Előkerült a nagykanál

Belekerültem a pesti forgatagba, mint vidéki leány. (Igen, megint egy életemben első.) Sötétedés után, a hideg őszi estén kipróbáltam a Szecskát. Nagyszerű társaságban voltam, így állandósult a nevetés és nem csak a víz miatt, könnyűnek éreztem magam. Azzal persze semmi újat nem mondok, hogy a Széchenyi Fürdő gyönyörű. És ha már ilyen jól éreztük magunkat és volt egy pillanat, amikor csak mi hárman voltunk a medencében, szent fogadalmat tettünk. Végigpróbáljuk Budapest összes fürdőjét.

A hétvégére még egy életemben első jutott. Zsombor igazi, valódi cipőt kapott. (A szandál nem cipő.) És ahogy néztem a fiam: vagány nadrág, vagány pulcsi, 21-es bakancs jellegű cipő, teljesen oda lettem, mert már nem baba, hanem igazi kisfiú. Aki akaratos, aki nevet hintázás közben, aki játszik a zuhanyrózsával, aki belemerül a könyvbe, aki tudja, hogy rosszaságot csinál, aki imád pakolni és imád hozzám bújni. Ja, és imádja a gurulós dolgokat (babakocsi, gurulós kosár), mert azokkal nagy magabiztossággal halad. Néha megtesz egy-két lépést egyedül, de szeret kapaszkodni és úgy szélsebes. És ha véget ért a kapaszkodó, négykézláb halad tovább.

A játszótéren átszellemülten szórta a homokot. Felemelte és kicsorgatta a markából, majd észrevett  egy piros gömböt és jól megszórta homokkal.

Egyszerre vagyok fáradt, nyúzott és boldog.