika rajzai nagyon jó, azonban a szövegeket utálom.

Délelőtt voltunk kávéházban, ahol a gyerekem bemutatta mindkét oldalát. Édesen játszott egyedül, és hangosan hisztizett, amikor nem engedtem más gyerektől elvenni a Thomasos mozdonyt. Nagy franc, mert amikor előkerültek a lufik, nem foglalkozott a mozdonnyal, amikor viszont más gyerek kezében látta, majd megőrült értük. Remélem, a nőkkel bölcsebb lesz.

Okos

Valószínűleg a gyerekem előbb fogja tudni a bolygók és a csillagok neveit, mint az állatkerti állatokat.

Bekapcsolja az apja gépét. Odahúz. Megmutatja, hogy melyik programot indítsam el, ami vagy a Stellárium vagy a Celestia, majd nézegeti a bolygókat vagy éppen a nappal és éjszaka váltakozását, és a csillagok útját az égen.

Motoros fűrésszel bokrot vágni?

Kezdem elhinni, hogy van remény és összeszedi magát 2010. Azért babonából még nem sokat merek mondani írni, de vannak kedvező jegyek. Fél 3-kor feküdtem és fél 7-kor nem túl agyonverten ébredtem, aztán meglett a repjegyem, telefonáltam sokat, egyeztettem, gondolkodtam, írtam és mintha lenne valami jó a levegőben. Még akkor is, ha a hétvégén nem nyertem meg a lottó ötöst. Bár az isteni kacsasült kárpótolt és egy rövid időre kipróbálhattam, milyen kétgyerekes anyának lenni. Tetszett. Támogatnám, hogy több 25 órás nap és 3 napos hétvége legyen.

Megtalált boldogságomból a motoros fűrész hangja szakított ki. Akárcsak a fiamat a délutáni alvásból. De még ebben is van valami meseszerű, mert áttettem a gyereket a mi ágyunkba és pár pillanatra magára hagytam és amikor ismét bementem hozzá, folytatta az alvást. Mondjuk én is kifáradnék másfél óra játékban és negyed óra kiságy szélén egyensúlyozásban. (Ki akart mászni, de nem sikerült neki és ott csüngött, nem túl szótlanul, én meg azt hittem, hogy azért kiabál, mert újabb autók megszerzésén töri a fejét.)

Úgy tud csillogni a szeme, hogy abból egyértelműen látszik, valamiben sántikál, de közben egy angyal. Mielőtt nekikezdtem az ebédnek, építettem neki vasúti pályát és amíg megfőztem játszott egyedül. Amikor elunta a dolgot, akkor pedig fogott egy könyvet és egyedül nézegette.

Vavava va vavava

Mit álmodhat a fiam, ha álmában ugat, majd énekel. (Talán kutyával találkozott, mert amikor az utcán kutyával találkozik, éppen így beszél a kutyának.) Először azt hittem, hogy felébredt, de nem, a szeme csukva és egy éberebb álomból zuhan egy mélyebbe.

Titkok a hálószobából

Kicsit már az ágyban vagyok, de ha egészen ott lennék, akkor nem szaporítanám itt a betűket. Pénteken végre sikerült vennünk egy nagy képkeretet és a hálószoba falára a Pókember és a Kung-fu panda mellé kikerült Buzz Lightyear is.

Amikor Buzz még az asztalnak támasztva állt, a fiam odament hozzá és megmutogatta neki az egyik könyvét. Halandzsanyelvén még magyarázott is.

Már annyira várom, hogy a fiam beszéljen, értsem, hogy mi van a fejében. Tehetetlen állapot, hogy nagy barna szemeivel rám néz, magyaráz, még mutogat is hozzá, de nem tudok rá válaszolni, mert ismeretlen nyelven beszél.

Lassan már egy hónapja, hogy nem nagyon kapkod a kanál után. Ma a krémesnél, bebizonyította, hogy jobb és bal kézzel is képes enni. Egyedül, nagy morgások közepette elfogyasztott egy egész krémest.

Arra képtelen vagyok rábeszélni, hogy reggel lustálkodjon még kicsit közöttünk az ágyban, de ha este bejelentem, hogy ideje van a fürdésnek, azonnal bebújik a ágyunkba.

Még mindig szerelmes a Holdba, amit felhőtlen éjszakákon a hálószoba ablakából látni. Végtelenül nyugodt pillanat, amikor beül az ölembe és nézi a holdat, mit egy csodát.

Az én fiam

Az eső ellenére elindultunk. Bátrak vagyunk, mint az oroszlán. A gyerek sárga gumicsizmájához sárga esőkabátot vettem. (Mi így öltözünk egymáshoz.) A bank, posta, villamos, könyvesbolt, cukrászda, bolt útvonalon mozogtunk, jó sokat mentünk, amit a gyerek hősiesen bírt. A gyenge pont a könyvesbolt volt, ahol Bauhaus-t vettem magamnak és a gyereknek a 100 kép járművekről című könyvet. Az első tervezett vásárlás volt, a második viszont impulzus. És még örülhetek, hogy nem egy tucat gyerekkönyvvel távoztunk.

Zúgó lelkiismeretem - már megint könyvet vettünk - csak azzal tudom nyugtatni, hogy a délutáni alváshoz, most nem az autót vitte be a Nyúl mellé a gyerek, hanem a könyvet. 5 percig titkos gyereknyelvén dumálgatott és kacagott, majd elaludt.

A könyvet kivettem a hasa alól és betakartam. Úgy alszik, mint a bunda. Mondanám, hogy flexelni is lehetne mellette, de az erős túlzás. Éppen elég volt neki, hogy a körúton csatornázás címszó alatt flexeltek sokat.

Ja, és szombaton gyönyörűen kimondta, hogy hajó.

Egyre jobban várom, hogy beszéljen, mert annyira érdekel mit forgat a fejében, hogyan látja a világot. Egyre többször beszél sokat, de - tudom, szégyen és gyalázat - fogalmam sincs, hogy mit.

A férfi, aki gondol a jövőre

Zsombort ma meglepték egy piros, távirányítós autóval. Bugatti Veyron. Szerelem az első látásra és kitartott egész délutánra, sőt az estére is.

Az esti készülődés során, a fiam felkiáltott, miközben én a szokásos esti, meleg vizét készítettem, majd beviharzott a szobájába. Azt hittem, hogy a Nyulat keresi, de végül üres kézzel vackolódott az ölembe inni. Nem foglalkoztam a dologgal.

Amikor lefeküdni kísértük - mert minden este megkérdezzük Zsombort, hogy ki vigye aludni, mire ő kézen fogja az apját, majd engem és behúz minket a szobájába - meglepő látvány fogadott a kiságyban. A Nyúl mellé a fiam bekészítette a piros Bugatti Veyront is.

Egyik kezével a Nyulat, másikkal a piros autót öleli.