Piros bogyók

A kedvenc fám. Sokkal vastagabb a törzse, mint ahogy emlékeimben. A "hegy" tele volt piros bogyós bokrokkal. Szedtem anyunak és meglepetésként ott hagytam. Ma hívott. Az előszobában, amikor hazaért, talált 2 piros bogyót, és megsajdult a szíve, hogy ő úgy szeretne piros bogyós ágat. Aztán megtalálta a hűtő tetején a piros bogyós ágakat, amit neki szedtem. Hirtelen felindulásból meg léleknyugtatásnak sütöttem Panettone-t, most kávé, aztán szóláncok.

Egyébként ma olyan életigazságok jutottak eszembe, hogy a gyerek abban is megkönnyíti a nő életét, hogy rávegye a férjét a bútorok tologatására. Zsombor 15 hónapos, mi meg 5 éve ismerjük egymást, de az utolsó évben sokkal többször rendeztük át a lakást, mint korábban.

Szellemi állapotomra jó példa, hogy december 1-jén 5 éves évfordulónkat ünnepeltük, de elfelejtettem. Szerencsére az Úrparancsolónak se jutott eszébe.

Sokkal lazább anya vagyok - bár még semmi rettenő fontosat nem tett tönkre a fiam -, mint gondoltam. A minap, amikor a földhöz vágta a jénait - nem szándékosan csak eldobta, amikor rájött, hogy rájöttem tilosban jár - első reakcióm annyi volt, hogy "mazel tov", és egészen jó szerencsénk volt, mert a gyerek nem lépett bele egyetlen üvegszilánkba se és én is megúsztam egy karcolással, pedig mezítláb voltam.