Nevek, hidak, fejesek

Egyre többször jut eszembe egy éjszaka. Egy régi, elmúlt és mindenki más által elfelejtett éjszaka. Akkor erősen hittem a megérzésemben, az érzésemben, a világra adott válaszaimban. A mai eszemmel rendkívül nevetséges vagyok. Talán a mai válaszaimmal ugyanolyan nevetséges leszek 5 év múlva.

Nem, ennél pontosabban nem fogalmazhatok.

Csak úgy tudok élni, ha mindent, ami most van, valóságosnak fogadok el. Csak a most számít. - Végtelen mostok pillanata az élet, hiszem most. - És ugyanúgy szeretem a múlt tévedéseit, mint a jövő lehetőségeit.

Pár hete megint másként használom a nevem. Praktikus okok miatt kezdődött, majd úgy maradt. És amikor észrevettem, hogy úgy maradt, akkor megnéztem misztikusan. A különbség csak annyi, hogy míg születésem szerint a bölcsességet keresem, a Myreille a romboló és ezzel új lehetőséget teremtő, a mostani az ördög, az egyensúlyozás és a torony találkozása, azaz a bolond. Nem számít, most indulok, most érkezem, vagy félúton vagyok. Vagyok.

Életet adhatok.

Az anyaság a bőröm alá kúszott és alázatra, tiszteletre tanított, miközben tovább feszítette végleteim. Nem linkelem, de itt van velem az a lány, aki egykor voltam és akit napok óta szelídítek magamhoz.

Bennünk nagyon sok minden van és nagyon sok mindennek utat engedünk, mások azt látják meg bennünk, illetve másokban, amit közösnek vélnek, illetve korábbi tapasztalataikkal állítják párhuzamba, szóval nem rád/rám figyelnek, hanem önmagukra és valahol mindegy milyen vagy/vagyok, mert néha nem akarják, néha nem tudják befogadni.

Robog velünk a vonat, mi meg csak utazunk.

Zene...

Az elmúlt hetekben elmondtam ezerszer, reméltem, ha sétálok a sziklákon - mert semmi se véletlen, minden összefügg mindennel, csak a megoldókulcs kissé nehézkes - felbukkan a híd és kényelmesen átsétálok. Végre egyszer könnyű lesz. De nem könnyű. Már látom, nincs más ugrani kell...

Hanával beszélgettünk arról, hogy az életünk legfontosabb napjai úgy jönnek el, hogy nem is sejtjük pár órát vagy éveket kell várunk rá.

Nekem szerdán volt egy fontos nap: találkozás Joanne Harrisszel, nem maga a találkozás ténye volt fontos, hanem egy mondat, amit hallanom kellett.