Nem tudom mi ez, de jó nagyon

Felkészültem a legrosszabbra. Elhatároztam, hogy azt fogom mondani a doki néninek, hogy köszönöm, nem akarok hormonkészítményeket, ne, ne is írja fel. (Vagy hagyjam, hogy felírja és majd eldöntöm, kiváltom vagy összetépem a receptet.) Cidriztem rendesen, mert mi van, ha tévedek, ha rosszul választok, ha ezzel elszalasztom az egyetlen lehetőségem, ha ezt a áldozatot meg kell hoznom csak nem veszem észre.

A doki néni megnézte a leleteimet és megállapította, hogy van peteérésem, majd mégnézte uh-val a petefészkeimet és most a bal teljesen normálisnak tűnik és a jobb se mutat tipikus pcos tüneteket. Néhány hormonom kicsit magasabb, mint a normál tartomány - eddig is tudtuk, hogy nagyon rakoncátlan Monjaim vannak - de nincs se peteérést, se terhességet kizáró értékem.

A chlamydia miatt - két negatív teszt a biztos eredményt - még két hónapig csak esőkabátban hancúrozhatunk, de amúgy a dolgok a helyükre kerültek és az idő már nem tényező. Nagyon biztosan tudom, hogyha jönni akar, akkor majd lesz gyerekünk. Na jó, a hőmérőzést nem úszom meg, de a biztonság kedvéért figyelni kell a peteéréseimet.

Olyan jó, megint őszintén tudok reménykedni és hinni.

Nem tudom, hogy az elmúlt négy hónapban mi változott. Nagyon nem akartam beteg lenni, újra elkezdtem jógázni és rákattantam a gyömbérre - citromos-gyömbéres ásványvizet iszom szinte minden nap -, eszem algát a jód miatt, kívánom az ananászt, rászoktam a bio natúr joghurtra, a petrezselymes rizsre, minden nap eszem egy almát... Szóval csupa apróság.

Szekrényke a biciklin

A héten megdöntöttem a nagy tárgyak idétlen cipelésének rekordját. Szerdán vettem egy 70 x 100-as képkeret az Ikeában, majd metrón és trolin hazaszállítottam. A Keleti kijáratánál meggyűlt a bajom a széllel, de egyben hazaértünk. Én is és a keret is. Ma lomtalanításból szereztem egy két fiókos kisszekrényt. Alacsony szekrényke, fel kell újítani és arra gondoltam milyen nagyszerű virágtartó lesz belőle. Tulajdonképpen a szekrényke faragott lábaiba szerettem bele és mivel nem volt tétje a dolognak pofátlanul alkudtam a cigánnyal, aki a kidobás pillanatában lefoglalta. A probléma akkor kezdődött, amikor a kisszekrény az enyém lett, mert éppen (megint) biciklivel voltam. A nyeregre felpakoltam a szekrénykét, majd hazatoltam. A biciklit is és a szekrénykét is. Jó háromnegyedórás séta során dacoltam az útpadkákkal és az imbolygó bútordarabbal. A bejárati ajtóban összetalálkoztam azzal a bácsival, aki a házban bútorok felújításával foglalkozik. Kicsit csalódott volt, hogy nem hozzá hozom a szekrénykét, de azért elmondta, hogy kromofággal le tudom szedni a lakkréteget meg hümmögött egy keveset.

Egyébként is fura napom van. Voltunk ötvösnél, gyönyörű lesz a karikagyűrűnk, viszont pont kétszer olyan drága, mint ahogyan én azt terveztem, ezért némi (igen jelentős) lelkiismeret furdalással vegyes aggódás tölt el. Egyrészt tudom, hogy azt a gyűrűt szeretném, mindegyik másiknál ott lenne a kis keserű mellékíz, hogy nem az volt, amelyikbe első látásra beleszerettem, amelyikről azonnal tudtam, hogy ez a mi gyűrűnk, másrészt viszont nagyon drága és nem egy gyűrűn múlnak a dolgok... A pasim azt mondta, hogy inkább a Szerverek és Mail Szeverek Hatalmas Istenségeihez imádkozzak segítségért. Tehát alkudozom. Felajánlottam az Univerzumnak egy már megrendelt és nagyon fontos kívánságomat, hogy cserébe a pasimnak sikerüljön visszaállítania a rendszert. Én még bírom...

Budapest sohasem volt olyan vicces, mint ma. A kórházban a portás bácsi azzal szédítette a nővérkéket, hogy feleségül vesz engem és belterületen köthettem le a bringámat. A liftes néni azzal viccelődött, hogy biztos kikerültem az esőcseppeket, azért nem áztam meg és elmesélte a reggeli kutyasétáltatás menetét. A nővérke csak hümmögött, amikor fejből nyomtam az összes kórházi kódot, ami a leletem kiadásához szükséges. (Pontosan 42 napot vártam a testosteron eredményre, hogyne tudnám.) Egy taxis segített tájékozódni, amikor eltévedtem és az egyik könyvkiadó portás bácsija vigyorgott, amikor meglátta a bringámat - "sportos a kishölgy" - és megígérte, hogy vigyázz rá, amíg én ügyeket intézek. De a legmókásabb az volt, hogy az emberek azon nevettek, ahogyan a szekrénykével megpakolt biciklit tolom.

Bogyó

Végre találtam magamnak színes, csíkos bogyó fülbevalót. Persze ott, ahol csak akkor járok, ha fizetnek érte. Így annak nagy részét, amit ott kerestem, el is költöttem. Talán sűrűbben kellene "nézelődnöm", de akárhányszor próbálom, ez a nőcis "nézelődés" borzalmas. Régi fényképekért jobban lelkesedem, mint a divatért, pedig az esküvőre is szeretnék venni valamilyen vicces rucit.

Bedöglött szerver árnyékában

Vasárnap az erdőn keresztül Hűvösvölgyből áttekertünk Szépvölgybe. Közben érintettük a Vitorlázórepülő-teret, a Határ-nyerget és az Árpád-kilátót. Az erdőben turistajelek alapján közlekedtünk és elő-előkerült a térkép is. Csak egyszer tévedtünk el, éppen én mentem elől és elnéztem egy jelöletlen földutat. Igazán mókás csak az volt, ahogy vígan elszáguldoztunk az emelkedőn felfelé kaptató öreg bácsi mellett, majd pár perc múlva ismét, csak akkor nem volt olyan széles a mosolyunk, mert akkor már mi is küzdöttünk az emelkedővel. A bácsi megjegyezte, hogy este nem kell majd altatni minket. Nem is tudta, hogy mi még áttekerünk a város másik részére, az áprilisi zápor alatt megebédelünk a svéd áruházban, hazavisszük a gyereket, elmegyünk bevásárolni és csak utána jövünk haza. Több mint 50 km-t tettünk a bringába és hol máshol találkoznék régi főiskolás évfolyamtársammal, mint az erdőben, amikor az emelkedővel küzdök és levegőt is alig kapok. (A pasim ebből csak annyit érzékelt, hogy egy pillanatra leveszi rólam a szemét és azonnal idegen pasival puszilkodom.) A kijelölt, olykor hatalmas kövekkel beszórt út nem volt vészes, sőt kifejezetten élveztem, hogy erdőben bringázunk. A Budapesti kerkékpártérkép szerint jelzett erdei kerékpáros útvonalon mentünk. Azt hiszem, hogy majdnem tizenhárom éves nem volt mindig ilyen lelkes, néha úgy éreztem, leszívesen a bozótba vágná a bringáját, de nekünk, akik Írországban megküzdöttünk villanypásztorral, tehenekkel és igazi szakadékkal, egészen könnyen járhatónak tűnt a terep.

A hétfőre tervezett családlátogatást lemondtam a bedöglött szerver miatt, ezért mostam, vasaltam, olvastam, de mindenekelőtt rákattantam Earl-re. A My name is Earl igazán vicces, sőt néha annyira röhögtünk, hogy "vissza kellett tekerni". Tigrincs már hónapokkal korábban mondta, hogy meg kellene néznem, de nehéz volt a pasimat rábeszélni olyan sorozatra, amiben egy pasi a saját karmáját terelgeti és bűnös életét maga mögött hagyva csupa jót tesz vagy legalábbis megpróbálja helyrehozni elbaltázott életét, kijavítani hibáit. Végül csak megnéztük a pilot-ot - kitartó nőci vagyok - és onnan egyértelmű volt, hogy nem fogjuk abbahagyni. Komédia a javából. - Még nem is hallottam a pasimat ennyire nevetni. - Earl legalább akkora egyéniség, mint Ford Fairlane, de legalább hétszer olyan vicces és akkor még nem számoltam az öccsét, az exfeleségét és a Rákmestert.

Érdemes rám tudást pazarolni

Kutyasétáltatás közben egy másik szőke nő megtanította felismerni a boxer motorokat és azóta éber szemmel figyelem a dübörgő kétkerekűeket, sőt ma már fel is ismeretem egy boxert.

Csendesen őrült életünk átment tombolásba. Reggeli zuhanyzás közben a pasim azt énekelte - természetesen koboldosan -, hogy "29 nap múlva úr leszek és parancsoló", utána pedig részletesen ismertette az eljövendő diktatúra lényeges pontjait. Például megtiltja, hogy a fülébe fújjak és kötelezővé teszi a reggeli kávé készítését.

Én közben tökéletes posztert találtam a hálószobába, ugyanis kaptam egy eredeti Pókember 3 moziplakátot, ami olyan gyönyörű, hogy azonnal keretezni kell és a falon nézegetni. Láttam már a filmet is. Néha kicsit unalmas, néha iszonyúan kínos és nevetséges, de van néhány egészen jó jelenet, amikor egészen elfelejtettem, hogy a nagy hirtelenjében megivott fél liter víz miatt nagyon pisilni kell.

Találkoztam doktor bácsival, beszélgettünk egy órát, vett tőlem hat fiola vért, majd felhívott és a vérképem alapján megerősítette, tényleg egészséges vagyok. Sőt a vércsoportomat is megmondta. Most már csak a Monokat kell rávennem, hogy gyártsanak nekem szép, érett, kívánatos petesejteket.

Bennem élő nőci

- Mire készülsz? - kérdezte gyanakodva a pasim, miután végighallgatta, hogy időpontot egyeztetek a fodrásszal és a kozmetikussal. A kanapén feküdt és még mindig halálosan beteg volt. (Igen, még mindig láz, nátha és torokfájás, de nem szólhatok egy szót sem, mert tegnap letekerte velem a Critical Mass-t.) Tudtam, semmire se megyek a "neked akarok szép lenni" válasszal, még akkor se, ha ez az igazság vagy legalábbis az igazság nagy része. Meggyőződése, hogy a nők egymáson akarnak túltenni és a világ legnagyobb átverése, amikor azt mondják, hogy a pasiknak akarnak tetszeni. Ezért a leggyilkosabb mosolyommal ültem mellé a kanapéra.
- Tudod, te halálos beteg vagy, én meg mindjárt özvegy leszek és muszáj szépnek lennem, mert különben nem vesznek észere a pasik.
Arra már nem emlékszem, hogy erre mit válaszolt, de az imádlak és a menj a fenébe között volt valahol.

Még azt is kitaláltam - munkás egy nap volt - , hogy mit veszek magamnak harmincegyedik születésnapomra. Egy parfümöt. De nem akármilyet, hanem Michael Kors Island-ot. Másfél éve ugyanolyan lelkesen szeretem ezt az illatot (a Vogue illatmintája lapján) és olyan szép kék.

Egyébként jó, hogy nincs pénzem, mert rengeteg bugyit, cipőt és szoknyát lenne kedvem venni...

Egy beteg pasi naplója

Serendipity

Ez egy ilyen este

Ő gazdaságos vagy reklámos? Közgazdász, tehát mindenhez ért

Esküszöm, a masculan 4-nek Donald rágó illata van.

Egyszer, még az átkosban, a nagyi szekrényében kutattam, régi fényképeket kerestem, hogy megbizonyosodjam, engem úgy találtak - csak én voltam ilyen hülye vagy más is? -, amikor egy hatalmas doboz Donald rágóba botlottam. Azonnal két pofára tömtem magamba a rágót, az ízét nem is nagyon szerettem, de gyűjtöttem a rágópapír-képregényt. (Képregény szenvedélyem azóta is állandó.) Ennél jobb csak a fogkrém volt. Valami gyerekfogkrém, amit én örömmel vásároltam, mert a csomagolásában szintén képregény volt. (Fogrémeket azóta is mániákusan vásárolok, ha nincs itthon legalább kétféle és fogmosás előtt nem tudok választani, rosszul érzem magam.)

Mégiscsak sorozatfüggőek vagyunk. A pasim a múltkor megdicsérte a hajam. Hiába élünk már több mint két éve együtt, most először. "Tök jó a hajad, olyan, mint Samantha Fox-nak, ja nem, Samantha Carternek." (A hajam rövid.) Koncertre menet pedig találkoztunk Hiro Nakamurával a kettes villamoson. Nem volt kardja, de a szemüvege lebuktatta. Aztán ma reggel a pasim lelkesen magyarázta, hogy a hátizsákból kilógó tollasütőjével pont olyan, mint Hiro a kardjával. Fel is vette a hátizsákot és szemléltetett. Szétszórt néhány "játá"-t és "flying man"-t. (Ilyenkor olyan könnyű elképzelni, milyen lesz a fiúnk.) Pár napja pedig a 7 éves Warrick Brown-nal találkoztam a Margit hídon. Nem rögzített nyomokat, hanem egy fadarabot húzott a korláton. Hergelet a Dunát.

Anyukám felvetette, hogy talán "tanult szakmámban" kellene ténykednem. Erre a pasim azt mondta, hogyha anyu hülyeségeket beszél, akkor ő neki is joga van hülyeségeket beszélni. A pasim jobban ismert, mint az anyám. A képgyűjteményembe kitettem egy képet anyukámról is. A képen három éves. Sokáig néztem a képet és arra gondoltam, hogy vajon annak a kiscsajnak milyen álmai voltak. A pasim szerint az álmaimmal kellene foglalkoznom (értsd: ne csak álmodozz, bazmeg, hanem csináld meg). Ő hisz bennem. Erősebben, mint én magamban. Üres vagyok. Nincs remény és nincs reménytelenség.

Éppen itt tartottam, amikor a pasim felhívott, hogy olvasta a blogom és mi van a talicskával.

Most akkor kifestem a körmeimet. Este programunk van a "címben" szereplő blogger miatt.

Időzavar

Este kilenckor úgy meséltem a délelőtti moziról, mintha napokkal korábban történt volna.

Délelőtt két film és minkettő jó - nem szuperjó, hanem csak jó - a maga műfajában. A Vadidegen (Perfect Stranger)az utoló csattanóig egy átlagos thriller és ugyanúgy - csak a végén - csíp, mint a gázon éppen rotyogó chili con carne. Tudom, hogy nem hagyományos nagyszombati étel, de a második film alatt megkívántam. A pucér szakács receptje alapján csinálom és a chili, a kömény és a bors mellé titokban szórtam a fahéjat, mert utóbbit a pasim nem szereti. Egyik sem érződik erőteljesen, de összességében nagyon frankó. A második film: a Faterok motoron (Wild Hogs) chili-fesztivállal. Tulajdonképpen semmi extra, de nagyon nagyokat nevettem.

Délben elmentem házat nézni meg sétálni és beszélgetni. Két hónappal ezelőtt még komoly érveim voltak Budapest mellett, de most már kedvem se volt visszajönni. Maradtam volna ott a napsütésben, a csendben és a fák között. Akár egy szobát is képes lettem volna kifesteni vagy felásni a kertet. Már várom, hogy ott vendégeskedjek. Már várom, hogy legyen saját házunk, kerttel, fákkal... Az elmúlt öt évben soha nem terveztem 13 hónapnál tovább, most viszont egyre csak ezen jár az eszem.

Addig is élvezem Budapestet. Például imádom a székely fogorvosomat, aki nem csak a kis hibát javította ki a fogamban ingyen - na jó, vizitdíjat fizetnem kellett, ráadásul 600 Ft-ot, mert nem a körzetében lakom -, hanem egy pillanat alatt eloszlatta kiújuló fogmizériám. Mivel maradt egy csomó pénzem, amit pár napja gondolatban már kifizettem a fogorvosnál, így bementem a Csanády utcában pár hete nyílt gasztroboltba. Jobban mondva majdnem beestem, mert annyira elbambultam, hogy nem vettem észre a lépcsőt. Végül egy mandulás kalácsot rendeltem mára, vettem egy üveg spanyol bort és rengeteget beszélgettem a tulajjal. - Ma reggel már a nevemen köszöntött. Juhé, törzsvásárló vagyok. - A legjobb, hogy nem elszálltak az árak és a tulaj vérbeli kereskedő.

Hazaértem és elkezdtem takarítani, de soha ilyen lelkes nem voltam. Nem csak muszájból mosogatok, mosok, törlök port, hanem készülődöm a húsvétra. - Reggel vettem egy csokor nárciszt és egy piros tulipánt is. - Kitaláltam, hogy holnap hagyományos reggeli lesz, főtt sonkával, főtt tojással és a Kisanék-féle tormamártással. Ez utóbbit csak hírből ismerem, de a jó hír, hogy a piacon találtam tormagyökeret - bőgni fogok - és szép sonkát. (Megint okosabb lettem, mert ami nekem A sonka, azt a pestiek paraszt sonkának nevezik.)

Türkizkék

Nem volt megfelelő vázám, kitört rajtam a türkizkék korszak és életemben moziban ennyit nem unatkoztam. Na jó, talán csak akkor, amikor matrózblúzban, a mára már bezárt székesfehérvári Köztársaság moziban ünnepségek alkalmával filmeket néztünk. Két filmre emlékszem, pedig négy év alatt legalább nyolcat néztünk meg statisztika, könyvvitel és fizika óra helyett. Meg osztályfőnöki irodalom óra helyett. Az egyik az 1984 volt és meglepően jó választás a középiskola igazgatóságától. Kicsivel korábban jelent meg a Bonanza Banzai lemeze és éppen ezért, én már olvastam Orwell regényét. Nagyon szeretni akartam ezt a filmet, de olykor untam, akárcsak a Vörös grófnőt, ahol azt a jelenetet vártam, amit a fehérvárcsurgói kastélynál forgattak. Ezerszer sétáltam arra, látni akartam filmen is. Őrült nagy csalódás volt.

Négy filmet láttam mostanság, elhatároztam, hogy mindegyikről három jelzőt írok.

• Az utolsó jelentés (Breach): vontatott, kiszámítható, érdekes
• A Robinson család titka (Meet the Robinsons): mókás, erőltetett, bugyuta (Mozi után éppen pisiltem és a papírvékony falakon keresztül nem csak azt lehet hallani, ki hogyan csorgat, hanem akár beszélgetéseket is. Egy kislány, hangja alapján 8-10 éves lehetett, az anyukájnak a film "hevében" a filmről beszélt: "Nekem tetszett. Olyan furcsa volt meg néha értelmetlen, de jó.")
• 10 nap szeptemberben (Quelques jours en septembre): unalmas, fárasztó, művészieskedő
• Felforgatókönyv (Stranger Than Fiction): vontatott, érdektelen, enyhén humoros

Elkalandoztam, hirtelen váltás: türkizkék. Költözködés után három vázám maradt, de egyikben sem mutatott tökéletesen egy tucat nárszisz. - Néha veszek magamnak virágot, mostanában gyakrabban. Kell a lelkemnek. - A kék-sárga áruházban kedvenc színeim (lila, narancssárga, piros) azonnal kiestek - üvegvázában nem mutattak elég jól - és végül azt a színt választottam, amit korábban sohasem. Sőt, ha már így belejöttem, rögtön vettem egy türkizkék kaspót és négy tányéralátátet is, amelyben türkizkék csík van. A pasim nem osztotta lelkesedésemet, hanem azt kérdezte, a kaspó láttán, hogy "ez szép?". Jól fog mutatni a többivel, mondtam magabiztosan és igazam lett.

Amikor így megbékülök, sőt beleszeretek színekbe, mindig eszembe jut a színelemzés meg hogy ennek biztos van valami mélyebb jelentése is. - Véletlennek túl snassz lenne. - És azért megnyugodva állapítom meg, hogy a barnát ruhában még mindig nem szeretem, akármit is jelentsen ez.

Vasárnap reggel

Betettem egy adag fehér mosást, megterítettem reggelihez és ébredező pasimtól azt kérdeztem, hogy a vajas-mazsolás zsemléhez kávét kér vagy kakaót. Kakaót. Bekapcsolom a tévét. Reklám. Beszélő, rózsaszín, műanyag póni és idióta Barbie-babák. De gondolnak a fiúkra is, tűzoltó Lego. A szempillaspirálnál tovább kapcsolok. Magyarország - Horvátország vizilabda vb döntő. Két góllal vezetünk, ordítok. Szerencsére a pasim a kakaót kavargatja. Döntetlen a rendes játékidőben, majd hosszabítás. Fél perccel a vége előtt már egészen bánatos vagyok. Kikaptunk, mondja a pasim. Tudom. Nincs bennem sportszellem, nem tudom azt mondani, hogy a horvátok jobbak voltak. Varga Dani sír.

Tegnap reggel kimentünk a Komjádi melletti piacra. Most sokkal jobban tetszett, mint a múltkor, amikor egyedült voltam. Csak két képet vettem. Az egyiken a dátum: Arad, 1925. és egy rendhagyó családi fotó. A másikon három nő és egy férfi korabeli fürdőruhában. Egyre jobb a gyűjteményem. Beszélgettem a fényképárussal, az mondta, hogy a szombati volt a piac utolsó napja - én azért a jövő héten is kinézek, hátha téved - meg azt próbálta kitalálni, milyen képeket gyűjtök. Az első tippje azt volt, hogy a régi fürdőruhák megszállottja vagyok, pedig csak hangulatokat keresek. Nagyon pofátlanul kell alkudni, nekem még nem megy tökéletesen.

Sorozatok

Hétköznapi őrültségeim

Furcsa pár

"- Összeillünk. Ugyanazzal a három betűvel kezdődik a nevünk.
- És egyikőtök sem visel szemüveget. Félelmetes!"

- Bibis az ujjad?
- Még Cesky Krumlovban beszakítottam.
- Én is. Itt. Milyen hasonlóak vagyunk.
- Te is imádod a farkad?

Előjáték

Gazdagodjon belőlünk!

"A vizizdíjból befolyt pénzt a vizitdíj-automaták bérlésére fogjuk fordítani."

Mint egy elbaszott váltó, amely a pénzzel megrakott vonatot nem a nagy (üresen kongó) közösbe, hanem "Kovács Géza" magánvagyonába juttatja. Vajon "Kovács Géza" jó üzletember (és gyorsan reagált egy piaci résre) vagy jó elvtárs (és fű alatt korán a megfelelő információhoz jutott)? Vizitdíj-automaták gyártásása makrogazdasági szinten észrevétlen, ráadásul a kereslet igencsak véges, de egy (csak egy) idejében reagáló vállalkozásnak nagyon jó üzlet. Persze, az üzleti kockázat igen magas, mert kormányváltásnál könnyen elképzelhető a vizitdíj megszüntetése és akkor oda a bérleti meg karbantartási díj és az automaták is mehetnek a kukába.

Muuuhahaha! Good luck, sucker! mondaná erre a Civilization. (Egyébként a Civilization tényleg függőséget okoz, tapasztalat.)

Olvasóbarát végtelen sikítás, majdnem 2.0

Szerintem Isteni sugallat volt két alhasi görcs között. Ideültem a gép elé, megnéztem 2 db blogot, ahol tűzrókában ott volt a rss ikon a címsorban, megnéztem az oldalak forrását - gondoltam, hogy valahol a fejlécben kell keresgélni -, majd rájöttem az egyezésre, a kódot beírtam a saját sablonomba, aktualizáltam (tehát a végtelen sikítás feedjére mutat) és működik.

Már csak átlátszóvá kellene tenni a kéklepke-ikon hátterét, kellene valamint kezdeni a baszott hosszú archívummal (mondjuk évenként táblázatba rendezni, vagy először felírni az éveket, majd utána a hónapokat vagy ilyesmi) - amikor évekkel ezelőtt mr.a azt mondta, hogy hülyén fog kinézni az a sok dátum ott legalul a fene se gondolta, hogy ilyen kitartó blogger leszek -, sőt egy kategóriák szerinti rendezés tovább erősítené sablonosságomat, de nincs ötletem, hova lehetne betenni, pedig a linkek legyártását még meg is tudnám csinálni.

Ígéret

"Ha Floridában élnénk, akkor ma reggel azt mondanánk, hogy tegnap este mekkora eső volt, de milyen jó játszott Peyton Manning." Ezzel a mondattal és mukkacsinóval ébresztett a pasim. Tegnap este viszont a gyanútlan ember arra ért haza, hogy miután nője a nődokinál menny és pokol között végül a kellemes valóság pöttytelenségébe kötött ki, hajtogatáshoz éppen a Super Bowl-t választotta, majd a hajtogatást és a zokni párosítást befejezve, Helyszínelőket feledve, tovább nézte. Sőt a nő ajkáról nem csak csókok röppentek, hanem quarterback-ek, touchdown-ok, field goal-ok és futások. A nő kb. fél éve, amióta megértette az amerikai foci szabályrendszerét, kifejezetten imádta, de ezt jól titkolta, vagy inkább nem volt különösebb jelentősége. A nő olyan lelkes volt, hogy a pasi megígérte, ha egyszer az USA-ban járnak elviszi egy amerikai futball meccsre, ha nagyon gazdagok lesznek, akkor egy Super Bowl-ra.

Vicces kis madame

Találkozás

Annyira belelendültünk a beszélgetésbe, hogy csak itthon esett le: az arisztokrata forró csokiban nem volt rumba áztatott mazsola. Pedig tudom, sőt az itallap szerinti is tartozék.

Talán, ha nem jár le a parkolócetli, még mindig a Csészényiben üldögélnén, tovább innánk az itallapot - persze szigorúan a kávékülönlegességek és forró csokik birodalmából válogatnánk - és nevetnénk, mesélnénk, beszélnénk. Mindenféléről.

(Egy majdnem tíz éves lelkesedésével tudom mondani, hogy 31 éves leszek.)

Sport: kézilabda

Roppantul drukkolok a magyar férfi kézilabda válogatottnak. Azt gondoltam, hogyha Dániát vagy Norvégiát megverik, akkor kis szerencsével összejöhet a középdöntő és onnan jó esélyeik vannak. Nos, eddig két győzelem, megverték Dániát és Norvégiát is. (Miért csak olyan csatornán közvetítik élőben a meccseket, amely nincs benne az előfizetésünkben? Annyi vasalnivaló gyűlt össze, több mint tökéletes lenne vasalás közben meccset nézni.)

Esküvő (még mindig)

I am

Zoknik és habverők

1:1

Én utálom, ha a pasim levetett zokniját a lakás különböző pontjain szedem össze, ő utálja, ha használat után nem mosom el a habverőt és rászárad a sütemény tésztája. (Megegyezés szerint ő mosogat.) Veszekedni nem szoktunk, ezen se, viszont az a legszebb, hogy egyikünk se veszi észre, amikor a másik változni próbál, hiszen akkor nincs miért bosszankodni.

Pár napja szólt a habverő miatt. Azóta - összeszámoltam - ötször használtam. Négyszer elmostam, egyszer, tegnap előtt, viszont elfelejtettem. Tegnap vicces-komolyan szólt, hogy a habverőre megint rá volt száradva a csokis tészta. Elhatároztam, hogy ezentúl nem csak arra figyelek, hogyha kósza használt zoknival találkozom, hanem arra is, ha nem...

Hőhullám

Szeretem, amikor őrültségeimet a lehető legtermészetesebb módon kezelik. Ma interjúra mentem, de olyan csábítóan sütött a nap, az őrült szél nem érdekelt, hogy kacérkodtam a kerékpározás gondolatával, ráadásul végig bringaúton mehettem volna. A bringázással nem az a bajom, hogy mindenki a bicikliúton sétál (nagy ötlet volt a járdákat két részre szabdalni), hanem azon szoktam aggódni, hol tudom biztonságosan tárolni a kerékpárt, amíg dolgozom. Behozhatod az irodába, mondták és én boldog voltam. Éppen ebben a pillanatban egy áprilisi záport produkált az időjárás. 10 percig szakadt, mintha dézsából öntenék, majd kisütött a nap. Bátor voltam, mint egy oroszlán. Lehetséges esőket figyelmen kívül hagyva bringára pattantam és tekertem sokat. Jó volt. (A munka is jó volt.) Már hazafelé jöttem, amikor elém ugrott egy bokor (a szél cinkossa volt) és majdnem nekem jött egy a csíkot hirtelen, körülnézés nélkül átlépő kisnyugdíjas. (Tavaszra venni fogok egy sisakot.) Ma a szél és a nap volt a sminkesem és nem bánom, hogy tél helyett hűvös tavasz van.

Tegnap este két kiskölyök beszélgetését kaptam el:
- Barátocskám - így a kiscsaj az öccsének -, hallottad, hogy ma 16 fok volt. Megdőlt a téli melegcsúcs.
- Aha, jó, és holnap hány fok lesz? Csúcsos?

Városban élni jó!

Mint csapodár férj, aki a nászéjszaka után meg se unja feleségét, hanem azonnal szeretőt keres, az időjárás a hosszú, kellemes ősz után, a tél kihagyásával, azonnal a tavasz programot futtatja. Kék az ég, zöld a fű, süt a nap. (Remélem, a Távhő számlája is alacsony lesz.) Elő is szedtem a bringámat, felhajtottam a nadrágomat és télikabátot hanyagolva pulóverben tekertem.

Szintén a városi élet előnye, hogy megereszkedett kerekeket nem (széteső) pumpával kell formába hozni, hanem a lakástól két percre, a benzinkút guminyomás szerkezetével. Kicsit aggódtam, mert miután feladtam kamaszos önfejűségem, a kerékpárgumi megfelelő keménységének biztosítását mindig férfiemberre bíztam akár pumpálásról, akár nyomásszabályozásról volt szó. Ettől függetlenül lazán gurultam be a benzinkútra és rettentő büszke voltam magamra, mert még a kötelező haladási irányt is betartottam.

A pumpálást helyettesítő gombnyomogatást emancipált, talpraesett nőként rendkívül ügyesen bonyolítottam, viszont nem létező könyvem, a fejezetek a férfilélektanról, újabb esettanulmánnyal bővült. Éppen odagurultam a szerkezethez és letámasztottam a bringámat, amikor az autóját tisztogató pasi - messziről bűzlött róla, hogy lúzer - nagy műgonddal fényesíteni kezdte Alfa Romeo-jának emblémáját. Egészen belemerült a műveletbe, szája sarka apró mosolyra húzódott, valószínűleg éppen elképzelte, miként fogja vonzani ez az apró embléma a nőket. Nagyon szánamas volt majdnem makkos cipőjében...

Jászairól a Kolosy térre Óbuda érintésével érkeztem. Ha valaki látott az Árpád hídon egy szőke bicikliző nőt, aki teli torokból énekelte, hogy "Alouette, gentille alouette/Alouette, je te plumerai/Je te plumerai la tête/Je te plumerai la tête/Alouette, áááááá...", na az én voltam.

Csészényi

A Csészényi Kávézóba (1013 Budapest, Krisztina krt. 34.) érdemes lenne betérni a falra szerelt száz kávédaráló miatt is - hihetetlen látvány -, de ezenkívül eszméletlenül finom, békebeli forrócsokoládét és mindenféle süteményt meg kávékülönlegességet is árulnak. Azonnal első helyre került kedvenc kávézóim listáján, kár hogy nincs oda bérletem és hogy ilyen messze van tőlünk. Pop, csajok satöbbisen kedvenc kávézóim/csokoládézóim ötös listájának folytatása: Azték Choxolat, Balettcipő, Ruszwurm a várban, Noir ChocoBar. A lista biztos, hogy változni fog, ha Budapesten megnyílik az első Starbucks és talán változni fog, ha végre eljutok a Quetzalcoatl Kávézó és Csokoládézóba.

Régen nagyon dühös voltam a Teremtő humora miatt, mostanság sikerül vele röhögnöm magamon és az elképzelhetetlenen. Két és fél évvel ezelőtt nem fogadtam volna senkivel, hogy ma kivel fogok forró csokit inni. Az ilyen pillanatok mindig a számadás és a tévedések beismerésének, az összegzésnek és a tanulságok levonásának ideje. Leginkább mókás...

Délelőtt egy pillanatra meghaltam, mert nem találtam a szerencse one pound-om. Persze végül ott volt, ahova tettem, a táskám titkos zsebében. (Jól elrejtettem. Féltem, hogy elhagyom.) Legalább tíz éve kaptam egy szerencse penny-t, pár napja a fontot. Szerencsepénzeim értéknövekedése jelentős, mondom én, hogy idén gazdag leszek. Már csak az kérdés, hogyan...

Csupa

Reggel tíz percig esett, pont amíg hazaértem a fodrásztól és időpontot beszéltem meg a kozmetikussal.

Olyan nagyon jó érzés, amikor egy kisgyerek a nevemet mondja. Nem tökéletesen, de tökéletesen felismerhetően. Otthoni elmélkedéseim közepette vannak kétségeim, csupa bolondság, bár szerintem csupa logikus felvetés, de amikor egy gyerkőc (legyen az pici, picit nagyobb, vagy már majdnem felnőtt) közelében vagyok, minden egyértelmű.

Bimbó. Na nem ilyen, hanem olyan. A karácsonyi kaktuszom (Schlumbergera truncata) remekül időzített. 13 bimbóval várja a karácsonyt. Az orchideám* pedig még 27 bimbót tartogat. Szétültettem a törpe anyósnyelveket (Sansevieria), lassan utálandó mennyiség lesz belőle a lakásban.

*Nem vagyok felhőtlenül boldog... Miután elbuktam az évfordulós virágot, pedig a pasim még azt is tudta, hogy nagyon szeretnék egy cserép orchideát, direkt és kevésbé direkt ráutaló magatartást tettem, hogy virág beszerzésre ösztönözzem. Hasztalan volt. Toffifee-t korlátlan mennyiségben kaptam, virágot viszont nem. Aztán a vasárnapi bevásárlás során választhattam magamnak virágot. Nagy bajban voltam, mert amíg nézegettem a virágokat (három polcnyi volt), egyszerre utáltam magamnak orchideát választani, másrészt pedig örültem, mert már tényleg régen szerettem volna.

Miközben sejtelmem sincs a karácsonyi menüről (talán vadas lesz zsemlegombóccal), hetek óta készültem poulet yassa-t főzni. Ez a hagymás-citromos csirke az afrikai, pontosabban a szenegáli konyha legismertebb étele, de én akkor akatam a Praktikában Natacha Guego receptjére, amikor karácsonyi ötleteket vadásztam. Hetekig készülődtem, rosszabb voltam, mint egy első bálozó: többször elolvastam a receptet, próbáltam fejben összerakni az ízét, kicsit változtattam rajta és végül a citromokat olyan gonddal választottam ki, mint randi előtt a csipkés combfikszet.

Ebéd után bizton állíthatom, hogy a poulet yassa egy kitűnő élet és savanykás íze miatt forró nyári vasárnapokra is remek eledel. Az elkészítése hosszadalmas, de élvezetes. Készülhet egész csirkéből, de csirkecombból és -mellből is. Én legközelebb csak combból fogom főzni.

Hozzávalók 4 személyre:

4 egész csirkecomb
4 nagy citrom
4 nagy vöröshagyma
2 termetes gerezd fokhagyma
1 evőkanál dijoni és 1 evőkanál "hagyományos" mustár
2 babérlevél
só, bors, csípős paprika, olaj

A csirekcombokat alsó és felső darabokra szétvágom. A citromok elvét kifacsarom, majd némi olajjal, mustárokkal, frissen őrölt borssal, felszeletelt fokhagymával, felkockázott hagymával pácot készítek és a húsokat beletuszakolom, hogy a pár mindenhol ellepje. Hűtőben 24 óráig érlelem, majd kiszedem a húsokat, lecsepegtetem (amennyire tudom), megsózom és forró serpenyőben minden oldalát pirosra sütöm. Közben a maradék páclevet leszűröm. A húsok után a serpenyőből kihalászom a megégett hagymákat (nem tudtam mindet leszedni) és a pácból visszamaradt hagymákat üvegesre főzöm, párolom, sütöm. Amikor a hagyma szép, visszateszem a húsokat és ráöntöm a páclevet. Picit sózom, nagyon borsozom és hozzáteszem a babérleveleket és néhány karika csípős zöldpaprikát. Fedő alatt fél óráig, majd fedő nélkül 40 percig főzőm, néha megkeverem, hogy a húsok egyenletesen érintkezzenek a fűszeres szósszal. Vastag szaftot hagytam és azzal locsoltuk meg a tányéron a rizst.

Tegnap este:

M: Na dolgozom, mert holnap elmegyek beszerezni a papírokat, ami miatt a pasim már egy hónapja reklamál. A végén a felesége leszek.
D: Wow! Mondta a horoszpók, hogy decemberben ez összejöhet… Basszus! Nyáron megígértük magunknak, hogy már csak max. 3 esküvőre megyünk, aztán ezt gyorsan ki kellett bővíteni még kettővel és akkor most veletek is kivételt kell tenni? Már ha meghívtok…
M: Nem akarlak elkeseríteni, de nálunk lesz majd egy nem_esküvői_buli, miután összeházasodtunk. Semmi cigányzene, semmi fehér ruha és a csokorra ne is pályázz, mondjuk lemegyünk majd valahova és iszunk pálinkát, vagy aki éppen amit. Ja és nászajándékba végre elvihettek motorozni, ha nem fagyok le a motorról.
D: Oké! Feldíszítjük fehér szalagokkal a motorokat és lobogó menyasszonyi ruhában motoron szállítunk a házasságkötőhöz.
M: Óbaz! Menyasszonyi ruhához sem ragaszkodnék.... Na nem meztelenül mennék, hanem csak úgy, mint bármelyik nap és akkor egyszer csak hirtelen megesik az emberrel a házasság, utána meg örül, hogy még midig nem vált el. Egyébként villamossal terveztem az esküvőre menni, úgy mégis romantikusabb és tőlünk csak két megálló. Látod, már konkrét terveim vannak…
D: Ezt motor nélkül nem teheted meg!!!
M: Oké, de kell majd tanú is. Óbaz, a végén miattatok kell esküvőt szervezni.
D: Hát, tudunk még pár motorost szerezni, hogy a tanú se gyalogoljon. Nézd, van néhány ember, akinek MUSZÁJ esküvőznie. Például neked… és ne felejtsük el, nekünk is nagy bulink lesz 2031 októberében.
M: Na most nagy kedvem lett papírokat szerezni… Persze, ha itt lennél, néznék nagy ártatlan szemekkel, hogy mire is gondolsz…
D: Éééértem én! Bazz, sose gondoltam, hogy valakit rá fogok beszélni az esküvőre.
M: Ha balul üt ki, leverem rajtad.
D: Ugyan már, nem én beszéltem rá a pasidat, hogy kérje meg a kezedet. Márpedig a házasság esküvő nélkül nem megy. Úgy tudom…
M: Te meg 2031-ben felöltözöl szépen menyasszonynak: hosszú fátyol, kivágott ruha, minden, ami kell…
D: És motorral megyünk oda is, persze.
M: Persze, csak a fátyolhordozóknak lesz nehéz dolguk, de mit tegyünk a fátyolhordozás egy nehéz feladat.
D: Már látom, ahogy a fátyolhordozók lobognak a motor mögött a levegőben. Veszek szép fehér Martens-bakancsot, combközépig erőt, mert hát mégiscsak fehér a menyasszony színe.
M: De a combfixed csipkéje azért látszódjon!
D: Oké, akkor csak 16 lyukast veszek, az kb. térdig ér.
M: Óbaz, azt hittem, megúszom az esküvőt, de most már mindenképen ki kell találnom valamit. Na de most igazán muszáj dolgoznom, viszont ebből érik egy blogbejegyzés. Annyi beteg dolgot hordtunk össze, kár lenne, ha a log feledésébe merülne…
D: Na menj a dolgodra, ne tarts fel!

Tegnap még később este:

Többször kellene krumplifőzeléket csinálnom, mert akkor a pasim mindig megkéri a kezem.

Ma dél:

Küldetés teljesítve: papír beszerezve.

Két napja nem szeretem a vaníliás cukrot, valahogy furcsa mellékíze lett. Tegnap a túrógombócba, ma a mákosgubába rondított bele. Több esélyt egy ideig nem kap.

Nagyon szeretem azokat a napokat, amikor csak kötelező levegőzéssel összekötött sétára teszem ki a lábam a lakásból. Én magam tettem kötelezővé, sőt (már másfél hete) minden reggel jógázom is. A könyvet, amely a gyakorlatokat tartalmazza, csak "szent jógakönyv"-ként emlegetem, mert a napi rendszeres mozgás nem csak lelkemnek, hanem izmaimnak is jót tesz. Azóta kicsit más a világ... Szóval szeretem azokat a csendes napokat, amikor reggel felkelek, jógázom, majd dolgozom, majd dolgozom, kimegyek kiszellőztetni a fejemet, kivasalok, főzök valami finomat vagy elmosogatok, olvasok stb. Ezzel szemben a mai nap túl sok időt töltök újságírók között. (Csak végletekre vagyok képes.)

Délelőtt megnéztem a Kiskarácsony mindenáron (Deck the Halls) című filmet. Néha egészen szórakoztató volt, de jött a fordulópont - mindenki előkapta a mobilját - és akkor borzalmasan éreztem magam.

Délután Hunyady Margit életét bemutató könyv sajtótájékoztatóján voltam. Előkerült néhány ruha a Színháztörténeti Múzeumból, de sajnos néhány playboy lányra adták, ők meg köztudott nem ruhában szokták csillogtatni egyéniségüket. Egyébként érdekes olyan emberek életébe, levelezésébe belepillantani, akikről tereket neveznek el és történelemkönyvek lapjain szerepelnek. Mostmár biztos vagyok abban, hogy az igazi urak kazalnyi virágot oszanak szét és tetemes szivaradósságot csinálnak.

- Te csak ne reklamálj! Egyébként sem fog senki sem sajnálni.
- Hát, tudtam én? Honnan tudtam volna, mit jelent a vezérhangya. Azt is gondolhattam volna, hogy bogaras vagy, mint Grissom és ezért szereted a Helyszínelőket.  

Sebesen haladtunk el a kilométerkövek mellett, szólt a zene, kedvenc dalaim követték egymást. Már jó ideje utaztunk, amikor eszembe jutott, hogy sokszor azt se tudom megmondani, miért lett vége egy-egy pasival (nem illettünk össze) és arra se gondolok, hogy amikor rólam mesél, volt barátnőjeként emleget (sohasem mondom, hogy volt pasim, inkább bonyolult körmondatokban futó kalandokról mesélek), de ezeket a számokat egyértelműen hozzájuk kötöm. Egyiké The Corrs and Bono: Summer Wine és Israel Kamakawiwo'ole: Somewhere Over The Rainbow (jaj, és majdnem elfelejtettem - hétfőn jutott eszembe - Schiller: Dream of You), másiké Gray Jules: Mad World és The Appleseed Cast: Fight Song, harmadiké Chavela Vargas: Paloma Negra és Ella Fitzgerald: Ev'ry Time We Say Goodbye. A pasimé* pedig Norah Jones: Sunrise, K-pax soundtrack: Grand Central, INXS: Beautful Girl, Aretha Franklin: Killing me softly with his song, K.D. Lang: Constant Craving, Diana Ross and Marvin Gaye: Ain't No Moutain High Enough, Barry White: You're The First The Last My Everything, Quimby: Autó egy szerpentinen. És ez az utóbbi lista egyre csak bővül...

*Apu legjobb barátja szerint költői túlzás, hogy a pasimként emlegetem. Szerinte a helyes: férfi, aki megengedte, hogy beülj az autójába és lehozott tyúkszaros kis faludba.

Olyan fontos volt látni nagypapámat, majd apám és pasim beszélgetését figyelni, egyedül hagyni őket, majd látni, hogyan dolgoznak együtt. 

Stargate 10. évad 9. rész, végre egy igen jó kis epizód. Olyan, mint a kezdeti időkben: mozgalmas, humoros és izgalmas.

Kitaláltam, hogyha legközelebb fodrászhoz megyek, egyszerűen majd annyit mondok, hogy olyan frizurát szeretnék, amilyen Samatha Carternek van. (Persze nem is egészen olyat szeretnék, hanem csak valami hasonlót, igaz, hogy most is hasonló...)

Tegnap elmentem a kék-sárga bútoráruházba és iszonyat pénzekért bíborszínű lepedőt és keleties mintájú, bíbor, piros, narancssárga, zöld színkavalkádú ágyruhát vásároltam. Tulajdonképpen csiptetős akasztót akartam venni, de azt nem kaptam, ilyen ágyruhát viszont már azóta szeretnék, amióta először megláttam. Ráadásul a bíbor régóta kedvelt színem, de eddig nem volt divatszín és ritkán lehetett kapni. Állítólag a spiritualitás és a szexuális vágy színe. Pont nekem való és pont a hálószobába. Egyébként szerencsés vagyok, mert nőrokonaink nem árasztanak el praktikus lepedőkkel és ágyneműhuzatokkal, ugyanis, nagy, közös paplanunk van és megmondtam, hogy én szeretném kiválasztani, miben alszom. Már csak különleges alkalom kell az új huzatok kipróbálására...

A tegnapi nap egyébként vicces volt: megtudtam, hogy újabb barátnőmből lesz asszony, telefonon beszéltem érdekes emberekkel, nemsokára találkozni is fogok velük, játszótereztünk, ahol felcsípett egy négy év körüli kissrác és csini ruhában, cipőben kergetőztem vele, megnéztük az Én, a nő és plusz egy fő című filmet, ami nem hagyott bennem mély nyomokat, legfeljebb annyiban, hogy Owen Wilson kegyetlenül öreg. Nekem viszont kicsit új pasim van, és bár a régit is nagyon szerettem, ez az új nagyon bejön...

A horoszkópom, ami a pasim és minden Ikrek horoszkópja is, azt mondja, hogy jön a változás szele, de amióta itthon vagyok, csak a nyugati széllel találkoztam.

Rettentően utáltam, hogy a pasim minden 2-3 évvel ezelőtt készül képem után megjegyezte, hogy akkor még(!) rettentően fiatal voltam.

Nicsak, levágattad a hajad! Pasit is cserélsz? - kérdezte a szomszéd lány, amikor az utcán összefutottunk.

- Láttam egy Maserati-t, de csúnya volt, mert habár kívül szép kék volt, belül világosbarna bőr, minden, az egész...
- Miket beszélsz? Egy Maserati nem lehet csúnya!

Az egyezményes feed ikon (szerencsére harmonizál az oldal színvilágával) a (szerintem) megfelelő helyen, ennyit a mai kalandokról.

Itt szeretném (ismételten) megköszönni Istennek a férfiakat.

Sajnos kideríthetetlen, hogy ki közvetíti a sport 2-n a Darts-ot, de olyan jól csinálja, hogy nem lehet elkapcsolni.

Száááááznyolcvan!

Alig tudtam reggel meggyőzni magam, hogy a hétvégéig még két munkás és zsúfolt nap áll előttem. Rögtön egy mozival kezdtem. Lúzer SC. Ez tényleg munkamozi volt, mert nem igazán kedvelem az ilyen kretén filmeket, de ez, ahhoz képest, hogy szar volt, legalább egyszer nézhető.

Utána elmentem táskát venni a fényképezőgépemnek. A médiamarcis srác egészen jól bírta, hogy a vitrinből ötször elő kellett vennie a gépet - szépektől haladtam a csúnyák, de talán még jók leszenk felé -, hogy kipróbáljam a táskák méretét, végül pedig nem vettem meg egyiket sem, mert sem a túl nagyot, sem az elég csúnyát nem akartam. Vettem viszont három szoknyát - anyu ki is nevetett, hogy hármasával veszem a ruhákat -, mert mindegyik tetszett, ráadásul valami leárazási hullámba futottam bele. Erős optimizmusomra bizonyíték, hogy Promode-ban, Mexx-ben és Mango-ban vásároltam, de úgy döntöttem, hogyha szeptemberben mégis szorul a hurok a nyakamon, majd akkor aggódom.

Nehezen írok arról, ami a felszín alatt van. Sok (hétköznapi) találkozás fodrozza lelkem, sok történet és sok vágy. Olyan (végzetesen) egyértelmű minden, mégis hihetetlen. Kivárom.

Tegnap vettem egy vagány táskát, mert egyszerűen nem bírtam elviselni a másikat, amelyikből ellopták a fényképezőgépemet. Az már csak aprócska elégtétel volt, hogy éppen egy leárazásba futottam bele.

Az előbb hazajött a pasim és egy dobozt hozott nekem. A dobozban egy Canon Powe3rShot S2 IS fényképezőgép volt. Ajándék nekem. Már kipróbáltam a 12x-es zoomot - lefényképeztem a szomszéd tetőt - és már megfejtettem a sok gomb felét - kezelési útmutatót olvasok -, de még mindig alig hiszem el, hogy az enyém.