Banán.Apa.Lába.Bibi.

A gyerekem lelkesen közvetítette a pénztárosnőnek, hogy mi is történik vele. Egy pillanatig örültem, hogy nyelvét csak én értem pontosan, a többiek csak azt látják, hogy valamit nagyon magyaráz. Persze, azt nem kellett sokat magyarázni, hogy amikor reggel felébredt, bejárta a lakást és az apját kereste.

Talán ő az egyetlen, aki élvezi a mostani időszakot. Végre annyit utazik trolin, buszon és metrón, hogy nem sír, ha le kell szállnunk és még villamosokat is látunk. Már látom, hogy a következő mondata az lesz: "Kérem, vigyázzanak, az ajtók záródnak."

Bennem egészen sok érzelem megfordul, de leginkább fáradt vagyok. Főleg lelkileg. Pedig pénteken színházban voltunk (arról majd írok a mokshán) és egészen nagy terveink voltak a hétvégére.

Szombaton hajnalban Zsombor - szokása szerint - megjelent az ágy mellett és most a Bijabon kívül hozta a villogós autóját is, amit nem engedtem az ágyunkba, viszont sikeresen bekapcsoltam. Szerintem az összes szülőbarát játékon van kikapcsoló gomb. Persze, haragudni nem lehet a fiamra, mert annyira tudja szeretni a mindent. A tűzoltóautót. A járókeretes nénit. A kislányt mandarinnal, igaz ő mandarint is adott, Zsombor pedig azonnal puszival és öleléssel közeledett felé. Nem mondhatom, hogy nagy szoknyavadász lesz, mert már most az...