Már nem dühös, hanem egyszerűen elkeseredett vagyok. Négy évvel ezelőtt a szinte semmiből kezdtem új életet, jobban mondva a semmiben folytattam az életem, most pedig van valamim, ami ahhoz elég, hogy még többet vegyenek el tőlem, viszont ahhoz kevés, hogy elkerüljem az újabb létbizonytalanságot. Tudom, hogy sokan élnek nálam sokkal rosszabbul, illetve élnek sokkal jobban, viszont (gyarló módon) csak saját ellehetetlenülésem döngöl a földbe, és hiába nézek tovább nyomorult kis életemnél, a nemes cél, amiért lenyúzzák a bőrömet egy kibaszott feketelyuk.

Lassan megértem az elkeseredettség azon fokát, ami barikádokra hívja az embereket, megértem a lázadás természetét. Hiába irtóztat, mégis értem, miért kell autókat felgyújtani, kirakatokat betörni, amikor a demokrácia holttestét hiteltelen sültbolondok mozgatják. Hányingerem van a választás illúziójától, az ígéretektől és a sok hazugságtól, de leginkább abból a bárgyú megadástól, amivel ez a nép beletörődik balsorsába.

Tegnap attól volt zajos a média, hogy Zidane mellen fejelte Materazzit a labdarugó-világbajnokság döntőjének hosszabbításában, ezért piros lapot kapott és méltatlanul fejezése be karrierjét. Szerintem Zidane kiállt valamiért, megvédett valamit, ami fontos számára – még akkor is, ha a focisták nem atomfizikusok -, és valóban nem volt okos döntés, de még rosszabb az a rendszer, ami tehetetlenségében teret enged a szarjankónak, sőt meg is védi őket. Ki az áldozat? Ki a bűnös? Hogyan védheti meg magát az ember? És miért bűn, ha a rendszer nem védi meg, akkor megvédi önmagát? Ki méri le, hogy néhány szó, vagy egy mellbefejelés a súlyosabb bűn? Ki mondja meg, mennyi tiszteletlenséget és sértegetést kell egy embernek szó nélkül, visszavágás nélkül lenyelni? Persze a szabályokat be kellene tartani, ám amíg a morál és az etika száműzetésben van és a sunyiság a király, nincs tökéletes és elég számú szabály. (Esélyegyenlőség, lófaszt, nem létezik, az összes impotens balfasz, aki megteremtésén dolgozik, elkurvítja a világot.)

Elkeseredettség, kilátástalanság, idiótizmus és nekem nincs tervem holnapra, azt se tudom, hogy érdemes-e felkelni...

Úgy jártam, mint az egyszeri ember, akinek volt egy Zsigulija. Tudta ő, hogy ennél vannak jobb autók is, de olyan nagy különbségre nem számított, hiszen minden autónak négy kereke van és egy kormánya. Egyszer aztán beült egy Jaguarba, és azóta tudja, mi mindenről maradt le az elmúlt évek alatt. Így vagyok én a labdarúgó-világbajnokság közvetítvésével. Persze eddig is tudtam, hogy lehetne jobban csinálni, igényesebben, de miközben tegnap a zdf-en néztem a Németország-Olaszország meccset, erősen vérzett a szívem. Most már meggyőződésem, hogy a vb közvetítést két csomagban árulták, egy fapadosban és egy extrákkal felszereltben, és nekünk magyaroknak az elsőt vették meg. (Úgyis sokan nézik, kár a hasznot felesleges sallangokra költeni.) Következő meglepetés az első lesnél volt. A lassításnál narancsságra vonal jelezte a leshatárt és a tökéletes magyarázathoz még a lesen lévő játékost be is karikázták. Vagy szabadrúgásnál a kilenc métert azonnal megrajzolták a képen. Szünetben maradék életkedvem is elment. Volt hiradó és volt reklám, semmi gond, ez a kereskedelmi televíziózás kora, utána viszont nem egy takarítónő és egy portás beszélgetett, hanem komoly taktikai elemzés volt, látványos illusztrációval. Tudod, amikor berajzolják, hogy mi fog történni, látod az egész pályát és egyértelmű lesz számodra, hogy azok ott húszan nem összevissza rohangálnak. Egyébként a német anyanyelvű zsűri szerint, a kommentátor, aki neve alapján magyar ősökkel rendelkezik, remekül közvetítette a meccset, szóval van még remény, nem genetikailag vagyunk alkalmatlanok a modern foci színvonalas közvetítésére.

Persze mit számít a foci-közvetítés, amikor vannak itt húsbavágóbb kérdések. Például milyen Magyarország adósságkockázata, azaz mennyire dübörög ez a gazdaság. Szerintem a nép elégedetlen moraját vélik dübörgésnek és ezt az 53 pontot adó országértékelők is megerősítik: "Magyarországnál csak egy kicsivel kapott rosszabb értékelést Pakisztán és a Fülöp-szigetek, nagyjából azonos pontszámot kapott Törökország, Egyiptom és Venezuela - ám utóbbi kettő már egy kicsivel jobbat nálunk. Ugyancsak kedvezőbb, már 50 pont alatti Thaiföld és Peru besorolása. A kelet- és közép-európai térségben lévő EU-tagok közül mi voltunk a legrosszabbak. Lengyelország szerepelt a második leggyengébben, ám a varsói kockázatok szintje is alig haladta meg a 40 pontot. Csehország 37 pontot kapott, de még Oroszország (39 pont) adósságát is jóval kevésbé tartják kockázatosnak, mint a miénket."

Tudom, hogy mi szeretjük ezt a forintot, és az inflációs csúcsot is Magyarország tartja a pengővel, de azért nagyon jó lenne nekünk az euro, ha lehet...

Csak klasszikust tudok idézni: "mindent túlélek, még ha beledöglöm is".

Ma már harmadszor hallom, hogy a miniszterelnök elismerte, hogy hiba volt a fél évvel ezelőtti áfa csökkentés. Elhibázott lépés, hogy stílusosak legyünk az év végi száz (tyúk)lépéshez. Ez persze mindenkinek nyilvánvaló volt, aki rendelkezik a.) józan paraszti ésszel, b.) némi közgazdasági ismerettel. Ahhoz sem kell nagy ész, hogy valaki már most borítékolja, hogy az EVA kulcs brutális emelése és a dupla járulék fizetés még ennél is nagyobb hiba.

(Egy pillanatra elméláztam, milyen lenne, ha az akkori kormányon és a kormányzó párton számon kérnénk ezt a tévedést, de nem csak magyarázkodással, hanem teljes anyagi felelősséggel.)

Remek, új házat építünk! Remek! Én ennek tényleg örülök, még az se baj, hogy spórolni kell. Hát kell, így van ez. Nem számít, húzzunk egyet a nadrágszíjon, és a végén lesz szép új házunk, amit majd megörököl a gyermekünk (miután megfizette az örökösödési illetéket). Tudom, nem túl szép dolog ellenkezni, de azért lenne egy aprócsak észrevételem: ahová kitűztük az alapokat, ott pár éven keresztül disznóól állt, és nem csak szarból, de szarra sem érdemes várat házat építeni. Szóval valakinek gumicsizmát kellene húzni, lapátot ragadni és kiganézni, mert ilyen hőségben az urak sétálhatnak a kiszáradt szaron, de jön egy eső - olyan nincs, hogy ne jönne - és nem csak a (tisztelt) ház, de mi is nyakig benne leszünk a szarban...

Azt hittem, csupán csak véletlen, hogy rossz gazda módjára építjük ezt az országot: először a járdát, majd a házat. A Margitsziget kíváló példa: végre megcsinálták körbe a futópályát, majd elkezdtek építkezni, és a teherautók tönkrebaszták az egészet...

"Hobbija: biblia olvasgatás"

Egy pillanatra azt gondoltam, hogy én nem ismerem a hobbi szó jelentését, de utána úgy gondoltam, hogy inkább fordítási hiba lehet...

Egyébként, ezt a fontos információt a kommentátor osztotta meg a nagyérdeművel Marco Rodriguez (tornatanár) futballbíróról.

Kérem, én szeretem a Forma-1-et! (Volt idő, amikor a focit is szerettem, de ez utóbbit már kinőttem.) Tegnap nyugodtan hajtottam álomra a fejemet, mert bármennyire is fröcsögött és habzott néhány csapatfőnök (persze nekik ez a feladatuk, ezért kapják a fizetésüket), egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy Schumacher szándékosan állította volna le autóját. Nem azt mondom, hogy a hétszeres világbajnok  egy angyal, de azért abban megállapodhatunk, hogy nem hülye és az egyik legjobb pilóta. Erre ma mire ébredek? Néhány irodakukac, videofelvételek alapján, csalónak kiáltotta ki Schumachert, elvették az összes köridejét és a mezőny végére sorolták. Nyilvános megalázás, mert hibázott és nem tudott bevenni egy kanyart. Az igazságérzetem lángol...

12:02 Szubjektív talán legközelebb elmondja kit csodálhatunk benne, de most lelkemet ápolja: "Ha a melled formásabb egy kicsit is mint a filmkritikáid, és az összes gondolatpótló gondolatod, azt akár már félsikernek is elkönyvelheted."

10:48 Jószándék - vele van kikövezve a pokolba vezető út is - megmondta a tutit: "ami az alattam lévőnek van, azt úgy hívják, irónia. ami neked nincs, azt úgy hívják, önirónia"

10:27 Valaki (természetesen név nélkül) ezt írta a megmondóba: "A mellekről jut eszembe, nekem is van kettő! A pasim szerint az enyémek sokkal szebbek, mint a tieid!" Lehet, hogy a hölgyemény engem akart égetni, de csak saját magát gyújtotta fel. Nem kételkedem, hogy a pasija testközelbe került mindkét mellel és utána formált véleményt, sőt ítéletét (ízlését) sem vitatnám. Szerintem nagyon rendben van, ha a(z aktuális) kedvesnek azt mondjuk, hogy ő szebb, okosabb és jobb, mint a régi. Még akkor is rendben van, ha nem teljesen mondunk igazat, hiszen a szerelmet kár megrontani a másik önbizalmának rombolásával. Másrészt az ember mindig jobbra cserél, illetve ha szeretünk valakit, akkor úgy szeretjük, ahogyan van. Egy idő után testének minden porcikáját ismerjük, a szépet ugyanúgy megszokjuk, mint a kevésbé tökéleteset, sőt a test lesz az, ami először cserbenhagy majd minket. De mennyire szánalmas az a nő - és milyen félelmetes démonokkal küzdhet -, aki a régi nő blogjának megmondójában bizonygatja, hogy ő mennyivel jobb (mellű) nő. Cica, örülök, hogy szépek a melleid, kívánom, hogy legalább annyi élvezetet okozzanak, mint nekem az enyémek.

"Nagykanállal" ettük a jégkrémet, amikor a pasim a hírtv-re kapcsolt "valami kis büntetés kell" felkiáltással.

Tegnap a Critical Mass-on nem csak Sólyom László, köztársasági elnök, bringázott, hanem Kóka János is, de szerintem a legjobbabb fej akkor is a Hajós és az a pasi, aki a Critical Mass őshazájából San Francisco-ból érkezett szaporítani a magyar kritikus tömeget. Kaptunk tőle egy san francisco-i biciklis térképet is, amelyen különböző színnel jelölik az utak meredekségét. Nagyon szerettem, hogy amerre ment a zenebringó, mindenki mosolygott, még a dugóban álló autósok is.

A nap mélypontja: felfedeztem a Szerencsi Szerecsen étcsokoládén, hogy a "Származási hely: Csehország". Megint egy illúzióval kevesebb.

Az a néhány francia film, amit nagyon szeretek, mindig reménnyel tölt el, hogy valamikor megint hasonlót látok. A Marokkó (Marock)-hoz már túl öreg vagyok - de ezt tudtam -, a felszínes, érettségizünk és szerelmek vagyunk történetek 16 évesen mozgattak meg utoljára. A Pokol (L'Enfer) igazi csalódás volt. Gyönyörű képek, szívfájdító történet, de mégis sikerült elcseszni és beteges szenvedtetésbe fojtani.

A minap elcsíptem egy beszélgetést három elismert magyar rendezővel. Megdöbbentett butaságuk. A filmeket közönségfilm és művészfilm kategóriákba sorolták és képesek voltak azt állítani, hogy a közönségfilmek nem képviselnek értéket. Bezzeg a művészfilmek, mennyire mélyek és művésziek. (Hát hogyne, hiszen már a nevükben is benne van: művészfilm.) Én elképzelni nem tudom, hogy miért értékelik le (nézik le) a nézőket és miért képzelik magukat jobbnak, szebbnek, okosabbnak, mint a néző, vagy éppen egy sikeres film rendezője. Botrányos, ha egy rendező az önkifejezés és a közönség igényeinek kielégítése között vergődik. Pedig olyan egyszerű észrevenni, hogy a sikerfilmek mögött nagy bölcsesség, kreativitás és mély emberismeret áll, azért hatnak, mert a film készítője (rendező és forgatókönyvíró) tovább lépett saját nyomorán és olyat mutat a nézőnek, amit még nem fedezett fel önmagából és a világból. Másrészt milyen impotens hozzáállás, hogy lassan szégyenkeznie kell annak a rendezőnek, akinek a filmjét több százezren látják, hiszen a többiek szerint ez semmilyen értéket nem képvisel, csak közönségfilm, amit szeretnek a nézők. Nem utolsó sorban igen lényeges, hogy milyen pénzekből készülnek ezek a filmek, állami pénzből (támogatásból) vergődni és önkifejezni igencsak drága mulatság az adófizetőknek, viszont ha a "művész" talál rá mecénást, hát lelkük rajta. Szerintem nem az a szégyen, ha az ember munkája megmérettetik a piacon (kereslet és kínálat görbéi rajzolják a valóságot), hanem az, amikor önnön nagyságától elámulva elefántcsonttoronyba vonul a "művész" és köpködi a népet, mert az nem tudja mi a jó.

Ritkán fordul elő és olyankor, mint most, nagyon szégyellem magam. Egyszerűen nem illik senkivel, főleg egy öreg férfival tiszteletlenül beszélni, de amikor a kerékpárútra elém dobott egy szöges deszkát, vörös köd lepte le fejem. Rövid, ám annál heves párbeszédet folytattunk. Ő a kutyák lábáért aggódott, én a bringásokért. Úgy landolt a deszka a bringaúton, hogy a rozsdás szegek az ég fele álltak. Felháborított, hogy felelőtlen cselekedete milyen balesetveszélyes helyzetet teremtett. Értem én, hogy a kutyákért aggódik, de közben azért gondolkozhatna is, mert egy szöges deszka nem csak lyukas gumit, de komolyabb sérüléseket is okozhat. Nem hagytam ott a deszkát. Igazából azon húztam fel magam, hogy miért nem képes pár métert vinni azt a rohadt deszkát, és biztonságos helyen kidobni, ahol nem veszélyes senkire. Szerintem felelősséggel tartozunk egymásért és a világ jobbá tételét nem "világbékével", hanem apróságokkal kell kezdeni.

Így vagyok a Critical Mass-szal is. Egyrészt jó buli több ezer bringással együtt olyan helyeken tekerni, ahol a hétköznapokban nem lehet, másrészt csatlakozom egy üzenethez. Nem állok én perben sem az autósokkal, sem a várostervező mérnökökkel, egyszerűen csak arra szeretném felhívni a figyelmüket, hogy vagyunk itt egypáran, akik szívesen kerékpároznak. Tervezzék, szervezzék és építsék úgy ezt a várost, hogy számolnak a bringásokkal, és ez nem csak egy-két ember őrült ötlete, hanem tömegeké.

Persze nem csak a kerékpárosok vannak mostoha helyzetben, hanem a gyalogosok is. A budapesti autósok már úgy megfélemlítettek, hogy nagyon gyakran nem merek nekiindulni a zebrán - gyengébb a karosszériám - hiába toporgok már rajta, mert az autós semmi hajlandóságot sem mutat a megállásra, sőt kicsit gyorsít is, nehogy még egyet lépjek. Ezek után külföldön mindig halálosan meglep, hogy az autósok már akkor megállnak, ha a járdán a zebránál állok.

Vitát mindenkinek, azaz részlet a mai tévéműsorból. Nehéz lesz nem nézni:

18:20 m1: Este extra - Választás 2006 - Gyurcsány - Orbán vita
19:00 tv2: Gyurcsány - Orbán vita
18:55 rtl klub: Választási vitaműsor - Gyurcsány-Orbán vita
18:20 m2: Este extra - Választás 2006 - Gyurcsány - Orbán vita
19:00 Duna Televízió: Miniszterelnök-jelöltek vitája Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor vitájának élő közvetítése

Ó, bazd meg! (Tudom, hogy egy nő szájából, illetve tollából, nőiesebb lenne a macska rúgja meg, de erős felindulásomat nem árnyalná megfelelően.) Orbán Viktor, aki újra miniszterelnök szeretne lenni, kereszttűzben elvtársozik és azzal érvel, sőt biztatja a szingliket (értsd: techno rajongó szingli hordákat) - mellesleg exkluzálja magát Mikola bicskanyitogató beszéde miatt -, hogy a Szex és New York sorozat végén mind a négy lány megtalálja párját. Persze a sorozatot nem ő nézi, hanem ezeket a tényeket a lánya mesélte neki. Kapcsolok, mert ezt ép ésszel nem lehet kibírni. Gyurcsány image-klipje borzolja tovább kampányoktól megfáradt idegrendszeremet, bár ő, Magyarország Miniszterelnöke, a mélypontot akkor érte el nálam, amikor blogja hozzászólásaira hivatkozott.

Egyre erősebb a gyanúm, hogy néhány médiaszemélyiség megtréfálása után, Andris (a Sváby) egy országnak szerez kellemetlen napokat. A politikusok tulajdonképpen felbérelt színészek, hány esetben betanított majmok, akiknek előre megírt forgatókönyv alapján kell hülyét csinálni az emberekből. Viszont a varcsora után majd kiderül, hogy ez a rémálom csak tréfa, és akkor majd jót nevetünk saját nyomorunkon...

Ki volt az az észkombájn, aki kitalálta, hogy a Képes Autó Expresszt egy letolt gatyás, szőrös férfi seggel lehet a legjobban hirdetni? ("Kéne valami a feneked alá?") Persze arra is kíváncsi lennék, hogy a megrendelő hogyan tudta ezt a balfaszságot kreatívnak és/vagy hatékonynak ítélni, de azt hiszem, hogy a magyarázat éveket venne el az életemből, ezért inkább tiltsák be, mielőtt átterjedne az óriásplakátokra is. Csodálkozom, hogy az "alkotók" közül senkinek sem volt egy csipetnyi józan esze, miszerint ha az újságot a seggünk alá tesszük, a végén szaros lesz, ehelyett ha már letolták a gagyájukat, egy kamikaze mozdulattal tökön is szúrták magukat a "szaros újság" nagyszerű ötletével.

Ha a megrendelő - nagy kedvem lenne felhívni őket, de ilyen viszonyban sohasem voltunk - mindenképpen ragaszkodik a Képes Autó Expressz és a WC összekapcsolásához, akkor jó pénzért eladom - figyelem az oldal szerzői jogvédelem alatt áll - azt a régi történetet, miszerint egy 12-13 éves forma srác rendszeres vásárlója volt az újságnak, mert a reggeli szükségletek során imádta az autók képeit nézegeni. A képi megfogalmazás egyszerű: ajtó WC felirattal, álmos, kócos gyerek pizsamában, egyik keze a kilincsen, a másikban az újság és a szöveg lehetne: "A fontos dolgokat korán felfedezzük..."

Egyébként eddig a segg, csak Joseph Heller Valami történtjében volt igazán nagyszerű.