Pirkadat előtt

Nem tudok igazán jó okot arra, hogy ezen a hajnali órán miért nem alszom. Napfelkelte meg tenger éppen elég (és kielégítő) indok lenne, de ugye tél van, sötét és hideg. Olyan hideg, hogy még a fűtést is nagyobb fokozatra állítottam. Valahogy úgy történhetett, hogy a pasim bekanapézott (tévézés közben elaludt a kanapén) és fél négy tájban bebújt mellém az ágyba, ahol én fogmosás nélkül, ruhában aludtam amióta hazaértünk. Fogmosás nélkül viszont nem tudok aludni és a vacsorára elfogyasztott bruschetta pizza sok fokhagymával tovább csökkentette konfortérzetemet. Tehát megébredés után megszabadultam a ruháimtól és elmentem fogat mosni. Visszafeküdtem és háromnegyed órán át megpróbáltam visszaaludni. Háromnegyed ötkor már olyan ideges voltam, hogy nem tudok elaludni, hogy inkább felkeltem. A mosógépbe beraktam az ágyruhákat - a mosógép mos -, elmosogattam és hajat mostam.

Illatos vagyok és feszült. Gondolatok megállás nélkül cikáznak a fejemben. Próbálok egy kis rést ütni a valóság realista szövetén, vagy éppen kijátszani a realizmust, hogy minden a helyére kerüljön. Persze, tudom, hogy minden a helyére fog kerülni, úgy mint a Rubik-kocka apró négyzetei, csak még azt nem tudom, hogyan.

Illúziósütemények

Pozsonyi út

A Tátra utcai zöldségesnél lehet kapni birsalmát meg szőlőt és cseresznyét. De csak almát és birsalmát vettem. Nem is reméltem, hogy találhatok birsalmát. Januárban igazi kincs. Amíg megírom a bejegyzést, megfő a kompót.

Délelőtt nyakamba tekert sállal jártam a várost, kicsit dolgoztam, kicsit nézelődtem, néha kicsit ugráltam is, mert jókedvem volt. Délután nem ugráltam csak peperonis bruschettat ettem a Grissini Due-ben. Beszélgettem és nevettem sokat.

Tigrincstől kaptam szemránckrémet. Tökéletes nap. Még akkor is, ha a teabolt és a rétesbolt csak négy nap múlva nyit.

The Corrs - Radio

Ebből az évből még egy nap hátravan

2007 úgy búcsúzik, amilyen volt. A mátraderecskei kirándulás előtt elengedett csizmámon az egyik varrás és szétment a télikabátom cipzára. Rögtön ezután vettem lottót, mert ha az Univerzum az egyensúlyra törekszik - mi másra törekedhetne -, akkor mindenképpen jár nekem egy kis szerencse is. Velem lehet üzltelni és csak kétszer borultam ki, miközben télikabátot vadásztam magamnak. Harmadjára találtam egy síkabátot. Igaz, hogy síelni nem tudok, de (már a kabátválasztásból látszik, hogy) igen komolyan elhatároztam, én is beszállok a hüttés kalandokba.

A Mátra csudaszép. Minden, a talaj, a fák ágai, a fákon maradt levelek, a kerítés, minden hófehér. Valaki jókedvében prorcukorral szórta be a tájat, csak az aszfaltút kanyargott nedvesen, feketén. Mára a budai hegyekre is jutott a porcukorból.

Megcsináltam a quesadillast, igaz feljavítottam vékonyra vágott sonkával és most már kóstolás után állíthatom, hogy hibátlan. Az év utolsó napjaira serény takarítást, némi munkát, nagy alvásokat és sok olvasást terveztem. Alvással jól állok, olvasással szintén, a többiről pedig inkább ne beszéljünk...

Macskafogó és ilyenek

Átverés. Reggel úgy beöltöztem, mintha Szibériába készülnék, majd magabiztosan az Urániához mentem és csak a zárt ajtóknál döbbentem rá, elvétettem a mozit. (Ma megint nehéz Mirinek lenni.) Gyorsan átnégyeshatosoztam a Corvinhoz, még pont időben érkeztem, és megnéztem a Macskafogó 2-t. Délben viszont kisütött a nap és a mai dátum ellenére, a levegőben határozottan tavasz illat volt. Meglepetten vettem észre, hogy a budai hegyekben hófoltokat látni. Városban nem tudom komolyan venni a telet. Délután már sapka, sál nélkül sétáltam. Voltam csuda jó helyen, viszont arról csak karácsony után írhatok.

Nagyon ijesztőek a múmiaként megkötötzött, kilógatott fenyőfák. Kiábrándító karácsony-csonkítás. Gyerekkoromban a garázs eldugott sarkába, az alma és körteládák mögé rejtettük a fát, amikor már tudtam, hogy nem a Jézuska hozza, előtte pedig sohasem láttam egyetlen kivágott fenyőfát és fenyőfaárust se.

A Macskafogó 2 - A sátán macskáját mérsékelt lelkesedéssel vártam. Féltem, hogy elbasszák. Végül nem ütött nagyon nagyot, de jó volt. Látni kell. Főleg azért, mert a Macskafogót nagyon szerettük. Most több a kiszólás a nézőkhöz, szerintem feleslegesen, de mindent elmond a filmről, hogy amikor a moziból kifelé jöttem, az egyik poént ismételtem: "Sikerült! Ismételj! Sikerült! Sikerült!" (Nem baj, hogy most nem érted, a film után a helyre kerül.)

A nyugalom ára

Kínzó kérdés

Napok óta hülyeségek járnak a fejemben. Néhány hete azon gondolkoztam, hogy vajon kinek jutott eszébe a járművek elejére fehér, hátuljára pedig piros lámpát tenni. Vajon már a hintókon is használták? Az ötlet csak azért érdekes, mert ezzel egyértelművé vált, hogy az előttünk lévő valami felénk jön, vagy előttünk halad. Valószínűsítem, hogy először hátulra is fehér lámpát tettek, hogy jelezzék, van ott valami.

Ma reggel zuhanyzás közben jutott szembe, hogy régen, még a kilencvenes évek előtt, kicsiny falumban, akit nem kereszteltek meg, annak névadó ünnepséget rendeztek a Tanácsházán. A névadó ünnepség intézménye még létezik?

Vettem Ginkgo Biloba teát, gondoldoltam, nem árt serkenteni az agyműködésem és óvni az érrendszerem. Amilyen idióta vagyok a dobozon minden apró betűt elolvasok. Azóta azon töprengek, hogy mit jelenthet a "Hatását irodalmi adatok igazolják".

Modern mese (részlet)

- És mondd, lyányom, UTP kábelt tudsz-e szerelni?
- Tudok én, na'ccságos uram, csak szerszám legyen hozzá. Egyenes vagy crosslink kéne?

Velem sohasem történik semmi*

Az elmúlt hetekben magam alatt voltam, mert velem semmi sem történik, csak dolgozom, dolgozom, dolgozom meg karácsonyig egy levegővel mindent kibírok. Na jó, megnéztük a Heroes második évadjából 10 részt, "bepillantottam" igazi kulisszatitkokba, decoupageoltam hungarocell gömböket, varrtam, és most jut eszembe, hogy láttam a Mézengúzt (Bee Movie) és elkezdtem olvasni a Csokicipőt.

A mai szombat éppen úgy indult, mint bármelyik nap a héten. Felkeltem és elkezdett kattogni az agyam, hogy mi mindent kell megcsinálnom, hova kell elmennem és mit kell lefényképezni. Fél tizenegykor majdnem visszafordultam, amikor a kinézett epres fülbevalót nem tudtam megvenni, mert bezárt az üzlet, de utána minden jó lett. Ment a munka, vettem Marilyn Monroes táskát (mivel Pucca-s nem volt és mielőtt bárki megkérdezné, nem, nem zavar, hogy egy halott nő van a táskámon, bár bevallom, amikor bennem felmerült a gondolat, gyorsan lesöpörtem), kaptam illatos szappant (olyat, amilyet régen a nagyim betett a ruhásszekrény polcára), voltam a Vörösmarty téren az adventi vásárban (minden árus ugyanott van, ahol tavaly és tavalyelőtt, és ugyanazokat árulják), megismerkedtem egy virágkötő lánnyal, aki megtanított szép masnit kötni és bejártam a fél várost.

Mivel a Jászain megszűnt a rövidárubolt, ezért még végig kellett caplatnom a Balzacon, hogy színes hímzőfonalat vegyek. Útközben találtam egy konténert (valaki lakásfelújít), amiből kiállt négy láb. Gyorsan feltérképeztem, hogy egy kisszekrény (éjjeliszekrény) négy lábáról van szó. Körbejártam a konténert és kukáztam egy retro tapétát. Egyik felén még eredeit a csomagolás. Szóval nem is retro, mert amikor a nénike vagy bácsika megvette, éppen divatosnak számított és mit sem sejtettek arról, hogy néhány évtized múlva megint divatos lesz. Az első fél métere kuka, a többit nem néztem, de használhatónak tűnik. Először a tapétát vittem el és gondoltam, ha visszafelé ott lesz a kisszekrény, akkor azt is hazaküzdöm. Ott volt. Nagy harc volt hazahozni, de itthon van, már csak le kell mosni. Ezt is türkizkékre akarom festeni.

Boldog tapéta és kisszekrény tulajdonosként, már csak egy lakást kell találni.

*Fősulin nem hitték el, hogy gátlásos vagyok, pedig tényleg az voltam. Annyira, hogy mindent eltúloztam és senkinek se jutott eszébe, hogy gátlásos vagyok, sőt, éppen az ellenkezőjét gondolták. Most meg, a sok munka miatt, ingerszegényebb az életem, mint amire vágyom, de azért a mai nappal elégedett vagyok.

Rosszaság

- Olyan rossz vagy, mint egy gyerek. Hátrakötöm a sarkad!
- Hogyan?
- Nem tudom, majd megnézem a googleban.

(Pasim: Azt tudják az interneten, hogy ezeket a jó poénokat én nyomom?)

Tetőablak

Nem olyan régen fedeztem fel, hogy az Orion "felett", az én csillagképem, az Ikrek látható. Lefekvés előtt mindig kinézek a tetőablakon és ha tiszta az ég, a csillagokat kémlelem. (Már kikapcsoltam mindent, sötét volt a lakásban, de olyan lelkes lettem, hogy megint visszakapcsolatam mindent és a Celestiában ellenőriztem felfedezéseimet.)

Ma éjjel, amikor kinéztem, éppen az Orionnal "szemben álltam". A felette és jobbra mellette kémleltem az eget. Polluxot és Castort, az Ikrek fejeit jól láttam, de még ezeknél is fényesebben ragyogott valami a csillagkép "közepében". Megint egy bolygó! A Celestia meg is mondta, hogy melyik. A Mars. (Vajon mikor lép ember a Marsra? És mikor fognak ott élni emberek?)

Ma megdöntöttem az egy nap alatt beazonosított bolygók rekordját. Reggel Vénusz, este Mars. Ennyi izgalom mellett nem is tudok elaludni.

Még a Nyilast lenne jó látni, mert abban a csillagképben találkozik pár nap múlva a Plútó és a Jupiter. (A horoszpók szerint ez nagyon jó lesz.)

Tiszta hülye vagyok, mert még sohasem néztem nagy távcsővel az égbe.

Félbe maradt mozdulat

Álom és ébrenlét között

Hat óra múlt néhány perccel, amikor felébredtem. Mellettem a pasim nyugodtan szuszogott. Nem tudtam szabadulni attól az érzéstől, hogy valaki figyel, hogy valaki hangtalan szavakkal hozzám beszél. Hanyatt fordultam és kinéztem a tetőablakon. A Hold vékonyka, fénylő csíkja mellett egy fényes csillagot láttam, de annyi józanságom volt, hogy fényéből bolygónak tippeljem. Talán a Vénusz, gondoltam. A Hold és a (Esthajnal)csillag fénye pont a takaró azon részére esett, ahol én feküdtem. Úgy aludtam vissza, mintha valaki a karjába vett volna. A második ébredéskor a pasim félálomban vackolt magához.

Régen keltem ilyen pihenten és boldogan. 

Megnéztem, tényleg a Vénusz volt.

Egy hét vasárnap

Szeretnék egy hét vasárnapot, mert minden hét vasárnapján csak addig jutok, hogy kialszom magam és arrébb teszek két szalmaszálat. A to do lista viszont nem csökken, sőt minden nap, még vasárnap is, kicsit hosszabb lesz. Ma pl. hozzáírtam, hogy még legalább 1,5 kg lilahagymából hagymalekvárt kell gyártanom és nem maradhat el az aszalt gyümölcsök csokiba mártogatása sem, hiszen néhány barátom annak igazán örülne. Tetszik ez a karácsonyi készülődés és zsizsgés, a karácsonyt viszont csak azért várom, mert akkor csinálok néhány nap vasárnapot és addigra vagy megcsinálok mindent vagy... Nem, nincs másik vagy.

Alkonyattól pirkadatik teázom, Szappanopera és Panda

Kedden hirtelen felindulásból beneveztem magunkat csütörtök estére Spiró György: Szappanopera színdarabjára. Mostanság zsigerből ugrom fejest az ismeretlenbe. Csak azért választottam ezt az előadást, mert szégyen ide vagy oda, de még nem láttam Spiró darabot. Mostantól rajongok. Nagyon tetszett. A szituáció, az egyszerű mondatok, a nyelvezet, a morális kérdések. Minden nagyon a helyén volt. Sőt, az előadás nagy meglepetése Németh Kristóf volt. Eddig idióta ripacsnak tartottam és most láttam először színpadon. Remek színész, nem is értem, miért feszeng és bohóckodik máshol. (Jó, tudom, pénzért.)

A mozgalmas este csendes levezetésének beültünk egy motoros pubba. Én jókislányos szürke pulcsimban, csinoska nyakláncomban, fehér porcelánból teát kortyolgattam, mint egy úrilány, közben a "motoros horda" hangolt. Úgy éreztem, mintha az Alkonyattól pirkadatig elevenedne meg és szinte már vártam, hogy megjelenjen a jónő nyakában a kígyóval. Ezzel párhuzamosan azon elmélkedtem melyik széklábból tudnék frankó karót készíteni és vajon milyen gyorsan jutnék el a konyhába fokhagymáért.

A zenekar befejezte a beállást és elkezdték... Guns N' Roses: Paradise City-t játszották, de az énekes Halász Judittól a Boldog szülinapot énekelte. Legnagyobb boldogságomra egy órán keresztül hasonló viccességeket adtak elő. Így abban az örömben volt részem, hogy kemény rockerek Zoltán Erika és Bonanza Banzai slágereket énekelnek.

Egy évig pandázunk, mert várjuk a filmet (Kung Fu Panda), utána pedig azért, mert láttuk.

Egyre minden a helyére kerül

Hatkor bezártunk, negyed kilenckor már el is indultunk haza. Fél órát sétáltunk a hideg éjszakában - kabátzsebében fogta az én kezem -, kaptam robbanócukrot, és a pasim megcsinálta a varrógép pedálját. Befejeztem egy cikket, egy másikat viszont nem. Ötletekhez túl üres a fejem, de legalább megvarrtam a terítőt - szép, mondta a pasim, de sajnos hozzáfűzte, hogy kicsit matyós -, elmosogattam, leszedtem a szárítót, elrendeztem a számlákat, Salman Rushdie interjúkat hallgattam, karácsonyi ajándékokat találtam ki és kicsit porszívóztam. Mindjárt leáll a mosógép és kiteregetek. Utána viszont lefejelem a kispárnát azzal a szent elhatározással, hogy holnap ötkor felkelek és friss fejjel behozom a lemaradásaimat...

Feladat álmoskönyveknek

Tigrinccsel tegnap voltunk Kínában (hősök vagyunk, két egész sort végignéztünk, és vettem egy csomó csíkos bugyit), felfedeztük Skandináviát (adventre vettem négy gyertyát, most minimálban utazom, meg szokatlan anyagot terítőnek, amibe én egyedül látok fantáziát és szépséget). A napot és a napi világjárást egy Gran Canaria-ról érkezett képeslap (Köszönöm!) koronázta meg.

A hold és a csillagok állása éppen olyan volt, hogy éjfélkor kedvem támadt varrni, de a varrógép pedálja, illetve az abban rejlő kondenzátor szétdurrant. Erőteljes hiányérzettel feküdtem le aludni és még sokáig néztem a holdfényt a Baricco Tengerócán könyvén. (A pedál reggelre sem javult meg, pedig nagyon reménykedtem.)

Egyensúly

Tizenharmadika, kedd, sütl birs

Mamusszal mozi után elmentünk megnézni a Kirakat: Divat a szocializmusban kiállítást, csak azzal nem számoltunk, hogy a múzeum a szokásos hétfő helyett, kedden van zárva. Sebaj, legközelebb újra próbálkozunk, most meg beültünk a Ruszwurmba, utána pedig elmentünk "kreatív" boltba. Az ördög verte a feleségét, sőt a napsütésben nem csak eső, hanem hó is esett. Hazafelé bementem a Tátra utcai zöldségeshez almát venni. Még ma is tart a diétám és a Ruszwurmban elfogyasztott mákos rétes kisebb kihágás, az alma-vacsorával még rendben lesz a napom. Viszont, hopp, gyönyörű és illatos birseket találtam. Persze, hogy vettem, majd elrohantam a könyvesboltba, hogy megnézzem Nigella könyvében a receptet, amit tavasszal kinéztem magamnak. (Nigella Lawson: Egész évben nyári ízek.) A könyvesboltban csak kicsit néztek hülyének, igaz már ismernek.

Isteni birsalma illat tölti be az egész lakást, még egy óra és lesz sült birsem, de már most ígéretes a látvány. Nigella receptje 5 birsalmával számol, de nekem csak kettő fért el a tűzálló tálban és kicsit csaltam is, mert a nem volt kedvem egy óráig pepecselni a sziruppal. Szóval fél kg cukorból és 4 dl vízből szirupot főztem, addig forraltam, amíg két birsalmát félbe vágtam és kivágtam a magházát. Az eredeti recpet szerint egy órát kellene főzni meg egy egész birsalmát beledarabolni. (Birset kettévágni és kimagozni a legnehezebb dolog a világon, annyit dolgoztam velük, hogy igazán megérdemlem a végeredményt, akárhogyan is állok a diétával.) A sütőt közepes hőfokra állítottam, a birseket vágott felükkel levelé tepsibe pakoltam, félig felöntöttem a sziruppal, majd elkezdtem sütni. Egy óra múlva lejjebb állítottam a hőfokot, azóta eltelt egy óra és megfordítottam a birseket. Még legalább egy óra és egy újabb forgatás hátra van. (A birset legalább 2-3 órát kell sütni, olykor megforgatni.)

Olyan jó kedvem kerekedett, hogy azonnal elkezdtem tervezgetni, ha egyszer kertünk lesz, abba ültetünk birsalmafát, a szilva-, sárgabarack-, cseresznye- és meggy fák közé, de az is lehet, hogy a kert végébe, és úgy jelent meg lelkiszemeim előtt, hogy távol a málna- és ribizlibokroktól...

Csak

Üvegszilánk a talpban

Így kell a 100 yardos pályán 109 yardot futni

Szenvedély: amerikaifoci

Gyerekek, ez púp!

Szégyellős exhibicionizmus

Megint egy első

Semmi sem sikerül szombat

Egy jó olasz tésztára, nagy beszélgetésre és egy akciós fehérneműre vágyom, mondtam, miután egy órát csesztem el azzal, hogy olyan fotókidolgozó kisiparost kerestem, akinek nem kell elvinnem a digitális képet, és szirszar programot sem kell letöltenem a megrendeléshez, hanem elég feltöltenem valahova a digitális képet jó nagy méretben, a gépezet pörögni kezd, majd néhány nap múlva bemegyek az üzletbe, ami nem a világ végén található, kifizetem és elhozom a fotókat.

Ki akartam próbálni a Pastamia-t, mert azt mondták, hogy jobb, mint a Vapiano, de az étterem megszünt, helyén humuszt lehet enni. (Nem szeretem a humuszt.) Ráadásul az Ethanban sem találtam lélekvidító akciós fehérneműt. Szerencsére a Vapianóban ettem pizzat és megvolt a nagy beszélgetés, így végül boldogítónak minősítem a mai napot...

Ősz, körte, ilyenek...

Minden ősszel felfedezem, hogy imádom az Alexander körtét.

Ki érti ezt?

Nem veszem túl komolyan a feng shuit, de ha bejön a "gazdagság és siker" területére helyezett piros zsinórral összekötött három kínai pénzérme, alázatosabb leszek. (Ennyi segítséget megérdemel az Univerzum is.) Az viszont biztos, hogy a hálószobában (a "házasság és szerelem életterületen") lógó Sárkány-Főnixet az új, csillogó üvegfüggő miatt sem száműztem. Nem kockáztatok.

Előkerestem a feng shui könyvemet és megvizsgáltam a lakást. Két területen van hiány és rendetlenség. Az egyik a "gazdaság és siker", ami gardróbként és lomtárként funkcionál, a másik a "kreativitás és gyerek". (Kár, hogy a véletlenekben nem hiszek.)

Tényleg ismer

- Mi jár a fejedben?
- Egyelőre 2 km-ben gondolkodom...*

- Rosszalkodtam...
- Szóval megint könyvet vettél.
- Igen, de azért, mert ezekből a könyvekből tanulni fogok és tulajonképpen ez befektetés a jövőbe. Még okosabb leszek...
- És még meg is magyarázza!

*Néhány év múlva érthetetlen lesz ez a poén, most viszont imádjuk a Szőke kapitányos reklámokat. Mindet. Egyébként is haladni kell a korral, süssön ön is Váncza sütőporral. A mai fiataloknál már ciki a kúl, most a púp a trendi. Így Szőke kapitány is púp. Nagyon púp, de ki emlékszik arra, hogy Kis mókusok kenyérre is kenhetik, nagy mókusok süteménybe is töltheik. És a Müszi, megvan?

Újabb bizonyíték, hogy öregszem

Egy ideje barátkozom a gondolattal, hogy nem Újlipótvárosban és nem 1+2 fél szobás lakást fogunk venni, - de ugye ez még nem lefutott dolog és reményhal -, a nagy teraszról már régen letettem, de akkor igazán elkeseredtem, amikor anya azt a kérdést tette fel, hogy miért nem kisebbet keresünk. Próbáltam neki elmagyarázni, hogy jóval ötven négyzetméter alatt nem lenne egészséges, főleg nem úgy, hogy tervezünk legalább két gyerkőcöt. A lakás-témától egyébként is görcsbe szorul a gyomrom és rágondolni se szeretek. Csak azzal szoktam magam biztatni, hogy végülis le lehet élni egy életet albérletben is és vannak országok, ahol ez nem olyan meglepő, mint itthon...

Persze, vágynék arra, hogy berendezzünk magunknak egy otthont, de mostani lelkiállapotom szerint, nem lenne túl bonyolult. Üres, nagy terekre vágyom és egyszerű, természetes anyagokra. (Egész nap takarítok. Kanapé mögé bújt porcicákat üldözök és nem használt illetve nem szeretem cuccokat szanálok ki.)

Vágyaim és a valóság közötti hatalmas szakadékot jól mutatja, hogy jelenleg azt se tudom elérni, hogy egy hatalmas ablak előtt legyen egy nyolc laptopnyi íróasztalom, amelyen csak a laptopom van, de még ablak nélkül sem megy a dolog.

Jók ezek az egy-két napos szalmaözvegységek, de ahogy sötét lesz, minden lift-mordulásra felkapom a fejem, és minden pillanatban azt várom, hogy itthon legyen. Egyre többször eszembe jut, hogy jó lenne felhívni, megkérdezni, hogy érzi magát, milyen a hangulat és ilyenek, meg elmondani, hogy szeretem, de csak egy sms-t küldtem, abban is az F1 időmérő első négy helyezetje volt.

Nátha és boldogság

Ropiharcos és férjem biztatására beküldtem három képet a National Geographic Magyarország fotópályázatára. (Amíg csak beszéltünk róla lelkes voltam, de a válogatásnál elkeseredtem, mert annak a képnek a mérete, amivel nevezni szerettem volna, nem volt jó, így első blikkre választottam egy másikat.) Pár hete megnéztem, még nem volt eredmény, és az esélytelenek nyugalmával el is felejtettem az egészet. Ma is Ropiharcos hozta szóba a pályázatot, én meg azonnal kattintottam, hogy megnézzem a 150 legjobb képet. Ő észre se vette - ugyanis a személyimben szereplő névvel küldtem be a pályázatot -, hogy Természet kategóriában az egyik képem bekerült a legjobb képek közé, így boldogan sikíthattam fel.

Tegnap Székesfehérváron voltam, amolyan rendhagyó osztálytalálkozón. Fehérváron élő barátnőimmel találkoztam és ismét rácsodálkoztam, milyen klasszul fejlődik a város és elkapott az otthon érzése. A fekvő katonánál kávéztunk, ott, ahol régen fotóbolt volt; még mindig ismerem az utcákat, igaz az utcaneveket nem; és ugye megint megszívtam, amit már annyiszor: kimaradt a busz. Néztem a panelházak mögött lenyugvó napot és kicsit, majd egyre jobban fáztam. Így mára betegeskedés jutott, meg egy nagyjából átaludt nap, pedig annyi jó könyvem van...

Panasznap helyett Bonanza Banzai-nap

Igen, tudom, nincs annál szánalmasabb, mint amikor valaki dalszövegek másol a blogjába és erre az se mentség, ha kamaszkorában kockás spirálfüzetbe ugyancsak ilyen huncutságokkal múlatta az időt. Tegnap este a végre itthon vagyok és a most elalszom állapotok között beleszaladtam a Filmmúzeum Privát rocktörténet műsorának 24. részébe, amelyben éppen Ákos és a Bonanza Banzai volt terítéken. A műsoron persze elaludtam, de ez nem a műsor számlájára írható, hanem kimerültségemére. (<panasznap on> Vigéckedem, hogy bírom én a strapát meg ilyenek és nem is nagyon panaszkodom, mert mindenki sokat dolgozik a környezetemben, de ma reggel a szervezetem is bedobta a törölközőt. <panasznap off>) Szóval ültem a tévé előtt és saját kamaszkoromon mosolyogtam, miközben az összes dalt Ákossal együtt énekeltem. (Ej, ha az integrálás menne még most is ilyen jól...) Az interjú óta nem is hallgattam Ákost, valahogy felnőttem és kinőttem és talán kicsit meg is untam. Bezzeg, tegnap este óta a Hello* és a Valami véget ért megy a fejemben végtelenített magnószalagon.

"Én szóra váltanám a gondolatot
De félek, hogy nem érdekel
Sajnos nem állnak össze a mondatok
Én nem ide jöttem
Nem ezt akartam
Reményt kaptam csak az útra
Én, az örök átutazó
Azt, hogy minden bűnöm megbocsájtható
Hello, hello
Én a régi vagyok
Tévedésből jöttem a Földre
És félek, hogy itt ragadok
Hiszed vagy sem
Egyszer hazajutok..."

*Szeretek hellozni, főleg az e-mail elején. Egyrészt a dal miatt, a másrészt a hello-doboz miatt, ami a (most nem jut eszembe a címe) filmben volt.

Csendesség

Reggel égett műanyag szagára ébredtünk. Mire sikerült kinyitni a szemem, a tűzoltók is megérkeztek. Valahol alattunk volt a tűz, a lépcsőházból dőlt a füst. Nem féltem, nem aggódtam, elmentem zuhanyozni. Ugyanolyan csendes nyugalom volt bennem, mint amikor a repülőgépet rázta a légörvény...

Füstölt kolbász szaga volt a lépcsőháznak. A félemeleten tűzoltók beszélgettek, fekete víz folyt az utcára... 

Tudod, Niobe...

Ropiharcos már szerepelt a blogomban, csak akkor máshogyan emlegettem, viszont nem tudok szabadulni attól a képtől - ő ígérte meg -, hogy harminc év múlva, mezítláb ugrálunk a tengerparton... Úgy képzelem, hogy nekem csíkos napernyő lesz a kezembe, rajta pedig csíkos vászonnadrág. Most nem venne fel csíkos vászonnadrágot, szerintem.

Amióta levetted a sárkányt és feltetted azt az izét, nem jó a csí, közölte reggel a pasim, majd később az érkező frontot okolta, hogy nehezen keltünk. Én viszont most megtaláltam valamit. Vagy elzártam, vagy kinyitottam valamit, vagy a fene tudja, de tér vissza a rendszer.

A pasim még azt is mondta, hogyha lefogyok nem lesznek rám jók a mostani nadrágok, de vesz nekem újakat. Már ezért megéri...

Nesze neked

Indiáner a Fischertől

Lerúgom a cipőm, éppen elkezdte szorítani a lábam. A szoknyám pörög. Ráhuppanok a kanapéra. Türelmetlenül szakítom szét a selyempapírt, lenyalom a celofánt, a tejszínhabnál - úgy, hogy mindkét tésztakorongon ugyanannyi tejszínhab maradjon - kettévágom, és már habzsolom is az indiánereket.

Egyre jobban zavar, hogy az ablakra tett nejlon elszigetel az égtől. Csak foltokat látok. A nagy fehér a szomszéd ház, a szürkés-kék maszat pedig az ég.

Nagy kislány

A hulahoppkarika éppen ott volt, ahol 13 éves koromban utoljára hagytam. Egy szögre akasztottam a garázs falán, szemben az ablakkal. Az apám, az öcsém és a férjem felváltva röhögött, amit az udvaron a karikával szerencsétlenkedtem. Régen se voltam nagy spíler, de az elmúlt években hatványozottan bénább lettem. Azért felhoztam Budapestre, hátha lesz kitartásom rendszeresen hulahoppkarikázni és akkor szép lesz a derekam meg a pocakom. Vagy legalább kisebb.

A pasim valami hiper-szuper hulahoppkarikára számított, ehelyett egy nem túl szép, műanyag kékkel és persze széles mosollyal jelentem meg az ajtóban. Karcos és egy helyen - ugyanolyan kék - szigszalaggal betekercselve. Mostanában egyre gyakrabban eszembe jut, hogy ugyanolyan lúzerség a vezeték nélküli billentyűzet alá összehajtogatott papírt tenni, mint szemüveget sebtapasszal megragasztani. Kiesett a billentyűzetem apró lába és döcög, szóval - papír nélkül - nem csak azt hallani, hogy a gépeléssel géppuskaropogást idézek elő, de néha még bombák is robbannak, ahogy az egész klaviatúra imbolyog.

Megint beszélgettünk apámmal. Próbáltam arról meggyőzni, hogy felnőttem, hogy képes vagyok felelősségteljes döntéseket hozni és nem kellene hagyni, hogy minden tönkremenjen, amit létrehozott, én, illetve mi, szívesen folytatnánk. Nem hiszi el. Nem bízik bennem.

Már hazafele autóztunk, amikor a férjem közölte, mondandóm hitelét kicsit rontotta, hogy végig a hulahoppkarikával játszottam, belecsavartam magam, amennyire tudta, pont úgy, mint az unatkozó kislányok.

Persze, arról se számoltam be, hogy ma kicsit kirúgtam a hámból. Vettem három (!) cipőt, de a negyediket csak azért hagytam ott, mert nem volt a méretemben. Én még életemben nem vettem három cipőt egy nap. Az egyik vidám, virágos, a másik kettő "klasszikus" fekete balerinacipő. Ezenkívül sikerült még beszerezni azt a Jackpot szoknyát, amit már tavasszal kinéztem, de a majd huszonhatezer forintot nagyon soknak találtam. Most viszont 999 Ft volt. Nem lehetett otthagyni. Akárcsak azt a két ablakdíszt, ami piszok drága volt, de gyönyörű. Vettem cserepes babért is. Eddig égre-földre kerestem, de sehol se találtam, most meg a legváratlanabb helyen találtam rá.

Szedtem birsalmát is és hoztunk egy kosár szőlőt is. Én meg már megint arról álmodozom, milyen lesz a kertem. Milyen lesz a reggeli pára és milyen lesz egy napsütéses őszi délután, ebéd után, a hintaágyba szunyókálni.

A babér mellé vettem egy cserép rozsdabarna krizantémot is. Gyerekkoromban utáltam az illatát, de most már el se tudom nélküle képzelni az őszt.

Szubjektív napfelkelte

Milyen szerencse, hogy reggel hatkor keltem a Forma-1 miatt és milyen szerencse, hogy a SC igen sokáig bent volt: megörökítettem a napfelkeltét.

Az viszont igen durva, hogy mielőtt kiléptünk a lakásból, az esős futam miatt esőre számítottunk...

Nem deja vu

Ma is bejött egy fekete Marvin, de most egy másik. Annyira jókedvű lettem és talán kacér is, hogy Marvin itt felejtette a motorkulcsot, így visszajött. Jó napja lesz, az biztos.

Jó pap

Megint alkudozom

Megint alkudozom magammal. Mindjárt dolgozom, csak megnézek egy, nagy jó kettő részt az IT Crowd-ból... A linket azonnal felvettem az index, nlc, gmail, freeblog, imdb, rotten tomatoes, wikipedia, sztaki szótár, map24, google maps, lady bag ikonlánc következő elemének.

(Hogy hívják azt a sávot, ahova az ember lánya firefoxban kipakolja a kedven ikonokat és csak rá kell kattintani és jön az oldal?)

[Roy receiving a tech support call, answers after 15 rings with a sigh]]
Roy: Hello, IT. Have you tried turning it off and on again?
Roy: Well, the button on the side, is it glowing?
Roy: Yeah, you need to turn it on.
Roy: The button turns it on.
Roy: You DO know how a button works, don't you?
Roy: No, not on clothes.

Annyira idióták vagyunk, hogy beszélgetések során simán nyomjuk az IT Crowd poénokat és hihetetlenül jól szórakozunk, közben azért látom mások arcán, hogy nem túl hitelesen adjuk vissza a filmet és nekik valójában nem olyan szórakoztató, mint nekünk. Ja, és ha nem IT Crowd poén, akkor biztos, hogy a My name is Earl-ből jut eszünkbe valami.

Vicces cipők

- Megmutassam milyen cipőt szeretnék? Most abban reménykedem, hogy Berlinben belefutok valamilyen óriási leárazásba és veszek egy Nokue-t.
- Tudod fejből az url-t?
- Dehogy, csináltam a könyvjelzőkhöz egy vicces cipők és ilyenek mappát.

- Elvállalod?
- Persze, legfeljebb kevesebbet alszom, viszont vehetek két cipőt vagy egy kedvencet.

Sohasem volt lehetőség

Bő egy évvel ezelőtt, amikor az Egész lényeddelt olvastam, sokat kutattam és telefonáltam, hogy összehozzak egy találkozót és egy interjút, de valahol mindig elakadtam. Egy ideje viszont nem csinálok interjúkat és el is felejtettem a dolgot, csak ma, amikor Polcz Alaine halálhírét olvastam, jöttem rá, hogy kifutottam az időből.

Az idő vasfoga

Drágaságom, életművésznő

Reggeli mosogatás majd kerékpározás - rekord idő alatt értem ki -, nyolc óra a boltban és rengeteg telefon, egy kávé a Gloriában - egy atomtámadást is mosolyogva néztem volna végig -, mozi: Drágaságom (Hors de prix) - mókás darab -, séta szélben és esőben - egyetlen lélek sincs az utcán -, fél óra forró zuhany, meleg puha zokni és most írok egy cikket a filmről.

Ne izgulj értem, játék az élet, mondom!

Délután - Falk Art

Tavasszal lemaradtam, most nem hagyhattam ki. Nekem igen tetsző móka a Falk Art és lassan igazi nagyvárosi nő leszek, mert galériákba is szívesen járok. (Tévedés, sohasem leszek nagyvárosi nő, megmaradok vidéki kislánynak, aki úgy jár-kel a nagyvárosban, mint Alice Csodaországban.)

Az első két galéria után a sorosom egyértelmű volt. Azt hiszem, hogy mindig emlékezni fogok Lucien és Rodolf Hervé fotókiállítására az Erdész & Makláry Fine Artsban és Nyári István képeire a Galeria Whiteban. (Nyári István képei döbbenetesek, amikor még nem olvastam, hogy pop-szürrealista, lowbrow festmények, úgy jellemeztem, hogy képzeld el Dalít a XXI. században.) A "Duck hunting with AK47", a "Nuno gets a new heart" és a "He's gone for sure" képek miatt még vissza fogok menni és még egyszer megnézem. (Falk Miksa u. 7., nyitva okt. 27-ig, h-p 10-18-ig, szo: 10-13-ig) Láttam még Würtz Ádám képeket (felismertem a stílus a Tengerecki haza szállból) és igyekeztem fejben tartani, hogy a Bernát András úgy karcol mintát az olajfestékbe, mint mi annak idején a házi készítésű csokoládétortát borító vajkrémbe, de persze sokkal profibban és szinte nem is festmény, ami a vásznon látható, mert minden honnan mást mutat. Felírtam még Radák Eszter nevét is, hogy megjegyezzem, de Virág Judit Galériában a Friss festmények között igencsak jól éreztem magam. Nem hagytam ki a Buddhák kiállítást a Moró Antikban és bementem még a Montparnasse Galériába is, mert flörtölök az Art Deco-val.

A Falk Art nem zsúfolt, mint a legtöbb budapesti rendezvény. Kényelmesen lehet sétálni, nézelődni, isteni kürtöskalács illat száll a levegőben... bár én a gumicukroknál csábultam el. Olyat szeretnék, ami savanyú, de kívül cukros, magyaráztam és a pasi már mutatta is a választékot. Legalább öt különbözőt. Ráböktem az egyikre, nem kértem zacskót, mert majd séta közben megeszem, ezért ráadásnak kaptam egy Haribo-macis kulcstartót, amit csak gyerekeknek szoktak adni, de kaptam én is. A kulcstartónak pont olyan a tapintása, mint a gumicukor maciknak.

Délelőtt - Ecseri és Feri Lukács

Hogyan írjam a nevét? Feri Lukas, Feri Lukacs vagy magyarosan Lukács Feri? Az első kettő szerepel a fotókon, amelyeket ma vettem az Ecserin és mivel Mamusz mindig kapható a bolhapiacozásra, együtt mentünk. Olyan egyszerű történetnek indult. Én valami szívet szorító felindulásból az interneten "megmentettem" egy római sorozatot, mert fájt, hogy egy fotós képei pucéran és kilóra mérik. Szentimentális hülyeség, magyaráztam, mert igaz, hogy szeretem a régi képeket, de ilyenre még sohasem vetemedtem. A fotográfus nevét csak akkor mondtuk ki, amikor a képeket nézegettük és kiderült, Mamusz ismerte Feri Lukacsot, sőt fogadott nagypapája volt. Akkor az a valami még jobban összeszorította a gyomromat. Mamusz arról mesélt, hogy milyen pontosan és precízen kategorizálta képeit, milyen híres embereket fotózott, én meg csak arra tudtam gondolni, hogy ennek így kellett lenni. Így volt rendelve, hogy mi megtaláljuk ezeket a képeket. Néhány képet én vettem meg, néhányat Mamusz, nálunk jó helyen lesznek. Egyébként és nem utolsó sorban, a képek zseniálisak.

Ami Mamusznak a retro forgófotel, az nekem a régi fénykép. (Erre valami olyasmit mondott, hogy nem csak ő őrült.) A 19 Feri Lukacs fotó mellé még vettem kettőt. Az egyiken 1932. február 14. a dátum és egy fiatal házaspár tartja kezében újszülött babáját. (Nagymamám azon a napon ünnepelte 8. születésnapját.) A másikon - az eladó szerint - egy híres operaénekesnő jön ki az Orosztól. Ez utóbbinál egy versike is volt a lapon és az 1937. március 12-i dátum.

Végre tudom: hol, merre jársz;
Meleslek és ime itt állsz,
előtted leborul egy nő
Ki merev s hideg mint a kő.

De nem ugy én, ki immár
Tizennyolc éve Veled jár,
Együtt busulunk és nevetünk
S velünk együtt két gyermekünk.

E képnek 18 év előtti cime volna:
"A müvesznonek igen sok a dolga!"
Ruha, cipő, fejdisz, proba, Orosz
Istenem! ez a sok jó de rossz.

Az Orosz hölgyfodrász volt. Ez kiderül a képből. A művésznőre pedig az eladó azt mondta, hogy Thyo Mária és neki tulajdonítja a verset is. Én még mindig hangulat miatt vásárolom a régi képeket - már egészen sok van -, de ha azt kérdezik, hogy miért fényképezek, arra a felelet egyetlen szó: csak. 

Ma ilyen volt az Ecseri piac...

A nő kicsit bolond

Tegnap este arra jött haza az uram, hogy hites neje amerikai footballt néz a tévében, pedig nem is vasal, csak álmos szemmel bámul ki fejéből. Nem lepődött meg, hanem együtt néztük tovább.

Ma egy két és fél kilós sütőtököt sétáltattam meg a körúton. (Vacsorára vettem, de nem fért el a szatyromban, viszont tökéletes helye volt a karomban.) A tök csak úgy csillogtatta narancssárga színét és én is igen vicces látványt nyújthattam, mert mindenki mosolyogtt. Persze, az is lehet, hogy  az őszi napsütés csalta elő az emberek mosolyát.

Mondtam már, hogy imádom az őszt? A zokni miatt kicsit bánkódom, de a dzsekis-pulcsis időjárást nekem találták ki. Hűvös reggelek, tizenkilenc fok, napsütés. Éveim számát Celsiusban nem szeretem, de lehet, hogy most megfejtettem, miért imádtam 26 éves lenni. Egyébként mostanság megint hazudok, ha a koromról van szó. Nem szándékosan ferdítek, csak mindig elfelejtem - a korral jár -, hogy már nem harminc, hanem harminc egy vagyok. Mindig harmincat mondok.

Szeptemberre a 2007-es évvel is megbékültem. Év elején szutyok kis évnek mutatta magát, de aztán nagyon jó lett. Csak a szépre emlékszem...