Buszok, villamosok, trolik, boldogság

Zsombor születésnapi ünnepségsorozata, amely néhány hete az állatkertben kezdődött, majd vidéken csiga etetéssel és buborék fújással fokozódott, most a BKV Múzeumban folytatódott. A Fül határtalan boldogságban úszott, jött-ment, rohant, kicsit sírt, mert egy nem túl gyerekbarát tűzcsapot lefejelt, ült vezetőfülkében, ült a busz minden ülésén stb. A búcsúzás sikerült könnyesre, mert ő még további órákat maradt volna és a múzeumi nénik, akiket azonnal elbűvölt, még adták is alá a lovat.

Az apjától kikönyörgött egy buszt. Sajnos műanyagból hajtogatott vacak, pedig vettünk volna neki rendes játékbuszt, de olyat nem árultak. (A belépőjegy igen családbarát, a múzeum remek, de el nem hiszem, hogy ha kicsit ötletelne még a BKV, akkor a veszteséget ne termelné ki ez az múzeum.)

Amikor a Rómain meglátta a hajókat és a hekket, megenyhült irányunkban, jóllakott, majd fél pillanat alatt elaludt, de sikerült úgy felhoznom az autóból, hogy picit megébredt, de azután folytatta az alvást.

Az apja is kidőlt a kanapén, én pedig fényképeket válogatok.