Anton Corbijn és én

Ritkán van olyan szerencsém, hogy a legnagyobbaktól tanulhatok fotózni. Most is csak a véletlenen múlt. A Ludwig Múzeum Anton Corbijn retrospektív kiállításának sajtótájékoztatóján maga Anton Corbijn tartott tárlatvezetést.

Ajándék

Kiállítás

Ajánló

Vanity Fair

Fotó: Vanity Fair

Az egyik kedvenc képem a tavalyi évből, illetve abból az évből, amikor én még tervben se voltam, de én tavaly találtam meg a Vanity Fair sorozatában. (Egyébként, minden kép nagyon jó, így kéne fényképezni.) Ha időutazó lehetnék, akkor visszamennék. Kicsit csak.

Banksy

When I was a kid I used to pray every night for a new bicycle.
Then I realised God doesn’t work that way,
so I stole one and prayed for forgiveness.

Emo Philips

Ugye már az is stílusos és jogos kérdés lehetne, hogy ki a fasz Emo Philips, főleg így az emo kultúra (?) elburjánzása közepette, de a google jó barát és megmondja a választ. Emo Philips humorista. Tulajdonképpen csak azért érdekelt Emo, mert kiváncsi voltam, hogy Banksy kitől választott ars poetica-t. Banksy az utcai szatíra királya:

Szerelmes vagyok.

Egyébként Banksy-t úgy találtam meg, hogy sablonokat nézegettem az ebayen. Valami álszent karácsonyi motívumot kerestem, de bukott angyalt és virággal dobáló tüntetőt találtam.

Rágógumi - Festmény után szabadon

A Realizmust Charles Bell-lel és Gumball XV festménye nyomán szerettem meg. A festményről érdemes tudni, hogy 1983-ban készült, olaj, vászon és 226 x 155 és tipikusan az a festmény, amit örömmel tennék a szobám falára.

Charles Bell: Gumball XV. 

A festmény részletét először a Taschen Realizmus borítóján láttam és azóta arra vártam, hogy egy ilyen gömbkiadó izé valamint én, amikor nálam van a fényképezőgépem, találkozzunk. (Milyen jó babakocsit tologatni, az ember fejben szociológiai tanulmányokat készít és mindenfélét észrevesz, sőt ideje is van megállni, fényképezni, és a gyerek miatt, mindent megengednek neki.) 2008 őszén, Magyarországon ilyen egy gyerekcsábító szerkezet:

Báthory u. 17.

152-es tétel

A bevásárlást összekötöttem egy kis galériázással. Megnéztem a Kieselbach Galéria aukciós kiállítását és gondolatban elköltöttem rengeteg pénzt. Íme a kedvenceim, ha már a falamon nem lehetnek:

Bortnyik Sándor - Lámpagyújtó (1921)

Fehér László - Nap, folyó, ember (1991)

Gyarmaty Tihamér - Elmozdulások és struktúrák (1979)

Galambos Tamás - Vegetáció (1990)

Friedmann Endre - Világgá megyek (1962)

Barta István - Art deco nő (1937)

Mácsai István - Báthory u. 17. (1987)

A Lámpagyújtó 100 milliós kikiáltási ára szinte felfoghatatlan, főleg úgy, hogy egyre többet gondolok a saját házunkra és legmerészebb álmaimban is csak a negyedét költöm el. Éppen ezért először fel se vettem a képet a kedvencek közé, de minél tovább nézegettem, annál jobban megszerettem a szabályos geometriai vonalak bonyolult rendszerét. Fehér László képe viszont éppen egyszerűségében tetszik, illetve a hiány miatt, ami elnyeli az embert. A Vegetációra lehet hogy írok egy mesét (nagy a szám), az Art deco nő pedig régi ismerős. Hiába láttam most először, mintha mindig is ismertem volna. Mácsai a nagy szerelem és a Báthory u. 17. című képben benne van minden, kukástól és dámástól, cinikusan, amit Mácsai képeiben szeretek.

Műanyag flakonok?

Jet Mous igazán érdekes nő, akárcsak a tárgyai. A cérnaspulniból fűzött nyaklánc vagy a műanyag flakonokra emlékeztető kerámiavázák.

"Ezekről" a flakonokról eszembe jutott kicsiny falum temetője, ahol a nénikék vagy a temetőgondnok a kék kútra levágott nyakú öblítős flakonokat aggattak. Azoknak, akik otthon felejtették illetve nem akarták cipelni az öntözőkannát.

Próbálom elképzelni az egyik vázát a nappaliban margarétákkal, de idegen és már a gondolatra rohadt virágok szaga férkőzik az orrlyukaimba. Pedig a kerámiából késült műanyag flakon ötlete nagyon tetszik...

Mácsai István festményei, egyre nagyobb szerelem

Rajongásom a Csömöri úttól a Filatorigátig című festménnyel kezdődött és ma volt a napja, hogy teljes valójában láthattam. Angyalföldön, a József Attila Művelődési központban. Egészen véletlenül hallottam a kiállításról és kicsit bele is haltam volna, ha nem láthatom a képeket. Sokkal jobb, volt, mint amire számítottam és még mélyebb lett a szerelem. Újra és újra nézegetni szeretném Mácsai festményeit, az apró és tökéletes ecsetvonásokat, a fényképszerű felvételeket, a festményekbe rejtett "híres festményeket".

Mácsai István - Csömöri úttól a Filatorigátig

Mácsai István - Pesti hajnal

Mácsai István - A festő, a modell

Mácsai István - Háború

Mácsai István - Az ablak

Mácsai István - Tengeri csigák

Mácsai István - Pesti halál

Mácsai István - Tavaszi virágok, ha jól emlékszem a kép címére, viszont a teremőr-néni elmondta, hogy nem sokkal korábban Mácsai özvegye volt ott a kiállításon és arról mesélt, hogy ez a kép az övé. Azonnal láttam a szoba falát, amelyen sötét foltot hagyott a festmény. A folt, a kiállítás minden napján vágyódva kiáltott a megszokott kép után.

Délután - Falk Art

Tavasszal lemaradtam, most nem hagyhattam ki. Nekem igen tetsző móka a Falk Art és lassan igazi nagyvárosi nő leszek, mert galériákba is szívesen járok. (Tévedés, sohasem leszek nagyvárosi nő, megmaradok vidéki kislánynak, aki úgy jár-kel a nagyvárosban, mint Alice Csodaországban.)

Az első két galéria után a sorosom egyértelmű volt. Azt hiszem, hogy mindig emlékezni fogok Lucien és Rodolf Hervé fotókiállítására az Erdész & Makláry Fine Artsban és Nyári István képeire a Galeria Whiteban. (Nyári István képei döbbenetesek, amikor még nem olvastam, hogy pop-szürrealista, lowbrow festmények, úgy jellemeztem, hogy képzeld el Dalít a XXI. században.) A "Duck hunting with AK47", a "Nuno gets a new heart" és a "He's gone for sure" képek miatt még vissza fogok menni és még egyszer megnézem. (Falk Miksa u. 7., nyitva okt. 27-ig, h-p 10-18-ig, szo: 10-13-ig) Láttam még Würtz Ádám képeket (felismertem a stílus a Tengerecki haza szállból) és igyekeztem fejben tartani, hogy a Bernát András úgy karcol mintát az olajfestékbe, mint mi annak idején a házi készítésű csokoládétortát borító vajkrémbe, de persze sokkal profibban és szinte nem is festmény, ami a vásznon látható, mert minden honnan mást mutat. Felírtam még Radák Eszter nevét is, hogy megjegyezzem, de Virág Judit Galériában a Friss festmények között igencsak jól éreztem magam. Nem hagytam ki a Buddhák kiállítást a Moró Antikban és bementem még a Montparnasse Galériába is, mert flörtölök az Art Deco-val.

A Falk Art nem zsúfolt, mint a legtöbb budapesti rendezvény. Kényelmesen lehet sétálni, nézelődni, isteni kürtöskalács illat száll a levegőben... bár én a gumicukroknál csábultam el. Olyat szeretnék, ami savanyú, de kívül cukros, magyaráztam és a pasi már mutatta is a választékot. Legalább öt különbözőt. Ráböktem az egyikre, nem kértem zacskót, mert majd séta közben megeszem, ezért ráadásnak kaptam egy Haribo-macis kulcstartót, amit csak gyerekeknek szoktak adni, de kaptam én is. A kulcstartónak pont olyan a tapintása, mint a gumicukor maciknak.

Van Gogh Budapesten

Miró Budapesten

Joan (nem h-val, hanem j-vel, mert katalán volt) Miró kiállítás még egyszer, most tárlatvezetéssel. Miró azt mondta, hogy akkor lesz befejezve egy alkotás, amikor a szemlélő elé áll és képzeletével kiegészíti. A képek nem változtak, ugyanúgy a színeket és a formákat szerettem, viszont lenyűgöző, hogy milyen technikával állított elő ezeket az "egyszerű vonalakat és pacákat". A kedvencem még mindig A fekete part.

Mókás, hogy először könyvelőnek tanult, viszont az elrettentő, hogy volt két év az életében - második világháború idején -, amikor nem tudott feseni. Nem tudom elképzelni annak a több mint 700 napnak a reggelét, amikor ott volt benne a vágy, hogy alkosson - mert abban biztos vagyok, alkotási vágya élt -, de eszközök hiányában nem tudta megtenni.

Olyan vagyok, mint a szűzlány...

Nem bízom benned. Éles volt a reggeli hideg, de ez a mondat sokkal élesebb. Próbáltam a helyébe képzelni magam és én fordított esetben nem benne nem bíznék, hanem a kontroll ezen részét nem adnám oda senkinek. Vagy ez ugyanaz? Azon is töprengtem, hogy vajon elvesztettem a bizalmát, vagy még nem szereztem meg. A bizalomnak vajon vannak fokozatai, vagy fekete-fehér dolog?

Visszamentem és szomorúságot találtam. Miattam. Belesajdult a szívem. Akit szeretünk, mindig mosolyoghatna. Kút leszek, ha szomjas vagy és árnyas fa, ha meleged van. Télen kesztyű, hogy ne fázzon a kezed, tavasszal pedig tulipán, csak a szépség kedvéért. Gyere, ne makacskodj, gyere, mutatok Neked csodát és festek Neked tulipánt. Figyelek rád. Ígérem.

15 perc várakozás alatt majdnem kockára fagytam. Nehezen viselem az idei telet, pedig két napja már bakancsom is van. Gyorsan felmelegedtem, amikor láttam valami jót, aminek részese voltam. Alkotónak érzem magam, úgy, mint még soha. Tetszik. Minden, az érzés is.

Olyan vagyok, mint a szűzlány: könnyű nekem újat mutatni. Ma a MEO-ban voltam Keserü Ilona kiállításának megnyitóján. Már maga az épület lenyűgöző a színeivel, a formáival, átjáróival és a hatalmas tereivel. Az alkotások vonalaikkal és színeikkel bűvöltek el. Nagyon nőies és intim volt. Az alkotó, mind a hetven évével, pedig nagyon kedves és nyitott.
Az Amadinda koncertje alatt figyelnem kellett, nehogy eltátsam a számat. Mindig is imádtam a dobolást, de az első darab számomra inkább csörömpölés volt. A második elképesztett. Fogtak öt deszkát, egy kiszuperált asztalrészt és négy tömör buzogányt, majd dübörgött minden. Lovak vágtattak, láthatatlan sámánok jártak döngölték a földet tánc közben és az eső verte az ereszt. Dübörgésre vert a szívem. Azt hittem, hogy ezt nem lehet fokozni. Ekkor kialudtak a fények és hat kezes padverést, simítást és kopogást hallottam. Hátborzongató volt. Egyszerű és mégis elképesztően kreatív.
Ezután még egyszer végignéztem a képeket. Végigkövettem a Rejtély három színes vonalát. Megnéztem a "pinát" és a Közeledést. Követtem a női test vonalát, ahogy végig zöldtől zöldig futnak mellette a színek, csípő tájékon vörösre váltva.
A beszélgető emberek között sétáltam és az jutott eszembe, hogy van egy ember, akit kézen kell fogni és el kell oda vinnem. Szeretné. Tetszene neki. Egyébként sokan mehetnének, mert ez olyan csoda, amire mindenki vár és a legtöbben elsétálnak mellette.

Délután vettem sütőtököt és most az egész lakást bejárja sütőből kikalandozó édeskés illat. Otthon illat.