Sorminta

A délelőttöt a konyhában töltöttem, pedig igazán nagy kedvem lett volna elhasalni egy könyvvel és olvasni. Tízre megfőtt a kukorica, hűtőben volt a saláta és jó ideje sütőben voltak a csirkecombok, leállt a mosógép és felébredt a délelőtti alvásból a fiam. Eszembe jutottak olyan gondolatok, hogy én nem akarom a vasárnap délelőttöket a konyhában tartani, amit később a pasim azzal kontrázott meg, hogy megdicsérte az ebédet és közölte, megtart.

Itt a délután és egyedül vagyok itthon. Lehet, hogy nem illik ilyet mondani és érezni, de nagyon jól érzem magam. Végre semmi másra nem kell figyelnem csak a gondolataimra: szóláncokat fűzögetek és hogy túléljem az elálmosodást, feltettem egy arcmaszkot. Szóval talán szebb is leszek, mire az édes szabadság minden perce lepereg.