Zaklatott

Lelkem állapota. Túl sok mindent kell fejben tartani, túl sok mindent kell megcsinálni és mintha nem lenne időm belemerülni és eljutni a dolgok lényegéig. Vagy csak élvezni, ami van. Egyre többször ülök le a fiam mellé a szőnyegre és akkor nem foglalkozom semmi mással, csak vele. De áltatom magam, mert akkor sincs üresjárat, akkor is valami jár a fejemben. Nyüsz.

Voltunk tegnap Búgócsigán. Jó volt, de... A zene és a kezdeményezés hibátlan. Azonban túl sokan voltunk és minden gyerek evett. A kaja láttán a fiam meg tátog és barátkozik. Egyszóval ugyanazt csinálta, mint nyáron a strandon. Aztán elkezdődött a koncert, és a Füli csak a Nyúlfület rágcsálva üldögélt az ölemben, egyébként mehetnékje volt, csak lépni nem tudott a tömegben, de édesen "visszadúdolta" a dallamot. A Nyúlfül rágcsálás és az alvásidő meghozta a hatását, olyan álmos lett, hogy elaludt a buszon. (A 2V-n, mert a villamos nem jár, a busz magas padlós vagy hogy a fenébe hívják, babakocsit feltenni rá nehéz, a segítőkész buszsofőr meg csenget, hogy csukná az ajtót, iparkodjak a babakocsival. De előtte már kocsisokat megszégyenítően beszéltem a BKV-ról, mert itthon direkt megnéztem, a 15-ös busz megállóit, de a weben csak a rendes megállókat találtam, gondoltam csoda, újra a régi útvonalon jár a busz, alleluja, de jó lesz nekem. Nem találtam meg a megállót visszafelé és akkor füstölt a fejem, mint az istennyila, mert végkielégítésre telik, de arra nincs pénz és szakember, hogy feltegyen egy térképet a népnek, hogy itt, és itt, és itt vannak az ideiglenes megállók, amik talán már fél éve ideiglenesek és még egy fél évig biztosan azok leszenk.)

Aztán este történt valami más is, ami szíven ütött. Na, az szíven ütött. Találkoztam valakivel, aki régen fontos volt és én még mindig szeretettel gondolok rá és örültem, amikor megláttam, de a helyzet nem kölcsönös és ebben biztos vagyok, mert direkt nem nézett rám. Tudom, hogy észrevett, de még köszönni se akart. Viszont azt hiszem, hogy jól van, ennek örülök és természetesen tiszteletben tartom a kérését, hogy nem akar velem beszélni, de azért nem jó érzés.

Aztán még fáj egy-két dolog a lelkemnek, de arról meg nem lehet írni, mert arról beszélni se lehet. Szóval zaklatott...