Újabb konyhai eszközzel bővült háztartásunk: egy mixerrel, mert nagy kedvencünk a fagyasztott málnából és cukorból készített "püré".

Csuda felfedezést tettem. A Batthyány Rétesboltban (Batthyány utca 14.) olyan réteseket lehet kapni, amilyet régen nagymamám is sütött. Nem véletlen! Megtudtam, hogy a tulajdonos nagymamájának receptjei alapján készül nap mint nap a rétes - helyben gyúrják és nyújtják a tésztát, készítik a tölteléket -, és nem térnek el a recepttől. Például a káposztát betöltés előtt kicsit „punnyadni” hagyják, mert úgy ízletesebb. Van még aszalt szilvás-mákos, sárgabarackos-túrós, mákos-meggyes és főzött krémes rétes is. Ráadásul a tulajdonos bácsi konyhakertjében már nő a kapor, így nemsokára jön a kapros-túrós ideje, ami nagy kedvencem.

Ma délben az Azték Choxolatban (Károly krt. 22) ebédeltem egy kedvkerekítő forró csokit. Szerintem nem is a csokitól lett jókedvem, hanem az egész hangulattól. Figyeltem az embereket, akik az átjáróban jöttek-mentek, beköszöntek, egymásra köszöntek, hangosan nevettek. Fehér fekete pöttyös szoknyában belépett egy lány, aki úgy nézet ki, mintha a Pomádéból lépett volna ki, és minden pillantás és beszélgetés témája lett. Körülötte nyüzsgött a csokoládézó. A szomszédos asztalnál egy külföldi srác ült, akit teljesen megbabonázott ez a mikrovilág és igyekezett mindent ellesni, akárcsak én.

Az Asian Home Gourmet sorozatból teszteltük és igencsak bejött az indiai Korma Curry és a szintén indiai Tikka Masala. A híres Thai Green Curry viszont egyikünknek sem ízlett, mert túlságosan erős, ráadásul van benne egy fűszer, amitől a hányinger kerülgetett.

A pasim azt mondta vacsora után, hogy ha ilyen finomakat főzök, feleségül vesz. - Persze mindig csak ígérgeti... - Az utolsó falatot meghagyták nekem, ebből is látszik, hogy mennyire szeret(nek), de azért a fájdalmas lemondás ott volt a szemükben és hangjukban. Nem a sült cékla, hanem a kakukkfüves krumpli volt nagyon kapós...

Tizenegyéves valami finomat szeretett volna inni és mivel a forró fehércsoki már elfogyott, nesquik-es banánturmixot csináltam. Te már ittál ebből, kérdezte és akkor felsejlett, nem kellett volna a konyhában kreatívkodnom, de amikor kért még egy bögrével, tudtam, nem tévedtem. (Fél liter tej, 1 banán, 1 kiskanál cukor, 3 kiskanál nesquik, turmixol és kész.)

Úgy gondoltam, nem sokkolom "kicsi családomat" a füstölt sprotnival, ezért a receptben kicseréltem kakukkfűre - bár ha van itthon friss rozmaring, akkor az lett volna a nyerő -, de a biztonság kedvéért - mit ér az este egy kis izgalom nélkül - sütöttem céklát is.

Kakukkfüves krumpli - és nem áltatom magam, hogy ezt a receptet én újítottam, mert le merem fogadni, apám pontosan el tudná mondani, hogy még születésem előtt, mikor és hol sütött ilyet a nagyapám. Szóval három nagy fej vöröshagymát (viszonylag) apróra vágtam, majd némi olajon arany barnára pároltam. Közben megpucoltam kb. 1 kg burgonyát és ceruza vastagságú kis hasábokra vágtam. A hagymát összekevertem sóval, borssal, 3 gerezd zúzott fokhagymával, kakukkfűvel, majd belekevertem a felvágott krumplit is. Sütőtálba öntöttem, meglocsoltam 2,5 dl tejszínnel, majd lefedtem és 45 percig sütöttem közepes hőfokon. Sajtot szórtam rá - persze előtte levettem a takaró alufóliát - és még néhány percig sütöttem, majd jól belaktam belőle. Én egyszerűen imádom.

Közben, ha már úgyis fűt a sütő, másfél órára betettem négy céklát is. Ezután könnyű lehúzni a héját és már lehet is enni. Egészséges...

Ízek apró falatokban: Pálcikakenyér (Grissini) házi sonkával, narancs és tejcsokoládé karamell lapocskákkal.

A Lehel piac szombati nyüzsgése már-már az elviselhetetlenség határát súrolja, de érdemes dacolni a tömeggel, mert néhány kofa csak ezen a napon árul. Az egyik asztalnál vajat, túrót és tejfölt lehet kapni - a túrót akkor szedik ki a gézből -, és ezek a tejtermékek ezerszer finomabbak, mint bolti társaik. A krémes túrót némi sóval és apróra vágott, friss snidlinggel összekevertem, reggelire rozskiflit ettem hozzá és egészen tavasz hangulatom lett. Néhány percre még a nap is kisütött. Tizenegyévesnek apró almákat vettem, amit hétfőn el tud vinni suliba és remélem, meg is eszi majd. Persze éppen akkor derül ki, hogy szeretik (a pasim és a lánya), hogy vacsorával várom őket haza, amikor éppen nincs vacsora. Ma viszont készülök: fokhagymás spenót lesz firss sajttal és fahéj nélküli máglyarakás.

Talán nem látszik rajtam, de olyan izgalommal várom a hétfő és szerda estéket, vega ételeket gyártok és közben azt szeretném, hogy szétroppantjon a ritka találkozások jégburája, de akárhogyan próbálkozom pár óra alatt semmire sincs esélyem.

Nekik vacsora, nekem ebéd: Tárkonyos burgonyakrémleves sült hagymával és márványsajttal.

Hozzávalók:
6 közepes krumpli (kb. 40-50 dkg)
5 dkg vaj
2 dl tejszín
só, bors, tárkony
3 nagy lilahagyma
15 dkg márványsajt

A burgonyát megpucoltam, kockára vágtam, kétszer átmostam, majd sós vízbe feltettem főni. A hagymákat megtisztítottam, felszeleteltem és olíva olajon elkezdtem sütni. Amikor puhára főtt a kumpli főzőlével együtt leturmixoltam, hozzáadtam a vajat és a tejszínt, sóztam, borsoztam és felforraltam. A tárkonyleveleket felaprítottam és beleszórtam a levesbe, lefedtem. Közben a hagyma is elkészült, amit a márványsajttal együtt a leves tetejére szórtam.

Azért csinálok csokis-mazsolás muffint is.

Tökvacsora, téli csemege. Menj el a piacra, vegyél néhány kiló sütőtököt - én a sonkatököt nem igazán, viszont a nagy kereket nagyon szeretem -, ha lusta vagy, akkor már legyen kikaparva a magja is. Darabold fel - ez jó erőléti gyakorlat -, tedd tepsire, és sütőben legalább másfél óráig süljön, puhuljon. A sütőtökben, ahogy színe is mutatja, sok a karotin, ezenkívül C- és B-vitamint, sok cukrot, fehérjét és emészthető rostot tartalmaz. Szénhidráttartalma annyi, mint a burgonyáé. Frissen kisülve a legfinomabb, íze cukortartalmától függ, én mindig sötét narancssárgát veszek.

(Megint bizonyítást nyert, hogy óckodásom a mesterséges adalékanyagoktól, tartósítószerektől indokolt.)

Túrógombóc

Imádom a túrógombócot, bár az utóbbi időben nem csináltam. (Persze a túrógombócról eszembe jutnak a fehérvári albiban rendezett túrógombóc partik, ahol asztal és székek híján a szőnyegpadlón terítettem szép porcelánnal, szalvétával.) A recept végtelenül egyszerű:

50 dkg tehéntúró
1 csapott evőkanál cukor
8 dkg búzadara
3 tojás
csipet só

A túrót össze kell törni, majd a többi hozzávalóval összekeverni és legalább egy óráig pihetnetni, de akkor sem lesz semmi baja, ha 3 órát áll. Utána jön a gombóc készítés, de én utálom a maszatolást a lágy tésztával, ezért inkább kanállal "galuskákat" szaggatok, kifőzöm őket és pirított zsemlemorzsába forgatom, majd tejföllel és fahéjas porcukorral tálalom.

Tegnap éppen elkezdtem a "gombócokat" kifőzni, amikor rájöttem, hogy nincs itthon zsemlemorzsa. A közértbe nem volt kedvem lemenni, pedig tényleg csak le kell menni, ezért a karácsonyi keksztekercsből maradt darált kekszet pirítottam meg. Én magam is meglepődtem, milyen jó ötlet volt. Az édes, aranybarna kéreg miatt ráadásul kevesebb cukorra is nagyon finom volt a túrógombóc.

Létezik még túrófánk is, ami - ha jól tudom - a velencei-tavi Halászcsárda specialitása. A túrós masszából korongokat formáznak és nem vízben főzik ki, hanem nyersen zsemlemorzsába forgatják és forró zsírban sütik ki. Ugyanúgy tejföllel és fahéjas porcukorral tálalják.

Reggelire: vékonyra szeletelt mangó és mozzarella. Ajándék.

Idén karácsonyra (végre) pralinéket gyártottam. A megajándékozottak két észrevétellel éltek: lehetne több és lehetne minden héten. Pedig kicsit izgultam, hogy a nagy zablálások idején, vajon mit szólnak majd a nyalánkságokhoz. A lakásnak csokigyár illata volt...

Aszalt szilva marcipánnal csokimázban: egy-egy aszalt szilvából kis korongot csináltam, megtöltöttem egy kis rummal ízesített marcipánmasszával, majd olvasztott csokoládéba mártottam.
Aszalt sárgabarack marcipánnal csokimázban: a barackokat félbevágtam és a mag helyét megtöltöttem egy kevés marcipánmasszával, majd olvasztott csokoládéba mártottam.
Marcipánburgonya: Darált diót, porcukrot, kávét és kakaót kevertem sűrű masszával, majd ezzel megtöltöttem a marcipánlapokat és golyókat formáltam. (Ez volt a legbabrásabb és pasim legnagyobb örömére sok csálé keletkezett.) Majd kakaóporba hempergettem.
Tüffel golyók: Gőz fölött megolvasztottam némi Szerencsi szerecsent, hozzákevertem egy kevéske vajat, és tejszínt. A hideg tejszíntől rögtön sűrűsödni kezdett, de azért még egy kicsit hűlni hagytam, majd golyókat formáztam, amiket kristálycukorba forgattam.

Mosogatás közben - a hétvége romjain csücsül a hétfő - jutott eszembe, hogy a pasim azt mondta, már csak a krumplifőzelékem és a hatlaposom miatt is érdemes engem megtartani.

A krumplifőzelék mélatlanul marad alul a sok (diétás) ételcsoda mögött, pedig benne van a parasztemberek kreativitása, színes ízvilága. Egy vöröshagymát olíva olajon (nem használok zsírt) aranybarnára párolok, majd lisztet szórok hozzá és világosbarna rántást készítek. Pirospaprikát keverek hozzá és felöntöm vízzel. Beleteszem a felszeletelt burgonyát, sózom, borsozom és legalább 4 babérlevelevéllel főzöm. Úgy kell ügyeskedni, hogy amikor felforr és megfő a burgonya, főzelék sűrűségű legyen. A végén tejfölt és egy kevés ecetet teszek hozzá, hogy pikánsan savanykás íze legyen.

A mostani hétvége süteménye a hatlapos, ezért konyhám hirtelen kibővült egy sodrófával, ami derültséget okozott a baráti körben, valamint a vásárlás során is. Az eladó fiatal srác széles mosollyal, kicsit sem rendeltetésszerűen lengette meg a nyújtófát. (Azt is sikerült megtudnom, hogy eddig boldog tudatlanságban nekem a sodrófa és a nyújtófa ugyanaz volt, pedig dehogy.) Életem első önálló hatlapos sütésére már napok óta készültem. Recepteket olvastam, és persze egyikhez sem maradtam hű, hanem a saját fejem szerint mentem.

Hat lap: 40 dkg rétes liszt, 20 dkg finomliszt, 10 dkg vaj, 10 dkg cukor, 1 csomag vaníliás cukor, 1 csomag szalalkáli, 1 dl tej, 2 tojás. A hozzávalókból tésztát gyúrtam, majd hat egyenlő adagra osztottam. Nagyra tártam az ablakokat, mert nem szeretem a szalalkáli szúró szagát. Nagyon vékonyra nyújtottam az egyes gombócokat és egy vajazott tepsi alján, közepes hőfokon megsütöttem. Nem kellett sokat sütni, mert hóka lapokat kellett gyártani, és amint a széle barnulni kezdett, már jó is volt.

Krém: 1,2 l tej, 3 csomag csokoládé pudingpor, 2 evőkanál kakaó, 14 evőkanál cukor, 15 dkg vaj. A pudingport, a cukorral, a kakaóval összekevertem, majd hozzáadtam a tejet és felfőztem. Amikor már bugyborékolt (forrt), levettem a tűzről és hozzákevertem a vajat. (Apu csokis-karamellás krémmel szereti, azt viszont úgy szokták csinálni, hogy a cukrot először megpirítják…)

Összeállítás: A kihűlt tésztalapokat megtöltöttem a krémmel és most puhul, hogy holnapra tökéletes legyen és megegyük...

Nagyjából száműztem a konyhából minden "zacskós pillanatok alatt" és kockára préselt, valamint ízfokozót, színezéket és egyéb "nyalánkságokat" tartalmazó készítményt. Viszont nagy kedvencem volt a brokkolikrémleves és amikor ma a piacon megláttam a sötétzöld, hamvas brokkolikat, már tudtam, hogy mit fogok főzni. Mint utóbb kiderült, csak kicsit macerásabb friss zöldségből készíteni, mint porból.

A brokkolit (400-500 g) annyi hideg vízben, hogy ellepje, kevés sóval és két gerezd fokhagymával puhára főztem. Utána a "víz" felét kiszedtem, a többit összeturmixoltam. Utánasóztam és kicsit megborsoztam. 2 dl tejfölt összekevertem némi péppel, majd ezt hozzáöntöttem a leveshez. Felforraltam.

Pasim megjegyezte, hogy ma receptnap van, pedig a tárkonyos csirkét ő csinálja...

Csokis süteményekben utazom. Íme a mai kedvenc, ami egy Brownie recept.

Hozzávalók: 200 g étcsokoládé, 100 g vaj, 100 g cukor, 4 tojás, 3 evőkanál liszt.

A csokit és a vajat vízgőz fölött megolvasztjuk. Hozzákeverjük cukrot, majd egyenként a tojásokat és apránként a lisztet. Egy kb. 20 cm átmérőjű formát vajjal kikenünk, lisztezzük, beletöltjük a kész tésztát, majd hideg sütőbe téve (nem kell előmelegíteni) 180 C-on 10-20 percig sütjük, attól függően, hogy a belseje lágy, folyós, vagy szilárd legyen.

Tigrincs sós muflonja, azaz muffin sósan.

Alaptészta:
20 dkg liszt
5-6 dkg olvasztott vaj
1 tojás
1 sütőpor
2,5 dl tej

Vegeta, fűszerek
sajt (feta) ízlés szerint
újhagyma ízlés szerint
snidling ízlés szerint
felvágott ízlés szerint
kukorica ízlés szerint

Persze nem is én lennék, ha már az első sütés alkalmával nem variáltam volna valamit a recepten, hiszen a Vegetát amúgy is száműztem a konyhából. Vajon megpároltam egy fej vöröshagymát, majd azon 10 dkg gombát, amit sóztam, borsoztam. (Hihetetlen felismerés, hogy mennyivel finomabb a gomba vajjal, mint olajjal.) Megcsináltam az alaptésztát, belekevertem a gombát, jó sok snidlinget és még egy kis sót. A tésztát a formába mertem és minden muffin közepébe egy kis darab sajtot tettem.

Mustáros-uborkás hús

- Uborka, hagyma, hús, felismerem az alkotóelemeket.
- Pontosan.
- Disznóhús?
- Aha.
- És úgy kezdted, hogy megpirítottad a húst.
- Nem, először felkockáztam.
- Bazze…
- Tulajdonképpen ezt a Sztroganov pulyka alapján csináltam.
- Na ezzel nem mondtál sokat. Vagy talán annyit, hogy az alaprecept csokoládétorta, csak ezt-azt megváltoztattál benne.
- Szóval a felkockázott húst sóval, borssal, egy evőkanál Dijon-i és egy evőkanál sima mustárral összekevertem. 3 órát érleltem, majd forró serpenyőben elkezdtem sütni. A hús kb. 1 kg volt. Egy lilahagymát cikkekre szeleteltem és rászórtam a húsra. Öntöttem rá egy kis vizet, ha lett volna itthon fehérbor, akkor azzal még jobb lett volna. A hús megpuhult, a hagyma szétfőtt. Fél üveg csemege uborkát vékony szeletekre és egy újabb lilahagymát ismét cikkekre vágtam. A húsra tettem a hagymát, kicsit kevergettem, hogy megpuhuljon, beletettem az uborkát és még egy kis mustárt, majd főzőtejszínnel felöntöttem. Szerintem bármilyen hússal meg lehet csinálni és azt tudom még, hogy a Sztorganov-ba tesznek gombát is.

Hófehér főtt rizst ettünk hozzá.

Hálószoba titkokról egy szót se.

"- Mit szólnál egy forró rumpuncshoz? – kérdezte – Ez a zongora nem ad tartós meleget.
Kimentem, s elmagyaráztam az asszonynak, hogy mi egy rumpuncs, és hogyan kell elkészíteni. Néhány perc múlva a lány egy gőzölgő kőkorsót hozott be a helyiségbe. Bill felállt a pianinó mellől, megittunk a puncsot, s hallgattuk a szél zúgását.
- Nem sok rum van ebben.
A pohárszékhez mentem, elhoztam a rumosüveget, s egy jó fél pohárnyival töltöttem a korsóba."

Hemingway Fiesta, a nap is felkel című könyvét olvasom. Estére vacogtam. Nem is a hidegtől, hanem belülről, gondoltam kipróbálom a rumpuncsot. Receptet kerestem az Interneten (gúgli), megnéztem régi és új szakácskönyvekben, de csak olyan vicces mondatokat találtam különféle puncsokról, hogy "Kínáljuk ozsonnára!" Nem estem kétségbe, hanem néhány recept elolvasása után megcsináltam a rumpuncsot à la Myreille. Főztem kb. 4 csészényi kellemesen fűszeres Twinings Chai teát, jó erősre. Belekevertem egy negyed citrom levét és 3 evőkanál mézet, majd érzésre némi (7-8 cl) fehér rumot. Az első csésze puncs után megállapítottam, hogy kell még rumot vennünk.

Eddig abban a hitben éltem, hogy igazi csokoládé mousse-t készíteni bonyolult és titokzatos, vagy legalábbis számomra lehetetlen feladat. Viszont tegnap eszembe jutott, hogy csokoládét imádó pasimnak igazán csinálnék meglepetést, sőt ezzel egyidőben átfutott a fejemen, hogy van ittnon Szerencsi Szerecsen és tojás is. Előkerestem a receptet: Egyszerű csokolédéhab (Mousse). Hozzávalók 125 g étcsokoládé, 4 tojás. Vízgőz felett megolvasztottam a csokoládét, közben kemény habbá vertem a tojásfehérjéket. Amikor éppen megolvadt a csoki, levettem, átkevertem, így már nem kellett vacakolnam a hűtéssel. Belekevertem a tojássárgákat, majd óvatosan a habot. Tálkákba öntöttem és hűtőszekrénybe tettem. A recept szerint 12 órát várni kell vele, de mi 6 óra állás és hűtés után elfogyasztottuk.

Ezután beindult a fantáziám: lehetne enni málnával, alulra lehetne tenni Amarettoval meglocsolt piskótát, vagy After Eight-et is meg lehetne olvasztani. Bimbózó kreativításomat pasim törte le: ez a mousse így tökéletes, kár lenne mindenféle izével elrontani.

Szerdai bűnök

Eszembe jutott Anna nagymamám krumplis pogácsája, de fogalmam sem volt a receptről, ezért rögtönöztem. Igazi erkölcstelen és "zsíros" étel, de legalább nagyon finom.

A Szerdai bűnökről pedig az Intimitás és a szerdai szerető jutott eszembe.

Nyuszika répatortája? Ugyan, már unalmas. Hagymatorta az igazi. Fellengzősen: Tarte a l'Oignon. Az elkészítése kicsit macerás, de nem hiábavaló. 250 g lisztből, 175 g vajból (lágy legyen) és 2 tojássárgájából tésztát gyúrunk, majd neilonzacskóba rakjuk és a hűtőben pihentetjük 30 percig. 400 g vöröshagymát megtisztítunk és vékonyan felszeleteljük. 50 g vajat megolvasztunk 2 evőkanál olajban, majd a zsiradékon megpároljuk a hagymát. Csak semmit szenesítés, aranybarna puhaságra utazunk. A hagyma fél óra alatt elkészül, de néha kevergetni kell. Nincs sodrófám, ezért kézzel beletapicskoltam a tésztát a tűzálló tálba, pár percre visszatettem a hűtőbe, majd sütőpapírt tettem rá, teleöntöttem lencsével és betettem az előmelegített sütőbe. Először 6-os fokozaton (200 fok) sütöttem 30 percig, majd 3-as fokozaton (160 fok) további 15 percig. 2 tojásból, 120 ml tejszínből, sóból, friss őrölt borsból és fél kiskanál őrölt szerecsendióból lötyit készítettem. A sütőből kivettem a tésztát, kivettem belőle a lencsét (ez a sütőlencse) sütőpapírral együtt, majd a tésztát beborítottam a hagymával, ráöntöttem a lötyit és 30 percig tovább sütöttem. Mustáros húst sütöttem hozzá.

A receptet Joanne Harris és Fran Warde: A francia konyha című szakácskönyvében találtam.

Vannak ízek, amelyekre sokat kell várni, és ahogyan az évszakok újra és újra jönnek, jönnek az ételek is. (Tudom, hogy most már szinte bármit bármikor lehet venni, és banán, narancs nem csak karácsonykor kapható, de az ízek "szenonban" az igaziak.) Számomra az idei ősz első étele ez:

Rántott* sajt jégsalátával, lilahagymával és szőlővel. Egyszerűen tökéletes.

* Utálok panírozni, de néha rászánom magam...