A semmi pereme

Olyan mélységekbe zuhanok, amelyekről sejtelmem se volt. Nem az a legszebb az egészben, hogy az érzés ismerős és bár félelmetes, tudom, a vége jó lesz, hanem hogy pontosan látom a katalizátorokat. Az erővonalak hatnak rám, belefúródnak a hasamba, elkaphatatlan aranyszálként lebegnek el előttem, nem irányíthatom őket, csak sodródom, mint lehullott falevél a szélben.