Két történet - hétköznapi csodák

"Alaposabb tanulmányozás után az egyik könyvben egy hímzett könyvjelzőt is találtam, amely a Lemezárugyár 100. születésnapjára készült." Egy semmi kis mondat egy online naplóban. És minden ezzel kezdődött. Megkerestek ugyanis a Lemezárugyár jogutódjától az Elzettől, hogy megmutatnám-e az említett könyvjelzőt, mert annyi miden elveszett a múltból, amit jó lenne megőrizni, kiállítássá rendezni. (Igen, volt valaki a "gyárban", aki igen régóta olvassa a blogom.) Ma odaadtam a könyvjelzőt. Jobb helyen lesz, mint nálam. (Soha, ilyen jól sikerült lomtalanítás nem volt. Lett egy forgófotelem és értékmentettünk egy darabot a múltból.)

Este elmentem futni. A Szent István Park sarkánál egy apró fehér egeret vettem észre. Először kivert a víz, iszonyodom az egerektől, majd alaposabban szemügyre vettem. (Személyiségfejlesztés: nézz szembe a félelmeiddel.) Igen helyes kisegér volt és igen rémült. Először eliramodott a Pozsonyi út felé, de a túl sok fény miatt meggondolta magát. Megállt előttem, istenemre rám nézett, megmozgatta pici orrát, végül a Szent István Park felé iramodott. Én meg csak ott álltam és azon gondolkodtam, hogy vajon van-e valami ami levadássza ezt a fehér egeret. Macska nincs a parkban, de valami más? Az egérke elszaladt a végzetébe, én pedig lefutottam a napi penzumot. (Mit keres egy fehér egér a város közepén? Honnan szökött meg?)