Végre péntek

Bushido Mester és Tao Mester csóválja a fejét, miközben tarkómat tockolgatják. Hétfőtől úgy várom a pénteket, mint fuldokoló a levegőt, de nincs ez másként napközben sem, a hét órát várom, hogy majd akkor elkezdődik a nap - és végre megiszom a reggeli teám -, de végül olyan fáradt vagyok, hogy elalszom a kanapén. Alszom egy órát, majd fent vagyok hajnalig. Korán kelek, Zsombor élénk, én pedig újra és újra emlékeztetem magam, hogy semmi sem fontosabb annál, hogy a fiammal töltött idő minőségi legyen. Tehát elzárom a fejemben keringő gondolatokat és csúsztatom a teendőket - pedig utálom csúsztatni a teendőket - és szentül megfogadom, hogy a tea után - juharszirupos fekete tea némi tejszínnel - ez meg ez lesz az első, de lefektetem a fiam, leteszem, és elalszom. Legtöbbször akkor ébredek, amikor a férjem hazaér.

Közben nagy karácsonyi ajándékgyártásban vagyok, mert bár az október óta készülők csendben és rendben készülődnek, de azért van még mit csinálni. Nekem meg szilárd és megdönthetetlen elképzelésem, hogy karácsonykor saját készítésű ajándékokat adok.

Közben jól is vagyok. (Na ja, Ikrek vagyok és szélsőséges.) És közben megjött a futár, akit vártam, tehát gyorsan rohanok hajat mosni, mert a fiam éppen alszik, volt két percem, tehát blogoltam...