Kordokumentáció

Tegnap szemészeten voltunk a Füllel. Én elkövettem azt a hibát, hogy otthon hagytam a gyerek taj-kártyáját és a lakcímkártyát, de nálam volt a kiskönyve és a beutaló. Először a betegfelvételen basztak le, mint a pengős malacot, hogy "szerencséjük, hogy benne voltak a gépben, különben hazaküldtem volna magukat a taj- és lakcímkártyáért". Ja, egyszer már vittük oda, beutalóval, de nem szóltam, reméltem, túl vagyunk a nehezén. De nem. Utána jött a doktornő. Aki először elkérte a beutalót, majd felszólított a faliújság elolvasására. Az egyik hirdetményen 3 mondatban a vizsgálat menetét ismertették. Behívtak minket és a doktornő megint kérte a taj- és lakcímkártyát. Mondtam, hogy otthon felejtettem, de a betegfelvételen már egyszer felvették az adatokat. "De nekünk nincs számítógépünk, újra fel kell vennünk az adatokat. Na jó, akkor diktálja." Diktáltam, Ilike meg igazi, barna kartonra írta. Vizsgálat 2 perc, majd 5 perc várakozás a leletre. Ugyanis Ilike átment a másik szobába, majd kiadott nekünk egy nyomtatott leletet és költségelszámolást. Én úgy tippelem, a sok papírmunka miatt hálózatra sincs pénz, ezért látom magam előtt Ilikét, aki újra felviszi az adatokat, kiválasztja a "nem beteg" státuszt és kinyomtatja a leletet.