Én, én, én és én

Apró örömök az életben, de nem is emlékszem, mikor esett meg utoljára, hogy kockásra aludtam a fejem. Reggel a szomszéd ház felújító brigádja némi kalapácsolással megpróbált kiverni az álom édes öleléséből, de nem hagytam magam, így fél 11-kor az esőnek jutott az a nemes feladat, hogy kiráncigáljon az ágyból.

Ébredés után, amíg a teám készült, meglocsoltam a virágokat. Esőben virágot locsolni nem túl logikus dolog, de ez csak a látszat, mert a virágaimra sohasem esik az eső...

Amúgy álmomban férfi voltam és teljes döbbenettel vettem tudomásul, hogy a "szar" dumámat a csaj elhiszi. (Álomfejtők kíméljenek!)

Elmondhatatlanul jó magammal lenni. Legszívesebben ki se mozdulnék itthonról, de közben ezernyi dolgot akarok átélni, megélni. (Persze, minden nap felhívom az anyukámat, hogy vannak a fiammal, bár ma próbáltam rábeszélni az anyukámat, hogy a 8 napos gyereknyaraltatást még toldjuk meg öt nappal...)

Tegnap esett megint fordult egyet az életem/életünk. Éreztem én, hogy valami lesz, mert ugyanúgy éreztem magam lelkileg, mint amikor elköltöztem az exférjemtől. Hiába, olykor megbolondít a május vége és nagy döntések születnek. Most nem válok. Az újdonság izgalma és a hozzá kapcsolódó feladatok egészen felvillanyoznak.