Semmi peremén

Családi idill: a gyerekem ül az asztalánál és a tollammal köröket rajzol egy fehér lapra. Meg néha az asztalra. Én az asztalrészemnél ülök és írok. Hétvégén aludtam és pakoltam. Egyre nagyobb a rend. Leporolok, lefűzök, rendezek. Mindenhol. Elkezdtem írni az ilyenkor aktuális levelem. Így kezdődik: Kedves Univerzum! Tovább nem jutottam, viszont ha valaki tud nekem testhezálló munkát, szóljon. Az Univerzum dolgát könnyítené meg.

A legnagyobb érzelmi vihart az okozta benne, hogy reggel a Fület leverte a víz és őszi legyet játszott. Láza nem volt, csak az arca pirult ki és csatakos lett. (Most a pandával és a nyúllal motorozik, ő ül hátul, a többiek előtte, tehát jól van.) Volt egy másik vihar is ma reggel és úgy látszik, a döntés ott nem halogathatom. A kivárás befulladt.

Amúgy abszolút fiús anyuka vagyok. Évek óta nem használtam a furgon szót, egy hete viszont óránként.