Az év vége

Vasárnap már 2012, de én egész héten nem tudom, hogy milyen nap van. Nem mintha számítana, mert nagyjából mindegyik egyforma - bár egyik nap Pesten voltunk Zsomborral és metrózott, trolizott, villamosozott a vidéki gyermek, sőt voltunk Briósban is, ahol én nyugodtan kávéztam, amíg ő játszott. Szóval csak nagyjából egyformák a napok, de ma pl. kuka nap volt, koncentráltam is nagyon, nehogy elfelejtsem. Ami azért esélyes, mert későn feküdtem (szóláncokat fűztem) és nem aludtam ki magam. Először a gyermek jelezte, hogy leesett a nyúl, majd a férjnek sajgott a térde, majd gyerek szólt, hogy "jó reggelt, hasadra süt a nap". Persze nap még sehol se volt, de ő kialudta magát, meg a férj is, mert csendben voltunk. Csak én vagyok álmos.

Rengeteg elkeseredettség van bennem és mindent itt akarom hagyni erre az évre, mert már nagyon unom, akárcsak azt, hogy nincs időm magamra. Több mint 100 levelet is meg kell válaszolnom, mert azokat sem akarom tovább görgetni.

Zsigerből azt mondanám, hogy nem szerettem ezt az évet, de ez nem igaz, csak jó dolgok jutnak eszembe, ha erre az évre gondolok. Szelektív a memóriám.