Next

Tudom, hogy az Univerzumnak más dolga is akad, mint kéréseim teljesítése, de azért a jó sci-fi filmet lehetett volna szigorúbban értelmezni, mert a Holnap a múlté (Next) meglehetősen gyengécske film. Valamint a lottó kettes sem álmaim nyereménye, viszont a lehetőséget és a próbálkozást köszönöm. Továbbra is bizakodom... (Csak anyámat tudom idézni: Nincs semmi konkrét, de az pozitív.)

Kelet és nyugat között

Hajnalban kidobott az ágy. Szerintem csak azért, hogy a hajnalt lássam. Hiába feküdtem csukott szemmel és vártam (ismét) a kellemes álom-nemlétet, nem jött semmi. Miközben feküdtem és aludni próbáltam eszembe jutott, ami néhány órával korábban történt. Pupa lefeküdt mellém az ágyba és felébredtem. A testem aludt, de én belül ébren voltam. Kezemet vagy fejemet nem tudtam megmozdítani, csak én magam mozdultam annyit, amennyit koponyámon belül tudtam. Alig néhány centit. Megszólalni is képtelen voltam, majd visszazuhantam az álom-nemlétbe, amely édesebb volt, mint korábban, mert most már nem volt üres mellettem az ágy.

Hétfői kedd

Szeretem ezt a hűvös, esős időt, igaz olyan valószínűtlen minden. A fények, az illatok, a hangok. Élénken él bennem, amikor tegnapelőtt jégeső kopogott a szemközti bádogtetőn, most csak az esőcseppek dobolnak, néha az ég dörög.

Friss ágyruhát húzok, a mosógépben a nyaralás színes ruhái forognak, a nagy gyompálmámat kitettem a gangra ázni, megint virágzik a hibiszkusz.

Jelentéktelen ember

Ez nem az a nap

Az éjjel másfél óránként felébredtem, mert iszonyatosan köhögnöm kellett. A pasim állítja, hogy légiós betegségem van és olvassak utána (soha) vagy menjek dokihoz (talán). Az egyik cikkel úgy elpepecseltem az időt, hogy már nem volt időm beszaladni a gyógyszertárba, így egy db Strepsils és fél liter víz társaságában próbáltam túlélni, hogy a moziban röhögök, majd köhögök. Itthon elkezdett csepegni a radiátor és természetesen a lakás azon pontján, ahol az informatikai központ és a legtöbb vezeték és konnektor található. Állítólag kiszáradt a kóc, mert az elmúlt két hónapban nem volt víz a rendszerben és most töltötték újra. (Hallo, de mi szombaton elutazunk...) Pár perccel ezelőtt egy rendőr csengetett be. (Tévedésből.) Arról már nem is beszélek, hogy ma reggel az egyik szerver szopatta az uram, nekem meg minden huszonöt körüli pasi kezitcsókolom-mal köszön.

Még csak egy óra van, itthon kellene maradni és magamra zárni az ajtót, de én ehelyett bringára ülök. Vakmerő vagyok.

Önirónia - Táska-nap

Anya Hindmarch táskájára a I'm Not A Plastic Bag-re igen gyorsan megszületett a válasz is: I'm Not a Smug Twat. (Mától, kisdobos becsület szóra, olvasom a The Bag Lady-t és naprakészebb leszek.)

Egyébként majdnem van I'm Not A Plastic Bag-em, de sokkal édesebb az a kép, hogy PH és a pasija ül a kanapén és licitálnak a táskára. 31, és izgulnak, hogy elég lesz-e és milyen boldog leszek, amikor meglátom a táskát. Jön egy nagyobb licit. Egyszer élünk, 35-öt mondanak. Az utolsó pillanatban jön egy 42-es ajánlat és a táska elkelt. Kicsit szötymörögnek, majd elmesélik, én meg meghatódom, de nagyon. (Vagyok én elég jó ember ilyen ajándékokhoz?)

Jól fejlődő táskamánia

Taormináról az egyik legkedvesebb emlékem ez a Csőrikés Braccialini táska, ami igen jól mutat a szicíliai fényképalbumban. (Talán azért, mert a görög színház panorámája előtt ott éktelenkedett a hatalmas fehér kivetítő.) Igaz, azóta kitaláltam, hogy én inkább egy fekete Csőrikés táskát szeretnék. Nagy álmodozás közben - már azt is kiderítettem, hogy a nyaralás alatt hol tudnék "véletlenül" betévedni egy boltba, ahol éppen árulnak ilyen táskákat -, megnéztem, hogy mennyibe kerül. Megállapítottam, hogy istentelenül drága és annyi pénzből előbb veszek repülőjegyet, mint táskát. Pedig az a léghajós táska is tetszik...

Királylányos vietnámi papucs

Már időtlen idők óta divat a vietnámi papucs, de én eddig nem vettem, mert önfejű vagyok és mert nem lehet benne normálisan járni. Viszont pár héttel ezelőtt, rendes szőke nőként, egyik pillanatról a másikra dobtam félre minden előítéletem és vettem egy csillogó, ezüstös vietnámi papucsot. (Akkor voltak a nagy melegek és minimalizálni akartam a lábbelit "legyen minél kevesebb benne az anyag" jelszóval.) Azóta az a kedvencem - mert királylányos - és szinte mindig azt veszem fel, ha lemegyek a Grissinibe.

Grissinibe papucsba kell menni, hogy azt tudjam mondani, lecsattogtam egy kávéra és egy csevelyre.

Egyensúly

Zene nekem

Tekerek a bringán és egész hangosan énekelem: "Alattam fák/ Fölöttem a Hold/ Kitárt karok/ Most úgy suhanok [zuhanok]... Húz, vonz valami/ Hogyan tudnám elmondani..." (Für Anikó: Nőstány álom - Alattam fák, szöveg: Bereményi Géza, zeneszerző: Hrutka Róbert), de nem is ez a lényeg, hanem a dallam, ami újra és újra visszatér, nem tudok és nem is akarok tőle szabadulni. Akárcsak attól a mondattól - szintén dalszöveg -, amit tegnap olvastam: "Gyere Isten, vagy én megyek!/ Elférek a sapkád legvégében is./ Álomtalan, fájdalmas, apró alakom/ Szorítsd magadhoz, hogyha van szíved." (Rutkai Bori & Specko Jedno - Világvége (Come on Do!)).

Szeder reggelire

Meghatározó lélektani pillanat volt, amikor az egyik eladó XXL-es nadrágot adott, hogy biztosan jó lesz, én meg somolyogtam magamban, hogy jól van, felpróbálom, de úgyis bő lesz. Majd jött a pofára esés, hogy nem bő a nadrág, hanem feszül rajtam. Ezek után, igaz, hogy kisebb hisztivel*, de kibírtam a csalántea napot, mára pedig gyümölcsnapot engedélyeztem magamnak. A piacon - megnéztem a Kolozsvár úti piacot - vettem őszibarackot, nektarint, szilvát és szedret. Nem is voltam halálosan éhes, de az első falat őszibarack mennyei volt, akárcsak a kávé helyett eszegetett szeder.

*Azért voltam hisztis, mert napközben nem tudok bloggolni** és ezt személyes szabadságom korlátozásának élem meg és ettől mindig feszült leszek. Ráadásul nem is értem, hogy miért nem, mert net van csak a freeblog nem jön rajta rendesen****.

** A villám hasogassa szét az összes internet szolgáltatót, mert ugye tök jó, hogy bárhonnan tudok internetezni a laptopommal, csak az outlook nem megy, amiben benne van a fél életem***.

***A másik fél pedig, ha nagyon akarom, a könyvek kivételével, belefér a laptop táskámba. Megnyugtató tudat.

****Nicsak, most működik, pedig azt hittem, ez is kedvrontó próbálkozás lesz. Ennyire nem lehet kerek a világ.

1826 nap

Hát még mindig itt vagyok. Megint annyi a súlyom, mint öt évvel ezelőtt. (Myreille ennek nem örül.) Megint férjnél vagyok és bár megfogadtam, hogy nem sorszámozok és nem hasonlítok össze, azért titokban ezt csinálom. (Myreille megpróbál mindig két lábbal a földön állni, még akkor is, amikor kiszámíthatatlanul bohókás és szerelmes.) Mostanában a pasimat emberemnek hívom. (Myreillet mindig kijavítják, hogy nem pasid, hanem férjed.) Fülig pirulok, amikor a feleségekén emleget. (Myreille szerint ez is olyan, mint az egész élet. Fél, hogy egyszer felnő és elillan a varázslat.) Még mindig a most a fontos. (Myreille nem felejti a bushido-t.) Boldog vagyok. (Myreille ezt biztosan tudja.) Szeretem a munkámat, ami nem is munka, hanem játék. (Myreille ezt is biztosan tudja.) Sejtelmem sincs a jövőről. (Myreillet ez már nem rémíti meg, mert van mellette valaki, akivel könnyebb a világ ellen menni.) Rövid a hajam és szőke, megint fogyózom. A szemem még mindig kék és még mindig a szexen jár az eszem. (Myreille már csak ilyen, de most már sex helyett szexet ír.)

"Vannak olyan dolgok ezen a világon, Niobe kapitány, amelyek soha nem változnak. És vannak amelyek változnak."

Egy kis álmodozás

Kikészít a hőség. Nekem, akinek szinte sohasem fáj a feje, két napja görcsös fejfájástól szenvedek és fájdalomcsillapító nélkül a létezés is fáj. Álmodozással (és vizes törölközőkkel) küzdök a túlélésért, ha már a munka nem megy, de nem az idei nyaralás tervezgetem, hanem azt, hogy jövőre vissza kellene menni Londonba:

• háromszög szendvicset akarok enni a St. James's parkban a csíkos napágyak közelében (pulcsis időben)
  
• meg akarom nézni a Transport Museum-ot
• Camden-ben egy egész napot szeretnék tölteni és rengeteg hülyeséget vásárolnék, de megkeresném a Portobello Road Market-et is (piacbuzi vagyok)
• remélem, hogy tudok venni magamnak egy I'm not a plastic bag-et, mert tetszik, viszont nagyon ajánlom, hogy addigra menjen ki a divatból, mert 7,5 fontnál többet nem vagyok hajlandó fizetni érte
• fish and chpis-et akarok enni ecettel és utána egy hatalmas pohár hideg tejet akarok inni
• milyen jó lesz a Starbucksban kávét venni, lassan meginni és közben a nyüzsgő emberhangyákat nézni

Az élet fontos dolgai

Valaki mondja meg, miért nem lehet Budapesten ez a hétvégén padlizsánt kapni? Találtam néhány fonnyadt és fakó darabot, de ugye az a kutyának se kell és nekem se. Hogyan lesz így holnap muszaka?

Ma megleptük magunkat egy új zuhanyrózsával, tud esőt permetet csinálni, de csak 36 cm²-es területen. Végülis a semminél több.

Végre kaptam blonding spayt. Reggel kilencre kellett érte mennem. Német gyártmány és mindjárt kiderül, mit tesz a hajszínemmel és a hajammal.

A Tour mai szakasza után egyértelmű, hogy egyszer el akarok menni Albi-ba.

Mindennapi csalódások

A divat örök körforgása?

Gyerekkoromban anyám megkímélt attól, hogy műanyag szandikba és cipőkbe dugja a lábam. Mondjuk, fel se vettem volna. Vígan gyalogoltam mezítláb a murván, tengerparton nem nyaraltunk, így a tengerisünöktől nem kellett rettegnem, az a néhány üvegszilánk, ami a talpamba állt homokvárépítés közben, nem számított. (Sajnos, a cicanadrággal nem volt ilyen szerencsém. Évekig hordtam idétlen, kötött nadrágokat. Ez gyerekkorom egyik mélypontja.)

Tavaly, amikor először megláttam a Crocs Beach típusú lábbelijét, egészen lelkes lettem. Nincs is ennél jobb kerti cipő egy kiadós eső után, gondoltam, és azonnal elhatároztam, hogyha kertem lesz, majd veszek egy vidám színű darabot. Régen nagyapámnak is volt valami hasonló fekete gumiból. Abban szokott öntözni meg a vizes földön járkálni, utána meg lerugta és ment a csaphoz lábat mosni.

Erre mit látok, 2007-ben az emberek a városban, az utcán (önként és dalolva) hordják ezt az idétlenséget és nem a kertbe mennek vagy a kertből jönnek, hanem kutyát sétáltatnak...

Ha létezik az örökké

Istenátka... füldugó... George...

A kronológia megint felborul, de mostanában (szerencsére) túl sok istenátka van körülöttem.

Mivel kis buzi játszótársammal éppen egy országban és egy városban vagyunk illetve volt egy szabad órám, összefutottunk egy kávéra. (Első személyes találkozás.) Féltem. Na nem attól, hogy milyen lesz ő, hanem azért, hogy ő hogyan fogad el engem. Muris, de sokkal inkább éreztem magamat csodabogárnak, mint őt. (Aztán annyira beszélgettünk, hogy hirtelen elszaladt három óra.) Nem voltak tabuk és megint ott volt az ismerős érzés, mintha az idők kezdete óta ismerném. Az pedig külön jó, hogy a Margitszigeten kivette füléből a fülhallgatót és figyelte a zajokat, mert mondtam, hogy az jó.

Kisan ült a kanapén színes füldugókat (mini marshmallow-kat) evett, én előtt ugráltam és az élet fontos dolgairól beszéltünk. Ugyanezen a napon hosszú tíz percet loptunk a munkaidőből.

A hideg málnalevest desszertnek esszük. Már harmadszor. Ez akkor már szokás.

Szerencsére nincs egy garasom se, mert ha nem ez lenne a leányzó fekvése, akkor ma reggel megvettem volna Marina Vlady: Szerelmem, Viszockij-t és Murakami Haruki: Kafka a tengerparton-t.

Megvan a következő kép a hálószobába. Megint egy amerikai moziplakát: Ratatouille (L'ecsó). (Nagyon magas pontszámot kapott imdb-n és Rotten Tomatoes-on, én meg alig várom a vetítést.)

George humorérzéke zseniális. Most, hogy felhagytam mindenféle lak kereséssel és arra gondoltam, hogy van bő háromnegyed évem, hogy ezzel a kérdéssel ne foglalkozzam, most baszogat. Először a semmiből lakás iránt érdeklődőt küld, majd a bizonytalan és nem túl fényes jövővel ijesztgeti a főbérlőt. Magamat is meglepem, hogy nem kapok frászt, hanem kedélyesen mulatok George humorán...

Megint kiszélesedett a jövő, megint hatalmas lendületben vagyok (vagyunk!), bár vasárnap megijedtem, hogy talán ugyanabba a hibába esem, mint anya, de elég volt megbeszélni és elűzni a démonokat. Jó dolgok vannak készülőben...

Vigyázat, szőke nő!

Tucatnyi padlizsánlila póló közül természetesen az tetszik meg, amelyen óriási "happy single girl" felirat virít. Bátor vagyok, mint egy oroszlán, de egy kinyuvasztást sohasem kockáztatok, így a jegygyűrűs kezemmel szépen visszaakasztottam.

Buzi játszótársam egyszerűen istenátkának nevez.

Ma hat illatszerboltban jártam és blonding spray-t kerestem, de sehol sem találtam. Itthon gugliztam (mert az interneten minden van) és akkor estem igazán kétségbe, amikor magyar oldalakra azonnal, webes keresésnél pedig a hetedikre jött az a bejegyzésem, hogy "Bejártam az egész várost, hogy blonding spray-t vegyek..."

Egyébként az interneten tényleg minden van. Én eddig a Schwarzkopf - Palette Blonding Spray Beach Look-ot használtam, de most felfedeztem, hogy a Garnier is gyárt Blonding Sun Spray-t. A kérdés csupán annyi, hogy itthon melyiket lehet kapni és hol. Minden megoldás érdekel, muszáj szőkének maradnom...

Megint szülinap

Ma megint szülinapom volt, de túlzásokba nem estem, ezért megint a harmincegyediket ünnepeltük. Az Óperencián túlról pakkot kaptam, volt benne mindenféle földi jó, szakácskönyv és (jelentőségteljes hatásszünet) parfüm. Az a bizonyos parfüm. Imádom! A dobozt csíkos selyempapírba csomagolták, kaptam mellé illatmintát és krémparfümöt, sőt (megint jelentőségteljes hatásszünet) még egy Island színű pólót strasszos Michael Kors felirattal.

Amióta fatalista bölcsességgel felhagytam az aggódással, vicces lány lettem, viszont vannak nálam viccesebb erők is. (Miközben ezt írom, befutott egy meghívó Albus Dumbledore-tól és természetesen arra az estére, amikor már lemondtam a Neil Gaiman dedikálásról, mert szent szerda. (Remek szervezőképességemről próbálom meggyőzni a pasimat férjemet, de időzavarba kerültem, egy héttel későbbre számoltam a vetítést, viszont tévedésemre annyival reagált, hogy "nem baj, akkor már csak kettőt kell aludni." Nem lehet neki nemet mondani meg munka is.))

Vissza a vicces dolgokra. Most derült ki, hogy nem is a bejegyzésem miatt kaptam ezt a parfümöt, hanem már előtte megvették nekem az Óperencián túlon. Ráadásul ma volt egy hasonló eset, amikor nem lehet eldönteni, hogy a gondolat szülte meg a valóságot vagy a tárgy talált rá a tulajdonosára. A bennem élő nőci viszont egyre lelkesebb. Most Catherine Manuell egyik táskáját találta meg magának. Az árát meg se néztem, de nem is lényeges, álmodozás van...

Álmodni csak nagyot érdemes

Úgy képzelem, hogyha öreg leszek és híres, meghívnak majd a Saturday Kitchenbe és magyaros ételeket fogok főzni. Az még nem döntöttem el, hogy paprikás csirkét, töltött paprikát, rakott krumplit, székelykáposztát, túrós csuszát, krumplis tésztát vagy lecsót, talán mindegyiket, de az biztos, hogy meg fogom mutatni, hogyan készül a hatlapos, a meggyes-mákos rétes és a mézeskrémes.

Egyébként egyre többet töröm azon a fejem, hogy mi mindent csinálnék, ha én lennék a Közlekedési Múzeum vezetője. Állandó "szocialista autó" kiállítást biztosan, egyezkednék a BKV-val, hogy az öreg villamosokat mégsem kilóra kellene eladni, hanem néhányat nekünk ajándékozhatna és rengeteg tanácsot kérnék a VEKE-től.

Milyen madár?

Éppen elkezdődött a Forma-1-es időmérő, amikor a szokásos madárcsivitelésen kívül "kattogást" hallottam. Kinéztem. Megragadtam a fényképezőgépemet és cseresznyelopás közben tetten értem a madarat. Férjem kiderítette, hogy közönséges seregély (Sturnus Vulgaris). Csak ezután csodálkoztam igazán, mert a seregély eddigi életemben maga volt a gonosz madár alakban - a szemetek állandó veszélyt jelentenek a szőlőre -, most meg kiderül, hogy nagyon szép tollas.

Szivárvány a háza felett

... és nézd, az a kis maszat a házak felett szivárvány. Igazi szivárvány. Lefényképeztem, mert ha jól emlékszem, ez az első szivárvány, amit Budapesten látok. Nem is esett az eső, csak jött néhány mogorva szürke felhő, a nap viszont tovább sütött. Szerintem a nap szivárvánnyal gúnyolja ki a zord és komoly felhőket, pont úgy, ahogyan mi bajuszt rajzoltunk a történelemkönyv komoly férfijaira meg nőire vagy a bátrabbak filccel alvó pajtásaik szája fölé. Ne tessék itt komolykodni, arrébb lehet fáradni, ez egy hebehurgya nap.

Már két napja meg még negyvenöt napig az álmodozás és a tervezgetés ideje van. Tudom, hogy ennek látszólag ellentmond, de arra jöttem rá, hogy ház és gyerek ügyben nem szabad tervezgetnem és álmodoznom. Tehát (látszólag) felelőtlen és bohó Ikrek életet kell élnem és akkor jó lesz nekem. Nekünk. Nem tudom, hogy George (alias Sors) hogyan tervezi a jövőmet, de amióta azt teszem, amit akar - imád irányítani - könnyebb és szebb az élet. Nem csak a szivárvány és a rózsaszínű felhők miatt. Egyébként megint durván giccses a naplemente.

Osztálykirándulás egy csapat újságíróval

Három óra buszozás oda meg három vissza, befejeztem egy könyvet, de erről majd holnap. A mai napról csak annyit, hogy megnéztem Tokajt, hajókáztam a Bodrogon és a Tiszán - roppant mókásak a löszfalban fészkelő fecskék -, kóstoltam finom tokaji borokat és fényképeztem egy jót:

Még nem tökéletes

Találtam olyan csíkos anyagot, amiből szívesen varrnék asztalterítőt - pedig utálom az asztalterítőket -, viszont az anyag 2,90 széles és hogy az asztalon hosszában menjenek a csíkok - mert csak úgy néz ki jól -, meg kellene vennem az asztal hosszát plusz kb. 25 cm-t. Ennyi - több mint 4 m² - anyagból három 75x120-as asztalra elegendő terítőm lenne, de ebből kettő már gondolati szinten teljesen felesleges és így az egész buli meglehetősen drágává válik. A néni azt mondta, hogy a maradékból - tehát az anyag kétharmadából - varrjak ülőkéket. Az ötletre azonnal kifordultam az üzletből, viszont amíg hazafelé sétáltam, azon agyaskodtam, hogy a mi asztalunkra meg anyuék nagyobb asztalára talán pont jó lenne...

Az élet sokkal egyszerűbb, ha az ember csak ilyen jellegű problémákkal foglalkozik. Persze, megpróbálkoztam a parlamenti közvetítés napirend előtti felszólalásaival is, de az egyszerre volt nevetséges és kétségbeejtő.

Ősz hajszálam még nincs, de...

Intergalaktikus rejtély

A Promodban és a Mangoban kiakasztották a "sale" táblát és ennek megfelelően olyan tömeg volt mindkét boltban, mint a reggeli halpiacon. Én csak azt nem értettem, hogy miért nem dolgozott az a sok 23-35 közötti nő - itt mindenki életművész? - ahelyett, hogy próbafülkék előtt várakozik, ruhákat próbál és végül semmit sem vásárol. Mert ez volt a legszebb: a legtöbben 3-6 ruhát felpróbáltak, de végül apró fintorral és "nem tetszett" indokkal mindet visszaadták. Én találtam három vicces nyári felsőt, abból kettőt meg is vettem és most pár hónapig megint nem megyek ruha- és cipőbolt közelébe.

Már ezerszer elhatároztam, hogy nem fogok politikával és közélettel foglalkozni, de mindig van valami, amit nem lehet szó nélkül nézni. Mert halálosan nem érdekel, hogy a miniszterelnök csalódott a köztársasági elnökben, de annak nagyon örülök, "hogy Sólyom László aggályosnak tartja Horn Gyula kitüntetését, mert 1956-os tevékenysége ellentétes a magyar köztársaság alkotmányának értékrendjével" illetve jó tudni, hogy a tébolyban még pislákol az értelem és józanság.

Elmosta a vihar

Hónapok óta készülődtem a Debout sur le zinc koncertjére, sőt ennek apropóján a nem szülinapi és nem esküvői éjszakiai piknikre. (A DSLZ egyébként a Zene ünnepére jött.) A Királydombon (a Városligetben) kiterítettük a kockás plédet, kicsit élveztük a zenét - ráadásul fél órával korábban kezdték a koncertet - néztük a hatalmas viharfelhőket, igazi körtepálinkát ittunk, majd rohantunk és bőrig áztunk. Nem volt halálosan rossz az esőben és a szélviharban sietni, viszont a vizes ruhákat utáltam. A táncos-bulizós-beszélgetős estéből My name is Earl-t néző este lett.

Utolsó falat

Visszaszámlálás

Készülődöm. Babonából és lustaságból - úgyis bepakolok fél óra alatt - főleg fejben. Délelőtt elmentem megnézni a Piaf (La Môme)-ot. Pont olyan volt, amilyennek vártam: nagyon jó. (Megint megállapítottam, hogy Edith Piaf angolul vicces, franciául halálos.) Jó a rendezés, jó a forgatókönyv, jó a színészválasztás, jó a maszk és nagyon jók a színészek. Persze, az is lehet, hogy én vagyok elfogult, mert ha kedvenc énekesnőt kell választani, biztos, hogy Edith Piaf-ot mondom. De nem. Mégsem. Átgondoltam. Nem vagyok elfogult! Nagyon jó film.

Hazafelé jövet vettem naptejet meg "környezetkímélő szatyrot", eurot, kaukázusi kefirt és két kiflit. Magamban a Non, je ne regrette rien-t énekeltem. Ezernyi emlék: amikor francián megkaptuk a legépelt dalszöveget, amikor dacosan és reménykedve énekeltem és erőt merítettem a dalból, amikor menzára menet a csajokkal úgy pörgettük az r-eket, ahogyan a kazettáról hallottuk... Itthon kicsit elszórakoztam az Yves Rocher-ban vásárolt szatyorral, kicsit belebonyolódtam az összehajtogatásba, majd elővettem Edith Piaf: Nem bánok semmit sem! könyvét, amit 1970-ben adott ki a Gondolat könyvkiadó, én meg jóval később 160 Ft-ért vettem meg egy antikváriumban.

Betettem az elemeket tölteni és már majdnem elővettem a bőröndöt, amikor eszembe jutott, hogy elfelejtettem lottót feladni. Nem volt kedvem rendesen felöltözni, így rövidnadrágban és pólóban mentem be a szomszédos kocsmába. Pont olyan természetesen, mint mindig, mitha sajátunkba mennék. Beléptem és nagy csend lett, Nelly Furtado énekelte a Say it Right-ot, én meg ikszeltem.

Most itt ülök, mint aki jól végezte a dolgát - a bőrönd még mindig üres -, második tejszínes teámat kortyolom és azon gondolkozom, hogy melyik könyvet vigyem magammal...

Mozinagyképűség

Az milyen már, hogy két nappal a Harmadik Shrek premierje előtt a lelkesedés legcsekélyebb jele nélkül csak annyit mondok, hogy én már láttam és láthattam volna még egyszer, de nem volt kedvem ismételni. Közben pedig emlékszem még arra a csajra, aki egykoron én voltam és a fél karját odaadta volna, hogy ingyen mehessen moziba, pláne premier előtt. Az a csaj inkább nem aludt volna éjszaka, de elment volna moziba.

Reggel a híres francia íróról elnevezett utcán sétáltam, moziba siettem, mert a Hot Fuzz megért egy ismétlést, amikor eszembe jutott a 26. szülinapom. Nem kísérték különösebb érzelmek, csak arra gondoltam, mennyi minden történt azóta és hogy nagyon jó lesz 31 évesnek lenni. (Szeretem a prímszámokat.)

Meg olyanokon járt az eszem, hogy néha képes vagyok annyira elbújni magamba, hogy üresnek tűnik a testem - ahogyan Cain elrejtőzik (Daniel Keys Moran: A gyűrű) -, máskor viszont túlcsordulok, mint fokhagymanyomón a fokhagymagiliszták. Egy ideje megint megint megpróbálom magam összesűríteni egy borsószembe. (Jellemző, hogy ilyenkor mindenféle finom jazz helyett Linkin Park-kal ápolom a lelkem.) "Annyit mondtam a pasimnak tegnap, hogy lehet, nem én vagyok a legdilisebb magyar. Nem tudtam, hogyan kezdjem el felkészíteni a veled való találkozásra..."

Ugrál, ugrál, ugrál

Ez történelem...

• Lewis Hamilton megszerezte első Forma-1-es pole pozícióját.
• Lewis Hamilton megszerezte első futamgyőzelmét - juhé! - és 6 verseny után a vb pontverseny élén áll. (Újoncként ez még senkinek sem sikerült.)
• Volt 2 black flag és 4-szer volt a pályán a Safety Car. (Massát és Fisichellát kizárták, mert figyelmen kívül hagyták a boxutca végén a piros lámpát.)
• Kubica durván ütközött a betonfallal, halálra rémültem, durván lógott a feje, de túlélte, csak a lábát törte el. (Senna baleseténél durvább látvány volt.)
  
• Sato lelőzte Alonsot és a Super Aguri-t behozta a hatodik helyre. (Ez majdnem csoda.)
  
• Végre Heidfeld ott állt a dobogón. (Minden kerékcserénél izgultam, nehogy lemaradjon a kerékanya.)
• Alonsonak talán még soha nem volt ilyen rossz napja.
• Ezen a futamon osztották ki a legtöbb büntetést, de legalább egész idényre megtanultuk a szabályokat.
• Wurz a 20. helyről indult, a futamot a 3. helyen zárta.
• Raikkonen felejthető.

A boldogság rétegződése

Hosszú napok óta hársfavirágillat-buborék veszi körül a házat és a lakás nyitott északi és déli ablakai között, a kereszthuzattal együtt kavarog a virágparfüm. Reggel és este intenzívebb, ám mégse érzem az egész utcában. A kaputól 5 méterre csap meg, pont úgy, mintha egy erősen beparfümözött nő közelébe érnék, majd bűvkörébe ragadnék. Lassan a régi fotel is átveszi a hársfavirágillatot. Hosszú napok óta észre se veszem, hogy a város közepén és kicsit a tetején élek, meg se lepődnék, ha kilépve az ajtón, egy füves udvarban állnék. (A virágoskertben a pünkösdirózsák lehullott szirmai között lila, fehér és rózsaszín szarkalábak meg margaréták nyílnának.) A valóság közben annyi, ha kilépek az ajtón, hogy ott a keskeny gang meg a rozsdás korlát, tőlem pedig hat karnyújtásnyira, tehát elérhetetlenül, ott a cseresznyefa teteje és incselkednek velem a ropogós, piros cseresznyék, és sárga meg rózsaszín petúniák vetik bele magukat a mélységbe.

Jó helyen vannak a hangsúlyok, csupa lényeges apróságon. Mert nem sok fontosabb dolog van, mint amikor egy kétéves arra kér, hogy rajzoljak neki nagy sárga-kék vonatot, vagy segédkezem, amikor óriásgyöngyből nyakláncot fűz. Szerintem, elképesztően ügyesen csinálja, de amikor elsőre nem sikerül a madzagot a lyukba tuszakolni, megszólal: kicsit bénázok. Hallottam még egy gyerekszájat. A kiskölyök kinézi a hintaágyat, amiben éppen egy felnőtt fetreng és édes, csilingelő hangon megkéri: légy szíves, takarodj innen.

Elmondani nem tudom, hogy mennyire vágyom már, hogy a kiskrampusz elérhető, szerethető közelségbe kerüljön. Tudom, hogy nem a vicces beszólásaival kezdődik majd a dolog, hanem átmegyek etető és pelenkázó rabszolgává és az átaludt éjszakákat is elfelejthetem jó időre, de én mindezekkel együtt szeretném. Roppant mókás volt, hogy a fertility friend szépen kirajzolta, az elmúlt ciklusban a mézesnapok alatt voltam termékeny, sőt egy tesztelést is javasolt a születésnapomon. És ugye miért a hőmérsékleti görbém lenne normális? A hőmérsékletem marad magasan, de iszonyatos görcsök között nyilvánvalóvá válik, hogy nem kell tesztet vennem. Anya azt mondja, hogy ettől még akármi lehet, de én tudom, hogy nem. Azóta hőmérőzni sincs kedvem. Nem akarok semmilyen reménykedést, nem akarom még a reménykedés lehetőségét sem. Azért kezdtem el hőmérőzni, hogy tudjam, akármilyen leleteim is voltak az év elején, van peteérésem és rendben vannak a dolgok, csak ki kell várnom, hogy az Univerzum úgy rendezze és gyerekünk fogadjon. Hőmérsékleti görbéből csak utólag látszik a peteérés és nem is akartam én olyannal foglalkozni, hogy akkor szeretkezzünk, amikor termékeny napjaim vannak. Most sem akarok. Dupla hatost akarok dobni, véletlenül. Még akkor is, ha úgy tűnik, nem állok jól szerencsével. Közben pedig a szerencse és az Univerzum az, amire a legkevésbé van okom panaszkodni. A pasim fodrásznál volt, most jó rövid a haja, én meg egyre szerelmesebb vagyok. Volt egy döcögősen induló, majd frenetikus péntekem, csupa egetrengető aprósággal. Leküzdöttem a magyar bürokráciát - levágtam mind a hét fejét - és elintéztem az elintézhetetlent. Sőt azt is tudom, hogy az Univerzum megkapta a csónakom és már el is kezdte teljesíteni a kívánságaimat.

Annyira hülye vagyok

Kék és zöld papírhajó a Dunán

Turisták voltunk Budapesten. (Egyszer élünk!) Lángost ettünk a Margitszigeten és jegeskávét ittunk a Holdudvarban. (Ez utóbbi nyáron szinte kötelező, viszont a lángos méregdrága, külföldi turisták pénztárcájára árazták.) Végre nem keseregtünk, hanem fecsegtünk az élet fontos és apró dolgairól: lelki egyensúlyról, Bokros-csomagról, lakberendezésről, filmekről, könyvekről, boldogságról, életről, halálról, tervek nélküli jövőről, álmokról. Hajtogattunk egy-egy papírcsónakot és beleírtuk, hogy mit kérünk az Univerzumtól a 2007-es évre. (Amióta tudom, hogy nem létezik a Mikulás és a Jézuska, az Univerzumhoz intézem a kéréslistámat.) Konkrét kéréseket soroltam fel a zöld hajó vitorlájára, majd ráírtam, hogy "Kedves Univerzum! A fentieket szeretném kérni. Kérlek, teljesítsd! Köszönöm: Miri". Kimentünk az egyik mólóra, majd vízre tettük a hajókat. Először azt hittem, hogy elsüllyed, mert feldőlt, de utána egészen jó áramlatot kapott el és úszott a tenger (na jó, a Margit híd) felé. Olyan szépek voltak az apró csónakok a hatalmas folyón, kitaróan lebegtek, úsztak, sodródtak, a kérdések pedig azonnal megérkeztek az Univerzumhoz.

Szájberháború

Harsányan röhögött a férjem, amikor meghallotta, hogy az egér kattog, mint a "gépfegyver" - mindenki a maga eszközeivel vesz részt a csatában -, majd gyorsan telepített a gépemre egy robotot.

A clickclickclick.com-on (a negyedik fordulóban) mókás és komoly csata zajlik néhány őrült japán és magyar között. A többi ország esélytelen, a "mag" tagjai egyenként többet kattintottak, mint a harmadik helyezett ország valamennyi résztvevője. A küzdelmet a szerver viseli a legnehezebben, rendszeresek a leállások, de úgy tűnik, tartjuk előnyünket. A harmadik fordulóban is hasonló volt a helyzet, de végül kevés volt az 500 millió kattintás, mert a japánok 502 milliót csináltak. A jelenlegi állapotok szerint, a negyedik fordulóban több mint 1,5 milliárd kattintásunk van és csak cirka 150 millióval vannak mögöttünk a japánok. Nem megnyugtató az előny. Az viszont rendkívül szórakoztató, ahogyan a fordítóprogramok dolgoznak, az ellenfelek olvassák egymás fórumait és mindenről statisztikát vezetnek.

Tudom, hogy kibaszott romantikusan hangzik, de jó tudni, hogy találunk valamit, amiben képesek vagyunk annyira összefogni, mint a szervezettségükről messze földön híres japánok. A 6-3 óta híres a magyar-ír barátság - ellenségem ellensége a barátom -, de most úgy tűnik, annyit foglalkozunk a másik országával, hogy megalapoztuk a magyar-japán barátságot is.

Már 42 kép

Bogaras vénasszony leszek

Félreértés ne essék, nem gyűjtöm a bélyeget. Az csak véletlen, hogy komoly mennyiséggel rendelkezem a magyarországi székes sorozatból és az is szintén véletlen, hogy a külföldi bélyegeket mindig kivágom. (Ez a hóbort már azelőtt megvolt, mielőtt Lawrence Block bélyeggyűjtő bérgyilkosáról olvastam volna.) Aztán vannak olyan bélyegek, amelyek annyira gyönyörűek - például ez a négy -, hogy az ember lánya beleszeret és birtokolni akarja, akár gyűjti, akár nem. (Igen, régen szalvétát és üres telefonkártyákat is gyűjtöttem. Az utóbbiból 1995-ig szinte teljes a kollekcióm.)

Most már tudom

Miss Potter

Miss Potter volt az a film, amit mindenképpen meg akartam nézni. Még az se tántorított el, hogy reggel ébredezéskor úgy meghúztam a térdem (megint a jobb), hogy nem bírtam ráálni és 20 lépés után legszívesebben leültem volna bőgni. De erős vagyok és önfejű, így elmentem a vetítésre. Ott végülis csak ülni kell. A film éppen olyan volt, amilyennek vártam. Kellemes, szép, romantikus és nagyon angol. Jó történet, érdemes megnézni.

A film után fogalmaztam meg, hogy az utóbbi egy évben mi veszett el: nagy szenvedéllyel tenni, amit teszek. Főleg írni. Megkopott a lelkesedésem. Beleszürkültem ebbe a fránya magyar valóságba, ami olyan alattomos, mint a láp.  

75 km után bámulom a tévét

Én annyira nem bánom, hogy a Mezzo helyett Discovery jön, bár igazán boldog akkor lennék, ha a családi csomag egész Budapest területén ugyanazt jelentené vagy legalább nálunk is benne lenne a Spektrum és a National Geographic. Na jó, a Travel Channel-nek is tudnék örülni. Attól függetlenül, hogy tévézni hülyeség a Discoveryn van két kedvenc műsorom. Az egyik a Hogyan készült?, amely hétköznapi dolgok elkészítését mutatja be. Olyanokat, mint a juharszirup, a fényvisszaverő közlekedési tábla, a bambusz pecabot, a gumicukor vagy a golyóscsapágy. Tudom, hogy ezek teljesen lényegtelen információk, viszont érdekesek, másrészt pont akkor megy a tévében, amikor a pasimat férjemet várni szoktam. A másik kedvenc műsorom, amit sohasem tudatosan nézek, csak belefutok a Myth Busters. Tipikus példája annak, hogy keress magadnak valamit, amit szívesen csinálnál és keress olyan embereket, akik ezért megfizetnek. Két pasi nem csinál mást, csak előszed néhány urban legend-et és vagy bizonyítja, vagy cáfolja, de közben ilyen mondatok hangzanak el: "Most felrobbantunk néhány dolgot és mehetünk haza." "A tanulság: ne szopogassunk villámlásban csavart" illetve Ne felejtsétek gyerekek, ti ezt csak akkor próbálhatjátok ki, ha saját műsorotok van a tévében." "A feladat az, hogy berúgjunk." (Valamelyik nap a paksi faágyú legendája is előkerült, a jó hír, hogy lehet fából ágyút készíteni, a rossz viszont az, hogy középkori szerszámokkal nem lehet egy éjszaka alatt kifaragni.)

Ma elbicikliztünk a dunabogdányi lángososig, majd vissza. (75 km-t tekertünk.) Tulajdonképpen a lángosos nem híres, nemzeti kincs, de mi éppen megéheztünk és irtó jó illatokkal csábított. Szentendrégig már számtalanszor elbringáztunk - utálom is a rázós utat Budapest és Szentendre között -, de Leányfalun most jártam először. A bringaút nyaralók és a Dunak között vezet és én minden vadszőlővel befuttatott háznál elképzeltem, milyen jó lenne itt élni. Már szinte láttam is, hogy ráncos kezemmel lenyomom a rozsdás kiskapu kilincsét és kisétálok a partra. Írónőknek való hely, a fene egye meg.

Mikor hazaértünk nem fájt semmim - pont megelőztük az esőt -, de olyan fáradt voltam, mintha egész nap fát hasogattam volna. Leültem a kanapéra és bámultam a Discoveryt, éppen Hogyan készült? ment.

A zinterneten minden van

Olasz nyelvleckéket és énekórákat veszek egyenesen a Fiat Bravo reklámból. A "turbinyete" már nagyon jól megy, a többit pedig hamisan dúdolom, de legalább szórakoztat.

Ahree Lee (szintén) elég pihent csaj lehet, mert három éven keresztül naponta fényképezte magát, majd a képekből Me címmel kisfilm lett. (A Me egy része fent van a YouTube-on is, de a teljeset csak az AtomFilms-en találtam meg, viszont ott kötelező reklámblokk van.)

Csíkos nyugágyak

Angliából érkezett wedding wishes és én, amilyen hülye vagyok, a bélyegbe szerettem bele azonnal. - Londonban a parkokat és a csíkos nyugágyakat szerettem legjobban. - És a 69-es sem elhanyagolható jóság.

A pasim mától a férjem

Reggel a verebekkel keltem, majd délelőtt sajtóvetítésre mentem. A Kubrick menetet (Colour Me Kubrick: A True...ish Story) és John Malkovich-ot kár lett volna kihagyni. Utána viszont rohantam bugyit venni, mert ébredés után úgy döntöttem, muszáj betartanom azt a régi babonát, hogy a menyasszonyon legyen valami új, valami régi, valami kék és valami kölcsönkapott. Nagy hirtelen a women'secret-ben megvettem életem legdrágább kék bugyiját. Ezzel le is tudtam az újat és a kéket, a szoknya és a felső régi volt, öcsémtől pedig kölcsönkértem az óráját. Ez utóbbi roppant "jól" ment a szerelésemhez. Mielőtt bárki feltételezné, hogy fehér ruhában voltam, elárulom, hogy fekete szoknyából és khaki trikóból állt a szerelésem, a pasim pedig fekete pólóban és sok zsebes nadrágban nősült.

Volt rá esély, de végül nem sütöttük el a poént, hogy "Jó napot kívánok! Egy futárt szeretnénk kérni a II. kerületi anyakönyvvezetőhöz esküvői tanúzás céljából', hanem két kőszikla lett a tanúnk. A jegyző viszont nagyon tréfás kedvében volt, mert az önkormányzat ajtajába kitette a ZÁRVA táblát. Na, akkor kicsit levert a víz és rögtön az jutott eszembe, hogy én még egyszer nem jövök. Vagy most, vagy soha. Végül azért csak bemerészkedtünk és a biztonsági őrnél kiderült, várnak minket, de az anyakönyvvezetőn kívül mindenki kapott a három napos hétvégéhez plusz 3 órát, így szinte üres volt az épület. (Az adócsoport meg simánt beillet egy elhagyott csillaghajó vezértermének.) Az anyakönyvvezető, amikor elvette a személyiket, megkérdezte, hogy ki lesz a vőlegény, ami mulatságos és egyben jogos kérdés is volt, mert ott álltam három, közel egy korú pasival. Jó fej volt az anyakönyvvezető, mert azt is megkérdezte, hogy a hosszú vagy a rövid változatot szeretnénk, egyértelmű volt, hogy a rövidet, és 13:32-kor már a villamoson utaztunk. Eredetileg 13:30-ra volt időpontunk, de kicsit korábban érkeztünk és gyorsan végeztünk. A legjobb rész az igen és a gyűrű felhúzása volt. Ezenkívül csak néhány kötelező mondat hangzott el az anyakönyvvezető szájából és aláírtunk. A pezsgőt kihagytuk, nem szeretjük, viszont a tanúk olyan jól végezték dolgukat, hogy kaptak keksztekercset, mi meg ittunk egy nagy málnaszörpöt és kettesben elmentünk ebédelni.

A gyűrűnk pont olyan, amilyennek elképzeltem és imádom. Csíkos és nagyon illik hozzánk, a gyémántok pedig csak úgy csillognak a napsütésben. Nagy Gertrúd váltotta valóra az elképzelést és a következő katalógusában már szerepeltetni fogja, ráadásul a Myreille nevet kapta ez a gyűrűpár.

Az én gyűrűm pont elfér a férjem gyűrűjében.

Most pedig ifjú házasokhoz méltóan eltöltjük a maradék időt a péntek délutánból és estéből.

Készülődés

Mindenki, na jó, többen, azt kérdezték tőlem, hogy készülődöm-e a holnapi napra. Készülődöm, feleltem, a ma estére, mert ma van a pasim szülinapja. Csináltam neki boldog szülinapot zászlót, kicsit olyan, mint a tibeti imazászlók, és kifeszítettem a nagyszobában. Mivel alapos nő vagyok, ezért a leggyorsabb és leghatékonyabb módszert választottam az A/4-es lapok madzagra rögzítésére: kapcsozás. Azt is pontosan tudtam, hogy a kapcsozótöltelék ki fog fogyni, ezért vettem egy dobozzal. Viszont rosszul emlékeztem és kisebbet vettem, mint amire szükségem lett volna. Szóval ott álltam a G betűnél és jöhetett a cellux, amiből viszont a múltkor nagyot vettem és ezért nem fér el az tépőben. Mindezek után már gyerekjáték volt előszedni a létrát és a radiátor plafonon alatt futó csövéhez kötözni. Egyébként létrára csak akkor mászom, ha muszáj, azaz szülinapi zászlót kell felkötözi vagy cseresznyét/meggyet kell szedni. Ezenkívül 2 kg darált kekszből csináltam neki keksztekercset - mert imádja - és úgy képzeltem, hogy egy kekszkígyóra teszek 38 gyertyát és majd ott állok a szülinapi zászló alatt és milyen jó lesz. Viszont a messzeföldön híres keksztekercsem nem akart megkeményedni a hűtőben, így végül jó sok teamécsest tettem egy tálcára és mellettük egy tányéron volt a lágy sütemény, amit a pasim rosszullétig evett.

Bolond, mondta, amikor meglátta a szülinapi zászlót és azt is észrevette, hogy az O betűk, Miro-t idézik, hasonlatosan a Google vicceskedéseihez.

Ezüst

Járkálok a lakásban, mint egy mérgezett egér és keresek valamit, amit befesthetek az ezüst akrillal, de csak üres konzervdobozok akadnak a kezembe, annyira meg nem vagyok nekikeseredve/nekilelkesedve.

Szervezetem vodkát akar

Álltam a polc előtt és a Kalinkával szemeztem. Kicsivel múlt délután három és nekem nagyon nagy kedvem támadt vodka narancsot inni, sok vodkával és sok jéggel, kevés naranccsal. (A sok narancstól mindig rosszul vagyok.) Szóval álltam ott és billegett a mérleghinta rendesen, de nem azért nem vettem, mert úrinő délután háromkor egyedül nem iszik vodkát, hanem azért, mert a Kalinkát nem szeretem. Ha a polcon lett volna Absolut vagy Finlandia, nem kellett volna töprengéssel fárasztanom az agysejtjeimet, hanem rövid úton gyilkolásztam volna őket.

Retrográd a Merkúr

A Merkúr teszi a dolgát, kering a Nap körül, viszont olykor innen a Földről úgy látszik, mintha visszafele közlekedne az Ikrekben és ez utóbbival az asztrológusok szerint szétcseszi a kommunikációs csatornákat. A horoszkóp hablatyolt még gazdagságról és mindenféle jóról munkafronton, így mivel a kommunikáció döglődik, így erősen reménykedem a többi megvalósulásában is.

A Celestiában százezerszeres gyorsításban megnéztem a Merkúr mozgását. Nem az érdekes, hogy a valóságban mi történik, az elég uncsi is, mert a bolygók keringenek a Nap körül, hanem az nagyon szép, szabályszerű és meglepő, amit a Földről lehet látni. Az Ikrek csillagjegyben jobbról balra érkezik a Merkúr és a Nap követi, viszont a Merkúr pályája a Föld és a Nap között van, ezért egy idő után pont e kettő között halad balról jobbra. Mivel minden mozog - úgy tűnik, hogy a Nap is halad jobbról balra, de közben a Föld kering a pályáján - így egészen hosszú lesz ez a hátramenet. A Merkúr pályája olyannak tűnik, mintha a gyerekek jobbról balra hurkokat rajzolnának.

Majdnem öt év alatt ma kértek meg harmadszor, hogy fogalmazzak át, illetve töröljek ki valamit a blogomból. Persze, azonnal eszembe jutott a legelső eset, amikor az exférjem kérte. Vele könnyű volt kenyértörésre vinni a dolgot, az utóbbi két esetben pedig tiszteletben tartottam a kérést, csak bennem tört el valami.

Édes anyanyelvünk

A billentyűzetem alatt papír van - kiesett az egyik lába és anélkül döcög - és én arra vicces szavakat jegyzetelek. Az elmúlt időszak két gyöngyszeme: bulvárkultúra és az éves vizitbérlet.