| |
2009. október 9., péntek
|
"S lehullunk az őszi avaron"
Színtelen, szagtalan, tagadhatatlan bágyadtság ül rajtam. De nem csak rajtam. Gubbasztanak a galambok a szomszéd háztetőn, megpróbálok eljátszani a gondolattal, mi lenne ha nem lenne szomszéd égszelet az ablakban, hanem tíz méterre egy házfalra látnék ki nap mint nap. Ma az álmok is elérhetetlenül távoliak. Valami helyrebillen, valami kibillen. Kurva egyensúly. Talán csak az időjárás teszi a kibillenést. A szivárványos szélforgó is csak billeg. Kicsit jobbra, kicsit balra. Minden politikai felhang nélkül, nem tudja merre pörögjön. Billeg. Kicsit jobbra, kicsit balra. Én se tudom, hogy mit csináljak. Semmihez semmi kedvem. Talán neki kellene állni az ebédnek, de a fiam alszik - édesen, nyitott szájjal, a legszebb látvány a mai napon -, és kifőzni egy tésztát nem túl nagy idő. Na ja, megint az idő, nem tudom, hogy 1 percem vagy 1 órám van még, nem tudom, hogy mikor ébred. Semmibe se érdemes belevágni, amit nem akarok félbehagyni és mennyi félbehagyott dolog vár befejezésre körülöttem.
|
#
12:36 -
szőke nő -
Myreille
|
|
|
