Szederbokrok

Élénken emlékszem arra pillanatra - bő 20 éve lehetett -, amikor nagyapám büszkén mutatta a szederbokrokat. Egyet az ajtó elé ültetett, egyet pedig a málnás mellé.

Nem hozott engem lázba a szeder, nem is értettem, miért olyan nagy kuriózum és miért jobb a nagyobb, nemesített, mint az apró pici, amit bárhol lehet enni.

De a szederbokor is olyan lehet, mint az olajfa. Dédunokájának ülteti az ember.

Ott álltak ketten, a dédunokák és pillanatok alatt lelegelték az összes fekete szemet.

A fiam - nagy büszkeségemre - vérbeli falusi gyerek. A szeder bokorról fogyasztása mellett nagyon gyorsan megtanulta a csiga kergetést és keresést és akkor se jön zavarba, ha egy pocsolyát talál a köves úton, azonnal tudja abba kavicsokat kell dobálni. Sőt, a kutyának is visszaugat, majd elmegy ismerkedni vele, sőt több száz métert is hajlandó gyalogolni egy markolóért.

A csokinyúl megszerzésére mindenkit felhasznál. Először a dédit, majd az unokatesót, aki csak kicsit magasabb nála, de a fiam már nyújtózott, hogy ketten magasabbak és ha senki se érti, hogy mit akar mutatni, akkor majd ő elveszi.

Zseniális és olykor idegtépő, ahogy a gondolatok kergetik egymást a fejében. Az utcán a repülőt mindig meg kell nézni és most azzal vág fel, hogy az arra járó kiscsajoknak is megmutatja. (Tehát a járművel felvágás a férfiaknál genetikus.) "Nyökögésével" lelkesen magyaráz a lányoknak, majd amikor azok tovább állnak, fut utánunk. De a Briósban is úgy közlekedik, mintha az ő felségterülete lenne. Kézen fogja a pincérlányt és felvezetteti magát a játszórészhez, illetve megfeszülten kéri a kisautót, amit meglátott. Cserébe a frissen facsart narancslevet szívószállal fogyasztja.

Olykor még bepróbálkozik a hisztivel, de legtöbbször 3mp alatt felhagy vele. Viszont ez a nemkedés egészen embert próbáló. Zsigeri válasza a nem, még szerencse, hogy néha mondja az igent is.