Ugyanaz

Három napból kettőn a pasim dolgozik, néha már annyira fásult vagyok, hogy a helyzet abszurditásán meg se lepődöm. Régen még reménykedtem, hogy egyszer, majd amikor ez meg az lesz, megváltozik, de soha. Mindig jön valami. Minden nap utálom magam, amikor megkérdezem, hogy mikor jön haza, és persze minden nap eljutok addig az állapotig, amikor megkérdezem.

Ma sem mentem el futni.

Persze, nem arról van szó, hogyha este programom van, akkor ne jönne haza időre, csak arról van szó, hogy elég sokat vagyok egyedül.

Viszont láttam Az időutazó feleségét. Szép és jó. A kedvencem. Ugyanolyan jó, mint a könyv. A plakát lehetne szebb...