| |
2009. november 3., kedd
|
A család legkisebb taoistája
Rohanok. Fél kézzel paradicsomos vöröslencsét főzök, fél kézzel mosógépet pakolok és mosogatok, közben Zsomborral gyerekdalokat énekelünk. Fül segít kipakolni a szatyrot és meglép a vörösbabbal. Én már azt tervezem, hogy a hirtelen rám szakadt 5 percben mi mindent tudok megcsinálni. Átsuhan a fejemen, hogy talán kiszakad a zacskó, de elhessegetem. Nem olyan erős az én fiam. Pár pillanattal később szárazbabok kopognak a konyhakövön. Az én fiam nem ismer lehetetlent. Örömmel veszem észre magamon, hogy nem leszek mérges, se ideges, előkapok egy tálat, a zacskó maradékát beleöntöm. A fiam nagy szemekkel nézi a történéseket, majd leül a konyhaszőnyegre és beletúr a tálba. Élvezettel tapogatja a babokat. Megmutatom neki, hogyan kell a földről a tálba pakolni a kiszóródott babot. Utánam csinálja. Együtt szedjük fel a babot. Gyönyörűséges, ahogy hüvelyk- és mutatóujjával megcsippenti a babot és a tálba dobja. Utána, természetesen hihetetlenül büszke magára. Én meg rá. És hirtelen rengeteg időm van...
|
#
12:02 -
vackor -
Myreille
|
|
|
