Valakinek ennyire fontos vagyok (igaz, hogy marketinges a lelkem, de mit számít az...)

A nap kérdése

- Merre mégy erre? - kérdezte a postás.
- Szerintem erre közelebb van az óvoda.
Pár perc gondolkodás.
- Igen, valószínűleg igazad van.

Ennyit tesz a friss szem, a megszokások hiánya.

Azt persze nem is sejtette, hogy a kérdése ma 10/10-es volt.

Sárkány éve

Január nem túl tisztességes. Olyan sokszor kiálltam mellette, erre a legrondább arcát mutatja. Főleg a 2 hónapja tartó és változatos formában megújuló köhögésem zavar benne, de amikor azt hiszem, hogy ez a gödör alja, mindig kitalál valamit, hogy megtudja, van még lejjebb.

Jellemző a januárra, hogy 24-én értesültem azzal, hogy 23-án átléptünk a Sárkány évébe. A Sárkány évében születtem, így most abban reménykedem, hogy a januárból hátralevő pár napot még fél lábbal kihúzom, utána pedig már február és a Sárkány is belejöhet a dolgába és hozhatja nekem a sok jót. Puttonyban, bőröndben, apró retikülökben.

Szőke nők

D: Nekem még a kocsiajtót is kinyitotta! De a sztori hátterét nem akarod tudni...
M: Szorult az ajtó? Vagy leszakadt, olyan vad voltál?
D: Egyik jobb, mint a másik, de nem.
M: Bírom én a romantikát!

Nők egymás között

A férjem háborog: A múltkor se vetted észre a tejhabba rajzolt cukorszívet!

Erről egy beszélgetés jutott eszembe:
- Azt mondta az előbb valamire, hogy mályvaszínű! Szerinted, buzi?
- Maradjunk annyiban, ha azt mondja, hogy lonc, és tényleg az, akkor az.

Nagy következtetések

Elkezdtem olvasni egy cikket a The New Yorkerben (No Exit) és akkor adtam fel, amikor a szerző messzemenő következtetéseket vont le és párhuzamokat tárt fel a francia irodalom klasszikusai (Balzac, Stendhal, Flaubert) által feldolgozott burzsoá oktalanság és Sárközy rossz ízlése kapcsán. Sárközy ugyanis nem szereti a bort, a nemes sajtokat és a szarvasgombát, de kedveli a diétás kólát és a vastag kubai szivarokat. No meg a pénzt.

Szóval a második flekk végére rájöttem, hogy én ehhez még nem vagyok túl öreg és nem vagyok elég sznob. Apám legjobb borából is képes vagyok egy pohár forralt bort főzni, sok almával, fahéjjal, és rengeteg előítélettel rendelkezem, de még mindig nem eléggel.

Mennyivel viccesebb, hogy az Indexet némi tánc és ének miatt kizárják a Parlamentből, mert nem a Ház méltóságához méltóan viselkedtek. Jelzem, bagoly mondja...

Karácsony

Amikor behoztam a fáskamrából a fenyőfát, elkezdett esni a hó. Képeslapra illik a táj. Bent még felfordulás.

Könnyű léptek

Rohanok, mint mindig, most éppen haza. Ismeretlen néni jön velem szembe. Dagadt lábfejein mamusz és vastag zokni, aprókat lép, látszik, hogy minden lépésnél belenyilall a derekába.
Nagyot köszönök, éppen úgy, ahogyan anyukám egy másik faluban tanította.
A néni megáll, rám néz. Az idegenből azonnal kedves idegen leszek.
- Jó reggelt! De jó ilyen könnyű léptekkel! Szervusz, Babám!

Néha vénséges vénnek érzem magam és sírva kiáltok a 26-28 éves lényemért, de (remélem), leszek még öregebb és ahhoz képest pedig olyan fiatal vagyok. Az út további részén csak a lépésekre figyeltem és a dombon úgy szaladtam fel, mint a fiam. Legalábbis úgy képzeltem, hogy éppen annyi energia van bennem.

December 1.

7 évvel ezelőtt (2004-ben) vallott először szerelmet a férjem, aki akkor még nem volt a férjem. 4 évvel ezelőtt (2007-ben) még nem tudtam, hogy terhes vagyok, pedig már az voltam (vagy azokban a napokban lettem az). 3 évvel ezelőtt (2008-ban) 3 hónapos volt a kisfiam, viszont még csak egy kósza gondolat volt a moksha.hu. 5 hónappal ezelőtt elhagytuk a várost és vidékre költöztünk, 3 hónapja óvodás nagyfiú a fiam.

A múlt szépen kiadja sorsszerű rajzolatát, szinte minden kanyart, minden hegyet és völgyet értek, de a jelen kusza. Egészen sokszor érzem magam idegennek az életemben. Most nem arról beszélek, ahogyan a napok a kötött ritmusban rohannak el mellettem és még csak nem is integetnek, hanem arról, hogy elmegyek futni (és a futás csupán kép és mégse) és a testem feladja, a lelkem pedig néz, hogy mi történik, nem erről volt szó, nem ebben állapodtunk meg.

Az íróasztalomon megint kupi van, alig jut hely a laptopnak, az otthon megint (még mindig) átmeneti, pedig helyre vágyom, hogy a gondolatok elférjenek, kinyújtózzanak és leheveredjenek.

Vidéki lét

A jobbkéz szabály szerint el kellett engednem egy vörös macskát az úton, aki egy egeret vitt a szájában.

Zárt kályhaajtónál meg tudom állapítani, hogy jó-e a tűz hangja.

A zúzmara szép.

Hölgyek öröme

Megyek az utcán,
arra mint évekig hazafelé
de most tovább

kicsit fura

Hello!

Myreille: george legyen a mi fiúnk
Myreille: ahogyan a fiam mondaná: komoan mondom
D: oke, na de ferfiakrol szolva felmerul a jogos kerdes, hogy szeret minket, vagy csak dugni akar, vagy csak szopatni. mert ez esetben nagyon nem mindegy :D
Myreille: legyen fülig szerelmes belénk

3 éves

3 éves a fiam. (Percre pontosan.) Születésnapjára autós tortát kért. A cukrász nem vállalta, csak ostyás verzióban. Tudok-e autós tortát sütni?

Torony

Amikor volt időm arra, hogy körülnézzek, egy üres szobát láttam. Az üres szobában nem volt senki és semmi, még én sem...

Pillanat

Engem kütyü még nem babonázott meg úgy, mint a HTC 7 Trophy. Teljesen belezúgtam.

Na, vajon mi lesz a Zsombornak a jele az oviban? Nem, nem autó. Füzet!

Kenyérsütő vs Miri

Gyorsabban végeztem a fűnyírással, mint a kenyérsütő gép a kenyérrel. A dolog szépséghibája annyi, hogy én kb. 10 perccel korábban kezdtem, mint a kenyérsütő és nagyjából 10 perccel korábban végeztem.

Kenyérsütésben járatlanok számára hozzáférhetővé teszem azt a bizalmas adatot, hogy egy kenyér megsütése a gép számára 3 órát vesz igénybe.

Amúgy a fű jó lett, legalábbis nekem megfelel, letudtam a napi erőléti edzést, a kenyér pedig BL-80-as lisztből készül, tehát izgalom van.

Nem mellesleg egyeztettem az ovival, olyan szép dolgokat csináltam PS-ben, hogy ihaj, és hajszálgyökereket hozott a rozmaring. Szóval az élet, nagyjából, szép.

Ébredés

Két napja csak úgy (mert kialudtam magam és nem kell több alvás) ébredek reggel, még a fiam előtt. (Bezzeg ilyenkor a fiam 2 órával tovább alszik, mint szokott.)

Az elmúlt 3 héten jóval többet vezettem, mint a korábbi 17 évben.

Életemben először megtapasztaltam, hogy van valami a feminizmusban, de azt még nem tudom eldönteni, hogy ez megváltozik-e akkor, ha előre engedek egy férfit az ajtón vagy sem.

Megint bebizonyosodott, hogy a kreatív kihívások igen jót tesznek nekem.

Az időtlen idő

Csak abból érzem, hogy öregszem, hogy az öcsém idén betölti a harmincat és a haverjai, akikkel "pár éve még" homokvárat épített, kisautózott és indiánosat játszott szintén harmincas pasik.

9

Ma 9 éves a blogom. Boldog születésnapot kedves naplóm! Jó, hogy vagy!

Kicsit hisztis

Ami jó: 8 év után ismét használatban a hintaágyam, a levegő, a málna a bokorról és a hűs reggeli levegő, a gyerek egyre szutykosabb és barnább

Ami nem jó (és amitől idegbeteg vagyok): a delej önállósította magát és megmagyarázhatatlan hurkokat hozott létre; az ember azt mondta, majd telefonál, mikor jön, de még nem telefonált, messze van 07.22, van egy böngésző, amit általában használok és kell még egy, hogy ami a megszokott új verziójában nem működik, működjön, amikor elhatároztam, hogy felgyorsulok, nagymenésem lett és 40 fokos lázam a legnagyobb hőség idején, unom a Partvidékieket

Sors, végzet, ilyesmi

Vacsorára szivárvány, reggelire málna a bokorról. Victor Hugo után Balzactól is búcsút vettem és most Csokonaira nyergeltem.

Zsombor életében először moziban volt. Micimackó. A helyzetnek nem is az volt a pikantériája, hogy életünkben először hármasban voltunk moziban, hanem hogy az egyik lánnyal úgy ismerkedtünk meg annak idején, hogy egy helyre jártunk terhesjógára, most meg ott ültünk a moziban gyerekkel. A terhesjóga óta jó sokat beszélünk is, előtte viszont évekig jártunk délelőtti mozikra mindenféle ismerkedés nélkül.

Közben Zsombor a maga módján kezébe vette a sorsát, és mozi után leült Zorcsi mellé fagyizni. Így eset meg, hogy a valóságban is megismerkedtünk Luciával.

Blog, szex, ilyesmi

D: en mosma annyit irtam mostanaban, hogy jo vagyok egy darabig,  te jossz
Myreille: hahaha, tessék rendszeresen blogolni :)
D: azt csinalom mostanaban, ugyebar
D.: ha nem tunt volna fel ;)
Myreille: igen, elégedett is vagyok veled :)
D: a heti egy az rendszer
D: minden mas csak bonusz
Myreille: igen, a pasik is ezt akarják beadni a szex-szel kapcsolatban :)
Myreille: de nekik se hiszek :)
D: ugy tudtam, hogy ilyesmi lesz a valasz :D
Myreille: és ugye azt is tudod, hogy ez blogra való beszéd :)
D: termeszetesen :D

Holdfogyatkozás

Remek hálószobánk van, az ablakból látom a holdfogyatkozást.

Dobozolás

1 doboz kész! Úgy számolom, hogy még 39 vár rám.

Én, én, én és én

Apró örömök az életben, de nem is emlékszem, mikor esett meg utoljára, hogy kockásra aludtam a fejem. Reggel a szomszéd ház felújító brigádja némi kalapácsolással megpróbált kiverni az álom édes öleléséből, de nem hagytam magam, így fél 11-kor az esőnek jutott az a nemes feladat, hogy kiráncigáljon az ágyból.

Ébredés után, amíg a teám készült, meglocsoltam a virágokat. Esőben virágot locsolni nem túl logikus dolog, de ez csak a látszat, mert a virágaimra sohasem esik az eső...

Amúgy álmomban férfi voltam és teljes döbbenettel vettem tudomásul, hogy a "szar" dumámat a csaj elhiszi. (Álomfejtők kíméljenek!)

Elmondhatatlanul jó magammal lenni. Legszívesebben ki se mozdulnék itthonról, de közben ezernyi dolgot akarok átélni, megélni. (Persze, minden nap felhívom az anyukámat, hogy vannak a fiammal, bár ma próbáltam rábeszélni az anyukámat, hogy a 8 napos gyereknyaraltatást még toldjuk meg öt nappal...)

Tegnap esett megint fordult egyet az életem/életünk. Éreztem én, hogy valami lesz, mert ugyanúgy éreztem magam lelkileg, mint amikor elköltöztem az exférjemtől. Hiába, olykor megbolondít a május vége és nagy döntések születnek. Most nem válok. Az újdonság izgalma és a hozzá kapcsolódó feladatok egészen felvillanyoznak.

So far away, so far away

"Amennyiben a pajzsmirigy alulműködése figyelhető meg, abban az esetben mentális szinten az elváltozás hátterében az önkifejezés sérülése áll, pl. amikor valaki nehezen kommunikál önmagáról, az önsajnálat is megjelenik, amikor valaki gombóc érzést érzékel a torkában és negatívan kommunikál, fél kifejezni véleményét, fél mások el nem fogadásától, ezért hallgatásba menekül." (antalvali.com)

Először arra gondoltam, hogy ez hülyeség, de aztán leültem, hogy leírjam a blogba, mi nyomja a lelkem, úgy igazán, és rájöttem, hogy az igazi problémáimról itt nem beszélhetek, és akkor elkezdtem annak mondani, aki rajtam kívül igazán érintett a dologban. Nem vette komolyan, amit mondtam, női hisztinek minősítette.

Szamóca, lottó, George

A Szamócaföld igen biztató, szerintem jó jel, mert ahol a szamóca jól érzi magát, ott... Az első küldetés, a szamócákat megmenteni.

Emlékszem arra a szülinapra, amikor a Zuram (aki akkor még nem volt az) elvitt kirándulni és szamócát ettünk és eltévedtünk. Jó buli és az emléke is szép.

Myreille: én ma feladtam egy lottót
Myreille: Zsombor jelölte a számokat és amíg hazaértünk, fejben el is kötlöttem 1000 millió forintot
D: en mosma reg george-ra biztam a dolgot, de nem sieti el
D: lottoban mar nem hiszek
D: az altalam feladottakbanm termeszetesen
Myreille: én adtam georgenak egy esélyt :)
D: en tobbszor is, de nem elt vele
Myreille: látod, én még mindig bízom a férfiakban :)
Myreille: ez is blogra való beszéd :)

Rend a lelke

Nem tudom, hogy ki jobban Szűz, én vagy a fiam... A fiókokba típusonként rendezem a játékait. Külön vannak az autók, a hangszerek, a plüssök, a Duplo-k, a kirakók és ragaszkodom a rendszerhez.

Szerencsesüti

Azt mondta nekem életem első (vagy legalábbis a memóriám szerint első) szerencsesütije, hogy "Changes are coming." Pedig azt a szerencsesüti nem is tudhatta, hogy éppen aznap fogom kibontani és éppen én, amikor az Uránusz a Kosba lép és nagy változások jönnek, legalábbis a csillagjósok szerint.

Tényleg vannak nagy változások és én próbálom nyugodtan fogadni (értsd: nem sikítok és nem parázom non-stop), nehogy a sok jót elriasszam magamtól.

Gyere sok jó, szeretlek!

Nem alvás, Oscar, óvoda

Most jutott eszembe, hogyha már nem alszom, akár Oscar átadót is nézhetnék...

Igazából tűzoltási célzattal nem alszom - amíg nem nekem adják az Oscar-díjat, addig kibírom reggelig - már végtelenül nyomasztottak a feltorlódott levelek és egyebek.

Amúgy olyan komoly dolgokat kell intéznem a héten, mint a gyerekem óvodába íratása.

Banán.Apa.Lába.Bibi.

A gyerekem lelkesen közvetítette a pénztárosnőnek, hogy mi is történik vele. Egy pillanatig örültem, hogy nyelvét csak én értem pontosan, a többiek csak azt látják, hogy valamit nagyon magyaráz. Persze, azt nem kellett sokat magyarázni, hogy amikor reggel felébredt, bejárta a lakást és az apját kereste.

Talán ő az egyetlen, aki élvezi a mostani időszakot. Végre annyit utazik trolin, buszon és metrón, hogy nem sír, ha le kell szállnunk és még villamosokat is látunk. Már látom, hogy a következő mondata az lesz: "Kérem, vigyázzanak, az ajtók záródnak."

Bennem egészen sok érzelem megfordul, de leginkább fáradt vagyok. Főleg lelkileg. Pedig pénteken színházban voltunk (arról majd írok a mokshán) és egészen nagy terveink voltak a hétvégére.

Szombaton hajnalban Zsombor - szokása szerint - megjelent az ágy mellett és most a Bijabon kívül hozta a villogós autóját is, amit nem engedtem az ágyunkba, viszont sikeresen bekapcsoltam. Szerintem az összes szülőbarát játékon van kikapcsoló gomb. Persze, haragudni nem lehet a fiamra, mert annyira tudja szeretni a mindent. A tűzoltóautót. A járókeretes nénit. A kislányt mandarinnal, igaz ő mandarint is adott, Zsombor pedig azonnal puszival és öleléssel közeledett felé. Nem mondhatom, hogy nagy szoknyavadász lesz, mert már most az...

Két dolog amiről babonából nem beszélek

1. Felkértek egy beszélgetésre és ez nagyon kedves és megtisztelő. Konkrétumok később.

2. Egy new yorki újság szeretné az egyik képem. Részletek, ha meg is jelent a fotó.

Casablanca

19 évvel ezelőtt néhány évig leveleztem egy marokkói fiúval. Minden levelét úgy fejezte be, hogy je t'aime. Azt hiszem, hogy ez volt az első kedves hazugság, amit férfitól kaptam.

Félálomban eszembe jutott, milyen jó lenne rákeresni FB-on. De nem jut eszembe a neve...

Férfi a gáton

A férjem egy hős. (Ezt muszáj leírnom, mert összetörik az önbizalma és a végén nekem kell megfürdetni a gyereket.) A lényeg, hogy állja a sarat. Igaz, hogy nem mos, mosogat és takarít, de legalább ápol minket, főz teát és pudingot, én megcsináltam a fasírozottat, ő a  burgonyapürét, lázat mér, gyereket tesz tisztába és erélyesen ránk parancsol, hogy maradjunk a takaró alatt, nem virgonckodjunk, mert kicsit jobban vagyunk. (Nem csak én lettem lázas, hanem a gyerek is.)

A legszebb pillanat azért az volt a tegnap estében, amikor 4:30-kor (megnéztem, muszáj volt) megállt a gyerek a fejemnél és annyit mondott kétségbeesetten: Anya! Bijabo! Azonnal értettem, hogy arról van szó, éjszaka megébredt és nem találja a Nyulat! Megkerestük és utána közénk feküdt le. Igazi kegyelem volt, hogy reggel fél 10-ig aludt ezek után.

A női táskáról

Régen arra figyeltem, hogy óvszer mindig legyen nálam, ki tudja, mit hoz a nap, most meg egy pelenkát teszek a táskámba a fiamnak biztonsági okokból meg egy autót.

Elképesztően kedves gyerek a fiam, ha senki nem akarja megszerezni a közelében található piros autót. Akkor is a sajátjaként védi, ha éppen pár perce kapta kölcsön. Amikor az unokatesójánál eltörött a mécses, ment és puszival vigasztalta.

Reggel közöttünk ül az ágyban és lelkesen magyaráz. (Nem értjük, hogy miről.) Befejezi és az apja megkérdezi tőle. Zsombi, akarsz tesót? Hö, mondja a gyerek, ami nála az igen. Akkor menjél ki, amíg anyával csinálunk, dobja fel a labdát az apja. A gyerek kicsit gondolkodik, majd lemászik az ágyról és elvonul a szobájába. 2 perc múlva megjelenik és szerencse, hogy nem tud beszélni, mert bizony számon kérné rajtunk a tesót.

Elromlott a telefonom

A jó hír viszont az, hogy megtaláltam a régit és a régiben a férjem - aki akkor még nem volt a férjem - első szerelmes üzenetét. Hol vannak azok a régi szép idők, amikor minden elsején ugyanazt az üzenetet küldte, mint legelőször... Most már "csak" a házassági évfordulóra hoz virágot. Ideje lenne randizni a férjemmel, mielőtt nagyon elkezdődik ez az év és ez a tavasz.

Csupa panasz

A mai (bár az óra szerint már tegnapi) napom nem sokat ért. Igazi semmitse nap volt, amikor semmi se sikerül, amikor semmi se úgy alakul, ahogy elterveztem és semmi se derít hosszú távon jó kedvre. A hajamat se sikerült megmosni, mielőtt elmentünk a gyerekorvoshoz, a gyógyszertárban pedig a szükséges két krém helyett csak egyet tudtak adni.

Ráadásul elkövettem az a hibát, hogy amikor lefektettem a fiam, elaludtam a kanapén (szóval lehet, hogy már tegnap elkezdődött a mai napom), így most tovább fenn kellett lennem, mint terveztem, pedig reggel 6-kor kelnem kell. 3,5 óra alvás vár rám, ami a kora este elfogyasztott 2 órás alvással se sok.

Egy napig csak aludni és ágyban olvasni szeretnék. Max azért kelnék fel, hogy meleg teákat igyak és elmenjek edzeni. Ezt kérem karácsonyra, ez hiányzik most az életemből.

Hecsedli, lekvár, zuzmó és ilyenek

D-től kaptam egy kis üveg hecsedli (csipkebogyó) lekvárt. A kóstolással vártam addig, amíg meggyógyulok és ma gyógyulttá nyilvánítottam magam. (Száraz köhögésemet két nap alatt eltüntette az izlandi zuzmó.)

Gyerek alszik, kint süt a nap, bent meleg van, tökéletes pillanat, elő a lekvárral. Éppen olyan, mint amilyet nagymamám szokott csinálni. Nem édesebb, nem sűrűbb, nem hígabb... Tökéletes.

Tudom, hogy nagy szívás elkészíteni, de remélem, jövőre is kapok...

D. idén már a második lekvárral örvendeztetett meg. Volt ugyanis ribizli lekvár is, ami szintén remek volt, gyerekkorízű, és kaptam friss borsót és céklát is a kertjéből. És rengeteg bodzaszörpöt. Jövőre a mentás verzióból kérnék újra...

Tetszik nekem, hogy vidéki lyány lett.

Azért ha holnap beállít pár szelet jó fokhagymás, kövesztett tokaszalonnával, akkor puha kenyeret is hozzon... (Igen, napok óta a jó paprikás-jó fokhagymás kövesztett szalonna jár az eszembe. Legalább 8 éve ettem utoljára...)

Így megy ez

Kénytelen voltam visszaolvasni a naplómat, mert olyan hihetetlennek tűnt, hogy már 6 éve volt, hogy a pasim szerelmet vallott. Azt hiszem, hogy akkor még az se volt egészen világos, hogy ő a pasim, és ő lesz a férjem és a gyerekem apja... Nem volt okos gondolat visszaolvasni a naplót, mert így az is világossá vált, mennyit udvarolt akkor, most meg úgy kell elcsípni egy-egy bókot, egy-egy olyan tekintetet. Néha azt érzem, beleöregszünk mindenbe, néha meg azt, hogy hihetetlen, hogy mindez velem történik. Nagy kalandokat tartogatunk a hetedik évre...

Közben azt is muszáj volt kiszámolnom, hogy mennyi idős a fiam. A legtöbbször annyit mondok csak, hogy 2 éve múlt, de pár napja valaki erősködött, hogy hány hónapos. A nagy csendben hallatszott, hogy számolok. 27,5 hónapos, mondtam, és csak abban reménykedtem, hogy nem számoltam el, mert egy ellenőrző számolásra már nem volt energiám.

Energiával amúgy sem állok jól. Bár ma igen, mert tegnap 11-kor lefeküdtem és ma 9 előtt keltem. (Mert ilyen rendes a fiam.) Viszont megint és még mindig azt érzem, hogy semmire sincs időm, el- és lemaradásban vagyok. Ebből faladóan karácsonyra nagy terveim vannak: nem csinálok semmit és valami diétásat főzök 24-re, bár a pasim felajánlotta, hogy majd ő főz.

Kedves 2010!

Bocsánat kérésedet, elfogadom és ezennel ünnepélyesen bejelentem, hogy az igen rossz kezdés után felírlak a 10 legjobb év közé. 4 nap Bécsben sok csillagos szállodában, remek programokkal, finom kajákkal, rengeteg alvással és a Frida Kahlo kiállítással igazán elfeledtette, hogy eddig nem igazán voltunk jóban. Boldog vagyok és tele élménnyel. Sok-sok inspirációval tömtem meg a zsebeim. (Meg Mozartkugeln-nel.)

Halkan, de határozottan továbbra is fenntartom fenyegetésem, hogyha valami mocsoksággal rukkolsz elő - igen, nem bízom benned teljesen -, akkor az ajtón végzed szétcincálva, elrettentő példaként...

4:11

Hajnal van és én átestem a holtponton. Most már nem érdemes lefeküdni, majd a buszon Bécsig kiaszom magam. Azonban hiába éjszakáztam nem értem utol magam annyira, mint szerettem volna. 22:00-kor még reméltem, hogy az éjszaka aludni is fogok, de most már esélytelen. Még van egy cikk, amit meg akarok írni, be is kell csomagolni és képtelen vagyok elindulni, ha nem csinálok egy manikűrt.

De most nem panaszkodom, igen, lehet dicsekvésnek venni a mondataimat, mert egyrészt van munka, másrészt megyek világot látni, és az év úgy látszik komolyan vette a fenyegetést, mert mostanság zsákokkal hozza a jót.

Kedves 2010! Attól, hogy most megdicsértelek, ne bízd el magad. Van még bő egy hónap, hogy minden jobb legyen, mert azért vannak az életemnek olyan területei, amivel nem lehet dicsekedni.

Alvás?

Most megyek aludni és remélem, hogy a fiam nem hatkor fog kelni, mint ma, hanem mondjuk, alszik nyolcig...

Durva, hogy nincs agyi kapacitásom, hogy valami jót találjak ki a fiam névnapjára. Főztem már neki krumplinudlit, de azt akkor is csinálnék, ha nem lenne névnapja...

Az élet vonala

Megjöttem Zürichből. A Lindt gyár elképesztő és elképesztően sok csokit ettem. Alig hiszem, hogy csak pár nap volt, nekem egy hétnek tűnt. Remek volt.

Tegnap virradóra furcsát álmodtam. Nem emlékszem, pontosan mi történt az álmomban, csak a napsütésre emlékszem, a boldogságra és a félelemre, hogy elveszítek valamit.

Reggel a jobb kezem életvonalán, nagyjából "félúton" egy piros pöttyöt vettem észre. Olyan, mint a friss bőr a  seb alatt, viszont a hámréteg sértetlen, a pirosság belülről tör "kifelé". Aggaszt a dolog, mert tudom, hogy jelent valamit, fontos, de fogalmam sincs, mit jelent.

Még mindig 2010, de már sokkal jobb

Vibrál a levegőben a jó, nekem meg olyan szívdobogásom van tőle, hogy majd' kiugrik a bordáim közül.

Azt meséltem, hogy a fb-on felajánlottam 30 db saját készítésű citromos-áfonyás-unicumost pralinét annak, aki a legtöbb barátját meg tudja mozgatni?

A Mire vagy képes egy nagy doboz (30 db) citromos-áfonyás-unicumos pralinéért? kezdetű bejegyzést kell megkeresni a moksha.hu facebook oldalán és lehet játszani, vasárnapig még van idő. (Nem nagyképűség, de piszok jó a felajánlott csoki.)

Férfiak a konyhában

Az egyik legjobb ötletem az volt, hogy megtanítottam a pasimnak a kakaós csiga készítés trükkjét. Már évek óta ő csinálja, ha azt akar enni reggelire. (Szerintem, csak attól retteg, hogy fahéjas csigát csinálok, vagy banános-kakaós csigát, szóval valami meredek ötletem támad, ezért nem enged a leveles tészta közelébe.)

Ma a fiamat megtanítottam arra, hogyan kell a muffinformába belepakolni a muffinpapírt. Ügyes kukta.

Már csak pár tucat dologra kell rávennem őket és kényelmes életem lesz. :)

Motoros fűrésszel bokrot vágni?

Kezdem elhinni, hogy van remény és összeszedi magát 2010. Azért babonából még nem sokat merek mondani írni, de vannak kedvező jegyek. Fél 3-kor feküdtem és fél 7-kor nem túl agyonverten ébredtem, aztán meglett a repjegyem, telefonáltam sokat, egyeztettem, gondolkodtam, írtam és mintha lenne valami jó a levegőben. Még akkor is, ha a hétvégén nem nyertem meg a lottó ötöst. Bár az isteni kacsasült kárpótolt és egy rövid időre kipróbálhattam, milyen kétgyerekes anyának lenni. Tetszett. Támogatnám, hogy több 25 órás nap és 3 napos hétvége legyen.

Megtalált boldogságomból a motoros fűrész hangja szakított ki. Akárcsak a fiamat a délutáni alvásból. De még ebben is van valami meseszerű, mert áttettem a gyereket a mi ágyunkba és pár pillanatra magára hagytam és amikor ismét bementem hozzá, folytatta az alvást. Mondjuk én is kifáradnék másfél óra játékban és negyed óra kiságy szélén egyensúlyozásban. (Ki akart mászni, de nem sikerült neki és ott csüngött, nem túl szótlanul, én meg azt hittem, hogy azért kiabál, mert újabb autók megszerzésén töri a fejét.)

Úgy tud csillogni a szeme, hogy abból egyértelműen látszik, valamiben sántikál, de közben egy angyal. Mielőtt nekikezdtem az ebédnek, építettem neki vasúti pályát és amíg megfőztem játszott egyedül. Amikor elunta a dolgot, akkor pedig fogott egy könyvet és egyedül nézegette.

Kiszakítás

A végső csapás az volt, hogy feküdtem az ágyban, és nem tudtam elaludni, pedig már 5 órája csak az alvásra vágytam. A plafon repedéseit bámultam, mintha csak életem repedései lennének. Egészen sok dolgot utáltam abban a pillanatban és újra kezdtem futni azokat a köröket, amelyeket az elmúlt fél évben rendszeresen. (Hol és hogyan jobb az élet?) Akkor jutottak eszembe isolde sorai - "Az ősz az már csak ilyen, ősszel minden további nélkül átmegyek Myreille-be és az élet olyan apró örömeire vagyok hajlandó rácsodálkozni, mint folyón megcsillanó napfény meg a fahéjas kávé tetején tejhab. Meg hogy háromféle tört csillit lehet kapni, mag nélkülit, és magosat 1-3 mm-es, illetve 3-5 mm-es részecskemérettel." - és néztem szembe a ténnyel, hogy nagyon távol vagyok magamtól.  Gyűrött vagyok testileg és lelkileg, és ezt is utálom. Kiugrottam az ágyból és hajnali fél kettőkor pirosra lakkoztam a körmöm. A férjem igen elkerekedett szemmel nézett, mert bár az elmúlt hetekben is színesek voltak a körmeim (rózsapirossal és pinkkel kísérleteztem), de még sohasem látott ilyen kései órán körmöt lakkozni olyan vehemensen, mintha az életem múlna rajta. Némi féltékenységet is mutatott, ami nekem  tetszett.

Nem tudom, hogy a csillagok vagy a piros körömlakk hatása, de az elmúlt két napban kicsit jobban lettem. Könnyebben veszem a dolgokat és a nagy rohanásban akadnak varázslatos dolgok. Visszagondolva, persze eddig sem az volt a gond, hogy nem volt mit észrevenni, vagy nem vettem észre, hanem hogy túl gyorsan elégettem mindent illetve rengeteg energiámat emésztik fel jegelt részeim. Nem a sok munkával és a levegőben tartott sok tányérral kellene kezdeni valamit és nem is a fiam körül dolgok miatt sokallok be - bár tegnap kicsit húzós volt, hogy a délutáni alvás után megszabadult a pelenkájából (micsoda hülyeség ez itt a fenekén), mindezt persze titokban és mikor bementem, eleresztett egy kisdolgot és a 3 órával korábban húzott tiszta ágyruha már nem volt tiszta, de még a kókuszmatrac is tocsogott. Gyorsan kimostam, mentünk dolgozni, majd buszozni és beköszöntünk a nagyszülőkhöz is. De hiába ígéri a címke, ilyen őszi napon nem szárad meg a matrac 5 óra alatt, tehát a gyerek aludt a mi ágyunkban, mi a kinyitott kanapén. Már az elalvás se ment egyszerűen, amikor ott voltam mellette, akkor simogatott a Nyúl fülével és érthetetlen babanyelvén beszélt hozzám, szóval megtett mindent, hogy nehogy elaludjon. Ekkor taktikát váltottam, és kijöttem, a gyerek pedig erélyes fellépésre az ágyon maradt és elaludt.

Hajnalban egy puffanásra ébredtem és szinte azonnal megszólalt a halk "ana". Rohantam a szobába, a Fül sikeresen beküzdötte magát a fal és az ágy közé. Kimentettem és a vendég ágyneművel megágyaztam mellette magamnak. Megnéztük a holdat, az ágy végéről éppen látszott, majd egymástól tisztes távolban lefeküdtünk. De Zsombor hozzám vackolódott. Megfogta a kezem és a fejét a fejemhez nyomta. Nehezen aludt el, sőt, lehet, hogy én hamarabb. Arra ébredtem, hogy a gyerekem az oldalamon ül, elzsibbadt a kezem és reggel van.

Szóval mindez valami könnyű és vidám dolog része lenne, ha nem fordítanék iszonyú energiákat a jegelésre. És már annyi mindent próbáltam, de mindig ugyanoda érek vissza. Jegelek és ettől frusztrált, fáradt és elkeseredett vagyok. Sőt, kiábrándult is. Tehát egyáltalán nem myreille-es. Persze, az ész azonnal tiltakozik, hogy dehát szombaton láttad a Hideg nyomont, vasárnap a Grut és milyen remek volt az a minyon, szerdán a városban csavarogtál és igaz, hogy dolgoztál, de mennyi jó dolgot láttál és ne bánd, hogy nem vetted meg azt a remek flanelt, ami éppen kislánynak való, majd ha lesz a méhedben egy kislány, akkor is találsz jót, sőt talán jobbat, és szerdán még moziba is elmentél, igaz a film nem volt túl jó, Terhes társaság, de a társaság és az indításnak elfogyasztott Bacardi-Cola jót tett, de persze, neked abból is a citrom esett a legjobban. És emlékszel arra a nőre a trolin? 4-en segítettek neki felszállni, de ő mégis azzal a mondattal ült le, hogy "Ép ésszel nem lehet kibírni ezt a mocskos világot." Mit akar még? Mit akarsz még? Arról pedig ne is beszélj, hogy van a nagy lehet, ami nagyon jó és talán ma már kiderül, nem csak lehet, hanem biztos...

Titkok a hálószobából

Kicsit már az ágyban vagyok, de ha egészen ott lennék, akkor nem szaporítanám itt a betűket. Pénteken végre sikerült vennünk egy nagy képkeretet és a hálószoba falára a Pókember és a Kung-fu panda mellé kikerült Buzz Lightyear is.

Amikor Buzz még az asztalnak támasztva állt, a fiam odament hozzá és megmutogatta neki az egyik könyvét. Halandzsanyelvén még magyarázott is.

Már annyira várom, hogy a fiam beszéljen, értsem, hogy mi van a fejében. Tehetetlen állapot, hogy nagy barna szemeivel rám néz, magyaráz, még mutogat is hozzá, de nem tudok rá válaszolni, mert ismeretlen nyelven beszél.

Lassan már egy hónapja, hogy nem nagyon kapkod a kanál után. Ma a krémesnél, bebizonyította, hogy jobb és bal kézzel is képes enni. Egyedül, nagy morgások közepette elfogyasztott egy egész krémest.

Arra képtelen vagyok rábeszélni, hogy reggel lustálkodjon még kicsit közöttünk az ágyban, de ha este bejelentem, hogy ideje van a fürdésnek, azonnal bebújik a ágyunkba.

Még mindig szerelmes a Holdba, amit felhőtlen éjszakákon a hálószoba ablakából látni. Végtelenül nyugodt pillanat, amikor beül az ölembe és nézi a holdat, mit egy csodát.

Gondolj valami másra

Örömmel értesítelek, hogy van belső combizom, ma biztosan érzem.

Reggel lenyomtam egy mini városnézést, így spinningre nem értem oda, csak a húsz perccel később kezdődő alakformáló tornára. Konkrét kínzás, főleg olyan renyhe izomzattal, mint az enyém. Az edzés végén viszont azt mondta az edző, hogy ügyes voltam és látszik, hogy régen sportoltam. Kedvelem az ilyen kedves hazugságokat.

Bevallom, hogy a "még kitartod, még 32"-nél arra a tippre, hogy gondoljak valami kellemesebbre, az jutott eszembe, igazán gyönyörű lenne ez a világ, ha nem lenne egészséges dolog a mozgás és divat lenne a pufifánkság.

Leeresztettem a lábam, leráztam és az utolsó 16-ra ismét feltettem, mert bár titkolom, nagyon hiú vagyok.

Örülj, hogy...

Nem is így akartam kezdeni, de a címnél eszembe jutott Janikovszky Éva Örülj, hogy fiú! és Örülj, hogy lány! kötete. Nekem még csak a fiú van meg, A-tól kaptam a fiam születésekor, viszont úgy vágyom arra, hogy meglegyen a másik is... Nem, még mindig nem vagyok terhes és most kicsit fel is kavarodott a lelkem, mert "mindenki" terhes. (Megbírom.)

Mostanában mindenki azt mondja, hogy örüljek, hogy a fiam kétéves, mert ez a legjobb kor. Persze, ezt mondják mindig és a legrosszabb, hogy mindig igazuk van. Ma megint elkapott az érzés, hogy milyen jó lenne kicsit megölelgetni a gyereket és az átkozott kanapén üldögélni vele csendben, miközben a szívdobogását figyelem. Meg is öleltem, de nem bírt sokáig nyugton maradni. Mostanában mindig rohan, enni sincs ideje, annyi sok a játszani való. (Azért csináltam neki szivárványt a szoba falára és rettentő boldog volt.)

Egyértelműen öregszem, mert már én is ilyeneket mondogatok embereknek, hogy "használd ki jól ezt az időt, mert visszasírod majd". Miközben a genetikusan kódolt párkapcsolati problémák üdvözítő megoldását próbáljuk megtalálni - konkrétan fél liter vodka és némi narancslé társaságában - és arról elmélkedem, milyen nehéz ennyi "tányért" a levegőben tartani, eszembe jut, hogy innen, évtizednyi távolságból, milyen muris, hogy volt idő, amikor a turbo pascal vizsga volt a leglehetetlenebb feladat a világon.