Semmi különös, csak repce

Élet a törpe anyósnyelven túl

Szeptember óta egy csepp vizet nem kapott a Zamioculcas zamiifoliám és a dög hozott két új hajtást. Pár napja kaptam egy csodaszép azáleát, amit egyik nap elfelejtettem meglocsolni és reggelre már a kókadt virág figurát hozta. Gyorsan vízfürdőbe tettem és estére magához tért.

Azálea (Rhododendron simsii)

Hol vannak azok a boldog békeidők, amikor a törpe anyósnyelveket és hibiszkuszokat elég volt szombatonként megöntözni.

Ujjas keltike

Ujjas keltike (Corydalis solida)

Tavasz (Martonvásáron a kastélyparkban)

Nyugati csillagvirág (Scilla drunensis)

Kisvirágú hunyor (Helleborus dumetorum)

Bimbó leltár

1 db hibiszkusz

27 db karácsonyi kaktusz

17 db orchidea

Nagymamám régen az apró uborkákat, fagyos tavaszok után a sárgabarackokat és őszibarackokat meg a káposztafejeket számolta és osztotta el minden számolás után a családban. Egyik augusztus végén a naspolyákat porciózzását tervezgette.

Azt hittem, bonyolultabb orchideát nevelgetni. Néha megöntözöm és egyszer átültettem. Amióta nálam van - lassan egy éve -, hozott rengeteg levelet és most éppen virágozni támadt kedve. Lenyűgöző milyen lassan növeszt bimbókat, és napokig tart, amíg szétnyílnak a sziromlevelek.

Várakozás

Valamilyen rejtélyes ok miatt a zamioculcas zamiifoliám haldoklik. Akkor is, ha öntözöm és akkor is, ha nem. Most éppen keveset öntözöm és beszélgetek vele. A hibiszkuszom viszont olyan jól érzi magát, hogy három óriási bimbót nevelgetünk, sőt az orchideám is elkezdett virágszárat növeszteni. Nem is egyet, hanem kettőt. (Virágok és Pókember a hálószobában. Így megy ez. Valamit tennem kell, hogy ne csak a szex járjon az eszembe.) Vasárnap virágládába "fűszerkertet" vetettem és most türelmetlenül várom az első zöld levélkéket. Ha minden jól megy, akkor lesz kakukkfű, bazsalikom és petrezselyem. Még rucola magot kell találnom, mert hiánycikknek tűnik, pedig én most szeretnék egy virágládányit vetni.

Milyen madár?

Éppen elkezdődött a Forma-1-es időmérő, amikor a szokásos madárcsivitelésen kívül "kattogást" hallottam. Kinéztem. Megragadtam a fényképezőgépemet és cseresznyelopás közben tetten értem a madarat. Férjem kiderítette, hogy közönséges seregély (Sturnus Vulgaris). Csak ezután csodálkoztam igazán, mert a seregély eddigi életemben maga volt a gonosz madár alakban - a szemetek állandó veszélyt jelentenek a szőlőre -, most meg kiderül, hogy nagyon szép tollas.

Védett virág: hóvirág

Tél csak naptár szerint volt, a tavasz viszont egyértelműen beköszöntött: a Nyugati téri aluljáróban láttam egy nénikét, aki hóvirágot árult. A vénséges vén nénike arca olyan ráncos volt, mint az aszalt szilva bőre, ráadásul annyira bebugyolálta magát kendőkbe, mintha Szibériából érkezett volna. Csókolom, tetszik tudni, hogy a hóvirág védett növény?, jutott eszembe, amikor megláttam, de utána arra gondoltam, talán a kertjében szedte... Mindenesetre az biztos, hogy hóvirágot sohasem fogok venni, meg szedni sem.

Szakközepes osztálykirándulásoknál sokkal jobb volt, amikor tavasz elején a Cuha-völgyben túráztunk. Szigorúan gumicsizmában gyalogoltunk és mindig a vonaton öltöztünk át. Hiába volt már vége a télnek, ott még lehetett hógolyózni, sőt ott volt a legyönyörűbb hóvirágszőszeg is. Fergeteges jókedvünk volt, de milyen más kedve lehetne az ember lányának, ha Porvacsesznek vasútállomásán fáradtan füleli a mozdony hangját.

Bimbó. Na nem ilyen, hanem olyan. A karácsonyi kaktuszom (Schlumbergera truncata) remekül időzített. 13 bimbóval várja a karácsonyt. Az orchideám* pedig még 27 bimbót tartogat. Szétültettem a törpe anyósnyelveket (Sansevieria), lassan utálandó mennyiség lesz belőle a lakásban.

*Nem vagyok felhőtlenül boldog... Miután elbuktam az évfordulós virágot, pedig a pasim még azt is tudta, hogy nagyon szeretnék egy cserép orchideát, direkt és kevésbé direkt ráutaló magatartást tettem, hogy virág beszerzésre ösztönözzem. Hasztalan volt. Toffifee-t korlátlan mennyiségben kaptam, virágot viszont nem. Aztán a vasárnapi bevásárlás során választhattam magamnak virágot. Nagy bajban voltam, mert amíg nézegettem a virágokat (három polcnyi volt), egyszerre utáltam magamnak orchideát választani, másrészt pedig örültem, mert már tényleg régen szerettem volna.

Ez az utolsó hétvége a vénasszonyok nyarából, mondta a pesti ember, ezért szombaton A-val sokat bringáztunk és megbeszéltük az élet fontos dolgait - el akartunk menni a bolhapiacra is, de sikerült az évnek azt a hétvégéjét kiválasztani, amikor nem volt -, vasárnap viszont a pasimmal elmentünk a Páskomba.

Apa pulcsiját vállamra terítettem, hosszú nadrágban, mezítláb feküdtem a láb nélküli sezlonon. A kék égen úgy örvénylett a seregélycsapat, mint tengerben a halraj. Egyszer korrekt felkiáltójellé álltak össze, mi hordón doboltunk, kiáltoztunk és amikor éppen nem, akkor beszélgettünk. Mindenféléről. A pasim felásta a (majdani) virágoskert nagy részét - én már látom a hortenziákat és rózsákat, sőt a snidling, a tárkony és a kakukkfű túlélte az elmúlt hetet - de nem tudom, hogy a nyári forróság enyhítésére - jó lesz majd az árnyék - milyen szárazság és meszes talajt jól tűrő fákat ültessünk. Lesz még almafa, nem csak Jonatán, hanem nyári, borízű is. Megbeszéltük a szeder, a málna, az eper és a konyhakert helyét (eddig minden héten változott). Apa (valamikor a múlt héten) elégette az elszáradt gazokat, az egész nagy kupacot, amit az előző hétvégéken összegereblyéztem. Megtudtam, hogy egyik kedvenc szőlőm (Otelló) tulajdonképpen amerikai vadszőlő. (Amerikai vadszőlő vesszőkre oltják a nemesebb szőlőket, mert ezeknek a vadszőlőknek ellenálló a gyökérzete a fioxérára, viszont minden trágyázás ellenére a meszes talajban úgy viselkednek, mint kezét összekötötzött és száját betömött éhező az éléskamrában.) Legközelebb jegyzetelni fogom, hogy mit hogyan csinál apám a szőlőben...

- Gyönyörűek ezek a virágok, kitartanak nekem pár napig a vázában? - kérdeztem a nénit a Pozsonyi úton, mert egy kevésnek tűnt és csak prím számú szálat vettem volna a tenyérnyi vörös virágokból.
- A dália hálátlan... - felelte és én végül csak egyet vettem. Szinte minden órában halálát vártam, lestem az első asztalra hullott szirmot és reggel csodálkoztam, hogy még ugyanolyan szép, mint tegnap délben.

A Zamioculcas zamiifolia újabb hajtást hoz. Bár tudományosan nem tudom bizonyítani, de szerintem a rendszeres sör-ápolás tett neki jót.

Párkapcsolati békénkért hónapokkal ezelőtt a nappaliból elköltöztettem az egyik pálmát, mert a pasim lába mindig rálógott tévézés közben. Mivel szabad tér csak a tetőtéri kihasználatlan területen van, ezért a hálószobába költözött. (A pasim kicsit morgott miatta, hiszen nem elég, hogy napokig a pálmáért aggódtam és pereltem vele, de most még a hálószobába is beköltöztettem.) A növény remekül érzi magát új helyén. Hosszabbnál hosszabb ágatkat növeszt, majd kilevelesedik. Nem szeretem megkötözni a növényeket, de rá ez a sors vár, mert az elhajló ágak miatt nem függőlegesen, hanem vízszintesen terjeszkedik.