Málnabor - Ganádpuszta

Megleptem magamat, mert igazán jóban vagyunk. Igaz, szederbort még mindig nem találtam, de panaszra nincs okom, mert éppen ganádpusztai málnabort kortyolgatok. Elmondhatatlanul intenzív az aromája és pont úgy érzem magam, mint maci a málnásban. Sok-sok illatos málna. Már látom is magam öregasszonyként - a férjem szerint Bogyó néninek szólítanak majd a környékbeli gyerekek - és hideg téli estéken saját készítésű málnaborunkat kortyoljuk az apró fenyőfa előtt. Alakul a hagyomány.

Vettem feketeribizlibort is. Nagyapám tiszteletére. Tegnap és tegnapelőtt is azt ittam. Csak egy pohárkával, mert kincsnek számít, jó tudni, hogy holnapra is marad még. Ahogy a bor ízvilága kinyílt a számban, megrohantak az emlékek, a nyári ribizliszüretek. Az udvaron felállított asztal, a nagy hordó - egy másik nagy hordóba pedig a körtét gyűjtöttük, télen pálnikát főzetett belőle -, a kiskád, a nagy szita és a ringlófa árnyéka. Karácsonykor az asztalra került a piros gyümölcsbor, papa mindig megkóstoltatta velem, de nem ízlett.

Még almaborra vágyom.

Szilveszterre behűtöttem a házi málna és körte pálinkákat.

Ciffarró - Tenuta Dell'Abate

Pont egy héttel ezelőtt, Szicíliában két bor- és sajtkóstolón voltam és az egyik vörösbor, a 2004-es Ciffarró - Cabernet Savignon Syrah a Tenuta Dell'abate pincészetből annyira ízlett, hogy egy üveggel haza is hoztam.

Nagyon szeretném elmesélni, hogy miért olyan jó ez a bor - persze azon mókás tényen kívül, hogy éppen olyan öreg, mint a kapcsolatunk -, de csak annyi jut eszembe, hogy erőteljes, ám mégis selymes, ezernyi ízt érzek benne, de egységes és tartalommal tölti fel a mesék és legendák eddig csak elképzelt nedű kifejezését.

Az elmúlt években számtalan jó bort ittam, viszont ez a harmadik - az első a Jaloco volt, a második a szederbor -, amelyből nagyon szeretnék egy újabb üveggel...

Jaloco - Bodegas Medina

Egy üveg jó és kedvenc borral az a legnagyobb baj, amikor elfogy. Amíg a konyhában várakozik, várakozom én is. Élvezem az állandó lehetőséget, hogy a zöld üveg nyakából bármikor kipukkanhat a parafadugó.

Nagyon szeretem azt is, ahogyan a jó és kedvenc bor társaságában négyen átbeszélgetünk egy délutánt. Kortyokban fogy a bor, és újabbnál újabb történeteket csalogat elő.

Végül itt marad az üres üveg, a bor gyümölcsös ízét már csak az emlékezetben érzem. Persze tudom, hogy van még jónéhány palack valahol a világban, de nem itt a közelemben... (Ezt a bort egyébként a pasim találta meg, kicsit képzavaros módon a pálinkafesztiválon.)

Kedvenc borom mostanság: Jaloco a spanyol Bodegas Medina pincészetből.