Újabb elhagyott mérföldkövek

Olvastam az okos könyvemben, hogy másfél éves korukban a gyerekek már több tucat szót ismernek és használnak. Zsombor szókincse a napokban stabilan háromra emelkedett: mamama (mandarin), annyah (anya), ferrah (Ferrari). Imádja a piros Ferrarit és már olyat is tud játszani, hogy a matchboxot a hasán, a fotel karfáján és mindenen tologatja, vagy bepakolja a dömperbe és a nappaliból elszállítja a hálószobába.

A Fül nem beszélése miatt nem aggódom, mert egy vásott kölyök ügyességével berregteti a száját, miközben az alsó ajkát az ujjával ütögeti. (Hogy hívják ezt szaknyelven?)

Azonban a fiam legújabb hobbija az énekelés. Dúdolom neki a Tavaszi szelet ő pedig szép nagyra nyitott szájjal énekli a dallamot egyetlen Á hangot hallatva. De ezt csinálja az ABC-t soroló csigával is, tehát nem vagyok kivételezett. Azonban ez az Á nem ugyanaz, mint a fogmosás Á-ja.

Gagyarászik is, tehát beszéd lesz ebből egyszer...

Mellesleg pakolós korszakát éli, megint, akár fél órát is eljátszik egy fém teás dobozzal, amibe némi letekert madzagot akar belegyömöszölni.

Apja számítógépét ki és be kapcsolja, akárcsak az orrszívót. Sőt, bepakol a mosógépbe és el is indítja az útmutatásommal. Jövőre önállóan fog mosni...