First

Last

Tél

Vasárnapi képeslap

Belvárosi fesztivál

A Füli keze

Letűnt idők poros emléke

Retikül (Régiségbolt a Falk Miksán)

Otthoni tél

Éppen hazaértünk

Három képben az idei első havazás

Ősz képekben (Vácrátót, arborétum)

Abszolváltuk az első családi kirándulást. Zsombi békésen aludt a Disznóparéjfélék, Királydinnyefélék és a Csodatölcsérfélék között, majd szörnyen megéhezett; a pasim hű babakocsi tologató volt, mert a babakocsinak mindig mozgásban kell lennie; én meg megint megállapítottam, hogy szeretem az ősz színeit. (Egyébként legalább 10 éve készülök a Vácrátóti arborétumba.)

34. Taxodium distichum (Mocsárciprus)

fehér lécek, fekete betűk

Illusztráció lehetne egy Neil Gaiman regényhez

Megint ősz, megint levél (az utcán hever)

Trécselő "csajok"

Átléptük a nagykörutat (sokat mentem és fényképeztem)

Újpesti rakpart

Szent István Park

Találkozás (Ki honnan jött...)

 

Dunához, és a lámpa alatt találkoznak

 

Fél évvel ezelőtt néztem ki magamnak ezt a lámpát, Roosevelt tér, de akkor nem volt nálam fényképezőgép. A Dunától tartottam a Szent István Bazilikához. Elmentem a lámpa alatt és amikor úgy tíz lépést távolodtam, visszanéztem. Kíváncsi voltam, hogy aki velem szembe jött, mint látott.

 

 

Idősíkok találkozása 

Vége a nyárnak

"Laza lélekre száll a boldogság"

Myreille a Füvészkertben (megint egy első)

Üllői út

Ami szép... 

Orvos leszek 

Bringázz!

chat

Jel

Fraknó vára - Burg Forchtenstein

Fraknó vára hatalmas, már messziről fenséges látvány. Közelről nem is igazán lehet megmutatni méreteit. Engem az Esterházy kincstár és a kincstárba vezető titkos lejáró nyűgözött le legjobban meg a 142 m mély kút, ahol 5-6 mp alatt csobban a kút száján beöntött víz. Persze, az is nagyon tetszett, hogy a Herceg hallali kiállítás négy termében nem csak a múlt kapott helyet, hanem a kortárs művészet is.

Temető

Számomra - Kundera A lét elviselhetetlen könnyűsége óta - a városnézés elmaradhatatlan része a temetői séta. Nézegetem a sírokat, a neveket, a dátumokat és a asszonyokat, akik egy-egy sír körül serénykednek. Mindig nők hordják a vizet, férfiakat nagyon ritkán látok, viszont a kút mellett a kannákat biztos pontként rendszeresen megtalálom. Vasárnap a zsebkendőnyi mošćenicei temetőben csendesebb voltam, mint általában. Minden név mellett volt egy fénykép és az apró falu történelme megelevenedett. Az egyik családi síremléken legfelül Giuseppe és Giuseppina neve szerepelt 1890-es születési dátummal, majd ahogy közeledtünk a jelenhez Draganok, Zlatkok és Denisek követték. Minden síron a csokor művirág mellett volt egy csokor friss virág is. Egy néni rám köszönt és én vissza, de (véletlenül) olyan helyes kisejtéssel, ami után bármelyik eladó folyamatosan beszélt hozzám horvátul.

Megint egy beteljesül álommal több

Lett egy kis színem. Itt-ott vörösbe hajló piros, máshol egészséges barna, a szemem világítóan kék, a hajam kiszőkült. Csütrötök reggel elindultunk Rovinjba és ott töltöttünk két napot. Két nyári napot május elején. A nap ragyogott, letüdőztük a tengerillatot, sétáltunk az óvárosban, felmásztunk a templomtorony harangjaihoz, olvastunk a tengerparton, én kötöttem is, finomakat ettünk, mindenféle tengeri izét és friss epret, ugráltam sziklákon, fényképeztem sokat, gyíkokat, sirályokat és virágokat meg mindenféle szépséget. Naplementét is. Az óváros lábánál ültünk, egy nagy fehér sziklán és megvártuk, amíg besötétedik, majd annyira beszélgettünk, hogy elvétettük az egyszerű utat a szállásig, de el nem tévedtünk. Ma reggel átszeltük az isztriai-félszigetet, mesebeli erdőkön és mezőkön át vezetett útunk, majd Plomintól autóztunk Rijekáig. Megálltunk Mošćeniceben, igazi meseváros, és Mošćenička Draganban. Semmi kedvünk sem volt hazajönni, de jó, otthon illatú a kispárna. Szeretem.

Rovinj

Mošćenice

Hello tenger! Hello kispárna!

Szuperzöld

Semmi különös, csak repce

Esőfelhő - Kilátás

Ujjas keltike

Ujjas keltike (Corydalis solida)

Kékestető, csalódás, kakas

A pasim remekül ért ahhoz, hogy sok-sok életemben elsőt varázsoljon nekem. Ma elvitt a Kékestetőre. Kiábrándító. Mindenre számítottam, de erre a lepukkant, szemetes, bazári valamire egyáltalán nem. Sokkal viccesebb volt a Mátrában sétálni és fényképezni...

Játsszuk azt, hogy turisták vagyunk Budapesten

Tavasz (Martonvásáron a kastélyparkban)

Nyugati csillagvirág (Scilla drunensis)

Kisvirágú hunyor (Helleborus dumetorum)

Gödöllő-Lőrinci-Hollókő

Gödöllő, Kastélypark

Reggel hasunkra sütött a nap, ezért némi tollászkodás és mosás után, ebédidőben elindultunk kirándulni. Gödöllőn sétáltunk a Kastélyparkban és sajtos-tejfölös lángost ettünk; elmentünk Lőrincibe, gyerekkori emlékek és sírok között kóboroltunk; Hollókőn megnéztük a Kossuth utcát (megint egy éltetemben első), felmásztunk a várhoz és haraptam a levegőt, aminek ázott föld, fa és fenyő illata volt. Kipróbáltuk a Bableves Csárdát, én stílusosan palóclevest ettem, a pasim pedig Jókai bablevest. Hibátlan nap.

Hollókő

Hollókő

Hétköznapi csodák

Mad World

Vörös körmök

Budapest 

Rohantam a körúton, amikor észrevettem vörös körmeit. Nyitott tenyerét az arca előtt tartotta, benne cigi, mélyet szippantott. Még egy pillanatig vacilláltam, hogy visszaforduljak-e vagy sem, de ráncos keze a vörös körmökkel nagyon megtetszett megfogott. Utána már sohasem tartotta ugyanúgy, ahogyan először megláttam, de én ezt a fényképet is ngyon szeretem...

"Színház az egész világ..."

Építési terület

Bringára fel!

Körhinta - Budapest, Nagyrét

Régen ébredtem ilyen lelkesen. Fél tízkor indultunk és másfél óra múlva - egy soha véget nem érő emelkedő után - már haza is akartam jönni. Elkeseredettségemet jól mutatta, hogy a pasim lelkesen mutogatta a kertészeteket, sőt be is cipelt. Végül összeszorított foggal tovább indultam, csak akkor lett jobb kedvem, amikor az út szélén csipkebogyó, galagonya és kökény ágakat gyűjtöttem csokorra, majd a kormánytáskámra kötöttem. Amikor ugrálva egy nagy csokor napraforgót is szedtem, az uram már kezdett türelmetlenkendi, igaz, addigra belakmároztunk a szüreti fesztiválon (Budajenő) - konkrétan a faszén és a sült hús illata után mentünk - és a "fészergalériában" (Telki, Á La Carte Galéria) Szász Endre, Alföldi Róbert és Macskássy Izolda képeit is megnéztük. Reménykedtem egy Mácsaiban is, de nem volt.

Visszafelé elnéztünk egy jobb kanyart, de még így is 66 km-t tekertünk. Budapest - Budakeszi - Telki - Budajenő - Perbál - Tinnye - Piliscsaba - Pilisvörösvár - Budapest. A kerékpártérkép útvonaljavaslata nem általotta azt írni, hogy a túra dimbes-dombos, de ez messze áll a valóságtól. (Hegyek vannak itt, bazmeg.) Mégis a legrosszabb a nagy forgalom és az a bűz volt, amit az autók generáltak.

Felemás hangulatban álltunk meg Tinnye és Piliscsaba között a Garancsi-tónál, az Üvegtigris büfékocsinál. Nehéz volt eldönteni, hogy egy szemfüles vállalkozót látunk vagy a kultfilm kulthelyszínén járunk. Aztán az egyik pasi ócska tragacsával sportosan indult. Nem telt el egy perc és visszajött, mellette a nője, hátul a haverja vagy az öccse. Természetesen nagyott fékezett. Napszemcsi, bézbólsityak és visszapillantóra lógatott cédé. Apró hatásszünet, majd egy újabb sportos indulás. Természetesen kipördő kerekekkel és hatalmas porral. Tiszta Gaben...

Őszi csendélet - Budajenő

Vénasszonyok nyara

 

Presszókávé vanília fagylalttal

Cím nélkül

Délután - Falk Art

Tavasszal lemaradtam, most nem hagyhattam ki. Nekem igen tetsző móka a Falk Art és lassan igazi nagyvárosi nő leszek, mert galériákba is szívesen járok. (Tévedés, sohasem leszek nagyvárosi nő, megmaradok vidéki kislánynak, aki úgy jár-kel a nagyvárosban, mint Alice Csodaországban.)

Az első két galéria után a sorosom egyértelmű volt. Azt hiszem, hogy mindig emlékezni fogok Lucien és Rodolf Hervé fotókiállítására az Erdész & Makláry Fine Artsban és Nyári István képeire a Galeria Whiteban. (Nyári István képei döbbenetesek, amikor még nem olvastam, hogy pop-szürrealista, lowbrow festmények, úgy jellemeztem, hogy képzeld el Dalít a XXI. században.) A "Duck hunting with AK47", a "Nuno gets a new heart" és a "He's gone for sure" képek miatt még vissza fogok menni és még egyszer megnézem. (Falk Miksa u. 7., nyitva okt. 27-ig, h-p 10-18-ig, szo: 10-13-ig) Láttam még Würtz Ádám képeket (felismertem a stílus a Tengerecki haza szállból) és igyekeztem fejben tartani, hogy a Bernát András úgy karcol mintát az olajfestékbe, mint mi annak idején a házi készítésű csokoládétortát borító vajkrémbe, de persze sokkal profibban és szinte nem is festmény, ami a vásznon látható, mert minden honnan mást mutat. Felírtam még Radák Eszter nevét is, hogy megjegyezzem, de Virág Judit Galériában a Friss festmények között igencsak jól éreztem magam. Nem hagytam ki a Buddhák kiállítást a Moró Antikban és bementem még a Montparnasse Galériába is, mert flörtölök az Art Deco-val.

A Falk Art nem zsúfolt, mint a legtöbb budapesti rendezvény. Kényelmesen lehet sétálni, nézelődni, isteni kürtöskalács illat száll a levegőben... bár én a gumicukroknál csábultam el. Olyat szeretnék, ami savanyú, de kívül cukros, magyaráztam és a pasi már mutatta is a választékot. Legalább öt különbözőt. Ráböktem az egyikre, nem kértem zacskót, mert majd séta közben megeszem, ezért ráadásnak kaptam egy Haribo-macis kulcstartót, amit csak gyerekeknek szoktak adni, de kaptam én is. A kulcstartónak pont olyan a tapintása, mint a gumicukor maciknak.

Délelőtt - Ecseri és Feri Lukács

Hogyan írjam a nevét? Feri Lukas, Feri Lukacs vagy magyarosan Lukács Feri? Az első kettő szerepel a fotókon, amelyeket ma vettem az Ecserin és mivel Mamusz mindig kapható a bolhapiacozásra, együtt mentünk. Olyan egyszerű történetnek indult. Én valami szívet szorító felindulásból az interneten "megmentettem" egy római sorozatot, mert fájt, hogy egy fotós képei pucéran és kilóra mérik. Szentimentális hülyeség, magyaráztam, mert igaz, hogy szeretem a régi képeket, de ilyenre még sohasem vetemedtem. A fotográfus nevét csak akkor mondtuk ki, amikor a képeket nézegettük és kiderült, Mamusz ismerte Feri Lukacsot, sőt fogadott nagypapája volt. Akkor az a valami még jobban összeszorította a gyomromat. Mamusz arról mesélt, hogy milyen pontosan és precízen kategorizálta képeit, milyen híres embereket fotózott, én meg csak arra tudtam gondolni, hogy ennek így kellett lenni. Így volt rendelve, hogy mi megtaláljuk ezeket a képeket. Néhány képet én vettem meg, néhányat Mamusz, nálunk jó helyen lesznek. Egyébként és nem utolsó sorban, a képek zseniálisak.

Ami Mamusznak a retro forgófotel, az nekem a régi fénykép. (Erre valami olyasmit mondott, hogy nem csak ő őrült.) A 19 Feri Lukacs fotó mellé még vettem kettőt. Az egyiken 1932. február 14. a dátum és egy fiatal házaspár tartja kezében újszülött babáját. (Nagymamám azon a napon ünnepelte 8. születésnapját.) A másikon - az eladó szerint - egy híres operaénekesnő jön ki az Orosztól. Ez utóbbinál egy versike is volt a lapon és az 1937. március 12-i dátum.

Végre tudom: hol, merre jársz;
Meleslek és ime itt állsz,
előtted leborul egy nő
Ki merev s hideg mint a kő.

De nem ugy én, ki immár
Tizennyolc éve Veled jár,
Együtt busulunk és nevetünk
S velünk együtt két gyermekünk.

E képnek 18 év előtti cime volna:
"A müvesznonek igen sok a dolga!"
Ruha, cipő, fejdisz, proba, Orosz
Istenem! ez a sok jó de rossz.

Az Orosz hölgyfodrász volt. Ez kiderül a képből. A művésznőre pedig az eladó azt mondta, hogy Thyo Mária és neki tulajdonítja a verset is. Én még mindig hangulat miatt vásárolom a régi képeket - már egészen sok van -, de ha azt kérdezik, hogy miért fényképezek, arra a felelet egyetlen szó: csak. 

Ma ilyen volt az Ecseri piac...

Megint egy hétfő

Tegnap

Fekete-fehér

Ez is Budapest

Gloria