12418.nap

Bizony, 34 éves lettem én. Ésszel még nem tudom felfogni, mert valahogy egész nap az jön a számra, hogy 35 éves lettem én, meglepetés-e költemény. Szóval jövőre egy évet se fogok öregedni és innentől József Attilát is csak pontosan fogom idézni. (De régen voltam 32 éves. Akkor született a fiam... jó év volt.)

A mai nap is jó volt, kitakarítottam a hűtőt, anyu sütött túrós palacsintát és kaptam tőle igazi kertből igazi rózsákat, az illatuk mesebeli, a férjem pedig nyár közepén tulipánnal lepett meg. Az öcsém meg egy telefonnal. Csajos. Okos. Néha lehidalok az öcsémtől.

A napomat persze a Fülesbagoly határozta meg. Reggel korán kelt, majd háromnegyed kilenckor arra ébredtem kicsit sem pihentető alvásomból, hogy a férjem elképedve mondogatja, hogy a gyerek túrja az orrát. (Persze, senki se vállalta el, hogy kitől is tanulta a gyerek, de amikor én fél hétkor lefeküdtem egy alvásrepetára, még nem tudta, vélhetően.)

Estére a Fül pedig lázat produkált. Nem tudom, hogy mi történhetett vele és miért, egyszer csak belázasodott. Kapott lázcsillapítót és most alszik, mint a mormota.

Azon pedig nagyon meglepődtem, hogy mennyien felköszöntöttek születésnapomra, lehet hogy én is elkezdem szeretni magamat. Kedveljétek a mokshát is, én nagyon szeretem. (Ma szülinapos vagyok, lehetek szerénytelen.)