Myreille esete a mikrofonnal

Megint egy első. Csak reggel, a nagy kapkodásban jutott eszembe, hogy elfelejtettem beharangozni, hogy ma délután, a Nők Lapja napon, az nlcafe.hu sátorban D. Tóth Krisztával fogok beszélgetni. Élőben. A színpadon. (Nincsenek illúzióim, nem miattam volt tele a sátor.) Viszont nem éreztem magam rosszul, a kezdeti feszültség gyorsan inspiráló adrenalin fröccsé változott. Igaz, nem tudtam elég artikuláltan és lassan beszélni meg kicsit ficeregtem a széken. Egyértelművé vált, hogy bele fogok én ebbe jönni, mint kiskutya az ugatásba, és ez a műfaj nem áll tőlem fényévnyire (bár sokáig azt hittem).

Anya szabadságon

Kicsit fáradt vagyok...

A kis buta, önmagát támadja

Van nekem üvegpaprikás karkötőm, autoimmun thyreoiditisem és jelentősen emelkedett antiTPO-m. (Ja, tiszta House.) A buta kis szervezetem önmagát támadja, jelentősen. Mivel hiszek a testi baszok lelki okaiban, ezért órák óta próbálom kitalálni, hogyan ne támadjam magam. Lelkileg. Pontosan tudom, hogy hol vannak az elzárt vadlovak és hol rúgják szét az istállót. Pathelyzet. (Megint.) Kellemetlen választás előtt állok. Ha lesarkítom élet vagy halál, de a kérdés mindig ez: élet vagy halál. A leleteim alapján a doki azt mondta, csoda, hogy nem vetéltem el. (Hogyan is vetélhettem volna el, amikor olyan nagyon vágytam rá.)

Fiúk

Szőke

Vegyesfelvágott

Tomi segítségével elkészült az egyik kedvenc projektem: a városi égszelet film. Egyébként a hét eleje megint fertőtlenítőszagban telik. Hétfőn voltunk vese uh-n Zsombival, akinek még van egy pici lyuk a veséjén, de nem gond, majd ősz elején kell ismét menni. Ma én voltam a pajzsmirigy ambulancián. Előkerült megint a PCOS és a jónevű Hashimoto-thyreoditis, vettek vért, néznek mindenfélét, két hét múlva újabb jelenésem van. És hogy a nap egészen kerek legyen, délután még elrohantam a gyerekorvoshoz is. A fiam ugyanis egész nap aludt, bágyadtan feküldt, olykor fájdalmasan felsírt és csatakosra izzadt. A doki és a védőnő megnyugtatott, lehet, hogy beteg lesz, de most még nem az. Kicsit megnyugodtam, de sűrűn nézegettem, vesz-e levegőt és kézzel nézegettem a lázát. A pasimmal hazahozattam az infrás hőmérőt, alaplapokhoz vette vagy mifene, de a gyerek úgy se mutatott lázat, viszont egészen pontos képem van egyes női és férfi testrészek hőmérsékletét illetően.

Tegnap még akartam írni egy olyan bejegyzést, ami úgy kezdődött volna, hogy felhasadt bőrömön ömlik a keserűség, de lassan feldolgozom, amit történt, és lassan kiáll belőlem a karó. Nevetséges, hogy egy lényegtelennek tűnő apróság, milyen lavinát indíthat. Magamon kívül vagyok. Így védekezem. Távolról és érzelemmentesen nézem magamat és magunkat.

Megnéztem Kepes filmjét Eduardo Rózsa-Flores-ről. Jól felkavarta a gondolataimat. Már amikor először láttam a képeket a vérbefagyott holttestekről, éreztem, érzékeny téma lesz ez számomra, a családfelállításom továbbfűzése...

Nehéz a boszorkányok élete

Nincs is szebb annál, amikor 13-án hétfőn reggel, mellesleg húsvét hétfőn, az ember lánya két levelet talál a postafiókjában ugyanattól az embertől:

1.
"átkozott boszorkány vagy
fel foglak jelenteni
mongyá le!"

2.
"Megyek, nyársra tűzlek, máglyán égetlek, és szerintem még nyálkás hal* is akad valahol...."

*Nagyon népszerű lett mostanság a nyálkás hallal verés.

Mellesleg az Őrség-tetralógia harmadik és negyedik kötetét olvasom, szóval boszorkányokban, vámpírokban, alakváltókban és mágusokban nagyon jó vagyok.

A pasim felolvasta a reggeli sms-ét: "az ország egész területén szikrázó napsütés várható". (És még én halmozom a jelzőket...)

Negyedik lépés

Anya szerda

20 év múlva vicces lesz

A legkisebb Oroszlán elfáradt a zsiráfvadászatban és most alszik. Ma 7 hónapos és már megy neki a térdelő fekvőtámasz. Az apjával:

Myreille: adtam ám fel 5ös és 6os lottót a múlt héten, hogy legyen lehetősége a sorsnak kegyesnek lenni
Myreille: most megint olyan, mintha randiznánk, egyedül alszom, aztán csetelünk (most nem számolom, hogy reggel itt morcoskodtál és van egy fiúnk
Milon: igen, legyünk nagyvonalúak és tekintsünk el ettől :)
Myreille: :D
Myreille: na, ezt is meg kell írnom a blogra :)
Myreille: milyen viccesek leszünk, amikor Zsombor felnőtt fejjel olvassa ezeket a szövegeket
Milon: na csók, hagyjál dolgozni :)

Tavasz, változás, fodrász és ilyenek

Elkezdtem az akupunktúrát, mármint az én fülemet szúrják tele tűvel kétnaponta, és igen, minden tudományos, féltudományos és sarlatán módszer érdekel, amely azt ígéri, megszabadulok habtestemtől. Elég nekem csak a testem. A kezelés alatt napi 800 kcal a limit, szóval az a gyanúm, akkor is fogynék, ha kihagynám a tűket. Egyébként pedig fájt, amikor beszúrták és az éhségközpontom egész nap éreztem. Nem a gyomromban, hanem a fülemben. (Aki ért az álomfejtéshez és az ilyen jelek olvasásához, mondja el, hogy mit jelenthet.)

Fodrász szintén kipipálva. Lelkileg is. A nőcis frizurát megint kócosra cseréltem. Hátul rövidebb, mint szeretném, szóval egészen samantha carteres. A hajam nagy meglepetést nem okozott, mert vittem kottát - oh minő meglepetés, éppen egy képet Samantha Carterről -, viszont levágták összes szőkeségem. Pár hete meg kacérkodtam, hogy életemben először befestem a hajam és mondjuk rögtön vörösre, de ma reggel már biztosan tudtam, szőkítő spray lesz a dologból, sűrgősen.

Tegnap, néhány kommentből és levélből éreztem, hogy "helyén van" a moksha.hu. Az első napon megijedtem, úgy tűnt szándékom félreérthető volt...

Hello, moksha.hu!

Megszabadulást jelent, de ennek semmi jelentőssége. Egyszerűen megtetszett. Úgy látszik, hogy vonzódom a magas barna pasikhoz és a "hülye" M betűs szavakhoz. Aztán Tomival selyemcukor színűre gondoltuk és ő meg is csinálta. Még nem tökéletes, de belevágunk. Lettek szerzőtársak, lehet kommentelni - az elsőket, a spammereket és a benny hillezőket törlöm, de ötleteket, véleményeket szívesen fogadok, fogadunk - és lesz majd szavazás meg mindenféle móka. Sok link, mert az interneten nem csak pornó van. Van rss és készülőben néhány úri huncutság.

A myreille.hu megmarad, de már nem lesz a régi. Már úgysem a régi. Arról szívesen írtam, hogy milyen jót keféltem egy idegennel, de az már magánügy, amit a pasimmal (aki nem mellesleg a férjem) csinálunk az ágyban vagy a ... Zsombor naplója sem itt van, sok gondolatom nem itt jelenik meg, a hobbimból lett a munkám, ideje volt a változásnak, még egy részt leválasztani. Leválasztani és újrateremteni. (Mindig mondtam, hogy elbaszott közgazdász vagyok.) Rögtön egy 2006-os adósság törlesztésével kezdtem. Megírtam az Aran-szigeteki nyaralást. Lesz még mozi, könyv, recept, sok-sok kreatív apróság, művészet illetve minden ami érdekel, ami foglalkoztat, ami eddig is volt, csak most szebben, csillogóbban és nem csak az én szempontomból, hanem hozzám nagyon hasonló emberek tolmácsolásában is.

2002-ben úgy kezdtem egy új életet, hogy "Hát megjöttem!". Nagyon izgulok! Babonából akkor megint így kezdem: "Hát megjöttem!"

Retikül (Régiségbolt a Falk Miksán)

Valaki

Engem tényleg érdekel, hogy miért sárgák a budapesti villamosok. Aki tudja, légyszi, mondja meg nekem.

Fátum

Reggel olyan csokis-mazsolás-rumos muffint sütöttem, amelyre szerénytelenség nélkül illik a tökéletes jelző. Természetesen (megint) semmit se mértem ki, így csak annyi biztos, hogy rengeteg rumot öntöttem bele. A keverőtálat a pasimnak adtam nyalakodás céljából. (A mondat úgy lenne tökéletes(en romantikus), ha az elejéről elhagynád a tárgyat, a végére pedig még tennél két pontot. - a szerk.)

- Milyen vicces lesz, amikor majd Zsomborral osztoszkodtok a tálon.
- Hú, erre nem is gondoltam, amikor gyereket csináltam. De majd akkor te két tálat fogsz használni egy süteményhez. Kikevered az egyikben, majd kevered kicsit a másikban is. A másikban elég 12 másodpercig. Egyébként ebből nem is ehet 18 éves koráig. Tele van rummal.

Talán agyamra ment a "várjuk ki, mit akar a sors". (Remélem, a Slumdog Millionaire szakajtónyi Oscarral távozik ma este az "eredményhirdetésről".) Csak abban vagyok biztos, hogy jó dolgok jönnek, és próbálom megőrizni a hitem akkor is, amikor éppen nem így tűnik.

Van egy igen erős sejtésem, hogy mit fogok csinálni augusztus 22-én. Életemben egyetlen zenei dvd-t kaptam kiadótól: Madonna - The Confession Tour. Na, akkor határoztam el, hogy nekem ebben az életben egy Madonna koncert jár. A tavalyi, bécsi Madonna koncert idején nagyot dobbant a szívem, de Zsombortáska miatt tudtam, nem ez az én koncertem. El is tettem messzire a Madonna koncertet, ha lesz, lesz, ha nem lesz, nem lesz. Aztán jött a hír, hogy idén lesz budapesti koncert. Egészen lázba jöttem, de a pasim nem akart jönni és hirtelen senki se jutott eszembe, aki Madonna koncertre járós fajta. A lefagyott szerver tovább erősítette a gyanúm, ez a koncert se az én koncertem. Aztán B. nagyon boldogan újságolta, hogy sikerült jegyet venniük a Madonna koncertre. Hirtelen mély önismereti felfedezéseket tettem. Nagyon örültem, hogy B vágya teljesült, de elkapott a szomorúság is, hogy amióta megszületett a fiam, alig beszélgetünk a barátaimmal és alig tudunk valamit aktuális vágyainkról. Hazudnék, ha azt mondanám, felhőtlenül tudtam örülni B-vel, ráadásul még az ő örömét is megmételyeztem. Pedig nem haragudtam. Néhány csalódás indukálta könnycsepp után a fátumra bíztam a dolgot - mint utóbb kiderült, a pasim is próbált nekem jegyet venni -, de B-t nem olyan fából faragták, aki várakozik.

- Akarsz még Madonna koncertre jönni? Van mellettem egy szabad hely.
- Aha.
- Akkor a tied.

A semmi természete

Tudom, hogy vaskos közhely, de egyszerűen nem megy ki a fejemből a Benjamin Button egyik mondata. Életünket a lehetőségek határozzák meg, a kihagyott lehetőségek is. Közben pedig azt érzem, hogy a végzett elszabadult acélgolyók formájában utat tör magának, ha nem ott, ahol először látszott, akkor egy másik váratlan helyen. Jobb pillanataimban bízom a Nagy Tervben, rosszabbakban pedig többet szeretnék látni a "útból."

Ma csodás a hold. Már fent volt, amikor hazaértünk, sőt már átért a háztetőkön és a hálószobában látszik. Pár napja beszélgetünk arról a pasimmal, helyesebben ő mesél arról, hogy az arany a csillagokban jön létre. Eddig is imádtam a jegygyűrűmet, de most még jobban. Aztán ahogy erről a csillagporos dologról beszélgettünk, odáig jutottunk, hogy minden, mi magunk is csillagporból vagyunk. Tetszik ez a gondolat. Az is tetszik, hogy a neutrínók átesnek a földön. A bogár könnyen talál utat a telepített erdőben, az elefánt már az elején elakad.

George pedig egy acélelefánt, ami ha nem talál utat, hát vág magának.

A semmi, ami most történik velem, csak látszólagos. Jó dolgok vannak születőben, csak a legtöbbről babonából addig nem beszélek, amíg meg nem született (vagy meg nem jelent).

tizenötödik

E!

A fiam legújabb szavajárása a nyi-nyi-nyi-bűűűű.

Én átmentem görcsösen aggódó anyába. Este fürdés előtt megmértem Cafatot és még mindig nem hízott, sőt észrevettem a fején egy piros bigyót, ami leginkább egy pókcsípésre hasonlít. (Köcsög, rohadt pók.) Részben megnyugtatott, hogyha hozzáértem a piros bigyóhoz, Zsombor továbbra is kitartóan mosolygott rám. Az ekcéma a krémezés ellenére se változott, még mindig rózsaszín és van.

Benjamin Button különös élete

Benjamin Button különös élete (The Curious Case of Benjamin Button) nagyon szép film (és nagyon hosszú is), igaz a mögöttem ülő médiamunkásoknak nem tetszett. Persze, amióta anya (még ízlelem a szót) vagyok, sokkal érzékenyebben reagálok az anya-gyerek, szülő-gyerek és szerelem témákra. Konkrétan hozom a terheskori formám és bőgök.

Felkavaró film. Először akkor kezdtek csorogni arcomon a könnyek, amikor Benjamin elviszi az apját napfelkeltét nézni. Utána volt egy kis szünet és csendben csodáltam a Robert Redford-os és James Dean-es Brad Pittet.

Benjamin Button (Brad Pitt) különös férfi. Aggastyánként születik és újszülöttként hal meg. Szerencsére a szexes jelenetek azokra az éveire estek, amikor ajtószaggatóan jól néz ki.

Nálam ilyen a semmi

A napok egyformák és a nem egyformaság a monotóniában eltűnik. (Vagy csak molylepkésedett az agyam. Ki tudja?) Etetéstől etetésig tart egy periódus. Ami nappal 3-4 óra, éjszaka, ha szerencsém van, 6. Reggel korai ébresztő, majd reggeli lebegés, tízórai, majd játék, jó időben séta, ebéd, délutáni alvás, néha nekem is, uzsonna, játék, fürdés, vacsora, gyerek alszik, én pedig próbálok mindent megcsinálni, amit napközben nem tudtam.

A hét mélypontja egyértelműen az volt, amikor cipóra dagadt a térdem és álló nap görcsölt a vádlim. Menni alig tudtam, most már csak húzom a lábam.

A hét kiruccanásából kettő is akadt. A csajok háborúja (Bride Wars) és a Volt (Bolt).

A hét "csimborasszója" viszont egy beszélgetés és egy ölelés volt. D-vel loptunk néhány percet, régen tea mellett beszélgettünk, most lopunk rá időt, de a felismerések ugyanolyan mellbevágóan simogatóak. H-val pedig búcsúzkodtunk, szerettem, hogy bármikor beugorhatott, de visszaköltözött a tenger mellé.

Amikor a pinty legyőzi a sast

Igen! Cardinals - Steelers Super Bowl lesz. (Eltaláltam.) Egyébként az a gyönyörű az NFL-ben, hogy mindenről azonnal statisztikát mutatnak, úgy kérdeznek le, hogy a statisztika tanárnőm elalélna a gyönyörtől és a korábbi archivumot is ugyanilyen jól tartják nyilván és keresik. Állítom, hogy ez a sportközvetítések mekkája és csúcsa.

Először úgy tűnt, hogy a Cardinals simán veri a Eagles, de a Cardinals olyan gyatrán játszott a 3. negyedben (egyetlen pontot sem szerzett, de "kapott" 13-at), hogy a meccs utolsó negyede az egekbe nyomta a vérnyomásom. Hightower és Fitzgerald az amerikai foci legjavát játszotta. Hightowe és James úgy futott, mint az álom, Fitzgerald pedig elkapott minden labdát. Nálunk meg úgy néz ki a családi idill, hogy ülünk a kanapén, málna sorbetet kanalazunk és röpködnek a holding-ok, punt-ok és egyéb ilyen állatfajták.

A másik, Ravens - Steelers, meccsen erő ütközött erőnek, de az nem volt annyira igzalmas, el is mentünk aludni, de a meccs végére a fiam éppen megéhezett, szóval láttam, amint sisak a sisakkal találkozott, aztán a két játékos nem mozdult. (Véletlenül futottak így össze.) A csapattársak imádkoztak, meg takarták a földön fekvőket a tévékamerák elől, na és akkor nem csak a hidegtől volt dermedt a levegő. A Steelers-es a saját lábán ment le, a Ravenses játékost úgy vitték le, de mozgatta a végtagjait, szóval a fiam után én is könnyen visszaaludtam.

Amerikaifoci (Konferencia döntők)

Őrült izgalmak. Most Cardinals - Steelers Super Bowl-t várok. (Február 1., tessék felírni a naptárba.) De ez a mai meccsek (főcsoport döntők) alatt még változhat. (Győzzön a jobb, az ügyesebb, akinek erősebb a defense-e és a támadó sora.) Arra viszont előre készülök, hogy a "szakkommentátor" ma is Bolti Mórozni (Baltimore) fog, mint a múltkor, és én nekem ettől kihullik a hajam.

Egyébkén mi a férjemmel nagyon ügyes kommentátorok lennénk, ha valaki éppen keresne kettőt, sőt szívesen utazunk Super Bowl-ra is. Ha nem idén, akkor jövőre, illeve bármelyik meccsre...

Kettecskén

Zsombor születése óta ma voltunk néhány órát kettesben a férjemmel. Zsombor a nagyszülőknél aludt, mi meg az Ikeában vásároltunk létfontosságú lepedőt, székpárnát, lámpát és színes üvegtálkát. Kár lenne szépíteni, jó volt. Nem nyugtalankodtam a Manófül miatt, tudtam, hogy jó kezekben van, sőt kifejezetten élveztem a könnyűséget, hogy most nem nekem kell rá figyelnem.

A haladás rögös útján

Megszűnik a blogring és ez rákényszerít engem a haladásra. Kiműveltem magam rss readerekből, új és szorít és fintorgok, de azért a blogra is visszatettem a pici sárga ikont, hogyha valaki annyira penge a témában, mint én, könnyebben boldoguljon. (Egyébként már az is művészet volt, hogy vissazhelyezzem a kis ikont, de sikerült.)

A nap kínzó kérdése: minek a csillivilli site, ha mindenki readerből olvas?

Mondjuk én kedvelem a minimált (minél idősebb vagyok annál inkább kedvelem), de ahogy az emberiséget figyelem, ez nem annyira nagyon jellemző... Vagy ezzel is lemaradásban vagyok?

Hello hajnal!

Rettentően félek, hogy elkiabálom, de muszáj leírnom. Zsombor az éjszaka úgy kilenctől aludt reggel hatig, igaz háromkor kicsit nyüszögött és csukott szemmel utalt arra, hogy ő egy éhező kisgyerek, de ránéztem, betakargattam és aludtunk tovább. Sőt, most is visszaaludt, jóllakottan, boldog mosollyal. A nagy éjszakai alvásnak megvolt az eredménye. Kipihent vagyok és tejem, mint a tenger.

Már nem is emlékszem, Cafatmafat mikor aludta át utoljára az éjszakát. Az utóbbi napokban háromkor és hatkor is kelt enni, én meg olyan voltam, mint a tavaszi légy, mert egy előtt ritkán kerültem ágyba.

És az még semmi, hogy átaludta az éjszakát, hogy a legboldogabb mosollyal fogadott hatkor az ágyánál, de kaja után a vállamon böfögött egy férfiasat, majd elaludt. Úgy bújt hozzám, mint újszülött korában és én halálosan boldog voltam.

Életemben nem keltem még soha ilyen boldogan hatkor.

Üdv a világodban!

A sötétségben legjobban a színek hiányoztak. Nem csuktam be a szemem. Szerettem a fekete "árnyalatait", a mély lila (majdnem fekete) foltokat. Meg magát a feketeséget. Nem szeretnék vak lenni.

Láthatatlan Kiállításon voltunk. Hana és én. Hana ezt kapta szülinapjára. Élményt. Nem tudtam előre, hogy jó lesz vagy sem, de nagy kalandnak ígérkezett. Nagy kaland volt. A tárgyak felismerése egyszerű volt, a közlekedés annál nehezebb és bizonytalanabb.

A bárban kártyáztunk az idős hangú, fiatal kezű "pincérrel", meg történeteket mesélt. Szénledobó aknákról, buszokról, buszsofőrökről, útpadkákról, figyelmetlen emberekről. Amikor megtudta, hogy Hanának szülinapja volt, elővette a tangóharmonikát és játszott egy Boldog szülinapot, majd a fiamnak ajánlva egy Tavaszi szelet.

A feketeségben, amikor a vak tárlatezető mutatott valamit gyakran használtam a "Látom!"-at. (Ott kell lenni egy széknek. Igen, látom, köszönem. Fenét láttam, kitapogattam.) Eddig észre se vettem, hogy szavam járása ez a szó. A nagyon vicces rész viszont akkor volt, amikor megkérdeztem a vak srácot, hogy hogyan tanultál meg vakon gépelni. Vakon, válaszolta. A kérdés persze arra vonatkozott, hogy tudott gépírni és arra voltam kíváncsi, hogyan tanulta.

Most itt tartunk

Azt álmodom, hogy szoptatás után elaludtunk a kanapén. Én ülök, lóg a fejem, a gyerek a szoptatós párnán alszik a "hónom alatt". Álmomban félálomban lebegek. Minden zajra, de még a fényváltozásra is felébredek. Az egyik ilyen pillanatban a szomszéd néz be az ablakon, valamit mondani akar, ki kell nyitnom a szemem. Őrült erőfeszítéssel kinyitom. Az ablakon túl még sötét a hajnal. A kanapén aludtam el, Cafat a szoptatós párnán alszik. Mélyen, angyalin.

Tegnap óta egyértelmű, hogy az orra és a szája mellett az angyali türelem hiányát is tőlem örökölte gyermekünk. A kanapé (már megint az az átkozott kanapé) háttámláját telepakoltam játékkal, mert bizony a fiam "szegény játék nélküli kiscsávóból" "játékkal elhalmozott gyerekké cseperedett", és jó öltetnek tűnt, ha nem a téglafalat - bár az is nagyon szép - bámulja böfire várva, hanem ingergazdag környezetet teremtek. Az ingerek jöttek is. A négyhónapos teljesen rákattant a vékony színes szalagokra és apró pici címkékre. Ugyanazt csinálja, mint a nagyobb tárgyakkal. Kinyúl és próbálja megfogni. De amíg a nagyobb tárgyak a markában maradnak, ezek a kis cifitcafatok nem. Zsomborom három-négyszer türelmesen próbálja, majd dühössen höezik és csapkodásba fajul a próbálkozás. (Mintha önmagamat látnám.)

A Cafatharcos erénye azonban, hogy a következő etetésnél újra próbálkozik és egyre ügyesebb. Imádom, hogy ilyen kitartó a fiam.

Próbálom észben tartani, milyen mérföldkövek mellett haladt el Zsombor. Már nem csak a saját kezét tudja megfogni, hanem a lábát is. Elmosolyodik, amikor meglát vagy meghallja a hangom. Nagyon rafinált gyerek, mert ugyanezt műveli az apjával is, így mindketten 10 cm-rel a föld felett járunk. Az alvás kicsit döcögős, néha elalszik egyedül, néha viszont hisztizik és pici ördögszarvait próbálgatja. A kiságy közepétől simán elhernyózik a kiságy elejébe, hogy kedvenc könyvét olvassa. Az olvasási technikája is változott. Eddig csak megbűvölten nézte a könyve, most próbálja a könyv figuráit megmarkolni. Ja, és amit megmarkol, azonnal viszi a szájába. Rájött arra, hogy a mutatóujja mellé további négy ujjat is a szájába tud tömködni. Egyre határozottabban látszanak a fogai.

Legelőször, amikor énekeltem neki, csak a Tavaszi szél vizet áraszt kezdetű dal jutott eszembe. Most már ott tartunk, hogy amikor elkezdem, azonnal mosolyog, sőt olykor kacag is.

Ha úri kedve úgy adódik, akkor nagy boldogan úgy ölel, mintha én lennék a világ meg a minden. Ettől én persze elolvadok és régi-új szokása, hogy bevackolja fejét a vállam és az állam közé és csak nagy boldogságban elvan. Engem ez a kórházi időszakra emlékeztet, amikor napokat töltöttünk így együtt. Egyébként viszont kepeszt és nézelődik, ha kézben van.

A forgás még nem megy, de nagyon ügyesen oldalfekvésbe küzdi magát és a Nagy Mutatványt csak a karok elhelyezkedése akadályozza. A hason és háton pörgés viszont remekül megy. Álmában is képes rá, majd nyüszögve közli, hogy "kicsi az ágy".

Abban is rám hasonlít, pedig reméltem, kinövi, hogy álmában nyüszörög. Halkan, kicsit fájdalmasan és kitartóan. Az apja szerint ugyanúgy, ahogy én is, szóval cukifejek vagyunk. Anyai szívemnek viszont borzalmas ez a nyüszögés, sokkal jobb, ha álmában mosolyog. Egyszer megpróbáltam megvígasztalni álomnyüszögés közben, de csak nagy sírás lett belőle, mert nem értette, miért keltettem fel.

Egyre többször rajtakapjuk, hogy nagy csendben minket figyel. Annyira figyel, hogy még az ujjcsócsálást is abbahagyja.

Fürdés előtt mindig a türkör fel fordítjuk, nézelődik is nagy szemekkel és mindig rámosolyog arra a helyes kis kölyökre, akit lát.

Idén 33 éves leszek

Hülyeség ez az új év-új élet mondakör, de láttam magamról egy videofelvételt és szembesülnöm kellett a kegyetlen igazsággal - amit a ruháim eddig is mutattak és amire már azt se fogadom el mentségként, hogy Cafat még mindig belőlem táplálkozik -, miszerint pont az a kövér nő vagyok, aki sohasem akartam lenni. Nincs több türelem se magammal, se a derékbőségemmel szemben. Egyszer már voltam ilyen kövér, azután megfogadtam, hogy soha többet, most meg... (Na jó, akkor nem született gyerekem.)

Néhány hete fedeztem fel, hogy még csak 32 éves vagyok, mert akkor már annyira a 2009-es évben jártak a gondolataim, hogy automatikusan ráálltam a 33-ra.

Alig indult el ez az év, de már túl vagyok eddig anyaságom legnagyobb válságán. Történt ugyanis, hogy a fiam hisztizett és semmi tudatosságot sem mutattam, de szerencsére a pasim kezébe vette a dolgokat, én meg elmenekültem a fürdőszobába.

Már majdnem azt írtam, hogy erre az évre alig van tervem, de akkor elkezdtem felsorolni: sokat írni, Zsombort türelemmel, szeretettel, okosan nevelni, látni a tengert, elmenni a hegyekbe, jól megünnepelni a pasim szülinapját, 38-as* ruhát hordani, gyűjteni sok pénzt a házra, év végére teherbe esni, legalább 20 könyvet elolvasni (+ a gyerekkönyvek), jövő karácsonyra képeslapokat küldeni...

*D hosszas agitálására megelégszem a 40-es ruhákkal is...

Pici visszatekintő és sok mostani élmény

Egy évvel ezelőtt még nem tudtam, de gyanús volt, talán terhes vagyok. Holnap lesz egy éve, hogy a teszt két csíkot mutatott. A mai napig mosolygok ezen az emléken.

Pici fiam egyre nagyobb kópé. Tegnap volt mérlegelés: 7220 g. A rendelő várójában egy boldog apuka - mentségére legyen, hogy törte a magyart -, lekövérezte a gyerekem. Természetesen kikértem magamnak, megvédtem a fiam és vérig sértődtem. Nem csak az anyai szívem látja tökéletesnek a Pocót, hanem a gyerekorvos is, sőt amikor tanácsadásra megyünk, minden nőci összeszalad, hogy megnézze és minden egyes alkalommal kifejtik, "olyan gyönyörű, mint egy kislány".

Nagyfranc ma egészen bágyadt, bár most éppen azon ügyködik, hogy magára húzza a játszószőnyeg íveit. Korábban torkon szúrta magát a mutatóujjával, de ehhez már hozzászoktunk, ugyanis a kölyök következetesen ragaszkodik az ujjszopáshoz és azon belül is kitart a mutatóujjánál, ami néha ilyen balesetekhez vezet.

Tegnap pelenkázás közben megfigyeltem, amint megfigyeli az orrszívó csövét - egyébként nagyon sok mindent megfigyel mostanság -, majd határozott mozdulattal megragadja - nem csak kalimpál a kezével és megfogja, ami beleakad, hanem határozottan kinyújtja a kezét és megfogja a csövet -, kicsit mozgatja, majd a szája fel húzza. Megnyalja, majd elengedi, a "nem ehető, nem kell" arckifejezéssel.

A bágyadtság egyetlen előnye, hogy a világ felfedezésébe olykor kis szünetet iktat a kölyök és  helyette a mellkasomon szuszog. Úgy mint a kórházban. Engem meg megszáll a nyugalom és a világ végéig tudnék ülni a(z egyébként rohadt) kanapén, amíg a fiam úgy ölel, mintha én lennék a világ meg a minden.

Édes élet

Nyitogatom a hűtő ajtaját pedig nem is éhes vagyok, hanem valamit innék. Valamit amiben van némi alkohol. Csúszna most a forralt bor vagy egy jó Shiraz, de a mézes rum, a vodka narancs vagy a málna pálinka is, de ez utóbbiak a szoptatás miatt tiltó listán szerepelnek. Kombinálok. Van itthon tejszín, délután főzött kávé, cukor meg Amaretto likőr. Nosza, összekevertem, de rendes voltam, mert adtam a pasimnak is, aki először gyanakodva szagolgatta, de amikor mondtam, hogy adja vissza belekortyolt, majd minden harmadik korty után közölte, hogy fincsi.

De ha már konyha rovat, akkor jöjjenek a karácsonyi ajándékok:

Pácolt fokhagyma nemisbéka remek receptje szerint. A recept minden tekintetben megfelel a valóságnak, a pasim az ecetszag miatt panaszkodott. Nekem meg emlékeztetőül:

"10 fej fokhagyma
7,5 dl száraz fehérbor
1,5 dl balzsamecet
10 dkg finomítatlan nádcukor
1 tk. só
1/2 tk. őrölt feketebors
2 babérlevél
2 közepes chilipaprika
2 ek. szárított petrezselyem
kis marék friss kakukkfűág
olívaolaj

A bort, ecetet, cukrot, sót, babérlevelet összeöntjük, ha felforrt, beleszórjuk a chiliket, a kis marék kakukkfüvet és a szárított petrezselymet. Újabb öt perc után követi a [rabszolgamunkával megpucolt] fokhagyma, ha ezzel is ismét felforrt, az újraforrástól számított öt percig főzzük. Fedő a tetejére, alapos szellőztetés, az ecetes szag miatt morgó férj kiengesztelése. Éjszaka szépen így elpihen az edényben. Másnap alkalmatos időben ismét fel kell forralni és forrástól számított öt percig főzni. Ha kihűlt, a babérlevelet és a kakukkfüvet ki kell dobni belőle, majd alaposan elmosott, forrázott, 2-2,5 decis befőttesüvegeket kell keríteni (úgy négy-öt lesz, a fokhagymák méretétől függően), félig-harmadig tenni beléjük a fokhagymát (mehet bele a chilipaprika is), de semmiképpen sem tele. A levet rámerjük, a tetejére pedig egy vékonyka zárórétegnyi olívaolaj kerül."

Almás-hagymás-aszalt meggyes chutney

Maradt a fokhagyma páclevéből, ezért megpucoltam 3 almát és két fej lilahagymát. Cukrot pirítottam, rádobtam a hagymát, kicsit kevergettem, felöntöttem a páclével, beletettem az almát és addig főztem, amíg lekvár sűrűségűvé vált. Beleszórtam az aszalt meggyet, forraltam rajta egyet, majd üvegekbe töltöttem. Sült hús mellé tényleg kíváló.

Mézes-kakukkfüves mustár

1 doboz fekete mustármag és 1 doboz sárga mustármag*. A magokat egy üvegtálba szórtam, felöntöttem 200 ml almaecettel, majd egy éjszakát pihentettem fedő alatt. Másnap feltettem forrni. A recept szerint a magoknak szét kellett volna pattanni, de az istennek nem pattantak, 40 perc múlva meguntam, ezért turmixszal rásegítettem. Tettem hozzá 1 teáskanál sót, 2 evőkanál mézet és 1 pupos evőkanál kakukkfüvet. Rottanat még egyet, majd ment az üvegekbe. (A pasim úgy kommentálta, hogy meglepően jobb, mint amire számít az ember.)

Pralinék

Piszke vezérfonalát követtem. Lett sárgabarackos -diós - irish whiskey-s, Amarettos - mandulás - málnás (egyik felén ét- a másikon fehér csokival), aszalt szilvás - pálinkás- kekszes, narancsos - diós trüffel és Amarettoba áztatott sárgabarack fehér csoki kabátban. Praliné elmélet: aszalt gyümölcsöt alkoholba áztat, majd pépesít, kötőanyag hozzákever, porcukorral vagy lekvárral tovább édesít, golyókat formál, majd csokoládéba márt. Innen pofonegyszerű: Az aszalt szilva szinte kívánta a pálinkát, csak körte volt itthon, de nem számított. Hobbits (zabpelyhes keksz) durvára daráltam (mixer bizonyos részével), majd a kettőt összedolgoztam, kért még egy kis szilvalekvárt, majd jött a golyózás és a mártogatás. Az utóbbi a legpepecselősebb. A golyókat fogpiszkálóra szúrtam, olvasztott csokiba mártottam, majd (nem tudom, mi a neve, de száraz virágot szoktak beleszúrni) beleszúrtam és vártam, amíg megszárad. Az aszalt barackhoz darált diót tettem és a pralinék tetejére kis sárgabarack darabokat. A mandulásnál elkövettem egy bakit. Mazsola jól ázik,de utána nehéz pépesíteni. Konkrétan egybe maradnak a mazsolaszemek. A legegyszerűbb, de nekem nagyon ízlik, hogy a félbevágott aszalt sárgabarackot Amarettoba áztattam, majd fehér csokiba forgattam. Arra jöttem rá, hogy a csokit nem kell gőz fölött olvasztani és idegeskedni vele, ha 1 percig mikrózom akkor is tök jó, ráadásul, ha hűl, könnyű újra melegíteni.

*Emlék az Amarettoról és a mustármagról

Fatornyos kis falumban mindig elmentünk éjféli misére. Éjféli mise után, pedig otthon a konyhában anyu, én és a volt osztályfőnököm, aki akkor már a barátnőm volt, ittunk valami finomat. Egyik éven Amaretto likőr volt. Nagyon ízlett. Azt hiszem, hogy ugyanabban az évben volt, de összefolynak az évek, hogy a pap náthás volt és soha véget nem érő beszédbe kezdett a mustármagról.

Család, barátok, karácsony, praliné, American Red Cross

Négy hónapos lett a fiam. Tegnap, amikor megint beszabadultam egy gyerekruha leárazásra és a másfél éves cuccokat válogattam neki, eszembe jutott, hogy milyen érzés volt nagy pocakkal a 3-6 hónapos gyerekre méretezett ruhákat vásárolni. Azok a ruhák éppen jók rá, holnap lesz mérlegelés, akkor kiderül mennyit nőtt a Mackófej. Apropó mackó. A tesómtól kapott egy hatalmas pandamacit. Ez nálunk családi hagyomány. Eredetileg apu akarta venni, de nem talált olyat, amilyet régen nekünk vett és a sok kínai vacakban nem bízott.

A pasim elvitt minket (ő vezetett) a "fatornyos kis falumba". A faluban nincs fatorony, de nem számít. A levegő jó, hideg és föld illata volt, a szőlőtőkék szépek és még a traktorról is csináltam néhány képet. Előkerült egy régi fémkazetta mindenféle családi hivatalos irattal: házassági anyakönyvi kivonat, adásvételi szerződések, hagyatéki papírok. Most láttam először az 1918-as hivatalos értesítést dédapám haláláról, akit 1914-ben elvittek a frontra, nagyanyám, aki Bálint napon született, akkor volt 3 hónapos. Illetve a nagyapám American Red Cross-os értesítőjét is most láttam először. 1945. szeptember 18-án adták fel nagyanyámank. Egy A4-es lap negyede, elején kézzel színezett vörös kereszt. Tetején nagyapám neve meg az, hogy Pocking 197 Bavaria. Alatta három nyelven a  Vöröskereszt és nagyanyám neve címe. Elbőgtem magam, amikor a hátulját olvastam:

"1945. VII. 3-án. Kedves Anyukám! Hála Istennek egészséges vagyok,- Szeretettel sokat gondolok rád.- Sokszor szeretettel csókol.- Péter"

Nem kell nagy képzelőerő, hogy milyen napok voltak 1945 őszén. A nők lesték a postást, hogy kinek hozza az értesítőt. És amikor megjött, akkor kiszakadtak a könnycsatornák, a feszültség enyhült, mert legalább azt lehetett tudni, hogy pár hónappal korábban élt és talán még él is.

Nagyapám a fogságból néhány képet hozott haza, illetve kapott két amerikai gyakorlót. Az egyiket megtartotta, a másikat pedig Somogyban eladta és abból kezdett új életet. Azt hiszem, hogy ezt a történetet tavaly karácsonykor mesélte el apu. Részletekből lassan összeáll a családi história. Nagyapám, túl jól főzött, szerették az amcsik, az utolsók között hagyta el a tábort. Látta, hogy körbemegy egy teherautó nyitott tankkal és felgyújtja a tábort.

Lassan talán megszeretem a karácsonyokat. Idén nem sírtam. Azt hiszem, hogy ez is haladás lenne, de ráadásul jól is éreztem magam. Mind a három nap. 24-én a pasim beállított egy nagy fával. A fa nagyobb volt, mint a pasim, pedig a pasim se alacsony. Szerencsére az utóbbi időben annyi cikket írtam karácsonyfadíszekről, hogy a fa látható részeire mindenhova jutott. A vadast borjú lábszárból készítettem és ezért ki is osztottuk nekem az év egyik legjobb ötlete díjat. Karácsonyra ajándékba chutney, pácolt fokhagyma, mustár és 5 féle paraliné készült, s.k. Szóval a fárasztó december után még rátettem egy-két lapáttal, de a visszajelzések alapján megérte.

Szinte hihetetlen, de valahonnan energia-infúziót kaptam. Annyi tervem van, hogy azt se tudom, mihez kapjak, elborítanak a kis fecnikre írt jegyzetek. Ráadásul megint volt egy életemben első. Meglepetést szerveztünk H-nak, mert T hirtelen felindulásból hazarepült. Utána pedig elmentünk koktélt inni és beszélgetni. Hárman még sohasem ültünk egy asztalnál, igazából, eddig csak olyan volt, hogy skypon konferenciázunk.

Férfiak, molylepkék és egyéb állatságok

A nap kínzó kérdése: Amerikaifociban a bíró miért úgy mutatja a "mádodikat", mint ahogy a favágó öt sört rendel?

Zsombi ma megint szintet ugrott. Rákapott az idegen nő manipulálására. Történt ugyanis, hogy a Pocóka megunta a vásárlást - pedig az apjának vettünk csokit -, illetve a vásárlást már letudtuk, éppen a hosszú sorban álltunk, amikor hangos nyögésekkel közölte a külvilággal, hogy ő már akkor menne. A külvilág meghallgatta kérését és előre engedtek minket a sorban. Elsőre még azt gondoltam, hogy véletlen, másodjára viszont csak mosolyogtam a fiamon.

Éppen méretet vettem a fiamról a tökéletes kisgyerek szobrához, amikor kifigyeltem, hogy jobb kezével a kiságy rácsát fogja, miközben a lábát balra lendíti és elégedetlenül nyöszörög, hogy még mindig nem sikerül megfordulni.

Aztán még olyat is tud az Pocok, hogy mindkét mutatóujját a szájába gyömöszöli. Ez csak azért nagy ügy, mert felfedezte a jobb kezét is. Eddig csak a bal volt meg ínymasszírozási célzattal.

Úgy tűnik, hogy a kínálat utolérte a keresletet, azaz bírom tejjel az éhségét, és megint aludt 10-től fél 8-ig.

Az alvásra két variációnk van, de én mindegyikkel elégedett vagyok. Az egyik, hogy táplálkozás után bealszik a Sózsák és én óvatosan beügyeskedem a kiságyba. A másik, hogy táplálkozás után még nem fáradt, ezért kicsit dajkálom, majd beteszem a kiságyba, hasra. Megegyezésünk szerint ő csendben nézelődik, majd amikor elfárad, lefekszik aludni. Általában 10-20 perc nézelődés után alszik be, attól függően, hogy milyen fáradt.

Gyönyörű, amikor alszik és azt is nagyon szeretem, amikor nagyokat pislog elalvás előtt.

Egyre igazibb kisgyerek. Nagyokat kacag. Lehet dobálni a levegőbe és tudja, hogy akkor rosszalkodás van, tehát kacag, vagy amikor csikizem, akkor is nevet.

Kanadai hómezőkről érkezett hozzánk egy jegesmaci a első karácsonyra. A kölyökmackó kedveli.

Karikás

Karácsonyi hangulatom a béka segge alatt. Nincs karácsonyi láz és lázas készülődés. Jut eszembe, még venni kell színes égősort, mert a lámpát és a fényeket a fiam nagyon szereti. Már most trenírozom magam, hogy jövőre a fiamnak igazi adventi hangulatot kell generálni.

Nagy reményekkel várom az új évet. Végre lesz szombatunk és vasárnapunk. Megyünk majd piacra. Szombaton a pasim főz, vasárnap én. És mire kitavaszodik, talán már Zsombor is ülni fog, de nyárra már biztosan, és akkor majd megyünk bringázni, túrázni, hegyek közé vágyom és a tengert is szeretném látni.

Időtlen idők óta szakad az eső és bár nem vagyunk cukorból, nem mentünk ki és nem csak Pockónak hiányoznak a délutáni sétáink, hanem nekem is. Estére olyan nyűgösek lettünk mindketten, hogy kicsit sírtunk együtt, majd a kölyök bealudt, én meg leültem a gép elé.

Most megyek és alszom egy kicsit. Holnap (mert a holnap alvás után kezdődik) már péntek, nem mintha számítana 4 napja nem tudom, hogy milyen nap van.

Zanza

Voltam fodrásznál és kozmetikusnál. Nagy szám, mert se ide-se oda nem tudok gyerekkel menni. (Galériába egyszerűbb.) Van frufrum és megint nőnek érzem magam. Aztán megjött az ebayen rendelt almás fülbevalóm és kaptam teknős fülbevalót is, egyiket se hordaná egy díva, viszont egy olyan bolond nőnek, mint én vagyok, tökéletes. A héten virággal is megleptek, igaz nem emberem, hanem az egyik barátom.

Sok lelki dolog is történik velem. Legtöbb felkavaró, de az még várat, hogy kerek egészként legördüljenek a lelkemről.

Zsombor a világ legjobb és legédesebb gyereke, elmondani nem tudom, milyen rendes velem. Igaz, hogy ragaszkodik a 4 óránkénti étkezéshez, de simán eljátszik, nézelődik egyedül is.

Kezdek kimerült lenni, de nem a kölyök miatt, hanem azért, mert nappal gyerek, éjszaka betűláncok fűzése és csak az alváson tudok spórolni. Élvezem, csak kicsit fáradt vagyok és kétszer annyi szemránckrémet használok, hátha segít.

25 mandarinmag

Így megy ez

Levesekről és évfordulókról

Egyszerű ízekben és krémlevesekben utazom a napokban. A zellerkrémleves nagyon egészségesen indult (zellergumó megtisztít, vízben sóval, borssal megfőz, turmixol, tejföllel tuningol), de végül krutonnal és szalonnapörccel ettem. Beneveztem egy édesburonyára (batátára) és kipróbáltam az új krumplipucolóm. Egyszerűen isteni. Mármint a pucoló, de a batátaleves sem rossz. Batátát megtisztítottam, felkockáztam, vízben sóval és egy gerezd fokhagymával puhára főztem, turmixoltam, tejszínnel tuningoltam, majd a vicc miatt tettem bele egy kis chililöttyöt (nem tudom a nevét, de nagyon finom), amit Mexikóból kaptam.

Szinte percre pontosan négy éve vallott szerelmet a pasim. Reggel kacagtunk is nagyon, hogy hová is fajult románcunk, Zsombor velünk kacagott. Egyébként a pasim komolyan neveli a fiát. Ma reggel előtte öltözött, és határozott apai hangon megjegyezte: "Látod, felveszem a pulóverem és nem sírok." De olyanokat is szokott kiabálni, hogy "Ne, ne, a fülemet ne, gumicukorból van".

Jel

Boldog szülinapot, Öcsi!

Csendélet 2 óra 27 perckor

Így megy ez. Életem egyik pasija az egyik, másik a másik szobában szuszog, bár a kisebbik egyre ügyesebb, már úgy is tud álmában cuppogni, hogy nincs a keze a szájában. Én meg a billentyűn kopogok, akárcsak az eső a tetőablakon. A fiam átalussza az éjszakákat, én meg nem.

Ma. Azaz dátum szerint tegnap, csak nekem van még a holnapban ma, mert amíg nem aludtam, addig ma van. Szóval ma nagy döntés született, igaz még a részletek kidolgozás alatt állnak. Veszünk egy kanyart, de jó lesz, érzem én.

Azt azért valaki elárulhatná, hogy miért kell atombiztos széfben őrizni a lomtalanítások időpontját, amikor a legkisebb lomkupacon is kakas ül, a lomtalanítást megelőző napon. Babakocsi tologatás közben szereztem két nagyon-nagyon régi literes befőttesüveget. Vázának fogom használni. Szép totyakosak.

Ha egyszer nagy leszek és ügyes

Hé, Hékalvó! Aludjál csak...

Zsombi fél hat óta húzza a lóbőrt és nem mutatja jelét, hogy rettentő és kínzó éhség zavarná álmát.

Eddig azért nem feküdtem le, mert "úgyis mindjárt felébred", most pedig azért nem merek, mert "most már biztos, hogy fel fog ébredni", de számolok azzal is, hogy életében először átalussza az éjszakát. Én meg örömömben átvirrasztom. Eddig mosogattam, képet nyomtattam, mosást készítettem elő, lefolyót szereltünk az urammal (áramoljon a csí, mint a fene), most majd betűláncokat fűzök és mosogatok még egyet, kisikálom a kádat, porszívózni nem merek, pedig nagyon kellene, így a linzerkarika készítésével kacérkodom. Szigorúan nagymamám receptje alapján.

Zsombi egyébként szukifej. A nagy könyvben megénekelt "játékokat megfog és szájához húz" mozdulatsort nem csinálja, de ébredés után nyújtózkodik, mint a nagyok. Karok a fül mellett egyenesen, kéz ökölben. Lábujjait, amelyek most olyan baltás formát mutatnak, mint az enyémek, még nem tudja a szájához emelni, de a gyertya már tökéletesen megy.

8 nap múlva lesz 3 hónapos, de olyan hosszú, hogy a 3-6 hónapos (68-as) ruhák éppen jók rá.

Körömlakk és egyéb rigolyák

Pirosra lakkoztam a körmeimet. Nem csak azért van örülés, mert az alvási időmből ki tudtam szakítani egy körömvágásnyi, -lakkozásnyi és száradásnyi időt, és nőcisebbnek érzem magam, hanem azért is, mert megint gyártják a kedvenc körömlakkom. Én vagyok az a nő, akinek legalább 6 körömlakkja van itthon, de mindegyik ugyanaz a márka, ugyanaz a sötétpiros. A körömlakkok feltorlódását pedig az okozza, hogyha félig üres az üvegcse, nem tudom szépen felkenni, és veszek egy újat, viszont a félig tele körömlakkokat csak 10 év után nem sajnálom kidobni, addig pedig valamiféle csodában bízom. A sötétpiros körömlakk viszont nem a kedvencem, hanem a kínálatból a legvállalhatóbb. A kedvenc körömlakkszínem a selymes fényű mélypiros, amit 12 év után (számoltam a napokat) most tudtam újra venni. Sajnos, nem lehet egy életnyi mennyiséget felhalmozni belőle, pedig az nagyon megnyugtató érzés lenne.

Wampom van!

Ha piac, akkor Budapesten legjobb a WAMP. Rendszeres látogatónak számítok, bár utoljára terhesen voltam, és eddig, legnagyobb bánatomra, nehezen fűztem be másokat. Wampolni egyedül sem rossz, de többed magammal igazán vicces.

Ennyit, mint ma, még sohasem vásároltam. Igen, mert én a wampon nézelődni is szeretek és úgy vásárolok, hogyha megtetszik valamit és az ára nem abba az árkategóriába esik, amit azonnal kifizetnék azért a valamiért, akkor agyaskodom meg morfondírozom, szóval nem vásárolok azonnal, de ha még hónapok múlva is akarom azt a valamit, akkor megveszem, mert az nekem jár.) Szóval vettem magamnak Lego-fülbevalót, a fiamnak meg egy nyúlat a nyúlgyárból. A nyúlon nem sokat gondolkodtam, de kinéztem egy Pucc-os medvét is. A Lego-fülbevalót azonban régóta versenyeztettem két másikkal, de azt találtam ki, hogy a háromból nem egyet veszek meg, hanem minden alkalommal veszek egyet. Idén még két alkalommal lesz WAMP, addig pedig a Boltműhely kínálatát érdemes nézegetni.

Kaptam még Agócs Írisz képeslapokat, akinek a blogját már régóta nézegetem.

Hoppá!

Zsombor prezentálja a nap vicces részét.

Például úgy, hogy üvölt az üzletben, amikor adventre készülök vagy csíkos ruhát (!) veszek neki, majd, amikor gurul alatta a babakocsi, jól nevelt angyalka arccal nézelődik. A lényeg, hogy ne álljunk, ne várjunk és úgy általában ne tökölődjek.

Kipróbáltuk a Nagy Sárga Hernyót, utaztunk 4 megállót a négyeshatossal. Csendben bűvölte a gyanútlan utazóközönséget.

(Ma a legtöbb ruhát Zsombor kapta, de vettem magamnak is és a pasimnak is. Egyébként ez megint egy életemben első. Szinte napra pontosan 4 éve ismerem az uram, de ma bátorkodtam először ruhát venni neki.)

Fejlövés (Tell Vilmos nem az almát találta el)

Amint az egyik mániám kielégül, azonnal helyére lép egy másik. Úgyhogy lassan mániákusnak mondhatom magam. Éppen csak néhány napja tettem szert a Paul Frank majmos táskára, most meg almás fülbevaló után vágyakozom. De nem lehet akármilyen alma. Piros legyen és szép, pici zöld levéllel. A retro almákat szeretem, már ha van ilyen kategória, mindenesetre vettem már egy almás sablont is. Tetszenek még az Orla Keily táskák is, de azok mocsok drágák. Úgy tűnik, hogy mire kimegy a divatból a retro, megszeretem. Szép:

Idill

Nagyapám ifjú kori képén remeg a napcsík. Gyermekem a kiságyban nyitott szájjal, édesen alszik. A konyhából sült alma illata árad szét az egész lakásból. Én meg betűláncokat fűzök.

Az elmúlt héten két táskával lettem gazdagabb. Az egyiket ebayeztem és a postán se veszett el, dupla öröm, konkrétan egy Paul Frank-es pici táska, amelyen Julius majomfeje éktelenkedik és amivel a játszótéren a gyerekek körében legnépszerűbb anyuka címre hajtok. A másik egy Promodos táska, amit azért kellett megvennem mert szürke-lila és nagyon megtetszett, meg mert jó nagy és belefér egy fél malac, vagy a saját és a gyerkőc cuccai egy egynapos kirándulásra, és nőies.

Ruhákat is vennék már nagyon, de a hasam még has, nem pedig a pocak helye.

Újabb mérföldkő

Nem is annyira Zsombinak, pedig ő a világ legyesebb gyereke, hanem nekem igen nagy lépés, hogy visszaköltöztünk a hálószobába. Pár hete történt, hogy Zsombor a saját szobájába költözött, oda, ahol halak úsznak a falon, mi meg kicsit jöttünk utána és a nappaliban kanapéztunk. Születése után egymás mellett aludtunk, igaz ő a kiságyban, én a franciaágyon, de ott voltunk egymás mellett karnyújtásnyira. Az első "költözés" után 6 lépésre növekedett a távolság, tegnap este pedig 14 lépésnyire.

A legnagyobb izgalmat az okozta számomra, hogy vajon meghallom-e, ha sír. Hiába kicsi a lakás, hiába hagyjuk nyitva az ajtókat és mondhat nekem bárki bármit, én olyan mélyen alszom mostanság, hogy lelkiismeret furdalásom van miatta.

Ma reggel fél perccel korábban ébredtem, mint a fiam. Néma volt a lakás, amikor eszméltem az ágyban és már éppen rávettem magam, hogy felkelek, amikor halk, de egyre erősödő, ébredező nyöszörgést hallottam a gyerekszobából. A pocokpofa csukott szemmel telezabálta magát, majd mint aki jól végezte dolgát, tovább aludt. Az én szememből viszont kiszállt az álom.

Tulajdonképpen nem tudok válaszolni arra a kérdésre, hogy miért költöztünk egymástól ilyen messzire. Így alakult. A hálószobában nem aludtunk jókat, erő- és vízvonalakat kereszteztünk, vagy mifene, változtatni kellett, és ez volt a változás. Egy pillanatig sem kételkedtem benne, hogy ez jó változás, viszont anyai szívemnek nem könnyű. Erős késztetést érzek, hogy szeretetemmel szinte "rátelepedjek", mindig óvjam, vigyázzam, de szerencsére eszemnél vagyok, és próbálom úgy szeretni, ahogy neki jó. Nyugodt és kiegyensúlyozott, "végtelenbe és tovább" pózban alszik most is és a legkisebb jelét sem mutatja, hogy zavarja messzebbre kerültek egymástól kispárnáink. Helyesebben az én kispárnám és az ő alvópelenkája.

Az időzítése remek, nem véletlen lett Doxa a második neve

Szent szerda ma éppen csütörtökre esik. Ígértem vacsorát is, ezért fél kézzel gyereket szórakoztattam, a másikkal pedig összeütöttem egy almás-köményes csirkebigyulát és egy New Yorki sajttortát. Amikorra készen lettem, a gyerekem elaludt. Van humora, na. Előtte viszont nyomott egy "enni, enni, adjál enni" sírást - isten bizony ezt sírja - és akkor nem kacagtunk, de amint az ölembe vettem, helyre állt a világrend.

Zsombor mostanság mindenkire kacag és éjszakánként alszik hét órát. Apró pici szépségtapasz, hogy A Nagy Alvás után hajnali ötkor ébred, kacarászik, táplálkozik és telenyomja a pelenkát, majd "na, akkor indulhat a nap" lelkesedéssel gügyög. Én meg az apjával együtt imádom.

Egyre erősebben dagaszt a lábával és kalimpál a kezével. Két új hobbija van. Az egyik a "nézd, az egész öklömet a számba tudom tenni", a másik pedig a hajtépés. Legjobban a sajátjába szeret belekapaszkodni, de az enyémet sem veti meg.

Éppen jók a 68-as ruhák a 74 napos pocokpofára.