| |
2003. augusztus 12., kedd
|
Szergej Jeszenyin
Kacsalov kutyájához
Gyere, Dzsim, add a mancsodat!
Még ilyen mancsot sose láttam.
Üvöltsük fel a hold alatt
a nesztelen, nagy éjszakába.
Gyere, Dzsim, add a mancsodat!
Ne hízelegj, ne törleszked, komám!
Figyelj a legegyszerűbb tudományra.
Nem ismered az életet, nem ám!
És nem tudod, e földön mi az ára.
Gazdád híres-neves, téged szeret,
szíves házában mindig sok a vendég,
akik bársonyos, sűrű szőrödet
mosolyogva cirógatni szeretnék.
Ördög-szép, kedves kutyapofád
milyen megható bizalmat sugárzik!
Olyan vagy, mint beszeszelt jóbarát,
ki csókolózni a képünkre mászik.
Hozzátok, Dzsim, annyi ember sereglett,
sok rendű-rangú vendég idegyűlt.
A legbúsabbat, a legcsöndesebbet
nem láttad-e közöttük véletlenül?
Majd eljön, nélkülem, belép a házba.
Te kesesd meg fáradt tekintetét,
nyald meg kezét gyöngéden és vigyázva
minden igaz s nem igaz vétkemért.
/Rab Zsuzsa fordítása/
|
#
21:02 -
kávéház -
Myreille
|
| 2003. július 4., péntek
|
Szeretek köröket rajzolni. Főleg körzővel. Nem csak az adott ponttól egyenlő távolságra levő pontok halmazának szabályossága nyűgöz le, hanem ahogy a tű belekapaszkodik a papírba, majd a grafit végigfut a papíron és ha ügyesen csinálja az ember, akkor nincs vége, nincs eleje. Az egész egy.
Szeretem, ahogy a körvonal bezárodik. Abban a pillanatban egyértelműen látszik, hogy hogyan kapcsolódnak a pontok és már nem lényeges, hogy mi volt a papiron az első pont, hanem csak az egész számít.
Judittal a Vajdahunyad váránál felvertük az alvó kacsákat, sünit próbáltunk becserkészni a vár mellett, majd az Andrássyn sétáltunk és mindenféléről beszélgettünk. Megállapítottuk, hogy mindenkinek megvan a saját világa. Egy világ, amit valóságból és képzeletből épít fel.
Szabó Lőrinc
Dsuang Dszi álma
Kétezer évvel ezelőtt Dsuang Dszi,
a mester, egy lepkére mutatott.
- Álmomban - mondta - ez a lepke voltam
és most egy kicsit zavarban vagyok.
- Lepke - mesélte - igen lepke voltam,
s a lepke vígan táncolt a napon,
és nem is sejtette, hogy ő Dsuang Dszi...
És felébredtem... És most nem tudom,
most nem tudom - folytatta eltűnődve -
mi az igazság, melyik lehetek:
hogy Dsuang Dszi álmodta-e a lepkét
vagy a lepke álmodik engemet? -
Én jót nevettem: - Ne tréfálj, Dsuang Dszi!
Ki volnál? Te vagy: Dsuang Dszi! Te hát! -
Ő mosolygott: - Az álombeli lepke
épp így hitte a maga igazát! -
Ő mosolygott, én vállat vontam. Aztán
valami mégis megborzongatott,
kétezer évig töprengtem azóta,
de egyre bizonytalanabb vagyok,
és most már azt hiszem, hogy nincs igazság,
már azt, hogy minden kép és költemény,
azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét,
a lepke őt és mindhármunkat én.
Tetszik ez a vers. Még akkor is, ha én most tudom - tudni vélem -, hogy ki vagyok és nem vágyódom egy másik életre.
|
#
00:17 -
kávéház -
Myreille
|
| 2003. június 13., péntek
|
Friedrich Nietzsche
ECCE HOMO
Úgy van! Tudom, honnét jöttem!
Telhetetlen láng-gyönyörben
égek, izzok, pusztulok.
Fény lesz mind, amihez érek,
szén, amiből már nem kérek:
úgy van, úgy van, láng vagyok!
|
#
11:03 -
kávéház -
Myreille
|
| 2003. április 25., péntek
|
Arany János
A walesi bárdok
Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Hadd látom, úgymond, mennyit ér
A velszi tartomány.
Van-e ott folyó és földje jó?
Legelőin fű kövér?
Használt-e a megöntözés:
A pártos honfivér?
S a nép, az istenadta nép,
Ha oly boldog-e rajt'
Mint akarom, s mint a barom,
Melyet igába hajt?
Felség! valóban koronád
Legszebb gyémántja Velsz:
Földet, folyót, legelni jót,
Hegy-völgyet benne lelsz.
S a nép, az istenadta nép
Oly boldog rajta, Sire!
Kunyhói mind hallgatva, mint
Megannyi puszta sir.
Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Körötte csend amerre ment,
És néma tartomány.
Montgomery a vár neve,
Hol aznap este szállt;
Montgomery, a vár ura,
Vendégli a királyt.
Vadat és halat, s mi jó falat
Szem-szájnak ingere,
Sürgő csoport, száz szolga hord,
Hogy nézni is tereh;
S mind, amiket e szép sziget
Ételt-italt terem;
S mind, ami bor pezsegve forr
Túl messzi tengeren.
Ti urak, ti urak! hát senki sem
Koccint értem pohárt?
Ti urak, ti urak!... ti velsz ebek!
Ne éljen Eduárd?
Vadat és halat, s mi az ég alatt
Szem-szájnak kellemes,
Azt látom én: de ördög itt
Belül minden nemes.
Ti urak, ti urak, hitvány ebek!
Ne éljen Eduárd?
Hol van, ki zengje tetteim -
Elő egy velszi bárd!
Egymásra néz a sok vitéz,
A vendég velsz urak;
Orcáikon, mint félelem,
Sápadt el a harag.
Szó bennszakad, hang fennakad,
Lehellet megszegik. -
Ajtó megől fehér galamb,
Ősz bárd emelkedik.
Itt van, király, ki tetteidet
Elzengi, mond az agg;
S fegyver csörög, haló hörög
Amint húrjába csap.
"Fegyver csörög, haló hörög,
A nap vértóba száll,
Vérszagra gyűl az éji vad:
Te tetted ezt, király!
Levágva népünk ezrei,
Halomba, mint kereszt,
Hogy sírva tallóz aki él:
Király, te tetted ezt!"
Máglyára! el! igen kemény -
Parancsol Eduárd -
Ha! lágyabb ének kell nekünk;
S belép egy ifju bárd.
"Ah! lágyan kél az esti szél
Milford-öböl felé;
Szüzek siralma, özvegyek
Panasza nyög belé.
Ne szülj rabot, te szűz! anya
Ne szoptass csecsemőt!..."
S int a király. S elérte még
A máglyára menőt.
De vakmerően s hivatlanúl
Előáll harmadik;
Kobzán a dal magára vall,
Ez ige hallatik:
"Elhullt csatában a derék -
No halld meg, Eduárd:
Neved ki diccsel ejtené,
Nem él oly velszi bárd.
Emléke sír a lanton még -
No halld meg, Eduárd:
Átok fejedre minden dal,
Melyet zeng velszi bárd."
Meglátom én! - S parancsot ád
Király rettenetest:
Máglyára, ki ellenszegűl,
Minden velsz énekest!
Szolgái szétszáguldanak,
Ország-szerin, tova.
Montgomeryben így esett
A híres lakoma. -
S Edward király, angol király
Vágtat fakó lován;
Körötte ég földszint az ég:
A velszi tartomány.
Ötszáz, bizony, dalolva ment
Lángsírba velszi bárd:
De egy se birta mondani
Hogy: éljen Eduárd. -
Ha, ha! mi zúg?.... mi éji dal
London utcáin ez?
Felköttetem a lord-majort,
Ha bosszant bármi nesz!
Áll néma csend; légy szárnya bent,
Se künn, nem hallatik:
"Fejére szól, ki szót emel!
Király nem alhatik."
Ha, ha! elő síp, dob, zene!
Harsogjon harsona:
Fülembe zúgja átkait
A velszi lakoma...
De túl zenén, túl síp-dobon,
Riadó kürtön át:
Ötszáz énekli hangosan
A vértanúk dalát.
|
#
07:50 -
kávéház -
Myreille
|
| 2003. április 23., szerda
|
Frederico García Lorca
Találkozás
Se neked, se nekem
egymás felé nem szabad
lépni sem, nézni sem.
Tudod, tudod már, miért?
Oly nagy a szerelem.
Megy az ösvény, menj tovább!
Kezemen
szögek sebe
élesen
Nem látod, hogy
vérzem?
Ne nézz hátra, lépegess
csöndesen.
S imádkozz, akár csak én,
hogy legyen kegyelem,
mert se neked, se nekem
egymás felé nem szabad
lépni sem, nézni sem.
|
#
07:50 -
kávéház -
Myreille
|
| 2003. február 21., péntek
|
Szabó Lőrinc
Tavasz
"Mi az?" - kérdezte Vén Rigó.
"Tavasz!" - felelt a Nap.
"Megjött?" - kérdezte Vén Rigó.
"Meg ám!" - felelt a Nap.
"Szeretsz?" - kérdezte Vén Rigó.
"Szeretlek!" - szólt a Nap.
"Akkor hát szép lesz a világ?"
"Még szebb és boldogabb!"
|
#
21:06 -
kávéház -
Myreille
|
| 2003. január 31., péntek
|
Frederico García Lorca
Fény szeretne lenni a dal
Fény szeretne lenni a dal.
Bevillani a homályba
foszforos és holdas szála.
Nem érti a fény, mit akar.
Opálos szegélye mentén
is csak dalt lel, s visszahajlik
önmagába.
Csendes vizek
Ciprus
(Poshadó mocsár)
Jegenye
(Kristály patak-ár)
Fűz
(Mélységes tengerár)
Szív
(Könnyes szembogár)
Keresztút
Keleti szél;
lámpa ing.
A szívemben a tőr
markolatig.
Az utca körben
úgy remeg itt,
mint húr, mit a kéz
kifeszít;
surrogva, mint
darázs kering.
S ott látom mindenütt a
szív
mélyén a tőrt,
markolatig.
|
#
10:43 -
kávéház -
Myreille
|
| 2003. január 16., csütörtök
|
A SZÉL ÉS A NAP
Vitatkozott egy időben a Szél a Nappal. Azon folyt a disputa, hogy melyikük erősebb.
Egyszer azután azt mondta a Nap a Szélnek:
- Tegyünk próbát, amott megy egy köpenyeges ember, próbálkozzunk meg rajta, melyikünk az erősebb, melyikünk veszi le a válláról a köpenyeget.
Hozzáfogott először a Szél, megragadta az ember gallérját, tépte, cibálta előre-hátra a köpenyeget, de mentül erősebben rángatta, a szegény ember annál erősebben burkolta bele magát, s nem engedte elvetetni a köpenyeget.
Mikor aztán a Szél hasztalan kifárasztotta magát, akkor hozzáfogott a Nap: elkezdett mosolyogni az utasra melegen, mindig melegebben. A jámbor lassanként kiburkolta magát a köpenyből, azután levetette egészen, később levetette a kabátját és a mellényét is.
- Látod - mondotta a Nap a Szélnek -, hogy én erősebb vagyok, mint te?
|
#
10:19 -
kávéház -
Myreille
|
| 2003. január 13., hétfő
|
Nagy László
Ki viszi át a szerelmet
Létem ha végleg lemerűlt
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantú mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerűlt,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!
|
#
08:38 -
kávéház -
Myreille
|
| 2002. december 13., péntek
|
Szeretem:
Lázár Ervin
SZÁZPETTYES KATICA
- Apu!
- Tessék?
- Bejöhetek?
- Be - mondom megadóan.
Bejön, olyan méltóságteljesen, amennyire csak egy ötévestől telik.
- Írsz?
- Láthatod.
- Mit írsz?
- Egy történetet.
- Nemlétezik történetet?
- Micsodát?
- A Maul mondta, hogy te mindig olyan nemlétezik történeteket írsz.
- Ki az a Maul?
- Velem jár oviba, tudod, akinek az apukája mindig olyan kacskaringósan
néz.
- Görbén.
- Jó, akkor görbén... Ugye, a Maul egy nagy buta?
- Hát... nem is tudom...
- Én nagyon örülök neki, hogy te nemlétezik történeteket írsz.
- Nagyszerű! Akkor meg vagyok mentve.
- Most nagyon meg vagy mentve.
- Nagyon? Miért?
- Mert hoztam neked valamit.
- Mit?
- Egy nemlétezik történetet.
- Na, erre kíváncsi vagyok. Mondd el.
- Nem elmondós. Itt van a kezemben.
- Akkor mutasd.
- Na, mi ez?
- Ez? Egy katicabogár.
- Nézd meg jobban!
- Akárhogy nézem, katicabogár.
- Számold meg a pöttyeit!
- Kettő.
- Na, látod! Akkor ez öt pöttyét elvesztette. Vagy ellopták tőle. Ha
pedig se nem ellopták, se nem elvesztette, akkor ez egy nemlétezik
katicabogár.
- Sajnos, kislányom, ez egy létezik katica.
- Nem látod, hogy két pöttye van?
- Dehogynem. De teljesen szabályosan van neki két pöttye.
- Két pöttyel született?
- Igen.
- És mégis katica?
- Persze. Úgy hívják, változékony katica. Latinul Coccinella
bipunctata.
- Micsoda?
- Coccinella bipunctata.
- És amelyiknek rendes hét pöttye van, az is punktata?
- Az is, csak éppen septempunctata.
- És hogyha látok egy olyan katicát, amelyiknek tíz pöttye van, az
is létezik katica?
- Hát az én fejem sem káptalan. De várjál, mindjárt megnézem.
Valamelyik könyvben biztos benne van.
- Micsoda nem a te fejed?
- Káptalan.
- Az mit jelent?
- Hogy én se tudhatok mindent.
- És akinek a feje káptalan, az mindent tud?
- Majdnem mindent.
- A tízpöttyös katicát is?
- Azt is.
- De te nem tudod.
- Én nem.
- Akkor a te fejed kápos.
- Hát bizony, eléggé kápos.
- De én se tudom a tízpettyes katicát.
- Nem baj az.
- Akkor az én fejem is kápos.
- A tied is.
- De a Maulé, ugye, káposabb?
- Nem tudom, nem ismerem a Mault. Itt a könyv.
- Ha megtudjuk a tízpettyes katicát, akkor káptalan lesz a fejünk?
- Akkor még nem.
- De már nem lesz annyira kápos?
- Annyira már nem.
- Benne van?
- Benne. Tízpettyes katica, Coccinella decempunctata.
- És tizenegy pöttyös?
- Az is van. Coccinella undecempunctata.
- És olyan is van, amelyiknek egy pöttye sincs?
- Na, nézzük csak... olyan is van. Úgy hívják: bogáncs-katica.
- Szegény... mondj egyet, amelyiknek sok pöttye van!
- Sok pötty... sok pötty... na nézd csak! Ennek huszonnégy van. Úgy
hívják, lucernaböde. És nagyon kártékony bogár.
- Ő is punktata?
- De még mennyire! Subcoccinella vigintiquatuor punctata.
- És ha egyszer katicabogár, miért hívják... hogy is mondtad a nevét?
- Lucernaböde.
- Na, annak!
- Az van ideírva, hogy katicabogarak. És... várj, megszámolom...
negyvenhétféle van belőlük. De a neve nem mindnek katica.
- Hát?
- Van itt böde, bödice, félböde, füsskata, szerecsenatka, sőt
fekete-sárga katóka is van.
- És százpettyes katica?
- Százpettyes? Az nincs.
- Nincs benne a könyvben?
- Nincs. Sem a könyvben, sem a valóságban.
- De amikor én láttam.
- Százpettyes katicát?
- Azt. Aranylottak meg ezüstlöttek a pöttyei, és szárnya nem volt,
nem szárnnyal repült, hanem olyan forgóval, ami a helikopternek van.
- Ne mondd! Akkor az egy helitica. Vagy katikopter.
- Az bizony! Helitica és katikopter. Amikor láttam, éppen azzal a
bácsival beszélgetett, akit annyit emlegettél.
- Én? Mikor emlegettem?
- Most.
- Most? Milyen bácsit?
- Hát a Punk tatát!
- Na nézd csak, tényleg! Tehát a százpettyes helitica, vagyis
katikopter, beszélgetett a jó öreg Punk tatával.
- Igen. És nagyokat nevettek... Nem hiszed?
- Dehogynem. Nem azért írok én nemlétezik történeteket, hogy ne
higgyem.
- De ez nem nemlétezik történet, ez létezik történet - fölemelte az
ujját -, figyelj csak!
Figyeltem. Tűhegynyi zúgás a nyitott ajtó felől. És már benn is
volt. Aranylott és ezüstlött a száz pöttye. A légcsavarja elmosódó,
szivárványszínű kör a pöttyök fölött. A helitica! Leszállt az
íróasztalomra. Illegett-billegett, meg-megforgatta a légcsavarját.
- Na ugye! - mondta a lányom, de nem tudtam neki felelni - igaz, nem
is lett volna mit -, mert kopogtak.
- Tessék - mondtam.
Kitárult az ajtó, és egy nagy szakállú apóka lépett a szobába.
Biccentett.
- Jó napot. Punk tata vagyok. Nem látták a heliticámat? Azaz a
katikopteremet?
- De itt van - mondtuk egyszerre nagy boldogan.
- Na végre! - sóhajtott fel Punk tata, és lehuppant egy karosszékbe.
- Mindig elcsavarog.
A lányom rám ragyogott.
- Látod, mégis hoztam neked egy nemlétezik-létezik történetet.
- Nagyon rendes vagy - mondtam, a szemem hol a heliticán, hol meg
Punk tatán.
- Megírod?
- Meg.
- A Maul úgyse fogja elhinni.
Azt akartam mondani, hogy mit csináljak, nem tudok a Maulon segíteni,
de Punk tata közbevágott.
- A Maul nem számít - mondta -, nagyon kápos a feje.
|
#
09:46 -
kávéház -
Myreille
|
| 2002. november 20., szerda
|
|
EGY KOS PÁRBESZÉDE A VISSZHANGGAL
Egy kos szerette, ha szembe magasztalják,
Ezért a visszhanggal nyalatta a talpát.
- Ki az, aki mindig okos:
- Kos!
- De sohasem tudálékos?
- Kos...
- Öltözéke választékos?
- Kos...
- Gyapja százsázalékos?
- Kos...
- Kurtán felelsz. Ez szándékos?
- Kuss!
ÚJ STRUCCPOLITIKA
Egy strucc úgy vélte, hogy különb társainál,
Eltökélte tehát, hogy karriert csinál.
Hogy ezt gyorsan vigye véghez,
Úgy döntött, hogy ellenzék lesz,
És mint egyszemélyes tábor
Elszakad a gyáva struccpolitikától.
Szembe is fordult a többivel dohogva.
És onnét fúrta be fejét a homokba.
HÜLYE TYÚK:
Csábos voltam csitri jérce koromtól.
Az érckakas rám ugrott a toronyból.
Forrás: Romhányi József: Szamárfül
Ezt a könyvet most láttam meg az egyik kolléganőmnél és értetlenül nézek, hogy eddig miért nem olvastam én ezt. Mindjárt megyek és megveszem, sőt még vennem kell egy nagy fazekat is a túrógombócoknak... És az élet szép Kedves Kapitányom!
|
#
15:40 -
kávéház - könyvespolc -
Myreille
|
| 2002. október 17., csütörtök
|
"...aki vágytalan,
a nagy titkot megfejtheti;
de ha vágya van,
csak a dolgokat szemlélheti..."
„Mikor a szépet megismerik,
felbukkan a rút is
mikor a jót megismerik,
felbukkan a rossz is.
Lét és nemlét szüli egymást
nehéz és könnyű megalkotja egymást,
hosszú és rövid alakítja egymást,
magas és mély kulcsolja egymást
sok hang összeolvasztja egymást,
korábbi s későbbi követi egymást
Ezért a bölcs
sürgés nélkül működik,
szó nélkül tanít
nézi az áramlást és hagyja, nem erőlködik,
alkot, de művét nem birtokolja
cselekszik, de nem ragaszkodik,
beteljesült művét nem félti,
s mert magának nem őrzi,
el se veszíti. „
”Az ég és föld közötti tér,
akár a fujtató,
üres és nem szakad be,
mozog és egyre több száll belőle:
kell rá szó, ezernyi;
jobb némán befelé figyelni.”
LAO CE: Az Út és Erény könyve (Tao Te King)
|
#
08:27 -
kávéház -
Myreille
|
| 2002. augusztus 27., kedd
|
József Attila: Amit szivedbe rejtesz
Freud nyolcvanadik
születésnapjára
Amit szivedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
sziveddel várd ki azt.
A szerelembe -- mondják --
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér.
S aki él, mind-mind gyermek
és anyaölbe vágy.
Ölnek, ha nem ölelnek --
a harctér nászi ágy.
Légy, mint a Nyolcvan Éves,
akit pusztítanak
a növekvők s míg vérez,
nemz millió fiat.
Már nincs benned a régen
talpadba tört tövis.
És most szivedből szépen
kihull halálod is.
Amit szemeddel sejtesz,
kezeddel fogd meg azt.
Akit szivedbe rejtesz,
öld, vagy csókold meg azt!
|
#
16:07 -
kávéház -
Myreille
|
|
Rab Zsuzsa: Kötés
Mert kell valaki, akihez beszélsz.
Mert kell egy másik: mások ellen.
Ne álltasd magad!
Ennyi az egész.
De ez - eltéphetetlen.
|
#
14:32 -
kávéház -
Myreille
|
|
Ingrid Sjöstrand: Van hozzá közöd?
Van hozzá közöd,
mit csinálok?
és hogy mit gondolok?
Van hozzá közöm,
mit csinálsz?
És hogy mit gondolsz?
Van közünk egymáshoz?
Hozzám, hozzád, mindenkihez,
aki véletlenül épp itt él,
épp most,
és akitől függ,
hogy mi lesz a világból?
Van közünk egymáshoz,
talán, igen.
Ami a szivedet nyomja (Mai svéd gyermekversek)
|
#
12:54 -
kávéház -
Myreille
|
|
Tóth Árpád: Meddő órán
Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hagyom.
Viaszos vászon az asztalomon,
Faricskálok lomhán egy dalon,
Vézna, szánalmas figura, én.
Én, én.
S magam vagyok a föld kerekén.
|
#
09:17 -
kávéház -
Myreille
|
|
|
