Kiszakítás

A végső csapás az volt, hogy feküdtem az ágyban, és nem tudtam elaludni, pedig már 5 órája csak az alvásra vágytam. A plafon repedéseit bámultam, mintha csak életem repedései lennének. Egészen sok dolgot utáltam abban a pillanatban és újra kezdtem futni azokat a köröket, amelyeket az elmúlt fél évben rendszeresen. (Hol és hogyan jobb az élet?) Akkor jutottak eszembe isolde sorai - "Az ősz az már csak ilyen, ősszel minden további nélkül átmegyek Myreille-be és az élet olyan apró örömeire vagyok hajlandó rácsodálkozni, mint folyón megcsillanó napfény meg a fahéjas kávé tetején tejhab. Meg hogy háromféle tört csillit lehet kapni, mag nélkülit, és magosat 1-3 mm-es, illetve 3-5 mm-es részecskemérettel." - és néztem szembe a ténnyel, hogy nagyon távol vagyok magamtól.  Gyűrött vagyok testileg és lelkileg, és ezt is utálom. Kiugrottam az ágyból és hajnali fél kettőkor pirosra lakkoztam a körmöm. A férjem igen elkerekedett szemmel nézett, mert bár az elmúlt hetekben is színesek voltak a körmeim (rózsapirossal és pinkkel kísérleteztem), de még sohasem látott ilyen kései órán körmöt lakkozni olyan vehemensen, mintha az életem múlna rajta. Némi féltékenységet is mutatott, ami nekem  tetszett.

Nem tudom, hogy a csillagok vagy a piros körömlakk hatása, de az elmúlt két napban kicsit jobban lettem. Könnyebben veszem a dolgokat és a nagy rohanásban akadnak varázslatos dolgok. Visszagondolva, persze eddig sem az volt a gond, hogy nem volt mit észrevenni, vagy nem vettem észre, hanem hogy túl gyorsan elégettem mindent illetve rengeteg energiámat emésztik fel jegelt részeim. Nem a sok munkával és a levegőben tartott sok tányérral kellene kezdeni valamit és nem is a fiam körül dolgok miatt sokallok be - bár tegnap kicsit húzós volt, hogy a délutáni alvás után megszabadult a pelenkájából (micsoda hülyeség ez itt a fenekén), mindezt persze titokban és mikor bementem, eleresztett egy kisdolgot és a 3 órával korábban húzott tiszta ágyruha már nem volt tiszta, de még a kókuszmatrac is tocsogott. Gyorsan kimostam, mentünk dolgozni, majd buszozni és beköszöntünk a nagyszülőkhöz is. De hiába ígéri a címke, ilyen őszi napon nem szárad meg a matrac 5 óra alatt, tehát a gyerek aludt a mi ágyunkban, mi a kinyitott kanapén. Már az elalvás se ment egyszerűen, amikor ott voltam mellette, akkor simogatott a Nyúl fülével és érthetetlen babanyelvén beszélt hozzám, szóval megtett mindent, hogy nehogy elaludjon. Ekkor taktikát váltottam, és kijöttem, a gyerek pedig erélyes fellépésre az ágyon maradt és elaludt.

Hajnalban egy puffanásra ébredtem és szinte azonnal megszólalt a halk "ana". Rohantam a szobába, a Fül sikeresen beküzdötte magát a fal és az ágy közé. Kimentettem és a vendég ágyneművel megágyaztam mellette magamnak. Megnéztük a holdat, az ágy végéről éppen látszott, majd egymástól tisztes távolban lefeküdtünk. De Zsombor hozzám vackolódott. Megfogta a kezem és a fejét a fejemhez nyomta. Nehezen aludt el, sőt, lehet, hogy én hamarabb. Arra ébredtem, hogy a gyerekem az oldalamon ül, elzsibbadt a kezem és reggel van.

Szóval mindez valami könnyű és vidám dolog része lenne, ha nem fordítanék iszonyú energiákat a jegelésre. És már annyi mindent próbáltam, de mindig ugyanoda érek vissza. Jegelek és ettől frusztrált, fáradt és elkeseredett vagyok. Sőt, kiábrándult is. Tehát egyáltalán nem myreille-es. Persze, az ész azonnal tiltakozik, hogy dehát szombaton láttad a Hideg nyomont, vasárnap a Grut és milyen remek volt az a minyon, szerdán a városban csavarogtál és igaz, hogy dolgoztál, de mennyi jó dolgot láttál és ne bánd, hogy nem vetted meg azt a remek flanelt, ami éppen kislánynak való, majd ha lesz a méhedben egy kislány, akkor is találsz jót, sőt talán jobbat, és szerdán még moziba is elmentél, igaz a film nem volt túl jó, Terhes társaság, de a társaság és az indításnak elfogyasztott Bacardi-Cola jót tett, de persze, neked abból is a citrom esett a legjobban. És emlékszel arra a nőre a trolin? 4-en segítettek neki felszállni, de ő mégis azzal a mondattal ült le, hogy "Ép ésszel nem lehet kibírni ezt a mocskos világot." Mit akar még? Mit akarsz még? Arról pedig ne is beszélj, hogy van a nagy lehet, ami nagyon jó és talán ma már kiderül, nem csak lehet, hanem biztos...