Vonat, kaland satöbbi

Zsombor már akkor transzba esett és a boldogságtól hangosan kiabált, amikor kiértünk a pályaudvarra. Ott minden vonatra fel akart szállni, majd amikor az egyikre felszálltunk, le se akart szállni háromnegyed órával később sem. Közben minden vonatot hangos kurjongatással üdvözölt. Aztán megtanult háromkerekű rollerrel rollerezni, énekelt Bóbitát (az ő verzióját) egy féléves kiscsajnak, majd hozott zsebkendőt, amikor úgy ítélte túl nedves a hölgyecske arca, lopott puszit (ezt majd mennyire utálják, ha 20 év múlva felemlegetem nekik) és beszélt rengeteget, csak abból keveset értettünk. Hazafelé komoly képpel nyújtotta át a jegyét a kalauznak, majd meg volt sértődve, hogy haza kell gyalogolnia. A lifttől már alig tudott bejönni a saját lábán.