Magyarország azon részén,ami nem ugar

Elmentünk vidékre, ahol úgy tekintettek ránk, mint pösti embörre. Nem adták alább a dolgot, azonnal egy ház megvásárlására kapacitáltak minket, de kaptunk hümhümhüm (nem mondom ki, hogy becsinált) levest, amiben volt a kertből zöldborsó, csirke a tescoból, és paszternák a szomszéd kertjéből.

Megtaláltam életem első négylevelű lóheréjét. Pedig már nem is hittem benne, hogy nekem ilyen szerencsém lesz. Jel ez, egyértelmű. Először egy kuponfüzetbe tettem, préselési célzattal, meg hogy a pénztárcámban legyen, de az autóban átpakoltam a lottószelvény mellé. Finom utalásféleképpen...

A fiam megint bebizonyította, hogy született falusi gyerek és a falun csak az a baj, hogy ritkán jár a busz, de lehet várni a buszt a kapunál faárnyéknál. Fül volt sármalac és dinnyemalac, fürdött zománcos vájdlingban, szerzett néhány férfias karcolás és mezítláb járkált mindenhol. Ja, és a legfontosabb, asztalhoz ült és úgy evett, mint a nagyok, csak ő morgott is hozzá, mert ő így mondja, hogy finom.

Összehaverkodott a kutyával, akinek beszámolt minden fontos dologról, például a busz érkezéséről, próbált a kutyával autózni és megmutatta a kutyának, hogy hol a kutyaláb. A kutyának adta a kiflit, mert jószívű gyerek és ha úgy támadt kedve, szembe feküdt a kutyával és úgy mutogatott neki. Kutya és a gyerek nagy barátok lettek.

Meg voltak lopott beszélgetések is és este gyors látogatás anyuéknál. Vitathatatlanul jó volt a mai nap, a meleg ellenére is. Szerencsére a verandán jó idő volt.