Megint karácsony

Most már (elméletileg) semmi bajom a karácsonnyal és Zsombor elmondhatatlanul boldog volt, hogy hozott neki a Jézuska karácsonyfát rengeteg gömbbel, angyallal és égővel. (Bár az kicsit ciki volt, hogy amikor meglátta a kivilágított karácsonyfát, először oda nézett, ahol decemberben a színes égősor volt. Most meg semmi... Szóval kicsit lebuktunk.)

Idei újdonságok a fán a 100 forintos boltban beszerzett diszkógömbök, a tánckellék boltból érkezett karácsonyfadíszek és a Kanadából frissen érkezett candy cane-ok. A Swarovski hópelyhet nem mertem a fára tenni, éppen elég aggódni a Leonardo angyalkáért.

Egész délután imádattal nézegette a fát, el se moccant mellőle és azt leste, mikor tud észrevétlenül közelebb kerülni egy-egy díszhez. A fát megmutatta a nyúlnak is egy hangos és hosszú óóóóóóó kiséretében, majd a Nyúl mancsával próbálta becserkészni azt, amit eddig gyerekkéznek nem lehetett.

Meg kell zabálni!

A karácsonynak ez a része jó volt, azonban ami nem jó, hogy leégettem a kelkáposztát, pedig én legszívesebben csak azt ettem volna. Vár rám egy gyerekkádnyi vasalni való (ma két adagot mostam még), azonban inkább fürödni fogok, amitől lelkiismeret furdalásom lesz és ettől még kevésbé lesz jó a karácsony.