Számítógépes játékokból készült filmektől nem várunk sokat. (Ez ugye egyértelmű.) A Doomnak viszont ezt sem sikerült teljesítenie. A hosszú előjáték után, némi most megyünk és legyakjuk a_zellenséget, mint a játékban, képek után jött a rettenetes befejezés, amely a hosszú előjáték után egyértelmű volt. Viszont úgy fejezték be, hogy folytatni lehet.

Ütközések (Crash) Egy államügyész és a felesége, két rendőrnyomozó, egy filmrendező és felesége, egy lakatos, egy boltos, két autótolvaj, egy újonc és egy régi zsaru, egy középkorú házaspár. Különböző bőrszínnel, különböző vallással, különböző előítéletekkel. Életük egymásnak ütközik. Dühös ébredések és sétrések, félelem és lángoló harag, szeretet. A film meggyúrja a lelket, összeszorítja a gyomorszájat és megmelengeti a szívet. Emberségre tanít.

Csudaszép: Bird York: In The Deep

Így írnak a nők... - utalt valaki félhangosan az elsötétített teremben a forgatókönyvíróra.

Bassza meg az Úristen, akkor inkább felvágom az ereimet, mint akármilyen könyvet írok, mert ugye nő vagyok, nem is tagadhatom, bár teszek az előjátékra, éppen elég, ha a férfi merev és letépi rólam a ruhát.

Egy cipőben (In Her Shoes) akkor érte el csúcspontját, amikor belavírozott a nyugdíjasotthonba. Ott remekül kidomborodott Cameron Diaz igazi tehetsége: végtelen lábaival (vajon tényleg ekkora, vagy ebben is van némi trükk?) felélénkítette a vérkeringést. Egyébként csupa olyan klissé, amelytől a megszállott Romantika rajongótábor egyszerre fakad sírva: anyujukat elveszített lánytestvérek; a nővérke csúnyácska, de ügyvéd, a hugica szép, de buta; hugica szexuális viszonyba kerül nővérke kockahasú pasijával, ráadásul rajtakapják; gonosz mostoha, hallgatag apa; reménytelen szemüveges szerelmes, akiből később vőlegény lesz; "csodálatos" fordulatok és a végén egy esküvő. Az összegzés versben érkezik. Kétszer, hogy jól megjegyezzük.

Nem baj, lesz még rövidnek tűnő téli vasárnap délután, amelyet remekül megnyújt ez a film, és leszek én még 80 éves (remélem), (mondják) akkor már nem a szexen jár majd az eszem.

Nick Hornby (Pop, csajok, satöbbi; Egy fiúról; Fociláz) neve csábított a moziba, és el sem olvastam Bobby Farrelly és Peter Farrelly mit csinált a Fever Pitch-ből. Persze az már gyanús lehetett volna, hogy Fociláz helyett Szívem csücskei címmel fut.

Így kezdődik az Arsenal szurkoló Hornby (önéletrajzi) könyve: "Úgy lettem szerelmes a futballba, ahogyan később a nőkbe is: hirtelen, megmagyarázhatatlanul, feltétel nélkül, mit sem gondolva azzal, hogy mennyi fájdalmat és bajt okozhat a szenvedélyem."

Nekem csalódás volt, hogy amerikai környezetbe helyezték a történetet és a film főhöse Boston Red Sox rajongó. Igen, a labdarúgást lecserélték baseball-ra. Csak a szenvedélyes durkkerlét és rajongás volt ugyanaz, egyéb párhuzamot nem tudtam felfedezni a könyvvel. A film néha leült, de azért a végére megvett: szeretem, ha egy szerelmi történetnek egymás karjaiba borulós, csókolózos vége van.

Hazárd megye lordjai (The Dukes of Hazzard) leginkább a nosztalgia miatt jó, egyébként pedig fészkelődtem a széken és hiányoztak a megszokott arcok. Szerencsére a feliratok mellett bakiparádé is van és az igazán szórakoztató. Az izgalmakért Jessica Simpson volt felelős: nőknek az irigységtől, férfiaknak a vágyakozástól akad el a lélegzetük.

"Owen Wilson mostanában éppen nagyon megbánta, az Ünneprontók ünnepe (Wedding Crashers) végét. Pedig ő találta ki.
- Kapitális marha vagyok - fogalmaz egyszerűen a színész. - A forgatókönyvírók sokáig haboztak, hogy hogyan fejezzük be a filmet; már bőven tartottak a forgatás előkészületei, amikor még több alternatív befejezésünk volt. Én beszéltem rá Steve Faber-t, az írónkat, hogy kettős házassággal zárjuk a történetet. Akkor ez nagyon logikusnak látszott. Most pedig itt állunk egy vígjátékkal, ami több mint 200 millió dollár bevételt hozott, és képtelenek vagyunk folytatni! Az egész szakma rajtunk röhög. De minden hiába, két nős férfiról nem lehet vígjátékot csinálni. Jobb híján kénytelenek leszünk elkészíteni a rajzfilmváltozatot."

"- Talán Guy Ritchie filmjeinek, talán A szállító-nak köszönhetően én vagyok az örök fura gengszter - nyilatkozta Jason Statham. - És nem mondom, szeretek az lenni, A szállító 3. részét még biztosan eljátszom, de azért most már valami egészen másra vágyom. Olyan elképzelhetetlen, hogy mondjuk egy kis bolt tulajdonosát alakítsam, például egy fotóst vagy fodrászt? Valami egyszerű pasas szeretnék lenni egy egyszerű, izgalmas történetben. Lehet krimi, de ne kelljen annyit lövöldöznöm. Miért kéne nekem mindig ilyen elvetemült alakot játszanom? Ha nem kapom meg hamar ezt a szerepet, hagyom a francba a színészetet. Régen sem voltam mindig színész, mégis jól elvoltam!"
Forrás: Intercom Press

Elégedett vagyok a mai napommal. Láttam egy nagyon jó filmet (40 éves szűz - The 40 Year-Old Virgin), egy nagyon rosszat (Jim Jarmusch: Broken Flowers - Hervadó virágok) és vettem egy bugyit. De inkább a filmekről, mert a bugyi többet mutat, mint takar. A 40 éves szűz remek (és főként nagyon mulatságos) film. Pontos karakterekkel, jellemfejlődéssel, nevetéssel és igazi történettel. A Hervadó virágok-ban nem csak történet nincs, de jellemfejlődés vagy egyetlen eredeti gondolat sem. Művészfilm. A (magyar) értelmiség nagyrésze majd biztos talál benne hasonlóságot saját mocsarával, vagy ha más ötlete nincs belemagyaráz valami mély mondanivaló, amelyet nagy átéléssel és meglehetősen homályosan magyaráz majd el. Senki sem fogja érteni, de ezt senki sem fogja bevallani. (Szörnyű, hogy a Fekete kefe (díjat nyer és) állami pénzt kap, amikor éppen az alkotók mondják, hogy a film nem szól semmiről. Ehhen nem kellett nagy ész, ez első pillanatban látszott.) Valószínűleg sohanapján kiskedden láthatok olyan kaliberű magyar filmeket, mint a 40 éves szűz, vagy az Ünneprontók ünnepe. Nem csak az anyagi keretek szűkösek, hanem ötletekkel sem állunk jól.

Innen már csak egy szépen hajlított és megrajzolt ív, hogy rossz vagyok én írónak és bele kellene csapni a bablevesbe.

Néhány éves lehettem, amikor nagypapám mellett ültem a padon, mindig odakönyörögtem magam és ebédeltünk. Bablevest. Már akkor is hirtelen és szertelen voltam. Lendületesen magyaráztam és az egyik mozdulatom papa levestányérjában végződött. A tányér viszont tele volt levessel, így fröccsent. (Elbaszott dolog saját magamról mesélni. Annyira amatőr.)

A pasim után Jason Statham (és Vin Diesel) a legjobb pasi a világon, de ettől a Szállító 2 (Transporter 2) botrányosan rossz, éppen annyira szellemes, mint a címe. Akciójelenetéknél a közönség röhögőgörcsbe merevedik, erotikus jeleneteknél viszont hidegrázást kap. Meg se közelíti a Szállító (Transporter)-t, pedig az egy egészen jó film volt.

Jól esne egy Riddick stílusú és kaliberű film, de egy Olasz melóval is megelégednék...