Csupa jó

A konyhaablakban petrezselyem bokrosodik. Régen, gyerekkoromban, egészen közönséges növénynek gondoltam, ráadásul utáltam a levesben a fehérrépát - igen, lassan elég tapasztalt leszek ahhoz, hogy megszeressem... -, most pedig szinten tartja a belső mosolyom. Magam se értem, hogy miért. Egyszerűen jó. Néha benézek a levelek alá, hátha hajtanak az örökzöld magnólia magok is...

Szeretem az ilyen vasárnapokat, illetve vasárnapnak álcázott napokat és hálás vagyok - tényleg ez az érzés járt át séta közben -, hogy bármikor turista lehetek Budapesten, hogy ebben a városban élek. (Tudom, túl széles a belső mosolyom.) A város üres volt, csak a turisták nézelődtek a Bazilikánál és a Váci utcán. (Már azt is egészen jól tudom, hogy a nagyobb, aluljárós kereszteződéseket, hogyan lehet kikerülni zebrákon, babakocsival.) A Kálvinnál nagyon klassz lett a villamosmegálló. (Feljegyzés: Ki kell deríteni, hogy ki tervezte.)

Rendeltem magamnak egy Aya-Kimmidoll-t. (Háromnegyed éven át fontolgattam, tehát átgondoltam és igen, pontosan tudom, hogy anno kifejtettem, nem fogok tárgyakra pénzt költeni és nem fogok apró babákat gyűjteni...)

Gulyás leves, bográcsban főzés, aranygaluska tésztát gyúrni kézzel és sebtében vanília sodót készíteni jó dolog. (Egyébként ez a sebtében is jó szó.)

Szerintem nem csak én, de aki engem látott, az is nevetett, amikor Budapest belvárosában pár száz méteren keresztül egyik kezemmel a babakocsit toltam, a másikban pedig 5 jegeskávét egyensúlyoztam. Ahogy belém égett a gépírás, automatikusan pincéresen, visszafelé tartott tenyéren viszem a tálcát. (A gyökereimhez tartozik ez a mozdulat, én meg egyre jobban szeretem a gyökereimet.)

Zsombor hihetetlenül jó fej, rengeteget mosolyog és csak akkor sír, amikor az apja megmutatja neki a csiszológép hangját vagy nem engedem fejest ugrani a pelenkázóról. Szerencsére, egyik sem gyakran fordul elő. A kék lavórból tó lett és az összes vizes játékot ott tároljuk. Én bepakolok. Zsombor kipakol. Ez a legújabb hobbija. A pakolás. Előrehozott, meglepetésszerű születésnapi köszöntés volt, én meg próbálom felidézni, hogy mit csináltam egy évvel ezelőtt. A hullámvölgy után, most megint minden könnyű. Testileg és lelkileg egyre felkészültebbnek érzem magam a következő gyerkőcre...