Csak egy hétfő... illetve kedd...

Küzdök az elgennyesedő gondolataimmal és betokosodó tüskéimmel. Nem kellett volna idáig eljutni, mert egy szellőből képes vagyok hurrikánt növeszteni két másodperc alatt. Pedig a szellő semmiség. Sok-sok semmiség és - hogy még kacifántosabb legyen minden - most, hogy (24 órája) minden tökéletes és tulajdonképpen az, amire vágyom, most egy házsártos vénkisasszony remegésével aggódom a jövő miatt. Most még nem vagyok olyan erős, hogy újra kibírjam azt, amit levet a vállamról.

Közben minden a taoizmusra nevel.

A forgófotel is.

Ebben a pillanatban ötletem sincs, hogy milyen színű lesz a fotelem. Történt ugyanis, hogy én kiválasztottam egy remek bútorszövetet, fémes piros csillogása volt és úgy gondoltam, hogy jól mutat majd a zöld hawaii fotel mellett és kék ikeás kanapé mellett.

Most hívott a kárpitos bácsi, hogy a szövet melyik felére gondoltam, mert a piros az viszont a visszája, ott vannak eldolgozva bizonyos szövetszálak. (Bizonyos szövetszálakat nekem is el kell dolgoznom, nem vitás...) Mondtam, hogy legyen akkor a másik. A másik, amiről fogalmam sincs, hogy pontosan milyen, mert egyszer ránéztem, de a piros felével foglalkoztam. A másik fele szürke. Vagy szürkés.

Egyre kíváncsibb vagyok a fotelre, de az már biztos, hogy lesz cikk arról, hogyan válasszunk bútorszövetet a visszájáról.