Soha rosszabbat

Péntekre, az esti karácsonyi ünnepségre egészen elkapott a karácsonyi hangulat, igaz, csak két meggyes Rézangyal után nőtt meg bennem annyira a kommunikációs kényszer, hogy ismeretlenekkel is szóba álljak. Persze, nem voltak egészen ismeretlenek, mert évek óta együtt járunk sajtóvetítésre. (Így volt ez D-vel is. Heti kétszer vagy többször ültünk egy moziteremben, de végül kismama jógán kezdtünk el beszélgetni.)

Szóval ez a hét mozizósra sikeredett. Volt Avatár, Továbbállók, Derült égből szerelem és Mindenki megvan.

Talán az ünnepségen kicsit sokat emlegettem a fiam, de úgy érkeztem haza, hogy értelmes, szeretni való nő vagyok és ezt már majdnem elfelejtettem. (Még mindig meglep, ha szeretnek és figyelmesek velem...)

Imádtam, hogy kopog a csizmám sarka a fagyos téli éjszakában...