Hecsedli, lekvár, zuzmó és ilyenek

D-től kaptam egy kis üveg hecsedli (csipkebogyó) lekvárt. A kóstolással vártam addig, amíg meggyógyulok és ma gyógyulttá nyilvánítottam magam. (Száraz köhögésemet két nap alatt eltüntette az izlandi zuzmó.)

Gyerek alszik, kint süt a nap, bent meleg van, tökéletes pillanat, elő a lekvárral. Éppen olyan, mint amilyet nagymamám szokott csinálni. Nem édesebb, nem sűrűbb, nem hígabb... Tökéletes.

Tudom, hogy nagy szívás elkészíteni, de remélem, jövőre is kapok...

D. idén már a második lekvárral örvendeztetett meg. Volt ugyanis ribizli lekvár is, ami szintén remek volt, gyerekkorízű, és kaptam friss borsót és céklát is a kertjéből. És rengeteg bodzaszörpöt. Jövőre a mentás verzióból kérnék újra...

Tetszik nekem, hogy vidéki lyány lett.

Azért ha holnap beállít pár szelet jó fokhagymás, kövesztett tokaszalonnával, akkor puha kenyeret is hozzon... (Igen, napok óta a jó paprikás-jó fokhagymás kövesztett szalonna jár az eszembe. Legalább 8 éve ettem utoljára...)