Az én remek gyerekem

Zsombor elképesztő. Elképesztően akaratos, elképesztően kedves és elképesztően okos.

A rács nélküli ágyhoz szoktatás tegnap este befejeződött. Tegnap este lefeküdt, betakarózott, majd elaludt. Egyszer se jött ki, nem volt küzdés, se morcoskodás. És ugyanez történt ma ebéd után is, igaz egyszer utánam szaladt, mert túl gyorsan távoztam a kiságya mellől és nem tudott elég puszit cuppogtatni a levegőbe nekem. Miután telecuppogtuk a levegőt puszival, beszaladt a szobájába, be ugrott a kiságyba, betakarózott, majd elaludt.

Reggel ő ébresztett minket és elkezdődött az a korszak, amikor az ember arra ébred, hogy a gyereke mezítlába csattog a parkettán. Szeretem érzés.

A gyerek a rajzolást is egyre elképesztőbben nyomja. (Nem tudom, hogy mikor normális a gyerekeknél a rajzolás, de természetesen az én gyerekem a legszuperebb a világon.) Jobb és bal kézzel is rajzol (és eszik kanállal villával és ismeri a színeket) és ma reggel remek buszokat rajzolt nekem. Nem csak a végeredmény fontos, hanem a folyamat - majd megpróbálok levideózni - mert éppen így rajzolta, ahogy én szoktam neki.

A legelső busz (lehet hogy híres festő lesz a gyerek):

Magyarázat a képhez: A piros buszt én rajzoltam. A kék, háromkerekű (autóra hasonlító) buszt Zsombor rajzolta, akárcsak a négykerekű piros buszt, aminek kicsit összekócolódott a karosszériája. De vannak buszalvázak függőlegesen is. A pici piros busz kivételével minden Zsombor alkotása.

A délelőtt folyamán szinte az összes fehér felületet telerajzolta a gyerek.