Myreille az Irodalmi Centrifugában

Myreille, aki én vagyok, irul és pirul, mert írtak róla az Irodalmi Centrifugában.

Csak lány utódok

Vidéki csendélet

A vidéki élet megtette a hatását. A busz mellé, mint úton felismerhető jármű, becsatlakozott traktor (trao) is. Kapott is egy kis zöldet, mármint traktort és most a Nyúl mellett a kis zöld traktort is viszi aludni.

A csigák iránti érdeklődést kiszorították a szőlők. Tegnap este ugyanis felfedezte a fiam a szőlőtőkéket és próbált róla bármi ehetőt megszerezni. Végül kapott szőlőt, érettet, de most nem adta elő, amit az áruházban a sajtpultból megszerzett műszőlővel, miszerint mindenestül tolta az arcába, hanem úriasan leszemezte.

A városi kutyákhoz szokott gyerekem minden kutyának mond egy vau-vau-vau-t, amivel hihetetlenül felingerli az amúgy is idegbeteg, kerítésnél ugató ebeket. De cicasimogatásban is profi lett a Fül.

Tegnap este kint voltunk a szőlőben és olyan nagy játékot csaptunk (labdázás, autózás, buborékfújás, kergetőzés), hogy a végén még a murván is képes volt gyalogolni a labdáért. Persze, az összes apró kő szúrását végigsziszegte.

Én még mindig nem olvastam egy sort sem, viszont voltam futni, nagyjából 1 km-t, kicsit belehaltam, de azóta lépcsőzéssel küzdök az izomláz ellen, na meg valahogy fel kell jutni az emeletre. Itt vidéken, ahol nő a parlagfű, mint a ligetszépe, nem vagyok allergiás. Illetve kicsit, ami annyiból merül ki, hogy érzem a szemem.

A reggelek a legnehezebbek. Ma alacsonyan szálló motoros repülő ébresztett minket, tegnap a kutyalánc. De voltunk vendégségben és a fiam teljes csodálattal fedezte fel, mi minden egy kétlányos család játéktárában, de végül a vonat volt a nyerő játék, illetve a játék fűnyíró.

Homlokomon a ránc

A napokban ráncot aludtam a homlokomra. A pasim szerint nem is ráncnak tűnik, sokkal inkább egy eddig elrejtett gyerekkori heggel gyanúsított meg. Remélem, a párhuzamos életek egyikében sem lett nagyobb bajom, amikor a sebet szereztem.

Kentem rá jó sok szemránckrémet, de nem használt. Éjszaka viszont úgy aludtam, mint a gésák. Nyak kitámasztással. Egyszer, hajnalban felébredtem, és akkor hasra fordultam, belefúrtam az arcom a párnába, de felijedtem és visszafordultam, nehogy mélyebbre vasaljam arcomon a ráncot.

Amúgy kezdődik az allergiám. Szemdörzsölés, tüsszögés és orrfújás. Persze, először azt hittem, hogy megfáztam. Annyira nincs betegségtudatom (vagy mifene), hogy 2 nap alatt jöttem rá, hogy ez allergia.

Betűtenger

Nagy gondban voltam, hogy vajon két könyv elég lesz-e nekem a nyaralás idején, ezért bepakoltam egy újságot is. Ehhez képest még egy betűt nem olvastam, viszont több kilónyi betűt láncra fűztem.

Végtelen

Leültem, hogy arról írjak milyen végtelenül fáradt vagyok, de kinéztem az ablakon és hosszú ideig bámultam a fát, ami az elmúlt 6-8 évben nagyon nagyra nőtt. Közben a gyerekem már nem kiabál a másik szobába, mintha nyúznák. Persze, a hiszti most is csak két perc volt és győzött az álmosság, de belőlem sokat kivett.

A falusi este illata helyett valami párás, öblítő szagban ülök. Nem kapok levegőt.

Tihany, Budapest Bár satöbbi

Randiztunk a férjemmel. Lementünk Tihanyba, beültünk egy cukrászdába és kávézás közben a felhőket nézegettük, sétáltunk, majd Budapest Bár koncert, végül autózás az éjszakában.

Ma reggel negyed tizenegykor keltünk.

Tudatalatti találkozások

[13:36:18] D: 45 percebe telt a tranzakció, plusz cicszünet
[13:36:18] D: a dolgozók részéről
[13:36:33] Myreille: ilyenkor úgy szégyenkezem az ország miatt
[13:36:45] Myreille: mert jöhet a Tony Curtis, ha így viselkedünk
[13:36:48] D: ő [aki nem magyar, de Magyarországon próbált ügyet intézni] azt mondta, írjunk könyvet, viccesebb lesz, mint Terry Pratchett
[13:37:17] D: cicszünet???? atyaég, egyre durvábban gepelek
[13:37:40] Myreille: a költő számlájára írom
[13:38:03] Myreille: de éppen azt akartam írni, hogy kelet-európai ciciszünet - tuti bestseller
[13:38:09] D: nem, ez a kis billentyűzet és a helytelen kéztartás, plusz a billentyűk alá beszoruló mindenfele koszok és morzsák miatt van
[13:38:28] Myreille: vagy tudatalatti :D
[13:38:31] D: is
[13:38:36] D: de a cic-nek semmi értelme
[13:38:53] Myreille: ezért automatikusan kiegészíti az ember cicire :)
[13:39:02] Myreille: kis kelet-európai ciciszünet
[13:39:05] Myreille: tiszta Hrabal
[13:39:08] D: akkor az a te tudatalattid, bocs :D (maga rajzol folyton pinákat)
[13:39:32] Myreille: a lényeg, hogy a tudatalattinkat tartsuk távol egymástól :)
[13:39:43] Myreille: te, ezt kiposztolhatom?
[13:39:52] D: perszehogy :D
[13:40:01] Myreille: kösz
[13:40:08] Myreille: cicire gyűlik a nép :)

Enigma

Amikor már úgy érzem, hogy beletörődtem - és nem a beletörődtem a legjobb szó az érzéseimre -, akkor hirtelen minden összedől, megkérdőjeleződik és ezernyi darabra hullik. Évszázadokra vagyok egy taoista szerzetes nyugalmától. Megint arra kell rájönnöm, hol van a lent, hol van a fent és én hol vagyok, vagyok-e egyáltalán.

Sípol a tüdőm, levegő kellene.

Fáj a vállam

A testem nagyon pontosan mutatja, amikor a határaimat feszegetem. Szerintem az átmulatott éjszakával még kiegyezne, de a szóláncokat nehezen bírja. Amúgy is inkább futni menne. (Fél öt, érdemes ilyenkor még lefeküdni?)

Mellesleg ma megkötöttem 55 db masnit és közben befejeztük a Vámpír naplók első évadát.

Az életemből még mindig hiányzik egy hét, amikor a világ nem haladna, csak én érném be magam, de annyit alvás nélkül nem bírok.

17. oldal

Nők Lapja 30. szám (2010. július 28.) 17. oldal. Myreille benne van a Nők Lapjában. Megcsináltam a szerencsémet a neten - hobbiból hivatás cikk és 4 bloggerlány: figurka, fűszeres eszter, panyizsuzsi és én.

Évfordulós mizéria

Azért jó blogolni, mert az ember feledékeny lánya meg tudja nézni a saját blogjában, hogy mikor is lesz 8 éves a blogja. Már csak hármat kell aludni.

Esőre várva

A fiúk (a fiam és a férjem) a tévében a Tour de France-ot nézik, bringák és autók, juhé, a számítógépen pedig  a műholdképet. Nagyon lassan érkeznek a felhők és a hidegfront.

Reggel hatkor keltünk, fél nyolcig már sétáltunk egy nagyot, megreggeliztünk, elmentünk vizet és dinnyét venni, majd tíztől a túlélésért küzdünk.

Napi érdekes pedig Myreille a nol.hu-n gasztrobloggerek között. (Ígérem, a következő "nyilatkozatom" előtt nem kóstolok sört és nem is leszek ilyen nagyon zavarban.)

A bennem élő kocsis

Napok óta a kereszthuzatban reménykedem. De most az udvari ablakot be kellett zárnom, mert valaki elővette és használja a motoros fűrészt. Káromkodom. A házak között remekül felerősödik a hang, amit a fiam ki nem állhat. Tehát sír, ráadásul alvási idő is van, tehát nyűgös is, én meg bezárom az ablakot és szaunázom. Csak azt tudnám, hol van a szauna utáni jeges fürdő...

Nem marad más, mint az agykontroll. Vajon el tudom hitetni a szervezetemmel, hogy nincs is olyan meleg, csupán 26 fok...

4444+1. bejegyzés

Én vagyok a hülye, mert nem veszem komolyan magam - pedig már tudhatnád édes lányom, hogyha egyszer valamit a fejedbe veszel, az elkezd megvalósulni és a viselkedésedre egyáltalán nem mentség, hogy a lottó ötöst se te nyerted meg a múlt héten. Mert még mindig a 34-es listánál járunk, nem kellene ugrándozni, kapkodni.

Csak szépen, ahogy csillag megy az égen.

Annyira izgulok, hogy még álmosnak se érzem magam.

Szóval a 34-es lista egyik pontja, a koncertre menni, ha minden igaz és úgy állnak a csillagok is, augusztus elején megvalósul...

Alma másként

- Mit szeretnél vacsorára?
- Cidert.

És a férjem hozott!

Kicsit...

...
nagyon
izgulok

Mi változott az elmúlt 8 év alatt?

Vettem nadrágot, de tegnap a fő szempont az volt, hogy ideális választás legyen a játszótérre, nyolc évvel ezelőtt viszont csak buliszerkót vásároltam.

4441

Rohadt madarak! Ilyen zajban nem lehet aludni, pedig finom, hűvös a hajnal, kedvemre való.

Most akkor...

...pontot teszek ennek a hétnek a végére és lefekszem aludni. Tudom, hogy a naptár szerint már elindult a jövő hét, de teszek rá.

Végre előszedtem és szembenéztem a listámmal

1. Fogyni 15 kg-ot - dehogy sikerült, viszont a születésnapom óta elkezdtek olvadozni a kilók. Nem gyorsan, de végre elindult valami
2. Venni egy fekete kabátot
3. Venni egy fekete cipőt
4. Elvinni Zsombort állatkertbe születésnapom után volt, de jött Zsombi tesója is, így érdemes volt várni
5. Randizni a férjemmel
6. Elmenni kozmetikushoz (legalább háromszor) a második születésnapom után jött össze, de kipipáltnak tekintem
7. Saját konyha - messze még a hajnal...
8. Rendes késkészlet - ebbe a konyhába már semmit se veszek
9. Venni egy ezüst cipőt - tényleg szeretnék én egy ezüst cipőt? vettem helyette magassarkút, amit 16 éves kamaszlány is megdicsért
10. Kökörcsint fényképezni a Sas-hegyen
11. Beszerezni egy rusztikus fadarabot a fotókhoz - a férjem már megígérte
12. Újratelepíteni a gépem lett új gépem
13. Megírni a moksha.hu médiaajánlatát (hogyan kell olyat csinálni?) szabadnapot tartani
14. Közös családi fotó - még nincs
15. Jó képek rólam és Zsomborról lett, de rendszeressé kell tenni
16. Elmenni természetgyógyászhoz
17. Új ágy - messze még a hajnal
18. Rájönni, hogyan működik a videokamera - nem haladtunk ezzel egy lépést sem
19. Rájönni, hogy lehet videot megvágni és feltölteni - és ezzel sem
20. Megtanulni a szuflé készítés trükkjét - teljesen elfelejtettem, felírom a 35-ös listára is
21. "Behúzni" (még februárban), amit az Univerzumtól rendeltem pénz címszó alatt - mondom, lottó ötös
22. Koncertre menni - ez egy nagy talán, talán összejön, de pszt, nem kiabálom el
23. Elmenni nőgyógyászhoz - nem voltam
24. Bilire szoktatni Zsombort - elkezdtük, de még messze a vége
25. Varrni/venni egy táskát, amibe mindent bele tudok pakolni, ha babakocsi nélkül megyünk a Füllel - kaptam egy táskát a férjemtől, ami pont jó
26. Elolvasni: Ulickaja: Kukockij eseteit - félbehagytam, mert untam, de helyette elolvastam Gaimantől A temető könyvét és a Szerelemes szélhámosokat, mindkettő remek volt
27. Elolvasni: McCarthy: Az út - és persze többet olvasni, mint most
28. Rászokni a rendszeres mosogatásra
29. Utolérni magam (ne legyen elmaradt levél, cikk vagy bármi) - reménytelen, vannak pillanatok, amikor utolérem magam, de utána mindig rám omlik a fél hegy
30. Tavasszal rendszeresen futni - reménytelen, vagy a térdem rossz vagy senki se tud vigyázni a gyerekre, amikor futhatnékom lenne. Most éppen abban bízom, hogy megnyerem a lottó ötöst és a gyerkőc lassan tud annyit bringázni, háromkerekű motoron, hogy jöjjön velem.
31. Zsombort megtanítani bringázni nem kétkerekű, hanem motor, de nem számít
32. Most már tényleg megírni, ami a fejemben van - csak a jegyzetek nőnek, de bátorságom még mindig nincs nekiülni, amúgy meg volt egy alkotói válságom a megszűnt anya lettem miatt
33. Reggel croissant sütni a pasimnak
34. Rendet tenni a lelkemben

Több mint félsiker. Ideje nekiállni a 35-ös listának.

Lila

A barátnőimtől nagyon sok ruhát kaptam az elmúlt egy évben és meg kellett állapítanom, sokkal ügyesebben választanak nekem, mint én magamnak.

A tökéletes amerikai álom pedig az, hogy bemész a boltba, megveszed a ruhát, kifizeted, a pénztárnál becsomagolják, nem flancosan, csak egyszerű selyempapírba, és amikor hazamész, kibontod, éppen úgy érzed magad, mintha ajándékot kaptál volna. Nekem ez az "életérzés" sokkal jobban tetszik, mint papírszatyrokkal rohangálni.

Szauna, felderendő jövő saböbbi

Szemben egy nagyon jó lakás épül. Innen is látszik, hogy jó a koncepció, bár ez most kevéssé vigasztal, ugyanis a nagy zaj miatt a lakás szaunává változott. A gyerekem alszik és én örülök, hogy éppen elfelejtette, ki is lehet mászni a kiságyból, a motoros fűrész hangját pedig ébren se kedveli.

Ma lefekvés előtt megpuszilta mindkét Nyulát, majd átölelte őket és elaludt. Kezdek féltékeny lenni ezekre a tapsifülesekre.

Egészen sok tervem van júliusra, csak az a baj, hogy nem tudom, hogyan sakkozzam össze. Valamelyik programról le kellene mondani, de én egyikről se akarok...

Eredményhirdetés

Győztem! Zsombor az ágyában alszik és ott is aludt el.

A lakás rohan és az elmúlt 2,5 órában semmi mást nem csináltam, csak neveltem a fiam. (Valaki mondja, hogy megtérül...)

Amúgy most kellene felkelnie, hogy elmenjünk egy találkozóra. Egészen gorombán keresztbe tudja húzni a terveimet.

Lehetetlen helyzetben

Valami határozott és hatásos lépésre lenne szükség, de mivel minden ötletem kudarcot vallott sértődötten leültem blogolni, a fiam pedig, ugyancsak sértődötten, a kisautót tologatja a könyvespolc szélén.

Megpróbálom összeszedni magam, de éppen túl vagyok egy szívrekedésen.

Egy óra "nem akarok elaludni és ebben a hülye kiságyban kell lennem" után a fiam gondolt egy nagyot és kimászott. Arra lettem figyelmes, hogy furcsa hangok érkeznek a szobájából, bementem, a gyerek denevért játszott (fejjel lefelé lógott) a kiságyból. Még időben elkaptam, mielőtt lefejelte volna a parkettát.

Gyorsan felhívtam az apját, aki annyit mondott, hogy "ugye, mondtam", mert amikor nagyon összevesztek a Füllel, akkor kimászott (mármint a Fül), de azóta, talán ennek már 2 hete is, meg se próbálta. Kérdeztem, hogy akkor most mi lesz, de az apja megnyugtatott, hogy semmi gond, majd akkor szereljük le a kiságy oldalát, ha magabiztosan mászik ki.

Oké, gyerekem, akkor alvás van, itt mellettem a kanapén. 2 perc után jeleztem neki, hogy ha itt nem megy, akkor megy vissza a kiságyba. Nem ment, a Fül ment. Leselkedtem. Úgy lendítette a lábát, tornázta fel magát, mintha évek óta ezt gyakorolná és már a vérében van. Kimászott. Visszatettem. Kimászott. De ekkor már nem fejjel lefelé, hanem talppal érkezett a földre. Visszatettem, kirohantam a kameráért, de amire beértem, már kint volt. Visszatettem és lefilmeztem, ahogy kimászik.

Innentől jön a neheze - éppen a napokban dicsekedtem mindenkinek, milyen könnyű nálunk az altatás -, le kell szerelni a kiságy oldalát (20 centiről csak kisebbet esik, mint kb. 70-ről) és rá kell venni az akaratos kisgyereket, hogy megszokja az alvás új módszerét.

Most is halálosan fáradt, de nem akar aludni...

Mosás, fodrász, karalábé főzelék satöbbi

A férjemmel új szavunk van a szexre: mosás. Nem részletezném, de muszáj feljegyeznem, mert nem akarom elfelejteni ezt az időszakot.

Az elmúlt napok mozgalmassága után a mai este igen csendes. Nálunk nyaralt L és nekem eszembe jutott az a nyár, amit szakközép előtt A-nál töltöttem. Most is volt zöldbab főzelék, sőt ma még karalábé főzelék is, mert a tojás észrevétlenül eltűnt a hűtőből és a fodrász, bevásárlás után nem volt erőm újból lemenni.

Fodrásznál nem én voltam hanem a Fül. Tegnap este egy nagy hiszti után megrövidítettem a gyerekem haját, de nem találtam elég rövidnek, így elvittem fodrászhoz. A lepelt nem bírta a gyerek, így még a bőröm alatt is a gyerek haja szúrt. A gyerek viszont irtó jópofa lett. Vagányabb és csintalanabb.

Szeretem, ahogy a világot átszűri magán és eljátssza. Legújabban a Nyulat felteszi a dömperre és tologatja, vagy fel ül ő is és maga mögé csapja a Nyulat és úgy közlekedik. Egyre többet gagyog, ha megtetszik neki egy szó, akkor visszaénekli a dallamát. (De nem a szavak elejét mondja, hanem a végét.) Néha a Nyulat felteszi a kanapéra, elé ül, magyaráz neki és végül megpuszilja, de a legjobb, amikor hozzám bújik. Nem akkor, amikor fáj valami vagy megijed, hanem csak úgy, mert szeret a közelemben lenni.

A fordulat, amire hónapok óta várok

Az életem percre pontosan 2010. június 23-án, 15:49-kor változott meg. Nem tudom, hogy melyik bolygó hol állt és mit csinált vagy mit nem csinált, de kaptam egy levelet, hogy másnap van-e kedvem/lehetőségem Tihanyba menni. Kedvem még csak volt, de lehetőségem a zéróhoz konvergált.

Négyig felforgattam anyu életét is és rábeszéltem, hogy aludjon nálunk. Szerencsére nem kellett sokat győzködni, tehát másnap hatkor keltem, nyolckor már a buszon ültem, amivel a Balatonra mentünk.

Tihany, Balatonfüred és igen jó társaság, úgy feltöltődtem, hogy a másnapi hatos kelés meg se kottyant. A tűző nap annál jobban. Most olyan vörös vagyok, mint a főtt rák és nem tűnnék ki a német csoportból, akik második napjukat töltik a Balatonon. És a vicc az egészben, hogy a hajam leárnyékolta a fél fejem, tehát csak az arcom egyik fele vörös, a karomon látszik a póló helye és a dekoltázsnál volt egy virág, szóval az is igen csáléra égett.

Péntek hajnalban metróztunk, néztünk buszokat (kikísértük anyut a buszhoz), vásároltunk a piacon, igen, én és a fiam, majd jött a tesó. (Közben megírtam egy cikket, de már magam se tudom, mikor volt időm szóláncot fűzni és képeket válogatni.) A séta praktikus volt, mert összehoztunk egy fontos találkát és könyvelő irodában is voltunk, meg vettünk babapiskótát és L megpróbált engem képbe helyezni Vámpír naplók kapcsán. Nem sikerült neki, mert ezernyi szereplőt, egyesek vámpírok, mások nem, és a mások nemről se lehetett biztosan tudni, hogy nem változnak-e vámpírrá egyszer... Az első két részt meg is néztük és jó volt részese lenni annak, ami foglalkoztatja.

Ma elindultunk, hogy keretet vegyünk Buzz Lightyearnek és türkizkék tálkákat, de egyiket se kaptunk. A gyerek (a kisebbik) viszont kapott nagy zacskó műanyag kanalat, kést és villát. (Azt viszont nem értem, hogy a jól bevált lepottyan kaja gyűjtős előkék helyett miért gyártanak "zseb" nélküli előkéket és miért nem egyezik meg a website kínálata az üzletével.)

Hónapok óta nem éreztem magam ilyen lendületben. Végre nem vagyok fáradt, nincs a fejemben a tompa homály, amiben még a halak is megdöglenek, a káposztalé meg megsavanyodik.

Térd, könyök, lélek, somebody

Ezer meg egy éve nem hallgattam Depeche Mode-ot. Somebody, Somebody, Somebody... nem, még mindig nem unom. Na jó, a következő szám A Question Of Time utána pedig az Enjoy the silence. A tracklist üzenni akar nekem valamit?

Pár perc múlva igen hatékony napot tudok magam mögött: meghúztam a térdem, kellett nekem táncikálni, a fiamnak megtanítottam a térdet és a könyököt, és csináltam ilyet.

Új dokumentum létrehozása

Új hét, új élet

Húztam új, még sohasem aludtunk benne ágyruhát és megvilágosodtam: rúzst kell vennem.

Önbizalmam borús egén kisüt a nap

Budapest, busz, vasárnap este. Óvatosan és kedvesen megérintik a karomat a szomszéd ülésről:
- Ne haragudjon meg, de nem maguk azok, akik szerepelnek a nők lapja cafén?
- De.
- Nagyon gyönyörű kisfiú és a cikkek is nagyon jók. Gratulálok.
- Köszönöm!
Egyszerre vagyok zavarban és boldog, nem tudom, hogyan is kellene reagálnom, mit is kellene mondanom, csak mosolygok.
- Biztosan nagyon sokan fel szokták ismerni...
- Néha előfordul, de eddig inkább csak a játszótéren.
A körülöttünk ülő, érdeklődő embereknek azonnal elmondja, hogy kik vagyunk, honnan ismer minket.
Boldog vagyok, de kommunikációban továbbra sem állok a helyzet magaslatán. A napokban - mert semmi sem tarthat örökké és új szelek fújnak - fogadtam el, hogy vége lett az anya lettem sorozatnak és mivel én még szívesen írtam volna tovább, ezért nem volt könnyű elengedni.
Egy megállóban szállunk le, előre enged és még egyszer elmondja, mennyire szereti az írásaimat és milyen szép gyerek a fiam.

Láz, kávé stb.

A Sármalac láza lement és el is fáradt annyira a reggeli nem alvásba, hogy most alszik. Talán ágyút is lehetne durrogtatni mellette, de nem próbálom ki, ahogy kávét se főzök magamnak - pedig most igazán jó volna egy habos kávé -, de a mikrónk olyan zajos, mint egy traktor.

Apropó kávé. Amióta tőlünk 10 percnyire megnyílt az első Starbucks már nem is annyira izgalmas, mint régen. Bár a bögréiket még mindig imádom... Tényleg csináltak budapesti CityMug-ot is?

A mellkasomban van egy lyuk, érzem, mert körülötte sajog minden. Szerencsére nem a szívem oldalán, hanem a másik oldalon. Van még remény.

12418.nap

Bizony, 34 éves lettem én. Ésszel még nem tudom felfogni, mert valahogy egész nap az jön a számra, hogy 35 éves lettem én, meglepetés-e költemény. Szóval jövőre egy évet se fogok öregedni és innentől József Attilát is csak pontosan fogom idézni. (De régen voltam 32 éves. Akkor született a fiam... jó év volt.)

A mai nap is jó volt, kitakarítottam a hűtőt, anyu sütött túrós palacsintát és kaptam tőle igazi kertből igazi rózsákat, az illatuk mesebeli, a férjem pedig nyár közepén tulipánnal lepett meg. Az öcsém meg egy telefonnal. Csajos. Okos. Néha lehidalok az öcsémtől.

A napomat persze a Fülesbagoly határozta meg. Reggel korán kelt, majd háromnegyed kilenckor arra ébredtem kicsit sem pihentető alvásomból, hogy a férjem elképedve mondogatja, hogy a gyerek túrja az orrát. (Persze, senki se vállalta el, hogy kitől is tanulta a gyerek, de amikor én fél hétkor lefeküdtem egy alvásrepetára, még nem tudta, vélhetően.)

Estére a Fül pedig lázat produkált. Nem tudom, hogy mi történhetett vele és miért, egyszer csak belázasodott. Kapott lázcsillapítót és most alszik, mint a mormota.

Azon pedig nagyon meglepődtem, hogy mennyien felköszöntöttek születésnapomra, lehet hogy én is elkezdem szeretni magamat. Kedveljétek a mokshát is, én nagyon szeretem. (Ma szülinapos vagyok, lehetek szerénytelen.)

Ezért jó anyának lenni

A levéltetvek és az ecetes-mosószeres lemosó sem volt olyan hatékony, mint a fiam, aki felmászott az ablakba és egyesével letépkedte a kamilla-margaréta virágjait. De nem haragudtam rá. Nem volt bennem a veszteség érzése vagy a felesleges munka fáradalma. Ennyi belefér, gondoltam, de azért elmondtam a pelenkásnak, hogy ilyet ne csináljon, nem szép dolog.

Voltunk postán, hazafelé pedig bementünk a parkba. A fiam minden szökőkutat egyesével üdvözölt, sütött néhány halat a homokozóban, majd egy nagyobb - jóval nagyobb - fiúval focizott. Alig tudta hazavonszolni magát, de azért még el kellett menni a játékbolt kirakatához, hogy megnézzük a buszt. (Ebéd nélkül elaludt.)

Közben vidéki barátoktól, akik ideiglenesen Bp-en vannak, kaptunk zöldborsót, leves lesz, átszerveztem az ebédet, és rengeteg kaprot. Igen, már a kapros-túrós pogácsát is begyúrtam.

Magyarország azon részén,ami nem ugar

Elmentünk vidékre, ahol úgy tekintettek ránk, mint pösti embörre. Nem adták alább a dolgot, azonnal egy ház megvásárlására kapacitáltak minket, de kaptunk hümhümhüm (nem mondom ki, hogy becsinált) levest, amiben volt a kertből zöldborsó, csirke a tescoból, és paszternák a szomszéd kertjéből.

Megtaláltam életem első négylevelű lóheréjét. Pedig már nem is hittem benne, hogy nekem ilyen szerencsém lesz. Jel ez, egyértelmű. Először egy kuponfüzetbe tettem, préselési célzattal, meg hogy a pénztárcámban legyen, de az autóban átpakoltam a lottószelvény mellé. Finom utalásféleképpen...

A fiam megint bebizonyította, hogy született falusi gyerek és a falun csak az a baj, hogy ritkán jár a busz, de lehet várni a buszt a kapunál faárnyéknál. Fül volt sármalac és dinnyemalac, fürdött zománcos vájdlingban, szerzett néhány férfias karcolás és mezítláb járkált mindenhol. Ja, és a legfontosabb, asztalhoz ült és úgy evett, mint a nagyok, csak ő morgott is hozzá, mert ő így mondja, hogy finom.

Összehaverkodott a kutyával, akinek beszámolt minden fontos dologról, például a busz érkezéséről, próbált a kutyával autózni és megmutatta a kutyának, hogy hol a kutyaláb. A kutyának adta a kiflit, mert jószívű gyerek és ha úgy támadt kedve, szembe feküdt a kutyával és úgy mutogatott neki. Kutya és a gyerek nagy barátok lettek.

Meg voltak lopott beszélgetések is és este gyors látogatás anyuéknál. Vitathatatlanul jó volt a mai nap, a meleg ellenére is. Szerencsére a verandán jó idő volt.

Hálószobai kalandok

Buzz Lightyear majdnem kitúrta a hálószobából a Kung-Fu Pandát, hiába a Pókember szent és sérthetetlen, viszont a helyzetet a férjem mentette meg, aki azt ígérte, kapok még egy nagy képkeretet.

Időcsapda

Hé, hol szaladt el a délelőtt? Oké, voltunk áradást nézni és hajókat meg villamost és buszokat, de még nem főztem ebédet és el se mosogattam.

Volt ma két meglepetés is. Lehet, hogy mégse fogom utálni a szülinapom...

Ezt akarom!

Ezt akarom, itt akarok élni. Na, ezt az érzést (és helyet) keresem.

Békávé, istenek, kacsák és a dinnye

Gyerekként, ha nem is szigorú, de igen erőteljes katolikus nevelésben részesültem. Aztán megismerkedtem az elme isteneivel, futottam sokat, kipróbáltam a tai-chit, a taoizmust és a buddhizmust, jártam jógára és meditáltam. És most ott tartok, hogy kellene valami, ami segít, hogy az elmém néha ne csináljon mást, csak "lebegjen egy tó felszínén".

Voltunk szemészeten a fiammal - nincs semmi gond, csak ilyen ajánlott dolog - és meglepett. Mivel már nagy fiú, ezért a gépi szemvizsgálat mellett kapott egy kis kártyát is, amelyen meg kellett mutatnia a kacsát. Én csak a lap tetején láttam a nagy kacsát, a többit a gyerek kitakarta, és amikor nem a nagy kacsára mutatott, akkor gyorsan magyarázkodni kezdtem: Nem szokta még megmutatni a kacsát. A doktornő rám nézett, én meg alaposabban a fiam ujjára, illetve ahogy felemelte alá és ott is volt egy kacsa, sokkal kisebb. (Sasszem Fül) A rajzok közül a legkisebb az autó volt és amit már eddig is sejtettem, Sasszem Fül az autót minden méretben felismeri.

Sasszem Kicsitraplis Fülnek nagyon jó napja volt. A metrózást nagyon élvezte, de azt is megnéztük, hogyan üríti a kukásautó a szelektív szemétgyűjtőt. Volt sok busz és autó is, szóval jó helyre vittem, a doktornál pedig készen voltunk 5 perc alatt.

Az út számomra azonban nem indult ilyen simán. Amióta kibuktak a BKV-botrányok, egészen hülyén és hülyének érzem magam. Régen nagyon fontosnak tartottam, hogy mindig legyen jegyem és ezzel is támogassam a városi tömegközlekedést, mert az fontos és jó. Aztán kiderült, nem csak adómmal tömöm a pártpénztárat meg a senkiházi politikusokat, de még a jegy árával is... A metróhoz meg lépcsőn kell lejutni babakocsival is. Ma reggel is ott álltak az ellenőrök a lépcső tetején, egy ötvenes pasi megnézte a jegyem, majd amikor megkértem, segítsen levinni a babakocsit a lépcsőn (Lehel tér), akkor annyit mondott, szó szerinti idézet következik, "én ugyan nem". Egészen elképedtem, de odamentem a másikhoz, és megkérdeztem tud-e nekem segíteni. Nem, nem a másik ellenőr pofáját kellett beverni, hanem a babakocsit levinni a metróhoz. Segített, nagyon kedves volt, de a történet végén ott maradt egy de a kollégája miatt.

A piacon remek dinnyét és barackot vettünk. Sasszem Én Nagyon Szeretem a Dinnyét  Zsombor Fül degeszre ette magát, még szerencse, hogy evés előtt lekaptam róla a pólót, így egy gyors zuhanyzással orvosolható volt a helyzet.

Főzés vs. játszótér

Egyre rosszabbul esik a lelkemnek, hogy olyan választások előtt állok, hogy vagy főzök vagy játszótérre (azaz levegőre) megyek a gyerekemmel.

Amúgy tegnap csináltam egy terhességi tesztet. Egy csík.

Folsav, notesz, eperlekvár és a mosás

A környéken mindenki terhes vagy terhes szeretne lenni, mert a gyógyszertárban hiánycikknek számít a folsav, amit én biztos, ami biztos alapon szedek ismét, amióta nem szoptatok. Jó pár hónapja megint vettem egy terhességi tesztet, ami megint negatív lett, és akkor mondtam a pasimnak, hogy valaki sorsjegyet vesz, én terhességi teszteket.

Ha megírtam ezt a bejegyzést, akkor veszek magamnak születésnapi ajándékot. Igen, végre rászántam magam egy Moleskine-re. Valahogy azt hiszem, hogy a következő 18 hónap olyan zsúfolt lesz, hogy jogosnak tűnik egy jó naptár.

Délelőtt találtam viszonylag olcsón epret (699 Ft/kg) és muszáj volt megfőznöm. Az egész lekvárfőzési procedúrát a fiam élvezte a legjobban, aki az eper negyedét magába tömte, de olyan szodé volt, hogy az eper leve végigcsorgott az állán, a mellkasán és a hasán. Ezután mintegy mellesleg megismerkedett a kristálycukorral. Történ, hogy főzés előtt kicsit lecukroztam az epret, neki viszont muszáj volt belenyúlnia, a cukor az ujjaira tapadt... utána már direkt nyúlt a cukorba. (A dolgok állásából viszont az következik, hogy tegnap mostam és holnap is moshatok.)

Aludni volna jó

Megyek aludni, de már most tudom, hogy egy sort se fogok olvasni a könyvből, amit egész nap szerettem volna olvasni.

Jó nap volt ez a mai. Illetve az óra szerint a tegnapi.

Ünneplés, móka, kacagás, szarvaspörkölt

A 3. házassági évfordulónkon - azaz éppen ma - tönkrement a kedvenc fokhagymanyomóm. (Fogalmam sincs arról, hogy ez milyen jel.) Szerencsére az ünnepi spenótot még be tudtam fejezni, utána meg nem kellett elmosogatni a nyomót. A spenót évforduló nélkül is ünnepi kaja nálunk, mert az első ottalvós randinkon azt főzött nekem a pasim. Az uram. Természetesen az uram-parancsolóm.

A hétvége is róla szólt. Az uram-parancsolómról. Születésnapja apropóján kapott sok ruhát, amihez sokat kellett járkálni, de nagyon fess ember lett belőle, főzött szarvaspörköltet, ami igen jó lett. Persze, a legeslegjobb ajándékot a fiától kapta, aki reggel kilencig aludt.

A nap legcukorsüvegesebb pillanatát is a fiam prezentálta. Miután szabadon rohangálhatott egy hatalmas kertben két kislánnyal, ő beleszerelmesedett a kerítés túloldalán lakó kislányba. Pontosan nem láttuk, hogy mit történik, de a fiam először a játék fűnyírót vitte oda, mintegy demonstrálva technikai felszereltségét - nem is az ő fűnyírója volt -, utána pedig a Nyulat mutatta be szíve hölgyének. Integetés biztos volt, talán puszi is csattant, de ezt nem láttuk egészen jól. A szerelem viszont biztos, mert sok időt töltöttek a kerítésnél. Fül pedig igazán férfiasan viselkedett.

A felnőttek pedig jobb lesz, ha megjegyzik: az az igazán jó, ha két halihó alatt leérnek a csúszdán.

Sok borssal

A chili és a csokoládé már lejárt lemez. Meguntam. Az elmúlt évtizedben hétköznapivá vált. Most a borsos csokoládé a meglepő és váratlan, de amikor majd a Milka is gyártja, akkor kell keresni egy újabb meglepő kombinációt.

Nem titkolom, hiszek a jelekben. Nem mindig tudom őket olvasni, de amikor egyértelműek, akkor nem ellenkezem. Amikor háromszor nem jön össze valami, akkor képes vagyok azt mondani, hogy hagyjuk és a szívem se nehéz.

Azonban vannak jelek, amiket nagyon nehezen tudok olvasni. Talán egy hete lehetett, hogy észrevettem, a kapucsengőn kifakult a nevem. Nem a plexi alatt volt, hanem csak - nem túl elegánsan - ráragasztottam a korábbi lakó nevére. Minden bejövetelkor eszembe jutott, hogy le kellene cserélni. De elmaradt. Aztán a kifakult cetli eltűnt. Egyértelműen arra gondoltam, hogy itt az idő a költözésre. Helyzet viszont nem adódott, viszont egész szilárdan elhatároztam, nem ragasztom vissza a nevemet. Ha a sors akarta így, akkor legyen így.

Tegnap megdöbbenve tapasztaltam, hogy valaki felragasztotta a nevem. Az írás kicsit remegős, kócos, de én kedvelem. Szeretetet látok benne és gondoskodást.

Még egy ideig maradok.

Az erő velem van

Végre! Végre megmozdult valami. Végre, ami eddig csak pislákolt, már lángol, és a sodró lendület visz, visz, visz. (Csak azt tudnám, hogy hova. A miértre majd rájövök akkor, amikor ott vagyok.) Végre a felszínen lebegek, nem a mélységgel küzdök.

Zsombor és a takarítás

Zsombor rákapott a rajzolásra és rajzol mindenre csak papírra nem. Önkifejezésének legjobb alapja a parketta. Mivel lebeszélni nem lehet a dologról, ezért megtanítottam takarítani. (Szerencsére egy vizes ruha éppen megfelelő eszköz.) A Kis Franc viszont élvezi a takarítást, tehát nevelésem fennakadt egy zátonyon.

Egy csipetnyi Anglia

Mindig vágytam arra, hogy néhány hónapot/évet Londonban töltsek, azonban az utóbbi hét időjárása után, inkább az olasz- és a spanyol tengerparttal kacérkodom.

Vajon mennyi idő kell ahhoz, hogy az ember a "kapott ajándékot" értelmezni tudja, ha nem egyértelmű az üzenet.

Persze, most ilyen richardbachos-coelhos idegesítő, habcsók idézetek csapnak le rám csőstül: "Minden életnek célja van, neked kell felfedezni a sajátodat."

Semmise, sehogyse

Semmi se jó és sehogy se jó. Ez persze erős túlzás, mert van jó és van nagyon jó is, de a semmise-sehogyse érzés mindent ellep. Befed. Eltakar. Kiradíroz.

Nincs bennem erő, a fejem teszi a dolgát, gondolkodik, szervez, tervez, számol, de a szívem és a lelkem dermedten áll. Vár egy jobb csillagzatra, vagy valamire, hogy elmúljon a semmise-sehogyse.

Foglalkoztat a gondolat, végzet, véletlen vagy szerencse, hogy egy lezuhant repülőgépnek van túlélője. (Ej, megnyerem-e a lottó ötöst?) Mire tanítja őt az élet? Az élete kincs vigyázzon rá, vagy arra, hogy osztályrésze a magány, a fájdalom és az élet törékeny, nem érdemes túlságosan vigyázni rá egy felsőbb hatalomtól függ (vagy a szerencsétől), hogy... Mintha az élet minden pillanatban véletleneken múlna. Hogy a petesejt érett, hogy a hímivarsejt kitartó, hogy a cserép a tetőről a fejedre esik vagy mögéd... Vagy ez a végzet? Hogy ott a kanyaron túl vár a neked rendeltetett?

Azon is gondolkodtam, hogy lehet-e lelki alkat kérdése a jómód? Múlhat-e azon a dolog, hogy van, aki tudja birtokolni az anyagi javakat vagy csupán az áldozatok vállalásának függvénye... És mennyire tehetetlen a lélek? Ott ül a zuhanó gépen és elfogadja, amin keresztül kell mennie vagy változtatható? A lélek változik vagy a mondat, ami körülírja.

És mikor kell meghúzni a vészféket, leugrani és keresni egy másik vonatot?

Semmi peremén

Családi idill: a gyerekem ül az asztalánál és a tollammal köröket rajzol egy fehér lapra. Meg néha az asztalra. Én az asztalrészemnél ülök és írok. Hétvégén aludtam és pakoltam. Egyre nagyobb a rend. Leporolok, lefűzök, rendezek. Mindenhol. Elkezdtem írni az ilyenkor aktuális levelem. Így kezdődik: Kedves Univerzum! Tovább nem jutottam, viszont ha valaki tud nekem testhezálló munkát, szóljon. Az Univerzum dolgát könnyítené meg.

A legnagyobb érzelmi vihart az okozta benne, hogy reggel a Fület leverte a víz és őszi legyet játszott. Láza nem volt, csak az arca pirult ki és csatakos lett. (Most a pandával és a nyúllal motorozik, ő ül hátul, a többiek előtte, tehát jól van.) Volt egy másik vihar is ma reggel és úgy látszik, a döntés ott nem halogathatom. A kivárás befulladt.

Amúgy abszolút fiús anyuka vagyok. Évek óta nem használtam a furgon szót, egy hete viszont óránként.

A barack egy gyümölcs...

Mindenkinek jobb, ha nem próbálok színeket definiálni.

Amúgy szép lesz, ami lesz, de titok...

Anyák napja

5 szál tulipán a fiamtól és a pasimtól, nagy alvás délután, apa főzte ebéd, pedikűr és néhány óra egyedül itthon, amit a laptop előtt töltök. Estére még egy Vasembert és egy fürdőt tervezek.

A lélek nehézségeit muszáj könnyűséggel ellensúlyozni. A helyzet kilátástalan, a kérdés inkább az, hogyan lehet úgy élni, hogy a legkisebb fájdalmakat okozza. No-win situation, ami ellen viszont minden porcikám tiltakozik.