Meghatódás, alvás és szabad pétnek délután

Sohase gondolom komolyan, hogy hiányozhatom. Nem tudom, hogy ez miért van, pár napja gondolkozom is ezen, de nem jöttem rá a válaszra. És ha mondják, vagy írják, akkor porszemnyi létem kicsit fényesebb.

Jellemző a napjaimra, hogy tegnap este kilenckor álltam neki cukkinis-újhagymás quichet csinálni, majd vacsora után jó sokat beszélgettünk a pasimmal és mielőtt kialudhattam volna magam, a fiam ébresztett fél hatkor. 7-ig elrendeztük a reggeli rutint, majd váltottuk egymást az apjával. Mikor másodszor felébredtem a gyerek mélyen és édesen aludt, tehát reggeli nélkül elkezdtem szóláncokat fűzni, tiszta fejjel teendőket átgondolni.

Péntek délutánra pihenést terveztem, mert rémisztően sötétek a karikák a szemem alatt, ráadásul szerdán elrohantam kozmetikushoz, nagyon szakadtan azért nem ünnepelhetem a születésnapomat, de szemöldököm valahogy sötétebb lett és most túl harsány. A hajam meg túl hosszú és szerdáig esélyem sincs fodrászhoz menni. (Szerencsére a hasam már kisebb.)