Nyelvleckék 9,5 hónapostól

Remélem, az első autogramot izmos férfi hátsóra kell majd adnom, mert abból jó sztorit lehet írni. Egyébként este hatig nem történt semmi extra, itthon voltunk, játszottunk, kacagtunk, majd elmentünk (én és a Fül) pelenkát venni (ennyire nagyon megy nekünk a vásárlás), és ha már ott jártunk, elmentem ruhákat is nézegetni, hátha... De nem! Viszont éppen azon gondolkodtam, hogyan fog elférni a két babakocsi a szűk soron, amikor a másik babakocsis lány felkiáltott, hogy "te írod a blogot". Nem tagadtam le. Szóval ez egy életemben első volt. Igaz, volt egy másik első is, amikor a könyvelőirodában ismertek fel, de az csak félig ért, mert nem hozzám, hanem a barátnőm mentek oda érdeklődni, hogy én vagyok-e az a lány, aki az nlc-n az Anya lettem-et írja. Persze, egyszer volt olyan is, hogy egy koncerten valaki előtt álltam, aki később azt írta a blogjában, hogy előtte álltam, de az annyira blogos volt, hogy nem számít.

A Füllel, a 86 db pelenkával és 80 db törlőkendővel elmentünk a Szent István Parkba. A tervben hintázás szerepelt, de minden hinta foglalt volt, így a Füllel megnéztük a füvet. A fiam, mint egy bátor oroszlán, megmorogta a füvet, majd nyugtázta, hogy nem jó, és az ölembe ült  és onnan szemlélődött. Nagyon vicces volt, ahogy mérgelődött a fűvel. Később hintáztunk, sokat. A szomszédos hintába egy kislány ült és kiabált, az anyjának meg a barátnőjének és az én fiam, aki addig nagy komolyan hintázott, amit csak egy-egy mosollyal tört meg, egy hatalmasat kiabált. Szabad fordításban valami olyasmit, hogy "csend legyen, csajok". Ezután higgadtan, olykor mosolyogva, folytatta a hintázást. A hatás azonban tökéletes volt, a csajok meglepődtek és elhallgattak. (Az én fiam!)

Fül nagyon sokat dumál. Néha sikerül egy mama-t mondania.