Wamp, világhír, bor, pápá

Reggel álmosan kotorásztam a telefonom után - megint kikapcsolt az az átkozott dög -, amikor az ágy másik oldaláról a pasim megkérdezte, hogy "tudod, mennyi az idő?", majd válaszra se várva folytatta, hogy pár perc múlva tíz óra. Úgy ugrottam ki az ágyból, mintha kilőttek volna és azalatt a 10 lépés alatt, amíg elértem a gyerekszobáig, majdnem szívrekedésem lett. Mert nem csak Zsombor reggelijét, de pár perc híján tízóraiát is átaludtuk. Rémeket láttam, mert rémkép gyártásban jó vagyok. Füli azonban az egészséges és boldog gyerek képét mutatta, amikor meglátott. Szokása szerint mosolygott, majd folytatta a konzultációt a Nyúllal. És innen kapkodás volt a napunk a délutáni alvásig és közben még ebédet is kellett gyártani a gyereknek. Én nem ebédeltem, fogyózom, meg amúgy se fért volna bele az én ebédem is.

Délutánra rendeződtek az erővonalak és kimentünk a Wampra. Ittunk finom borokat, a fiam mindenféle nőszemélyekkel ismerkedett, és (egyre erősödő dobpergés) láttam egy moksha-táskát, illetve meg is szólítottak, mintha valami híresség lennék. Ez volt a második alkalom, hogy felismertek az utcán. (Csak reménykedem, hogy nem keltettem komplett idióta benyomását, mert nagyon zavarban voltam.)

A-val még összeütöttük az újabb birodalmi haditervet, és bármilyen "vadnak" is tűnnek az álmok, én tudom, hogy "csak" jól kell álmodni, mert akarat és szándék megvan és "sínen vagyunk". (Ennél konkrétabban babonából semmiről se írok.)

Az este zárásaként - még a vacsorát és fürdés-alvás szertartást megelőzően - találkoztam egy régi ismerőssel. Ismeretségünk több mint 15 éves, anno egy busszal jártunk fatornyos kis falunkból Székesfehérvárra. Gyorsan meg is beszéltük az NFL híreket.

Zsombor ma kétszer intett pá-pá-t.