A véletlen még mindig nem létezik

A tibetiek szerint a mai nap teremtő erejű nap. Készültem is erre a napra, hogy a "kívánságaimat ma küldjem el az univerzumnak", de majdnem elfelejtettem. Kiment a fejemből. Egészen addig, amíg az egyik barátnőm (másik, mint aki pár nappal korábban felhívta erre a napra a figyelmem), nem szólt. Szóval amíg Zsombort leköti az új szekrénye, amibe az előbb bepakoltuk az összes játékát, gyorsan leírom a listát. Rítus. Hiszek a kimondott és a leírt szavak erejében.

- Ha teremtésről van szó, akkor nekem először a moksha jut az eszembe. V mondta a minap, nem beszéltünk előtte jó fél éve, hogy ő nem is gondolta, hogy a moksha ilyen fontos nekem, illetve hogy ilyen nagy, ennyi frissülés van rajta, mert ugye a blogom döcög és ő mindig a blogomat szokta nézni, de most már a mokshát is nézi meg azt is mondta, hogy jó a moksha. A szégyellős mosoly után, mert mindig elpirulok, ha dicsérnek, rájöttem, hogy még sohasem próbáltam leírni, milyen szenvedéllyel született és születik minden nap. A moksha.hu nem pótcselekvés, egyszer, amikor definiálnom kellett az oldalt ezt írtam: "A moksha.hu közösségi blog, amelyet csajok írnak csajos és nem csak csajos témákban, nem csak csajoknak. Mondhatni, a világ a mi szemünkkel." Olyanokról írunk az oldalon, amiről egyébként is beszélgetnénk és nálunk a csajos dolgokba belefér a tetőfedés problematikája, a virágültetés, a főzés, a karácsonyi készülődés, a lakberendezés. A világjáró moksha-táska pedig bizonyíték arra, hogy őrültségeinkkel nem vagyunk egyedül és ez megint csak jó érzés. A mai napon az egyik teremtő gondolatom, hogy a moksha tovább növekedjen.

- Több energiát is szeretnék magamnak, hogy több szóláncot tudjak fűzni és a jegyzetpapírokból végre kikerekedjen valami. A zaklatottság, hogy csak alvásból elcsípett idő áll rendelkezésemre, kikészít. Semmibe se tudok annyira elmerülni, mint szeretnék, pedig a mélység nélkül semmi vagyok. Szeretnék többet írni.

- Foglalkoztat még a lakáskérdés. Viszont ha teremtő erejű nap, akkor azt mondom, hogy akarok egy lakást. Főleg most, hogy Zsombor újabb részt foglalt el a nappaliból és én meg egyre inkább térre vágyom. Ürességre, amit meg lehet tölteni. Falakra, amelyeket le lehet festeni. Szeretnék egy lakást, amely passzol hozzánk.

- Magamat is újra kell teremtenem. Reggel, zuhanyzás közben eszembe jutott Feldmár és az állandó eszmélés és születés. Nem tudom, hogy hányszor csináltam már, de még mindig cidrizem. Pedig tudom, hogy a túloldalon egy sokkal jobb dolog vár, mint ami itt van. Nem csak lelkileg szeretném áttörni a gátat, hanem le szeretném dobni a rám rakódott hájréteget is.

Csak most, hogy átgondoltam és leírtam láttam meg a "mintát", ami életem minden területére jellemző...