Sok borssal

A chili és a csokoládé már lejárt lemez. Meguntam. Az elmúlt évtizedben hétköznapivá vált. Most a borsos csokoládé a meglepő és váratlan, de amikor majd a Milka is gyártja, akkor kell keresni egy újabb meglepő kombinációt.

Nem titkolom, hiszek a jelekben. Nem mindig tudom őket olvasni, de amikor egyértelműek, akkor nem ellenkezem. Amikor háromszor nem jön össze valami, akkor képes vagyok azt mondani, hogy hagyjuk és a szívem se nehéz.

Azonban vannak jelek, amiket nagyon nehezen tudok olvasni. Talán egy hete lehetett, hogy észrevettem, a kapucsengőn kifakult a nevem. Nem a plexi alatt volt, hanem csak - nem túl elegánsan - ráragasztottam a korábbi lakó nevére. Minden bejövetelkor eszembe jutott, hogy le kellene cserélni. De elmaradt. Aztán a kifakult cetli eltűnt. Egyértelműen arra gondoltam, hogy itt az idő a költözésre. Helyzet viszont nem adódott, viszont egész szilárdan elhatároztam, nem ragasztom vissza a nevemet. Ha a sors akarta így, akkor legyen így.

Tegnap megdöbbenve tapasztaltam, hogy valaki felragasztotta a nevem. Az írás kicsit remegős, kócos, de én kedvelem. Szeretetet látok benne és gondoskodást.

Még egy ideig maradok.