729 nap

Két évvel ezelőtt már a kórházban voltunk, a szülőszobán, de már alig emlékszem, mi hogyan történt. Viszont azt az emléket, amikor először megláttam a fiamat, holnapra tartogatom.

Hihetetlen, milyen gyorsan elrepült két év. Nem is érezném az idő múlását, ha nem látnám Zsombor fejlődését, változásait. A minap elővettem azokat a ruhákat, amit újszülöttként hordott. Már nem is emlékszem, milyen pici volt.

Most ott tartunk, hogy este, kicsit paprikásan, közöltem vele - miután egész délután nem akart leszakadni a Nyúlról, még olvasás közben is a szájában volt, hogy "ki fogom baszni a kukába ezt a nyulat". Erre a gyerek fogta magát, kirohant a konyhába, kivitte a kukába a nyulat és nagy nehezen bele is gyömöszölte.

Valamelyik szakkönyvben azt olvastam, hogy a Nyúl Zsombor átmeneti tárgya és az anyáról (azaz rólam) való leválást segíti és még kimosni se kellene. Én néha ki szoktam mosni mert a rácsorgatott tisztességes nyáladagon túl a fiam rendszeresen feltakarít a Nyúllal és ugye most már a kukát is megjárta szegény, szakadt fülű pára.

Szintén a nap élménye, hogy a gyerekem tisztán és érthetően kimondta: autó, de megismételni nem volt hajlandó.

Rengeteg cukiságot tud. Az egyik kedvencem a biciklizés. Hanyatt fekszünk, a hatalmas (legalábbis az ő lábához képest hatalmas) talpamhoz teszi a talpát és tekerünk. A folyamat nem tart sokáig, mert általában nem bírja kacagás nélkül, de a végtelenségig szereti ismételni. Nekem meg nem rossz hasizom erősítő. Azon is remekül szórakozik amúgy a gyerek, ha ráül a bokámra, én felüléseket csinálok, mellékesen pedig kukucsot játszunk.

Még anyuéknál meg akarta kóstolni a kólát. Kapott egy kicsit és amikor a buborékok ellepték az arcát megráztam a fejem, hogy nem, nem jó. Ő is összehunyorította a szemét - ezek szerint így grimaszolok - és visszaismételte. Na, most ha valami finommal találkozik, akkor rázza a fejét és nemet mond. Kicsit összekuszáltam a biteket, ami azért nagy baj, mert Reléagy kíváncsisága kattanástól kattanásig tart. Meghall valamit és már megy is azzal foglalkozni. Ezért néha tűzijátékot akar nézni napközben, befekszik az ágyba és betakarózik, és morog, ha kiejtjük az oroszlán varázsszót.

Zsombor és anya

Ma egy tucat buszt és autót rajzoltam. A legutolsó autóba berajzoltam apát (appa), anyát és Zsombort.

Fürdés, öltözés és víz elfogyasztása után, Zsombor odaszaladt a táblához és rámutatott anyára és azt mondta onya, majd rám mutatott. Megkérdeztem tőle, hogy hol van Zsombor. Megmutatta magát az autó hátsó ülésén a gyerekülésben, majd rámutatott a hasára.

Napról napra jobban beszél, de nem a szavak elejét, hanem végét ismétli. Már azt is tudja, hogy a twist-re táncolni kell, de bármilyen popzenére úgy rázza a fejét, mint a Diszkópatkányok az autóban.

Anya csak egy van

A kis franc nem csak azt tudja hihetetlenül bájosan mondani, hogy "légyszi", hanem most már olyanokra is képes, hogy lefekvés előtt az apja öléből átkéredzkedik hozzám, mert az esti italt (víz cumiból) a legjobb az én ölemben elfogyasztani.

Egyre többet dumál, de én nagyon sokszor nem értem, hogy mint mond nagyon komoly képpel és nagyon komolyan artikulálva. Persze, ha nagyon értetlen vagyok, akkor kézen fog és elmutogatja, hogy mit akar, vagy egyszerűen arrébb pakolja a lábaimat, mert nem tud másként a nappaliban biciklizni.

Tudja, hogy a zenére táncolni kell és ami tetszik neki, arra énekel is, és nagy kedvvel ismétel vissza mindent.

Buszok, villamosok, trolik, boldogság

Zsombor születésnapi ünnepségsorozata, amely néhány hete az állatkertben kezdődött, majd vidéken csiga etetéssel és buborék fújással fokozódott, most a BKV Múzeumban folytatódott. A Fül határtalan boldogságban úszott, jött-ment, rohant, kicsit sírt, mert egy nem túl gyerekbarát tűzcsapot lefejelt, ült vezetőfülkében, ült a busz minden ülésén stb. A búcsúzás sikerült könnyesre, mert ő még további órákat maradt volna és a múzeumi nénik, akiket azonnal elbűvölt, még adták is alá a lovat.

Az apjától kikönyörgött egy buszt. Sajnos műanyagból hajtogatott vacak, pedig vettünk volna neki rendes játékbuszt, de olyat nem árultak. (A belépőjegy igen családbarát, a múzeum remek, de el nem hiszem, hogy ha kicsit ötletelne még a BKV, akkor a veszteséget ne termelné ki ez az múzeum.)

Amikor a Rómain meglátta a hajókat és a hekket, megenyhült irányunkban, jóllakott, majd fél pillanat alatt elaludt, de sikerült úgy felhoznom az autóból, hogy picit megébredt, de azután folytatta az alvást.

Az apja is kidőlt a kanapén, én pedig fényképeket válogatok.

Szederbokrok

Élénken emlékszem arra pillanatra - bő 20 éve lehetett -, amikor nagyapám büszkén mutatta a szederbokrokat. Egyet az ajtó elé ültetett, egyet pedig a málnás mellé.

Nem hozott engem lázba a szeder, nem is értettem, miért olyan nagy kuriózum és miért jobb a nagyobb, nemesített, mint az apró pici, amit bárhol lehet enni.

De a szederbokor is olyan lehet, mint az olajfa. Dédunokájának ülteti az ember.

Ott álltak ketten, a dédunokák és pillanatok alatt lelegelték az összes fekete szemet.

A fiam - nagy büszkeségemre - vérbeli falusi gyerek. A szeder bokorról fogyasztása mellett nagyon gyorsan megtanulta a csiga kergetést és keresést és akkor se jön zavarba, ha egy pocsolyát talál a köves úton, azonnal tudja abba kavicsokat kell dobálni. Sőt, a kutyának is visszaugat, majd elmegy ismerkedni vele, sőt több száz métert is hajlandó gyalogolni egy markolóért.

A csokinyúl megszerzésére mindenkit felhasznál. Először a dédit, majd az unokatesót, aki csak kicsit magasabb nála, de a fiam már nyújtózott, hogy ketten magasabbak és ha senki se érti, hogy mit akar mutatni, akkor majd ő elveszi.

Zseniális és olykor idegtépő, ahogy a gondolatok kergetik egymást a fejében. Az utcán a repülőt mindig meg kell nézni és most azzal vág fel, hogy az arra járó kiscsajoknak is megmutatja. (Tehát a járművel felvágás a férfiaknál genetikus.) "Nyökögésével" lelkesen magyaráz a lányoknak, majd amikor azok tovább állnak, fut utánunk. De a Briósban is úgy közlekedik, mintha az ő felségterülete lenne. Kézen fogja a pincérlányt és felvezetteti magát a játszórészhez, illetve megfeszülten kéri a kisautót, amit meglátott. Cserébe a frissen facsart narancslevet szívószállal fogyasztja.

Olykor még bepróbálkozik a hisztivel, de legtöbbször 3mp alatt felhagy vele. Viszont ez a nemkedés egészen embert próbáló. Zsigeri válasza a nem, még szerencse, hogy néha mondja az igent is.

Amikor az ember agy olyan, mint a szivacs

Elméletben eddig is tudtam, mekkora csoda az ember, de a fiamon látni a világ legjobb érzése. Fül tegnap azzal kápráztatott el, megtanult felmászni a kötélhágcsón. Egyszer megmutattam neki és tudta, sőt azt is tudta, hogyha azt mondja nekem lgyszilgy (légyszi, légyszi, légyszi), akkor felemelem, és csak egyet kell másznia.

Majd átrohan a hajón - ez ilyen nagy tárgy a homokozó közepén - és lecsúszik a csúszdán. És ez a lényeg. A csúszás.

A héten tartottunk majdnem szülinapot. Villamosoztunk és plázáztunk. Utóbbi egy vidámparkkal ért fel a gyereknek, nekem meg ügyintézéssel. Füli megtanult mozgólépcsőzni saját lábon, bemehetett azokba az üzletekbe, amelyik megtetszett neki. Legnagyobb reményeket egy női fehérnemű üzlet iránt táplált, amelynek kirakatában fekete macskák üldögéltek. Belül csak apró csipkéket talált, azok (még) nem hozták lázba. Viszont kedvére üldögélhetett nagy autókban. (Nem, nem szoktam neki pénzt bedobni, jégszívű szülő vagyok.) Ebédre sajtburgert ettünk - nem, játékot nem kapott -, de olyan helyen, ahonnan villamosokat és buszokat lehet látni ebéd közben. Szóval majdnem a mennyországban jártunk.

A szombat reggelt most is a Briósban kezdtük. Reggelivel. Zsombor megtanult szívószállal inni - a csőrös poharakat nem szereti, de pohárból már tud inni egyedül - és rengeteget játszott, amíg mi elolvastuk az újságokat, megittuk a tejeskávét. Stílszerűen elfogyasztott egy brióst, majd fellépcsőzött az ötödik emeletre. Saját lábon. Utána a kanapéra vetette magát és lecsökkent mozgékonysága, de most boldogság van, mert éppen Bob, a mester megy, azt pedig nagyon szereti.

Az események hatására azt érzem, hogy kevés vagyok a fiamnak. A játszótéren is odamegy gyerekekhez, barátkozik, akit megszeret - tegnap találkozott egy másik kisfiúval, akinek volt játék trolija -, annak társaságát keresi. Májusban bölcsődére nem gondoltam, de gyerektársaság, élmények és sok-sok újdonságra szüksége van a fiamnak, nincs mese. (Hova lehet vinni egy két éves gyereket mozogni, játszani stb.?)

Eredményhirdetés

Győztem! Zsombor az ágyában alszik és ott is aludt el.

A lakás rohan és az elmúlt 2,5 órában semmi mást nem csináltam, csak neveltem a fiam. (Valaki mondja, hogy megtérül...)

Amúgy most kellene felkelnie, hogy elmenjünk egy találkozóra. Egészen gorombán keresztbe tudja húzni a terveimet.

Lehetetlen helyzetben

Valami határozott és hatásos lépésre lenne szükség, de mivel minden ötletem kudarcot vallott sértődötten leültem blogolni, a fiam pedig, ugyancsak sértődötten, a kisautót tologatja a könyvespolc szélén.

Megpróbálom összeszedni magam, de éppen túl vagyok egy szívrekedésen.

Egy óra "nem akarok elaludni és ebben a hülye kiságyban kell lennem" után a fiam gondolt egy nagyot és kimászott. Arra lettem figyelmes, hogy furcsa hangok érkeznek a szobájából, bementem, a gyerek denevért játszott (fejjel lefelé lógott) a kiságyból. Még időben elkaptam, mielőtt lefejelte volna a parkettát.

Gyorsan felhívtam az apját, aki annyit mondott, hogy "ugye, mondtam", mert amikor nagyon összevesztek a Füllel, akkor kimászott (mármint a Fül), de azóta, talán ennek már 2 hete is, meg se próbálta. Kérdeztem, hogy akkor most mi lesz, de az apja megnyugtatott, hogy semmi gond, majd akkor szereljük le a kiságy oldalát, ha magabiztosan mászik ki.

Oké, gyerekem, akkor alvás van, itt mellettem a kanapén. 2 perc után jeleztem neki, hogy ha itt nem megy, akkor megy vissza a kiságyba. Nem ment, a Fül ment. Leselkedtem. Úgy lendítette a lábát, tornázta fel magát, mintha évek óta ezt gyakorolná és már a vérében van. Kimászott. Visszatettem. Kimászott. De ekkor már nem fejjel lefelé, hanem talppal érkezett a földre. Visszatettem, kirohantam a kameráért, de amire beértem, már kint volt. Visszatettem és lefilmeztem, ahogy kimászik.

Innentől jön a neheze - éppen a napokban dicsekedtem mindenkinek, milyen könnyű nálunk az altatás -, le kell szerelni a kiságy oldalát (20 centiről csak kisebbet esik, mint kb. 70-ről) és rá kell venni az akaratos kisgyereket, hogy megszokja az alvás új módszerét.

Most is halálosan fáradt, de nem akar aludni...

Az idegeimen és egy könyvön táncolna

Természetesen a fiam. Még mindig nem beszél, de egyre többször próbálkozik a hisztis nyöszörgéssel, amivel az idegeimen táncol. Amúgy tökéletesen megy neki az activity mutogatós része is.

Előjáróban annyit, hogy igen drága molylepke a fiam: ha elhangzik a nyúl szó, bármilyen szövegkörnyezetben, akkor kattan a relé, és berohan a szobájába, hogy a kiságyból kiszedje a Nyulat. Legutóbb viszont nem találta és kétségbeesett arccal jött oda hozzám. Kérdeztem, mi történt, erre megfogta az ujjamat és behúzott a szobájába, rámutatott az üres kiságyra és széttárta a karját. (Szemében pedig ott a kérdés: Anya, hol a Nyulam?)

De nagy összeveszéseink is vannak. Táncolt egy könyvön, de ugye ezt nálam nem lehet, ezért megtiltottam neki, majd pimaszul levette a könyvet és mégiscsak táncolni próbált rajta. Közben persze az én reakcióimat figyelte és azt, hogy meddig mehet el. (Én győztem, ebben a kérdésben. Illetve a csatát megnyertem, a háború viszont még folyik.)

Önbizalmam borús egén kisüt a nap

Budapest, busz, vasárnap este. Óvatosan és kedvesen megérintik a karomat a szomszéd ülésről:
- Ne haragudjon meg, de nem maguk azok, akik szerepelnek a nők lapja cafén?
- De.
- Nagyon gyönyörű kisfiú és a cikkek is nagyon jók. Gratulálok.
- Köszönöm!
Egyszerre vagyok zavarban és boldog, nem tudom, hogyan is kellene reagálnom, mit is kellene mondanom, csak mosolygok.
- Biztosan nagyon sokan fel szokták ismerni...
- Néha előfordul, de eddig inkább csak a játszótéren.
A körülöttünk ülő, érdeklődő embereknek azonnal elmondja, hogy kik vagyunk, honnan ismer minket.
Boldog vagyok, de kommunikációban továbbra sem állok a helyzet magaslatán. A napokban - mert semmi sem tarthat örökké és új szelek fújnak - fogadtam el, hogy vége lett az anya lettem sorozatnak és mivel én még szívesen írtam volna tovább, ezért nem volt könnyű elengedni.
Egy megállóban szállunk le, előre enged és még egyszer elmondja, mennyire szereti az írásaimat és milyen szép gyerek a fiam.

47.

Anya lettem - Segítség, a gyerekem hisztizik!

46.

Anya lettem! - Elhangzott az első szó

45.

Anya lettem - Édes kis semmiségek

44.

Anya lettem - Menjünk kökörcsint fényképezni!

43.

Anya lettem -  Játszótérre lapát nélkül soha többé nem megyünk!

Megint egy napos csúszásban vagyok, de a gyermek tegnap szó szerint értelmezte a "kis taknyost", és eddig egészen finom elképzeléseim voltak arról, hogy honnan ered a "taknya-nyála összefolyik".

A fül ma már jobban van, bár még mindig korrekt takonybuborékokat fúj, viszont az orrszívózást rezzenéstelen arccal viseli.

Ezt pedig muszáj megőriznem az utókornak (nlc főlap középső része). Az oldalrész címe pedig lehetne: Szívtipró pasik. Az egyértelműség miatt, a másik Leonardo DiCaprio.

Kedvenc szívtiprómról pedig ez a kedvenc képem az utóbbi időből:

42.

Anya lettem - Moziba mentem, majd jövök...

Este már aludtam, vagy legalábbis félálomban voltam, amikor az uram beviharzott a hálószobába és a szememre vetette, nem linkeltem a Zsomboros cikket, úgy kellett "megkeresnie". Szóval szánom bánom minden bűnöm, kicsit késve, de fent a link.

41.

Anya lettem - Néha még hihetetlen...

40.

Anya lettem! - Belebújt a kisördög!

39.

Anya lettem! - Téli kiruccanás gyerekkel és nagy tervekkel

És vittem körömlakkot is a telelésre, de félidőben inkább tövig vágtam a körmeimet, mert a lakkozás elérhetetlen ábrándnak tűnt.

38.

Anya lettem! - A lányok angyalok

37.

Anya lettem! - Ki az okosabb?

36.

Anya lettem! - Mi lesz a mesterséged címere?

35.

Anya lettem! - Modern, városi túlélési verseny: közlekedés

Így autóznak a nagyok!

34.

Anya lettem - Jár a baba, jár

33.

Anya lettem! - 15+1 dolog, amit senki sem mesélt az anyaságról

32.

Anya lettem! - Dr. Jekyll és Mr. Hyde a testemben

31.

Anya lettem! - Anyapróbáló szúnyogok és játszóterek

30.

Anya lettem! - Az első születésnap

29.

Anya lettem! - Hogyan nyaraljunk gyerkőccel?

28.

Anya lettem! - A jó zsaru, a rossz zsaru és a csibész

27.

Anya lettem - Biciklizik a család

26.

Anya lettem - Hol rejtőzik a kisfiúkban a pasigén?

25.

Anya lettem - A másik élet kilenc után kezdődik

24.

Anya lettem! - Anya szabadságon, azaz 4 nap Zsombor nélkül

23.

Anya lettem - Felavattuk a gyereket

-----------------------------------

Füli figyel, elemez, következtet és cselekszik. A kaját teljesen egyértelműen azonosítja. Kezdődött egy hete a pogácsával, amit magabiztosan megszerzett, most meg ott tart, hogy mindent meg akar kóstolni, amit mi eszünk és olyan sokáig akarja enni, mint mi. A cseresznyét is. Nem csak nyalogatja, hanem tűhegyes fogaival harapja. A babakeksz elfogyasztásában szintén egyre ügyesebb, a kölesgolyó viszont túl kemény.

Egyébkén pedig gyors, mint a gyík.

22.

21.

20.

Anya lettem - A vánszorgó idő

tizenkilencedik

Anya lettem - Megint egy első: a legnehezebb pillanat

tizennyolcadik

Anya lettem! - Csütörtök este moziba megyek

tizenhetedik

tizenhatodik

tizenötödik

tizennegyedik

Anya lettem! - A hathetes anya esete a királynővel és a gonosz boszorkával

tizenharmadik

Anya lettem! - Kire ütött ez a gyerek? Vagyis az orrkérdés

tizenkettedik

tizenegyedik

tizedik

kilencedik

nyolcadik